2015. március 4., szerda

Maggie Stiefvater - The Scorpio Races - A Skorpió Vágta



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Scorpio Races
Fordító:
Vallató Péter
Megjelenés éve:
2014
Eredeti megjelenés:
2011
Ajánlott korhatár: nincs
Oldalszám: 448


Egyesek a győzelemért versenyeznek. Mások a túlélésért. Minden november elején sor kerül a Skorpió Vágtára. A lovasok megkísérlik uralmuk alatt tartani tengeri paripájukat, amíg át nem jutnak a célvonalon.

Egyesek túlélik.

Mások meghalnak.

A tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Szűkszavú fiatalember, és ha gyötrik is félelmek, mélyen eltemeti őket, hogy senki se szerezhessen tudomást róluk.

Puck Connollyt más fából faragták. Sohasem tervezte, hogy indul a Skorpió Vágtán. Ám a végzet nem hagyott neki más választást. Benevez hát a versenyre – az első lányként valaha. S egyáltalán nincs felkészülve arra, ami várja.

Akárcsak sikerlistás Shiver-trilógiájában, a szerző, Maggie Stiefvater ismét megmutatja nekünk a töréspontot, ahol a szerelem és az élet egyaránt a legnagyobb akadályokba ütközik, és csak az erős szívűek képesek életben maradni.

A Skorpió Vágta feledhetetlen olvasmányélmény.

Kedvenc idézet:

„Ha túl hasonló vagy hozzájuk, elillan a varázs. Semmi értelme a Szent Grált keresni, ha úgy néz ki, mint a teásbögréd.”

A véleményem:

Amint meglátod a Skorpió Vágta borítóját kíváncsivá válsz milyen történetet takarhat. Ezzel én is így voltam, amikor a könyvtárban megpillantottam.

Egy olyan írást kaptam, ami bár nem eseménydús, nem fogok az izgalomtól álmatlanul forgolódni éjszakánként, és nem is olvastatja magát annyira, hogy pár nap alatt visszateszed a polcra. Ennek ellenére nem bánod meg, hogy a kezedbe vetted.

Több száz oldal leírás, a szigetről, a lakókról, a szokásokról, egy versenyről, aminek miértjét alig bírjuk felfogni. Még száz a lovakról, azok szeretetéről, viselkedéséről. Bár én nem voltam az a fajta kislány, aki odavolt a lovakért, de még én is éreztem, hogy ezek a lovak tiszta szívűbbek az emberektől, hogy lelkük van, és hogy a két főhős okkal ragaszkodik hozzájuk.

A címmel ellentétben a regény nagy része, nem egy hosszú vágtáról szól, hanem két fiatal életéről, életkörülményeiről és ezen az elzárt szigeten uralkodó szokásokról. Bár Puck már a történet első felében benevezem a félelmetes Skorpió vágtára, maga a verseny mégis csak a könyv utolsó pár tíz oldalát teszi ki. A többi a felkészülés, az izgatott feszültség időszaka.

Mindent a szemnek, és a szívnek, kevesebbet az érzelmeknek és az
izgalmaknak. Szinte látjuk magunk előtt a homokos tengerpartot, Corr a vörös ló csillogó szőrét és mi is érezzük a szeretet, amit egy állat képes nyújtani a gazdájának. Egyéb érzelmet azonban belőlem nem volt képes kiváltani a könyv. Puck és Sean Kedrick, a két főhős, mint két rokonlélek egymásra talán a történetben, de ez nem egy romantikus, szenvedélyes egymásra találás. Lassú, folyamatos érzelemhullám, ami úgy válik egyre erősebbé, ahogy a két fiatal megismeri egymást. Ez egy szelíd szerelem, nem fogunk arról olvasni, hogyan csókolja egymást a két főhős, de attól érezzük, hogy ugyan olyan mély, és hogy örökké fog tartani.
A regény folyamán végig sejtjük, hogy vagy a csupa szív, céltudatos Puck, vagy a többszörös bajnok Sean nyeri majd a versenyt, és a reménytelenség ellenére több esélyt is sejtet a könyv a lány javára, de mégsem vagyunk sosem teljesen biztos a kimenetelbe. hisz, ha a fiú nyerne is tudna segíteni a lányon is, ha pedig a lány a fiún.


A várva várt futom izgalmat adott az utolsó oldalaknak, sejthető volt, de élvezhető. A történet lezárása viszont meglepett. A sírás kerülgetett minden sor után, de nem csak a szomorúságtól, hanem a meghatottságtól. Folyton a kutyám járt az eszemben, és annak hűsége. Bár nem tudok olyan embert elképzelni, aki nem szereti az állatokat, de ha valaki mégis ilyen volt, most minden oka meglesz a könyv lezárta után arra, hogy szívébe zárja őket. Bár embertársunk fájdalma is megrázó lehet a számunkra, de egy ártatlan, magatehetetlen állaté szívet tépő.

Ez egy fantasztikus regény, hisz a Skorpió vágta lovai nem mindennapi teremtések - capall uiscek, de ahogy bemutatja őket a könyv, mint a sziget legtermészetesebb állatait, akik minden évben előjönnek a tengerből, nem érezzük őket mesebeli lényeknek. Mintha a valóság része lennének, a sziget különleges állatvilága.

Értékelés: 10/7

Kedvenc karakterem:


Puck Connolly. Egy vidéki lány, tiszta szívvel, jó lelkiismerettel, akivel többször is elbánt már az élet, ő mégis életvidám, bátor, nem adta fel a küzdelmet. Bár önfejű és nagyon egyszerű a gondolkodásmódja, de kedvelhető, mert tisztaszívű és praktikus lány. Nem vágyódik el onnan, ahonnan mindenki más igen. Hű marad végig a szigethez, az egyszerűséghez, a lovához. Érzem azt amit ő érez… Ha egy vidék más a többitől, talán nem a legszebb, de az otthonunk, attól nem lehet olyan könnyen megválni.

Borító:

Érezni akarod a történetet, látni, érteni? Akkor elég ránézni a borítóra, hisz mindent elárul. a hangulatot, a színvilágot, a témaválasztást. Nagyon örülök, hogy a kiadó nem dolgozott át rajta semmit, nem módosította, ez így volt tökéletes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése