2015. március 16., hétfő

Jus Accardo - Toxic - Mérgezés (Denazen 2.)


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Toxic
Fordító:
Lánc Brigitta
Megjelenés éve:
2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 398



Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve oda van a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.

Kedvenc idézet:


Sose próbálj egy hazugnak hazudni.

A véleményem:

Nem voltam az elsők közt, akik a Denazen sorozatot a kezükbe vették, kicsit későn ébredt fel bennem a kíváncsiság, de végül felébredt, hisz egy híres, figyelemfelkeltő sorozatról van szó. Az első rész körülbelül fél éve akadt a kezemben, így már minden részletére nem emlékszem, de szerencsére hamar sikerült visszatalálnom a nyitott szálakhoz, a könyv eleje nagy segítség volt ebben.


A regény hátulján lévő ajánlás rengeteget elárul a tartalomból, így talán nekem sem kell annyira homályosan fogalmaznom a véleményem során. Ahogy a leírás is egy eseménydús, élettel teli könyvre próbálja felhívni a figyelmet, én is azt tapasztaltam, hogy az írás fő erőssége a cselekményeiben van. Egy abszolút dinamikus, izgalomban tartó, egy percig sem unatkoztató könyv ez, így olvastatja magát, fenntartja érdekességét. Már a regény legelején megtörténik a katasztrófa, amikor is Dez elveszti immunitását Kale-al szemben, ráadásul a legrosszabbkor, ez az esemény majdnem a lány életébe kerül. Ezek után rögtön az alattomos, az ördöggel lepaktáló ex-barát, Alex is újra a képbe kerül, nem beszélve Jade-ról a bombázó Hatosról, aki már az első pillanatban beleszeret Kale-ba. a történet tehát egyből a dolgok közepébe vág. Egyik küzdelem követi a másikat a lázadó hatosok és a Denazen intézménye között, amiből győztesen igazán az egyik fél sem tud kikerülni. A legnagyobb problémát, azaz a vezérfonalat mégis a címben szereplő szó, azaz a mérgezés fogja okozni, amivel a Denazen sújtja Dez-t a könyv elején. Az aggodalom végig bennünk van, félünk, hogy az idő túl gyorsan pörög, Dez megmenekülhet-e ennyi bajtól.
A feszültséget csak fokozza az is, hogy látszólag mindenki a lány ellen fordult, senki nem érti meg őt. Szinte már a végtelenségig fokozza az írőnő Dez a főhős szerencsétlenségét, így minden pillanatban várjuk, mikor fordulnak már jobbra a dolgok, hisz ennél rosszabbak már nem lehetnek.

 Kale ebben a részben egy negatívabb szerephez jut, mint az eddigiekben. Viselkedésével sokszor bíztatóan hatott Jade-re a teperős harmadik félre. Nem értem egy szerelmes férfi, hogy tehet ilyet. A világról való hiányos tudása még nem menti fel minden rossz tett alól. Valóban nem érezné az ember mi a helyes, ha nem tudná biztosra?
Meglepetésekben volt részünk, a nagy kesze- kuszaságban nem látjuk előre, mi vár minket, azonban voltak kiszámítható részei a cselekménynek, mint pl. a besúgó személye, aki elárulta a Hatosokat. A végén ez a fejlemény azért már nagyon éreztette magát, de összességében nem volt rossz ötlet neki adni ezt a szerepet.

Dez hozta a formáját, ugyan az a vagány lány, olykor egy kicsit, de éppen elegendő mértékben, öntelt, bátor lány volt. Még a legreménytelenebb helyzetben is harcol, képes higgadtan kezelni a helyzeteket. Gondolkodásmódjával nem fogunk mindig egyetérteni, és a Kale-al való bizonytalansága – szerelme erősségéről – sem lesz a kedvencünk, miután már ezredszerre halljuk, hogy a fiút biztosan már nem érdekli őt, de szimpatikus karakter marad a továbbiakban is.

A regény gyenge pontjának, amiért nem tudnék, rá tízest adni a végkifejletet mondanám, ami gyenge volt, rövid és átgondolatlan szerintem. el kell fogadnom, hogy nem minden történetnek lehet tökéletes vége, hisz akkor nem lenne miről folytatást írni, de a mozgalmas események után ez laposra sikerült, semmi meglepő, semmi különleges, semmi, amiért szörnyen várnánk a folytatást.
A hangulat és képzeletkeltés viszont erőssége a regénynek. A darun mászó verseny, a házibulik, a menekültszálló, ahol a Hatosok húzták meg magukat mind-mind jól tükrözik a regény világát. Egy vagány lány világa, tele extrém helyzetekkel, meneküléssel és állandó bizalmatlansággal. Könnyen bele tudjuk élni magunkat a könyvbe.


Értékelés:10/9


Kedvenc karakterem:

Dez egy jól kidolgozott szereplő, akivel bárki szívesen azonosulni. Semmi sem minden napi benne, a bátorsága, a makacssága, állandó dacolása az utasításokkal. A szerelmi gondolatszálai néha idegtépőek, de minden más téren szerethető lány. A képességét is imádjuk, az átváltoztatást, ami bár nem egy tipikus harcra termett adottság, de színesebbé teszi a történetet.


A borító:

Szeretem a barnás háttérszínt, az elhagyatottságot, ami éppen odaillik a Hatosok rejtekhelyének képzetéhez. Még a borítón szereplő lánynál sincs semmi gond, kiállása, stílusa valóban emlékeztet Dez-re, bár nem minden tekintetben így képzelném el őt. Maga a borító talán hamarabb is fogja meg az olvasókat, mint maga a leírás, ezért egy jó választás, hogy a kiadó nem tért el az eredeti borítótól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése