2015. március 31., kedd

Anne Percin- Hogyan told el (jól) a nyarad (Hogyan told el...1.)














Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Comment (bien) rater ses vacances
Fordító: Farkas Ildikó
Megjelenés éve: 2010
Eredeti megjelenés:
2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 208


Idén nyáron Maxime már 17 éves, ezért esze ágában sincs a szüleivel menni nyaralni. Inkább itthon marad a nagymamájával, hogy kedvére punnyadhasson a számítógép előtt. Csakhogy a dolgok egy váratlan esemény következtében egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogy ő elképzelte. Szédületes napok elé néz! Ez a nyári szünet garantáltan más lesz, mint a többi(eké).
Fergeteges (olykor vitriolos) humorú könyv egy kamaszfiú felelősségvállalásáról, felnőtté éréséről, egy szégyenlős első szerelem kibontakozásáról.


Kedvenc idézet:

"A világ összes baja onnan származik, hogy az egyedi emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy úgy viselkedjenek, mint mindenki."


Véleményem:

Ritkán esik meg velem, hogy egy 200 oldalas könyvet több, mint egy héten át olvassak, ahhoz, hogy a végére érjek, és még ritkábban, hogy ennyire kevés pontot adjak rá, de ez a francia mű megint csak nem lopta be magát a szívembe, ahogy eddig talán egyik sem igazán. Nem szokványos témák, nyelvezet, hangsúlyos részek, amivel még magában nem is lenne gond, de ez valahogy akkor sem pozitív egyediséget tükrözött a számomra.

A történetnek van egy nem túl erős kezdete, ami annyira nem tudja lekötni az ember figyelmét, hogy akaraterő kell már ahhoz is, hogy folytassuk a regényt, de szerencsére az a típus vagyok, aki nem adja fel a könyv közepén. A nyelvezete nehezen szokható meg, eltelt pár tíz oldal mire a ugyan olyan gyorsan tudtam volna olvasni, mint bármelyik más írást. Mindenestre ez egy erőssége is a regénynek, mert érződik rajta a sok munka, a jól kidolgozottság, a humor, a nem szokványosság. Tehát változatos a nyelvezete, szókincsbővítő gyakorlatnak szerintem kiválló.

Az elbeszélés is nagyon rendkívüli, alig találkozunk párbeszédekkel inkább leíró részekkel, de még inkább hasonlít az egész regény egy eszmefuttatásra. Mintha csak Maxime gondolatvilágát követhetnénk végig egy két héten át. Mindent az ő kiparodizált, kifacsart világszemléletével mutat be. Egyébként teljes mértékben életszerűen. A gondolatok valóban ilyen kacifántosak, egyik képről vándorol át az agyunk másikra, minden ésszerű átmenet nélkül, ráadásul az is igaz, hogy folyton magunkban beszélünk, humoros iróniákat vélünk felfedezni, majd magunkban nevetünk saját  felismeréseinken. Ugyan ezt tapasztalhatjuk Maxime álmait látva is.



Az egész regény életszerű minden részletében egyébként, talán ezért sem tetszett igazán. Annyira realista alkotás, hogy arra ideális, hogy valakit a való életbe visszazökkentsen, de mikor én olvasok épphogy inkább valahová máshova vágyom, valami másról álmodom...

Amitől még annyira realista ez az alkotás, az a karakterábrázolása. Akkor éreztem ezt leginkább, mikor a nagymama kórházba került, és még betegen is csak azon járt az esze, hogy mihez lehetne kezdeni a cseresznyével, amit neki rosszulléte miatt nem sikerült befőznie. Mintha csak egy falusi nagymamát látnék, akinek mindig a kötelesség az első. De ilyenek voltak a chat beszélgetések is, ami Maxime és Pike közt zajlottak. Megvoltak a smiley-k, a mai szlengek, az állandó pillanatkérés, mikor 5 percre elhagyja valaki a gépet, és minden jellemzőjével együtt jól ábrázolta ezeket a beszélgetéseket, tipikús ismeretségszerzéseket az írónő.


Szokatlan már önmagában az is, hogy egy írónő férfi főszerepbe bújt. Nem egy általános jelenség. És hogy még ennyire jól is más bőrébe, más gondolatvilágá helyezze magát valaki? Mindenképp elismeretes az egész munka, amit az írónő végzett, tehetsége kétségbevonhatatlan.

De akkor mi volt benne annyira gyenge a kezdeten és a túlzott realizmusán kívül? Maga a történet. Sikerült az írónőnek építkeznie a regényben, sikerült egyre jobban megszerettetnie a regényt a nulláról, de nem sikerült izgalmat kiváltania, őszinte érdeklődést, érzelmeket. Azon kívül, hogy a főszereplő a mamájához költözik a nyárra, aki kórházba kerül semmilyen más szóra érdemes esemény nem történik a regényben. Maxime próbál egyedül boldogulni az életben, próbálja megtalálni élete értelmét, felfedezi, hogy magányos, de azt is már csak akkor, mikor az állapot már kezd elmúlni, hála Pike-vel való chat-eléseinek. Könnyen lehet, hogy több érdekességet találnánk a saját életünkben is ennél az eseménysornál. semmi sem késztetett arra, hogy elővegyem a könyvet akkor, mikor bár tudom, hogy nem szabadna olvasnom, mert túl kevés ahhoz az idő, de elcsábít a kihágás gondolata, vágyom egy jó könyv olvasása után.

Értékelés: 10/2

Kedvenc karakter:

Maxime-on kívül mélyebben nem sok szereplővel ismerkedhetünk meg. De nem is megyek tovább, mert ő szerethető fiú. Van egy kiforrot ízlése, világképe, amelyből nem enged, de nyitott mégis az új felé. Csak egy átlagos srác, semmi különleges nincs benne, ha ismerném valószínűleg kedvelném őt. A gitározás egy közös pontunk, ahogy a zene is és sok gondolatával is egyet tudok érteni.

A borító:

Nem érzem stílusosnak, inkább modern, és bár sokat mondó, de nem megfogó. Szerepel rajta az a bizonyos cseresznye, amiről az elején azt hihettük, hogy csak egy jelentéktelen részlet, majd kicsit mégis az a cseresznyefőzés körül forgott minden, ahogy ugyan ilyen volt a laptop szerepe is, hisz a chat beszélgetések nagy részét tették ki a történet második felének. Nehéz lenne megfogalmazni mit várnék erre a borítóra, de kicsit jobban tükrözhetné a könyv érzéseit, hangulatát, nem pedig csak témáit és részleteit. Az eredeti borító jobban elnyerte a tetszésem, mélyebb tartalmat tükröz, mégpedig azt az érzést, amikor Maxime családi biztonsága megszűnik, saját magának kell boldogulnia, míg szülei nyaralnak, huga táborban van, a gondviselő mama, akire pedig bízva lett kórházba került.

Március


Március végi leltározás


Március végi leltározásA március hónap már jelentősen jobban sikerült, mint a február. A vizsgák, túlórák ellenére olvasgattam, ráadásul könyvtárba is eljutottam, így sok új szerzemény várta, hogy kiolvassam, ahogy még most is, úgyhogy nincs megállás. Ahogy látszik több francia regénnyel is össze sodort az élet. Sajnos nem tudom elmondani, hogy a kedvenceim közé kerültek volna, maradtam a hónapban is a fantasy műfaj szerelmese. Nem sok filmet tudtam megnézni, de az az egy annál jobb volt, a várva várt Zafírkék. A könyvespolcom sem nőtte ki magát a hónap alatt, majd talán a következő hónapban, egy névnap talán segíthet ezen is.

Amiket elolvastam:




Colleen Houck - Tiger's Voyage - A tigris utazása

688 oldal

Forrás: Könyvtár




Marie- Aude Murail - Tiger's Voyage - Simple - Lakótárs kerestetik!

216 oldal

Forrás: Könyvtár





Jus Accardo - Toxic - Mérgezés (Denazen 2.)

398 oldal

Forrás: Könyvtár







Amanda Hocking - Fate - Végzet (A vér szava 2.)

296 oldal

Forrás: Könyvtár

   



Rachel Hawkins - Hex Hall (Hex Hall 1.)

272 oldal

Forrás: Könyvtár





Anne Percin: Hogyan told el (jól) a nyarad (Hogyan told el... 1.)

208 oldal

Forrás: Könyvtár


Új könyvek:

A hónapban nem volt lehetőségem szórakoztató irodalmat vásárolni magamnak, azonban sikerült bővítenem tankönyveimet két gazdasági nyelvvizsgára felkészítő könyvvel, és Sarah Wilson írásával, ami az egészséges életmódhoz kapcsolódik. Legtöbbünk gyakran megpróbálkozik egy-egy diétával, mikor elönti a bőntudat a folytonos nassolások miatt, vagy a mérleg mutatója láttán. Ez történt nálam is mikor úgy döntöttem megrendelem magamnak ezt a könyvet, hátha valamilyen gyakorlati tanáccsal is bővülök, hogyan lehet fájdalommentesen lefogyni a cukorról.

Nicolas Barreau könyve esetén én voltam a szerencsés nyertes a Blogturné Klubon, akinek sikerült megnyerni ezt a romantikus regényt. Már kíváncsian várom a történetet. A kiadó egyébként annyira aranyos volt, hogy már egy héten belül postázta a nyereményem. Nagyon szimpatikusak.




Sarah Wilson - Lefogytam a cukorról


 




Nicolas Barreau - Álmaim asszonya






Megfilmesített könyvek, melyeket sikerült megnéznem a hónap során:


Zafírkék

Kerstin Gier - Saphirblau - Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)

2015. március 25., szerda

Rachel Hawkins - Hex Hall (Hex Hall 1.)



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Hex Hall
Fordító: Acsai Roland
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés:
 2010
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 272




Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Kedvenc idézet:

"… vannak pillanatok, amikor a durvább szavak kifejezőbbek, és ez egy ilyen pillanat volt."


Véleményem:

Meg sem tudom számolni hányszor szerettem volna ezt a könyvet megvenni: a könyvfesztiválon, vagy éppen karácsonykor, de ezek mind olyan alkalmak voltak, mikor hemzsegtek a jobbnál jobb új megjelenésű regények, így hajszál híjján, de mindig másra esett a választás. Szerencsémre rengeteget nem kellett várnom a csodára, mire végre valahára rábukkantam a könyvtárban.

Nagyon pozitív volt a kép, amit másoktól kaptam a könyvről, a borító is megnyerő, így egy tíz pontos történetet, vártam. Sajnos ennyit mégsem tudtam adni, mert voltak apróságok, amik nem tetszettek a regényben, de csalódás sem volt a regény, abszolút élvezhető.

A könyv erőssége mindenképp a története, a kreataivitása. Nem egy újszerű, egyedi téma sem a boszorkányok, tündérek, alakváltók, vérfarkasok, démonok és angyalok megjelenése, de a bentlakásos iskolák története sem, gondoljunk csak a Rettentő gyönyörűségre, a Fallin-ra., Vámpír akadémiára... Valamivel mégis másabb volt ez a történet, mind hangulatában, mind részleteiben. Mint általában a Hex Hall itt is egy régi, romos épület, amt a varázslat tart össze jelen esetben. Mintha csak ez egy törvényszerűség lenne, hogy egy ilyen iskola legyen régi és romos. A temető természetesen itt is közel van az iskolához, ahogy a titokzatos erdő is. Már el sem bírnák képzelni egy bentlakásos iskolát ezek az elemek nélkül. Ha nem is egy egyedi a helyszínválasztás mindenestre nem unalmas és kedvelhető.

Az írói stílus egyedi, egyszerre modern és humoros, végtelenül leegyszerűsített nyelvezet, semmi fellengzés. Néha már túlságosan is gyermeknyelven íródott a regény. Voltak szavak, amelyekkel nem is voltam kibékülve. Egész biztosan vagány és modern szavak, de muszáj egy mai kiadásnak ennyire követni a lépést minden mai hóborttal?

Mint már említettem az alaptörténet szerethető, hiszen van benne rejtély, megvan a szerelem, a
barátság, ellenségek és családi drámák. Azonban ezek is végtelenül egyszerű formájukban jellennek meg, kapunk  egy rövid könyvrészletet a démonokról, egy rövid történelmet a természetfeletti lények eredetéről, de semmi bonyodalom nincs az egészben, egyszerű, letisztult és rövid minden egyes infrmáció. Nehéz lenne megmondani, hogy ez is azt tükrözi vissza, hogy gyerek nyelven íródott a könyv és nem szeretnék a fiatalokat több információval terhelni, vagy az írónő nem vette a fáradtságot arra, hogy utána járjon dolgoknak, jobban kirészletezze, kidolgozza. Hangsúlyozom, nem az ötletekkel van a baj, sőt azok kifejezetten tetszettek, hanem azok kidolgozásával.

Bár végig sejtjük ki jó, ki gonosz, ki követhetett el gyilkosságot és ki az, aki biztosan ártatlan. És bár nem illik elárulni kiről miket tudhatunk meg a könyv végére, de annyit talán elmondhatok, hogy bármennyire is rossznak titulál a történet valakit a végén, sejteti, hogy nem szabad elsőre ítálnünk, hogy fontos ismernünk a körülményeket is, mielőtt valakit megbélyegzünk. Úgy sejtem erre kerül majd sor a második kötetben.

A regény rövid a maga 270 oldalával, eseménydús, még alig kaptunk észbe, hogy itt egy rejtéllyel állunk szemben, már meg is tudjuk ki áll a dolgok hátterében. Én szívesen olvastam volna még többet a történetről, belementem volna a részletekbe, leírásokba, vagy akár tovább bonyolítottam volna a feladványt. Így hamar vége lett az írásnak.

Tudnunk kell azt is, hogy nagyon sok mesebeli elem szövi át a történetet, kevés a racionalitás benne, így annak érdemes elolvasni, aki szertei ezt a műfajt, vagy a nagyon fantasztikus történeteket. A boszorkányok olykor a regényben seprűvel szelik át az eget, vagy mint mondtam az épületeket varázslat tartja össze, szerelmű bűbájvarázslat az iskolabálon...

Ami mindenestere elkönyvelhető, az a humor, a romantika, a rejtélyesség és a gyors olvashatóság. Nem bírom elképzelni, hogy valaki 1-2 napnál tovább üljön ezen a könyven, nem hosszú, de ezen kívül végtelenül olvastatja is magát.


Értékelés: 10/8

Kedvenc karakter:

Sophie. Bár szerencsétlennek, számkivetettnek tartja magát, mégsem zavarja a magány, méltóságteljesen viseli. Jó humorú és talpraesett, egyáltalán nem esetlen. Néha már túlságosan is sok különleges motívummal, erővel ruházzák fel szegény lányt, pedig önmagában is érdekes és figyelemfelkeltő jelenség lehetne. Ő az Alkonyat sorozat Bellájának ellentétje lehetne, hisz ott, ahogy sok más fiatal felnőtteknek szóló fantaziban is egy teljesen átlagos lány a szereplő, aki egyszerűen csak véletlenül belecsöppen egy másik világba, amiről eddig nem is tudott. Addig Sophie egy nagy hatalmú lény, akiből nincs még egy a világon, mindenki az ő vérét akarja venni, családja nagyhatalmú. Szerintem bárki nevében mondhatom, hogy pont, hogy nem ezek miatt szerettük meg a lányt.

A borító:

Én mindig is szerettem, ha egy borítón a könyvsorozat szereplői foglalnak helyet, így ez is tetszik. A lány jó választás volt, hisz eltudom őt képzelni Sophiként. A határrben láthatjuk az erdőt, ami sok fontos eseménynek is színteret adott. A visszatükröződő Sophie azonban nem tudom mit szeretne közölni. Talán azt, hogy a felső képen szereplő visszafogott lány valódi énje nem mindennapi és bátor és magabiztos, aki elbánik egy démonnal is? Számomra ez a tartalom jött át, és így értelmezve szintén jó ötlet volt a borítóra helyezni. A cica azonban nem tudom mit keres a borítón. Volt a történetben? Csak én nem feedtem fel benne? Esetleg a boszorkányság motívuma lenne a fekete macska? Összeségében tehát elég szerethető már a könyv külleme is, el tudom képzelni, hogy valaki csak ezért is a kezébe veszi a regényt.

2015. március 23., hétfő

Beastly - Csúf szerelem

Alex Flinn - Beastly - A szörnyszívű



Megjelenés dátuma: 2011 március

Rendező: Daniel Barnz

Hossz: 86 perc

Műfaj: fantasy, romantikus, dráma




Alex Flinn, a könyv írója a modernizált mesék szakértője. A Beasty elkészítése során A szépség és a szörnyeteg című rajzfilmet vette alapul, de megjelent mmár ás meséje is a Könyvmolyképző Kiadó által, a Csók, pont jókor, ami pedig ahogy a címéből is sejthető, a Csipkerózsika modernizált változata. Aki ezt olvasta szerintem egyetért velem, hogy azt a történetet is nagyon szívesen, talán még szívesebben látná a vetítővásznon, mert szórakoztató regényre sikerült.

Én magam a filmről hallottam előbb, nem sokkal utána viszont a könyvet is megkaptam ajándékban. Ismételten a sorrendiség befolyása alá kerültem, mert ahogy az sokszor előfordul velem, a film jobban elnyerte a tetszésemet, mint a könyv, mert azt láttam előbb.

Történetleírás:

Szörnyeteg vagyok.

Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.

Akarod hallani? Mered hallani?




A könyv vagy a film?

Részleteibe menőben már nem emlékszem sem a filmre, sem a könyvre, mert több, mint négy éves alkotásról van szó, de sokkal több benyomásom maradt meg a filmről, ez is tükrözi, hogy az adaptáció emlékezetesebb alkotásra sikerült.

A legfőbb ellentét a két mű között, hogy a könyv sokkal inkább ragaszkodik a jól bevált mesefilmhez, a film ezzel szemben még inkább modernizálja a történetet, sokszor eltér tőle. A főszereplőnk Kyle a könyvben egy a meséhez hasonló szőrös szörnyeteggé változik, míg a filmvásznon szinte mondhatni az ellenkezője történik, a fiú kopasz lesz, egy tetoválás kezd el végigfutni az egész testén, mely végül elrondítja egész lényét. Szerintem ez egy kreatív megoldás, eszünke sem jutott volna ilyen. Ráadásul a tetoválás más funkciót is betölt, jelzi, mennyi ideje van még hátra a fiúnak megtörnie az átkot. ahogy a mesében, úgy itt is fehér rózsák hullajtják le a leveleiket, ahogy tellik az idő.


Mivel a könyv nem egy hosszú olvasmány, nem tartalmaz sok leíró részt, ezért a filmnek sem volt
nehéz tartania a lépést időben, és az információk közvetítése terén sem. Épp olyan tartalmasnak éreztem a filmet, akár a könyvet. Eseménydús akciójelenetkre, vérre és álandó izgalmakra ne számítsunk, ez nem az a történet. Varászlatra, valami nem szokványosra, és sok romantikára viszont igen.

Sikerült tökéletesen a vászonra vinni a gyönyörű rózsás üvegházat, az átváltozást, unalmak nélkül közvetíteni Kyle hosszú magányát és vívódással teli időszakát. Ami viszont a legtökéletesebb volt a filmben, az a szereplőválogatás. Nem is tudnék olyat felsorolni, akit nem érzek tökéletes választásnak. Kyle éppen olyan jóképű, ahogy elképzeltem, az elátkozott külseje és belső lelki világa együtt gyönyörű képet adott róla. Lindy és Kedra is kitűnő választás, de a legjobban egész biztosan Will sikerült, Kyle vak tanára. A színész már az Így jártam anyátokkalban is sokak kedvence lett, de azon kívül, hogy közkedvelt, tökéletesen visszaadta azt az elvont humort, amit annyiszor felfedezhetünk a könyvben is.


Magyar nyelvű előzetes:


Szereposztás:
 
Kyle                                                       Lindy

 
Will                                                        Kendra

Sarah Wilson - Leszoktam a cukorról



Kiadó: Magnólia
Eredeti cím: I Quit Sugar
Fordító: Dr. Sámi László
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 216




Sarah Wilson nyíltan beismerte, hogy cukorfüggő volt: átlagosan 25 kávéskanálnyinak megfelelő cukormennyiséget fogyasztott naponta – legalábbis azelőtt, hogy fölismerte volna az összefüggést féktelen cukorimádata és az egész életében fennálló, zavaró hangulatváltozások, súlyproblémák, alvási nehézségek, pajzsmirigy-rendellenességek és autoimmun betegségek között. Végül megértette: változtatnia kell az étrendjén.
Ami egyszerű kísérletnek indult, rövidesen személyes életmóddá vált, majd igazi, elkötelezett küldetéssé és kampánnyá, hogy másokat is ráébresszen a cukorfogyasztás egészséget veszélyeztető, káros hatásaira.
A Leszoktam a cukorról Sarah személyes tapasztalatait felhasználva segít neked:
– megtörni a cukorfüggőséget egy kipróbált és jól bevált nyolchetes tervvel,
– felülkerekedni a sóvárgásokon, bizonyított és könnyen kivitelezhető trükkök segítségével,
– egészséges cukorpótlókat és alternatívákat találni,
– cukormentesen főzni: összesen 108 desszert, sütemény, csokoládé, gyerekeknek szánt nyalánkság, nassolnivaló és könnyen elkészíthető, méregtelenítő étel részletes receptjével.

Véleményem:

Nagy reményekkel vásároltam meg ezt a könyvet, hisz egyedül bármikor akartam leszokni a cukorról, soha nem tartott sokáig a kitartásom, valami nagyon mélyen gyökerező ellenállást mutat a testem ez a diéta iránt. Szerintem ezzel sokan mások is így vannak. Kerestem ezt a könyvet könyvtárban, az interneten, de sehol sem találtam rá, ezért úgy döntöttem megrendelem, hisz ez az első elhatározás jele, hogy még pénzt is költök a siker érdekében, annyira szeretném, hogy beválljon. Nagyon sok ilyen témákú írással egyébként nem találkoztam, így Sarah jó piaci rést talált, segíteni kell az embereken, hogy tájékozódhassanak ebben a témakörben.

Amit szerettem volna elérni a könyv elolvasásával, hogy hasznos, gyakorlatias tanácsokkal bővüljek annak terén, hogy válhatnék meg a cukortól, olyan ötleteket vártam amikre talán még nem is gondoltam. Ezen kívül szerintem fontos az, hogy egy ilyen jellegű könyv információkat nyújtson a témáról és ösztönzően felsorolja miért érdemes életmódot változtatnunk. És persze ott van a borítón is hirdetett 108 recept, amit reméltem, hogy egyszerűek és szerethetők lesznek. Hogy ezekből a várakozásokból mi lett?

Ami nagyon tetszett, az-az, hogy a könyv gyönyörűen meg van szerkesztve, színes oldalak, jó minőségű papír, tele illusztrációkkal, jól strukturált szerkezet, kisebb ablakokban megjegyzéseket, tippeket olvashatunk, az egész teljesen esztétikus. Valószínűleg ez miatt is lett egy ilyen vékony könyv ennyire drága.

Általános információknak sem voltunk híján, rengeteget olvashatunk arról ,milyen károkat okozhat a cukor szervezetünkben, hogy ismerhetjük fel függőségünket, mennyi a megengedett napi mennyiség és ennek mi az oka. Maradt még hiányérzetem, hisz arról semmilyen jó összefoglalást nem találtam, hogy most tulajdonképpen akkor mit ehetek és mit nem, így számítsunk arra, hogy aki végig szeretné csinálni ezt a diétát, annak komolyabb kutatómunkát is folytatnia kell. Ebből a szempontból volt a leg összeszedetlenebb is a könyv. Folyamatosan csöpögtet információkat mit együnk, mit ne, de egy helyen, összestíve semmi áttekintés, nem áll a végére össze a fejünkben egy kép arról, mi a helyes.

Mellette szól még az is, hogy az írónő igazán beleásta magát a témába, neves szakembereket kérdezett meg, információ hitelesnek tűnnek.

Sajnos azonban muszáj a rossz dolgokra is áttérnem. Szinte semmilyen gyakorlati tanáccsal nem lettem okosabb azon a téren, hogy mitől lehetne könyebb a leszokás. Egy- két étel akad, ami csillapítja a cukor utáni vágyat, kaptunk egy időintervallumot, egy mennyiségi keretet, de ezen felül semmi. Minden csak elhatározás kérdése, de miért érezzük mégis kevésnek pusztán az akaratunkat?

A másik súlyos hiba pedig, hogy a könyv meglehetősen amerikai stílusban íródott. A receptek nagy része olyan összetevőket tartalmaz, amit egy átlagos magyar ember aligha hiszem, hogy használna. Annak ellenére, hogy az írónő szerint zsíros ételeket bőven fogyaszthatunk a racionalitás keretén belül, ilyen recepteket nem találtam sokat, ránézésre nagy részük vegetáriánus receptre hasonlít, 



A színek képek nagyon gyönyörűek, illenek a könyv stílusához, bár nem értem ugyan az kép miért
szerepel többször is a könyvben, vagy miért csak az írónő arca jelenik meg újra és újra a lapon. De ez az énközpontúság megjelenik az írói stílusban is, mikor mindig azt hangsúlyozza Sarah, hogy "Én így csináltam", "Az én véleményem...". Mintha csak egy naplót, egy eszmefuttatást olvasnánk. Életszerűbb tőle a történet az igaz, de nem tudományosabb, olykor már zavaró.

Remélem senkit sem ilyesztettem el sem a diétától, sem a könyv olvasásától. Volt gyakorlati haszna, hisz tájékozottabb lettem a témában, segített egy keretet, egy kezdetet adni a diétának és talán még arra is sikerült rávennie, hogy egy- két receptet azért kipróbáljak, még akkor is, ha ezek az ételek távol állnak tőlem. Ösztönöz arra, hogy még inkább beleássuk magunkat mi is a témába, és ebből csakis jobban, tudatosabban kerülhetünk ki.


Rengeteg zöldséges étel szerepel köztük. Reméltem, hogy sokkal hétköznapibb, változatosabb lesz a felhozatal.


Pár információ a könyvből:

Délutánonként elönt egy fáradtsághullám, az oldaladon úszógumit hordasz, miközben a tested többi része nincs elhízva, minden étkezés után nassolás után sóvárogsz, érzelmi hullámok törnek rád gyakori időközönként? Ez mind a cukorfüggőség oka lehet. A mai fogyasztás teljes mértékben a cukor köré centralizálódik, hetente kb. 1 kg cukrot eszünk meg. Az a szint ezzel szemben, amit a szervezetünk kezelni tudna az 6-9 kávéskanálnyi cukor naponta. Hogy miért ennyi? Arra az evolúció ad választ, melynek lényege, hogy mivel régen kevés cukorhoz jutottak az emberek, így nem alakult ki vele szemben védőrendszerünk, nincsenek hormojaink, melyek azt mondják elég.

Mi a megoldás? Erre az optimális szintre csökkenteni a cukorfogyasztásunkat a napi kb 25+ kávéskanálról, amit egy átlag ember elfogyaszt. A könyv 8 hetes időintervallumot ajánl, amiben az első két hét nem kifejezetten szigorú, gondolatunkat kell ekkor átprogramozni, amit tudunk helyettesíteni mással, szervezetünket átállítani, felkészíteni a diétára. A harmadik hét viszont már radikálisan megvonja tőlünka cukrot, de csak a diéta végéig, ugyanis miután elmúlik a cukorfüggőségünk, azaz fizikálisan és mentálisan is megálljt tudunk parancsolni neki, addigra már kisebb kihágások megengedettek lesznek.

A cukor több összetevőből is áll: fruktózból és glükózból. Ezek közül az írónő a fruktúz kerülésére ösztönöz. Olvassunk csak utána mi is mennyi megbetegedést okozhat... Ígyhát étrendünket úgy kell összeállítani, hogy kevés fruktózt vigyünk be. Ez azt jelenti, hogy bizonyos gyümölcsöket, mint az alma, szőlő kerülni kell a diéta ideje alatt, míg másokat pl. kivi, málna bátran ehetünk. Legkevesebb frultózt a zöldségek tartalmaznak, de ez sem mindre igaz. Mint írtam a könyv nem ad teljes képet arról mit együnk, mit nem, de tulajdonképpen csak a cukor és azon belül is a fruktóztartalomra kell figyelni a vásárlás során. 100g-os étel esetén 5g alatti cukortartalom a leg optimálisabb. A nassolásokat helyettesítsük egy paleo diéta szerű életmóddal, azaz inkább zsírosabb ételek - mértékkel - minthogy cukor. Azt együk, amit az ősemberek is ettek évszázadokkal ezelőtt, hisz ez az ember számára a természetes, a testünktől elvárt. Ha édességet kívánunk étkezés után együnk helyette sajtot, rágcsáljunk zöldségeket, tejtermékeket. Vigyázzunk a zsírszegény, és látszólag bionak vagy egészségesnek titulált termékektől, mert sokszor rejtett cukrot tartalmaznak.

Értékelés: 10/7

A borító:

Nagyon szép lett ez az eredeti külföldi borító. Sarah Wilson az írónő látható a képen, aki látszólag teljesen kicsattan az egészségtől. Megejelenése azt tükrözi, hogy mi is egészségesek, karcsúak lehetünk cukor nélkül, amiben szerintem van realitás. A borító stílusa a könyv törzsrészében is ugyan így visszatükröződik. Nyárias hangulat, egészség, zöldségek, természetesség...Mind áthajta a könyvet. A receptek kiemelése a borítón külön jó pont, hiszen a könyv kétharmada ezeket tartalmazza, jobb ha ennek már mindenki az elején tudatában van, hogy félig egy receptkönyvet vásárolunk.

2015. március 19., csütörtök

Amanda Hocking - Fate- Végzet (A vér szava 2.)


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Fate
Fordító: Marczali Ferenc
Megjelenés éve: 2010
Eredeti megjelenés: 2014
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 296




Alice Bonham azt hiszi, öccsével együtt végre sikerült megtalálnia az egyensúlyt a természetfeletti és a hétköznapi élet között. Jack, aki vámpír és Alice fiúja egy személyben, úgy próbálja megvédeni a lányt, hogy állandóan rajta tartja a szemét. Ami Jack bátyját, Petert illeti… Alice nem tudja biztosan, merre lehet, és vajon mit akarhat tőle. De ami még rosszabb: azt sem tudja, vajon ő maga mit akar Petertől. Amikor aztán megtörténik a tragédia, Alice rettenetes dilemmával találja szemben magát. Döntése messzemenőbb következményekkel jár, mint azt gondolta…

Véleményem:

A vér szava könyvsorozat első kötete a könyvgyűjteményem része, még ajándékba volt szerencsém megkapni. Az első reakcióm nem volt túl lelkes, egy semennyire sem figyelem felkeltő borító, egy még annál sem izgalmasabbnak igérkező fülszöveg. Gondoltam, ebből jó dolog nem sülhet ki, de ha már megkaptam mindenképp elolvasom a regényt. A második reakcióm sem alakult fényesebben, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy ez a könyv egy Alkonyat rajongó tollából származhat, aki szinte egy az egyben elvette más történetét, ötletét. Bár az Alkonyatot nagyon szeretem, de egy írónak sem kívánom azt, hogy ellopják a művét, és épp azért szeretünk sokak írását, mert egyedi és utánozhatatlan.


Alice és Peter
Hihetetlen, de valami a történet közepe tájt mégis megváltozott bennem, kezdtem egy kicsit megszeretni, még a gyenge kezdés elejére is. Ellenszenvnek indult ez a kapcsolat, de végül úgy csukhattam be ezt a könyvet, hogy vártam a folytatását.

Amit vártam: egy ugyan ilyen szenvedélyes történetet, mint az első rész, ami képes újat mutatni olykor az Alkonyathoz képest. Amit kaptam, az nem állt távol az elképzeléseimtől, de nem is a legközelebb. Még mindig nem tudok eltekinteni attól a sok sok apróságtól, amiben hasonlítanak a történetek. Ott vannak például a szereplők. Mea még mindig egy az egyben Alice-re emlékeztet, Ezra az alkonyatban szereplő Ezrára (még a nevük is ugyan az komolyan), Peter Edwardra, Jack pedig Jacobra. A főszereplő személyisége sem tér el sokban Belláétól, egy visszafogott, szerény lány, aki nem örvendett soha nagy népszerűségnek. Rossz az anyagi háttere, egy szülő neveli.

Az események is már hasonlóságot mutattam az első részben is pl. egy gazdag vámpír család, rátalál az átlagos lányra és át akarják őt változtatni, vagy a szerelmi háromszög, hogy mindenki a főhősnő vérére szomjazik és alig tudnak neki ellenállni. Ezek a továbbiakban is így voltak. Tovább tetézte még a dolgot a két vérszomjas vámpír is, aki puszta játékból szerette volna kiszívni Alice vérét, akárcska az Alkonyatban James és Victoria Belláét. Itt van az átváltoztatát körüli probléma is, ami már az Alkonyatban is több könyvön végighúzódott és a vége ugyan az lett, a lány akkor lett átváltoztatva, mikor vészhelyzet volt és a lezárás szintén az volt a történetben, mikor az újdonsült vámpír lány felnyitja a szemét, akárcsak az Alkonyat film 4. részének lezárásában. De ha már csak a puszta vámpírlétet nézzük teljes hasonlóságot találunk a történetek közt: fájdalmas átváltozás, különlegesen jó látás, hallás, gyorsaság, nem kell levegővétel, nem mehetnek a napra....

Mindezen hasonlóságok ellenére nem tartom egy rossz könyvnek a Végzetet. Az események folyamatosan váltották egymást, talán kivétel csak az, mikor Alice látványosan szenved otthon magában és semmi sem történik körülötte. Romantika, szenvedély kevesebb volt benne, mint az első részben, nem mozgatott meg bennem sok érzelmet a történet, de ez Peter távollétének is tudható be, ami megintcsak emlékeztet az Alkonyat második részére, ahol Edward szintén elhagyta Bellát az ő érdekében. Ez a történet is jobban sikerülhetett volna, ha ő a főhős fiú nem megy el. Magát a megharapás által okozott örömöket, extázist nehezen tudom átélni. Hogy lehet valami annyira élvezetes, amikor szörnyű fájdalommal jár, ez tényleg romantikusabb, mint egy csók akár? Az én véleményem szerint nem.

Az események nagy része éjszaka zajlik, ami ad nekünk olvasóknak egy lendületet, egy hangulatot. Azt a bizonyos hangulatot, mikor készülődünk egy szombat esti baráti összejövetelre, vagy tudjuk, hogy másnap iskola, mégis kimozdulunk az este folyamán. Ezek az események pozotív izgalommal töltenek fel minket, ez a könyvnek is sikerül.

Maga a történet felépítése jó, már az elején egy fontos történés beindítja az eseményeket, ezek végig viszik a lendületet, majd egy sajnos kiszámítható jelenet a tetőpontjára viszi a történetet, azonban a "nagy küzdelem" után sem ér véget a regény, hanem fontos pontjához ér a történet, Peter hazatéréséhez és kiszámíthatatlan reakciójához. Legalább ezek az utolsó sorok tudnak nekünk nem várt fordulatokat adni.

Aki az Alkonyatot szerette az ezt a sorozatot is nagy eséllyel szeretni fogja a második résszel együtt, mert bár hangulatában, eseményeiben másabb a kettő, de ettől még szerethető. Olvastatja magát a regény.

Értékelés: 10/8

Kedvenc karakter:

Ezra és Mea. Alice nem egy tipikus könyves főhősnő, nem szeret olvasni, ráadásul trehány, nem áll hozzám közel személyiségben. Jack és Milo viselkedése koránt sem volt mindig szimpatikus, ahogy az első részben Peter-é sem. Így maradt a két mellékszereplőn a választásom. Mindketten kedves, szerethető vámpírok, tevékenyek, életvidámak és okosak. Önzetlenül odafigyelnek mások életének alakulására, minden idejük mások problémáinak megoldására szánják, ha az kell. Jól viselik a vámpírlétet, jobban mint a három fiú, ami szintén dícséretes.

A borító:

Hasonlóra sikerült akár csak az első, mind hangulatában, mind felépítésében. Ez valahogy még mindig nem az igazi. Csupán a borítót nézve nem jövök rá mit rejt a könyv, hogy szeretnék-e benne valamit. Nem volt érdemes ezt a borítót megváltoztatni a magyar kiadáson, ráadásul folyton elgondolkodtat, hogy a dombornyomás a könyvön, miért nem magára a mintára - a fára- esik, miért lett elcsúsztatva. Más könyvön láttatok már ilyet?

2015. március 17., kedd

A lány és a farkas

Sarah Blakley-Cartwright – Red Riding Hood - A lány és a farkas


 


Megjelenés dátuma: 2011 március

Rendező: Catherine Hardwicke

Hossz: 100 perc

Műfaj: Fantasy, Romantikus, Thriller, Dráma


Ez a film szorosan nem kapcsolódna a megfilmesített adaptációkhoz, mert a filmes változat előbb született meg, mint a könyv, de úgy gondoltam jó itt egy helyen összefoglalni a legjobb filmeket, melyekhez könyvek is kapcsolódnak, és érdemes róla beszélni, mivel egy jól sikerült alkotás.

A történet:

Daggerhorn falu lakosai évtizedeken át állatáldozatokkal csillapították a közeli erdőben lakó vérfarkas étvágyát. A teliholdkor portyázó fenevad azonban most saját zsákmányt ejt, megöli Valerie nővérét. Valerie-t a szülei a gazdag Henrynek szánják, ő azonban a szegény favágóba, Peterbe szerelmes. El is határozzák, hogy elszöknek, ám a vérfarkas tette mindent megváltoztat. A falusiak felfogadják a hírhedt vadászt, Salamon atyát, hogy szabadítsa meg őket a fenevadtól. Salamon nem kevesebbet állít, minthogy a szörny napközben emberalakot öltve köztük él.


A könyv vagy a film?

Talán ennél az adaptációnál érvényesült nálam leginkább az "amit előbb láttam jobb" elképzelés, mert a filmmel találkoztam először és a film is állt hozzám közelebb. Úgy érzem ezt a könyvet bármelyik olvasó megírhatta volna a felvétel alapján, ugyanis nagyrészt csak egy leírást látok a film alapján, semmi plusz információt, plusz töltetet nem volt képes adni. Semmivel nem lettem több a könyv által. Aki viszont fordított sorrendben találkozott a két alkotással lehet, hogy benne nem alakult ki ez az érzés.


Mindenesetre a film egy hangulatosabb, elvontabb síkon mozog a regénytől. Látványvilága jól megalkotott, a szereplők is jól kiválasztott karakterek, ráadásul hírnévnek sincsenek híján. Tetszik, hogy a történetben a szerelmi szálon nagy hangsúly van, a filmben sem kell hosszú perceken át csak brutális mészerlásokat, rejtélyes haláleseteket néznünk.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy egy videófelvétel sokkal alkalmasabb rejtélyek közvetítésére, elrejt könnyen egy gyilkost, miközben bárkit gyanuba kever a puszta tekintetével. A könyv ilyen árnyalásokra nem alkalmas, vagy túl sokat sejtet, vagy túl keveset, ezért is közelebb állhat hozzánk a film, nem találjuk ki már az elején kinek a bőre alatt lakozik a gonosz farkas.

A történések a film közepe tájt kicsit unalmasodnak, semmi izgalmast nem tudott felmutatni a rendező, ugyan az a herce-hurca fut hosszú perceken át, viszont a film eleje és a vége szerethető volt, érdekes és eseménydús. Lehet, hogy nem lesz ez a kedvenc filmünk, sem a legizgalmasabb, amivel eddig találkoztunk, de a mai megfilmesített mesék közt szerintem jól helyt álló alkotás, a Piroska és a farkas történetének egy új értelmezése, szerethető történet, nem hagynám ki utólag se.

Magyar nyelvű előzetes:



Szereposztás:

                                                Valerie                                                                      Cesaire

                                                           Peter                                                            Henry

                                                



2015. március 16., hétfő

Zafírkék

Kerstin Gier- Saphirblau - Zafírkék




 

Megjelenés dátuma: 2014 augusztus

Rendező: Felix Fuschssteiner

Hossz: 116 perc

Műfaj: fantasy, romantikus




A film 2014 augusztusában jelent meg a német mozikban, nekem mégis csak most februárban sikerült megtekintenem. Szerintem ez jól tükrözi, mennyire nehezen jutnak el hozzánk a német készítésű filmek. A magyar mozikban természetesen, ahogy a Rubinvöröst, így ezt sem vetítik, az interneten tudjuk letölteni a filmet német hanggal és magyar felirattal megnézni.

A történet:

Friss szerelmesként a múltban utazni - ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis gy gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk a menüettet táncolni. (Egyik sem egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az iránytást saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

A könyv vagy a film?

Rég volt már, hogy a könyvet olvastam, de a film közben szerencsére előtörtek az emlékek, azaz mutat némi hasonlóságot a kettő. Csak hasonlóakat tudok elmondani, mint az előző részhez. A rendező megint csak kicsit modernebb, izgalmasabb síkra próbálta terelni a történetet. Ez olykor elég bizarr jeleneteket eredményezett. Ilyen volt pl. Gwen részegen előadott énekjelenete a múltban, ami nálam az az igazság, hogy kiverte a biztosítékot. Biztos vagyok benne, hogy ezt a jelnetet ti sem ilyen közönségesen, komikusan képzeltétek el. Vagy az is egy modernséget mutat a filmben, hogy Gwen és Gideon egy átlagos tini pár lettek, akik folyton a megfeleő alkalmat keresik arra, hogy megtörténhessen az a bizonyos első alkalom. Úgy emlékszem a könyvben nem erre volt helyezve a hangsúly.

Megint csak láthatunk más szereplők szemszögéből is jelenetet, Gideon találkozásait a gróffal vagy Lucy és Paul küzdelmeit, ez nem is volt zavaró, így legalább több információt csöpögtettek azok számára, akik nem olvasták a könyvet.

Még mindig állítom, hogy az olcsó költségvetés látszata borzalmasan előtűnik. Egészen biztosan nehéz kevés pénzből színvonalas alkotást csinálni, de a beszélő vízköpőnk gyenge alkotásra sikerült, ahogy egy-két jelmez is, amit a szereplőink viseltek.

Még az események leforgása is teljesen hasonlóra sikerült. A történet megint nehezen indul be, az elején nem ragadja meg a figyelmünket, szinte már unjuk magunkat, a második felétől viszont felpörögnek az események és végre elkezdhetjük élvezni a filmet. A csatajelenetek vérszegényre, és nem túl izgalmasra sikerültek, szinte már ez is komikus volt. Ezt a hideg szívű gróf ti is úgy képzelitek el, hogy egy csata során az asztal mögé bújna? Gwen és a gróf közötti eltérés sokkal inkább megnyilvánul itt a filmben, mint a könyvben. A regényben egy diszkrét, rejtélyes ellentétről olvashatunk, ahol a grófra egyáltalán nem bizonyítható rá mindig, hogy ő egy hataloméhes, gonosz szereplő, és Gwen-en se ütközik ki ennyire az iránta tanúsított ellenszenve. Értem én, hogy olykor szükséges bizonyos karakterek jellemzően felnagyítása, hogy mindenki nyomon tudja követni a történetet, de így odalett a rejtély, az álandó homály, amit a könyvben nagyon szerettünk, és ami épphogy a lényege lett volt.

Magyar nyelvű előzetes:


Szereposztás:

A szerepek maradtak a Rubinvöröshöz hasonlóan, ezért itt csak az új szereplőket szeretném megemlíteni.


 
                                                     Xemerius                                                        Raphael