2014. augusztus 25., hétfő

Anna Sheehan – A long, long sleep – Hosszú álom


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: A Long, Long Sleep
Fordító: Farkas János
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2011
Ajánlott korhatár: Tizenhat éves kortól
Oldalszám: 368 oldal


Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.


Kedvenc idézetem:


„Mindenkinek megvan a képessége arra, hogy szélesítse a látókörét, de csak kevesen élnek ezzel.”


A véleményem:

Mikor a könyvtárban ráakadtam erre a darabra, egyből megugrott a szívem, hogy végre egy új kiadást láthatok, amit vártam. Úgy gondoltam a történet, Alex Flinn – Csók, pont jókor történetéhez lehet hasonló, tehát valamilyen modernizált mesével állunk szemben, de végül nem azt kaptam, amire számítottam. Annál valami sokkal jobbat.



Bár még sosem volt részem egy igaz futurisztikus történt olvasásában, ez már igazán közel állt a műfajhoz és be kell valljam, nem csalódtam. Rosalinda Fitzroy világa, amibe 62 év után felébred, bár közel sem tökéletes, de lenyűgöző. Egy kreatívan megálmodott élet, tele új vívmányokkal, melyek teljesen valósak lehetnek, hisz a mesterséges intelligencia, a bolygóközi utazások, közlekedésünk modernizálása olyan közel áll már a tudósainkhoz. Én magam is ilyen változásokat képzelek el a jövőben.

Amit tehát vártam, egy újabb Csipkerózsika történt, tele romantikával, fantasztikus elemekkel, ehelyett a könyv tele volt komolysággal, fordulatokkal. Mikor már az állandó menekülést és küzdelmet megunjuk, végre jön valami újdonság,a furdulat, mikor Xavier kiléte lelepleződik, a lehető legkreatívabb módon, rajzolás útján. Annyira tetszett ez a fordulat, hogy ez volt az a pillanat, amikor igazán beleszerettem a könyvbe. Végre megszűnt bennünk is, olvasókban az a magányos, fojtogató érzés, mikor együtt kellett éreznünk Rosalinda-val, és az ő új életével.

Bevallom, én nem rajongok azokért a történetekért, amik két szálon futnak, egyszerre a múltban és jelenben, de itt az írónő csodásan vezeti át ezeket a szálakat, csöppet sem untatott a múlt, és pont jókor, pont kellő fontosságú információkkal látta el az olvasókat. Szinte két különböző történetet ismerünk meg és mindkettő remek önmagában.

Amit még tudni kell, hogy ez nem egy szerelmi történet. Semmi romantikusát nem találtam Rose és Bren kapcsolatában, hiányoltam is az effajta érzelmeket, de mint olvasó elfogadtam, hogy ennek a történetnek más üzenete van, más témája és megfogott ez a téma is.

Értékelés: 10/8

Kedvenc karakterem:

Bár Rose egy kedves, jószívű, bátor lány, a legkülönlegesebb a Földön, mégse mindig lehetünk elragadva a jellemétől. Az állandó önostorozás és naivitás sokszor már idegtépő tud lenni. A kedvencem így hát Otto lett, az igaz barát. Intellgens, bátor fiú, aki talán még sokkal figyelemfelkeltőbb egyéniség Brennél, a szépfiúnál. Mikor megpróbálja megmenteni Rose-t szerintem mindenkinek a kedvencévé nőtte ki magát.


A borító:

Sejtésem sincs, hány éves lányt kíván ábrázolni a borító, de én egy kislányt látok, akit nem értettem eleinte, hogy kerülhetett a borítóra. De ha Rosalinda múltját szimbolizálja, akkor akár még tetszik is. Ám a háttér egyáltalán nem emlékeztet a történetre. Egy kissé futurisztikusabb, modernebb külső visszaadta volna a könyv mondanivalóját, és akár figyelemfelkeltőbb is lehetett volna. Bár be kell valljam az eredeti borító is megmozgatott bennem valamit, így hát nem rossz választás. Könnyen felismerhető, már távolról is, jól megjegyezhető, egyedi.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése