2014. augusztus 18., hétfő

Moira Young - Blood Red Road - Vérvörös út (Homokvidék 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Blood Red Road
Fordító: Dobó Zsuzsanna
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Ajánlott korhatár: Tizennégy éves kortól
Oldalszám: 424 oldal


Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.

Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.

Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.


Kedvenc idézetem:

„Tudtad, hogy mindig, amikor csinálsz valamit, bármikor, ha valamit létrehozol, a lelked egy kis darabja belekerül a munkádba?”

A véleményem:

Már számtalan alkalommal találkoztam a könyv borítójával az interneten, de bevallom elképzelni se tudtam mit takar a vörös külső. A könyvtárba akadtam rá erre a műre is, mondhatni szerencsére, hiszen nagyon tetszett, repült az idő az olvasásával.

A disztópia műfaja mostanában közel áll hozzám, feltehetőleg a sok ilyen jellegű sorozat miatt, akár csak a
Revolution vagy Walking Dead. Ez a mű is ezekre a történetekre emlékeztetett, hisz itt is egy lepusztult, a technika vívmányaitól mentes világba csöppenünk, amit egy katasztrófa, egy nem várt történés vált ki. Az írónő által lefestett világ, bár kopár, sivatagos, mégis izgalmas, megmozgatja az olvasó fantáziáját, és valószínűleg tetszik is neki a látott kép. Ebbe a világba nő fel Saba a főszereplőnk, aki egy hosszú kalandon kíséri végig az olvasókat. A fülszöveget olvasva azt gondoltam, ez a könyv egy akciójelenetekkel teli westernfilmhez fog hasonlítani, ehhez képest egy romantikus, fordulatos történetet kaptam.

Az írónő mindenhol pont kellő mennyiségben mutatta be a tájat, a jelentet, a szereplőket, írói stílusa teljesen letisztult, szerethető, élvezhető. Amint lefesti elénk a tájat, a karaktereket, azok azon nyomban felevesednek előttünk. Nagyon jó filmadaptáció születhetne ebből a történetből. Ez az, amit a leginkább kedveltem a regényben. Ezenkívül Nero a varjú jelenléte fogott meg leginkább a történetben, aki nélkül a testvérszöktetés nem jöhetett létre, de egy hőstől sokkal többet ad ő a történetnek, egy ismertetőjegyet, ami különlegessé teszi a könyvet.

A vörös sivatagi vihar megjelenését bevallom, még a mai napig sem értem. Mikor a lovasok megjelentek a
vörös  porfelhőben, azt hittem valami misztikussal, természetfelettivel állunk szemben, de mint kiderült, mindössze egy csapat függőségben szenvedő férfival, aki nem tudom, hogy tudott vihart előidézni, vagy érkeztet pont egy viharhoz igazítani. Ez a történet tehát nem tartalmaz semmi természetfölöttit, ahogy megjelenik előtted ez az utópisztikus világ mégis úgy érzed, mintha kiszakadnál a valóságból.

Bár a könyvben több az erőszak, az izgalmas küzdelmek és fordulatok száma, mint a romantikáé, de azért a szerelmi történeteket kedvelőknek is tartogat jó részeket a könyv második fele. Nem beszélhetünk sok szenvedélyes jelenetről, vagy fejezeteket átölelő ismerkedésről, ehelyett inkább gyorsan és kiszámíthatóan zajlanak az ilyen jellegű események.

Mindent összevetve tehát egy rengeteg fantáziát igénylő, izgalmas világgal ismertet meg minket az írónő, mindezt irodalmilag is szépen, tudatosan kivitelezve, tele szerethető karakterekkel, akiknek nem csak a külsejét, a feszínét ismerjük meg, hanem még olykor azt is, mi játszódik a lelkükben, leginkább Sabaéban.


Értékelés: 10/8

Kedvenc karakter:

Nehéz lenne egyet választani, a Szabad Sólymoktól kezdve, Saba családjáig mindnyájan szerethető, egyedi szerepet kaptak, de azt hiszem maradok Sabánál, ki bár húgával szörnyen viselkedik, ahogy néha Jackkel is, de sosem habozott jót cselekedni, és eszes lány. Szerintem mindannyian arra vágyunk, hogy másodpercek tört része alatt tudjunk helyesen dönteni, akárcsak Saba, amikor a ketrecharcok során, majdnem kivégezték őt, de még ekkora vész küszöbén is tudott józan maradni és gondolkodni. Mindemellett gondolkodásmódja nem is hasonlít egy átlagos mai fiataléhoz, igazi túlélő.

A borító:

Mint ahogy írtam, eleinte nem tudtam mire vélni, amit a borítón látok, de a történetet ismerve, igazán odaillő külsőt kapott a könyv. Minden ami annyira jellemzi ezt a történetet rajta van, és a hangulatot tökéletesen megteremti az íráshoz. Nem utolsó sorban szép is és figyelemfelkeltő. Tökéletes választás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése