2015. március 9., hétfő

Marie- Aude Murail - Simpel - Lakótárs kerestetik!


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Simpel
Fordító: Farkas Ildikó
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2004
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 216




Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről.

Kedvenc idézet:

„…Olyan bonyolult vele az élet, s mégis mennyivel egyszerűbb…”

A véleményem:
Ezzel a nem szokványos francia történettel akkor találkoztam először, amikor a Könyvmolyképző Kiadó szavazást indított a könyv borítójáról. Már akkor sejthető volt, hogy egy nem szokványos témájú regénnyel állunk szemben, de mégis meglepődtem mennyire nem az.

Az írás egy szellemi fogyatékos fiatal felnőtt srácról szól, és annak öccséről, aki már 17 évesen több felelősség tudatot, emberséget ismer, mint a legtöbb felnőtt ember. A történt ott kezdődig, hogy Kléber a fiatal tanuló, dacolva apja akaratával, kiveszi az intézetből szellemi fogyatékos bátyját és felelősséget vállalva érte gondjai alá veszi.

Sutyi a debil báty, mint vártuk a legtöbb helyen elutasításra talál. Az emberek nem szeretnének egy beszámíthatatlan emberrel együtt élni, vagy azt egyáltalán, hogy bármi közül legyen hozzá. Egy fiatalokkal teli albérletben fog megnyugvást lelni a két testvér, ahova beköltözve végre kezd jóra fordulni sorsuk, ám még ebben az elfogadó közösségben sem mindenkivel egyszerű az együttműködés. Bár többet nem szeretnék elárulni a történet menetéből, de még annyit, hogy bár Sutyi és Kléber élete is kezdett végre normális mederbe terelődni, ennek ellenére számos problémával kellett megbirkózniuk, azért, hogy ezt meg is tartsák. A regényt végigkísérve megtanulhattunk megértőek lenni, elfogadóak, emberségesek. Fiatal korban kell az embereknek érzelmileg intelligensé válni és ebben ez a könyv kifejezetten nagy segítségünkre is lehet.


Amire még megtanít a történet az az igazi testvéri szeretet és barátság, amik meg is mutatkoznak az írásban. Emellett, hogy ez a könyv hasznos és tanulságos mindenki számára humort is tartalmaz bőven. Sutyi egy vicces karakter, akinek bár a helyzete nem szórakoztató, mégis azok, akik megismerik nem sajnálkozva tekintenek a fiúra, hanem mosolyognak rajta, játékosan fogadják kisgyermeki megnyilvánulását. Ezek az apró játékok, gesztusok Sutyitól, mint mondtam humorosak, szórakoztatóak, de olyankor talán már sok ebből a fajta humorból. Számítsunk rá tehát, hogy a könyv felében Sutyi ballépéseiről, játékokban megnyilvánuló lelki világáról olvashatunk, majd, ami annyira képes lefárasztani bennünket akár egy 3 éves gyermekkel való játszadozás. Annak, aki így érez, viszont üzenem, hogy ne adja fel a regényt az elejénél, mert a történet második fele egy sokkal eseménytelibb, mélyebb és szerethetőbb formát vesz át.

Az cselekménysorozatot külső szemlélőként látjuk, senkinek sem bújik bele az írónő a bőrébe, mindig más szereplő életét követhetjük nyomon, többek közt ez teszi igazán franciává a történetet. Számos francia filmmel találkozhattunk már, amelyik él ezzel a módszerrel. Nekem ez egy kicsit személytelenebbé, de mindenképp színessé, és esemény telibbé tette a regényt.

Az idő tehát folyamatosan repül, a jelenetek viszonylag gyorsan váltják egymást. A központi témán kívül olvashatunk a sorok közt egy kis szerelmi románcról is Kléber és két osztálytársnője közt, illetve Kléber lakótársai között is, bár ezek kevésbé kapnak hangsúlyt a történetben.

A realisztikus regényben nem sok leírást kapunk a helyszínekről, szereplőkről, nem kapunk egy tükröt a párizsi életről, semmilyen részletben nem veszik el az írónő, abszolút az események vezérlik a művet. Ebből kifolyólag nem is hatott rám a regény kifejezetten hangulatkeltően.

Amiért tehát érdemes elolvasni, mert megtanít olyanra a regény, amire sokszor a világ képtelen, mert nagy eséllyel nem hasonlítható semelyik másik történethez, amit az eddigiekben olvastál, mert humoros, azonban a francia hangulatot, az érzelmi hullámvasutat, különleges világképeket itt felejtsük el. Ez jó, vagy sem? Az már csak rajtad múlik.

Értékelés: 10/6

Kedvenc karakterem:

Kléber méltán lehetne bárki kedvence, mivel odaadó testvér, kedves, fiatal srác, viszont a lányok iránt tanúsított viselkedése, a füllentések nem engedték, hogy igazán beleszeressek, így a kedvencem Sutyi. Az értelmi szintje visszamaradott, de találékony, sokszor talpraesettséget mutató fiú, képes a fejlődésre, szórakoztató és nem utolsó sorban jószívű.

A borító:

Meg nem tudnám mondani, melyik borítóra szavaztam, mikor arra lehetőség volt, de a mostani mindenesetre nem sikerült borzalmasra. Visszaadja számomra a francia életérzést, és még nem is okozott csalódást az eredeti borítóhoz képest. Nem feltétlenül szeretne bele egy olvasó a regénybe a borító alapján. Talán a rajongóknak, akik olvasták kreatívabb ötletekkel rukkoltak volna elő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése