2015. március 25., szerda

Rachel Hawkins - Hex Hall (Hex Hall 1.)



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Hex Hall
Fordító: Acsai Roland
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés:
 2010
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 272




Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Kedvenc idézet:

"… vannak pillanatok, amikor a durvább szavak kifejezőbbek, és ez egy ilyen pillanat volt."


Véleményem:

Meg sem tudom számolni hányszor szerettem volna ezt a könyvet megvenni: a könyvfesztiválon, vagy éppen karácsonykor, de ezek mind olyan alkalmak voltak, mikor hemzsegtek a jobbnál jobb új megjelenésű regények, így hajszál híjján, de mindig másra esett a választás. Szerencsémre rengeteget nem kellett várnom a csodára, mire végre valahára rábukkantam a könyvtárban.

Nagyon pozitív volt a kép, amit másoktól kaptam a könyvről, a borító is megnyerő, így egy tíz pontos történetet, vártam. Sajnos ennyit mégsem tudtam adni, mert voltak apróságok, amik nem tetszettek a regényben, de csalódás sem volt a regény, abszolút élvezhető.

A könyv erőssége mindenképp a története, a kreataivitása. Nem egy újszerű, egyedi téma sem a boszorkányok, tündérek, alakváltók, vérfarkasok, démonok és angyalok megjelenése, de a bentlakásos iskolák története sem, gondoljunk csak a Rettentő gyönyörűségre, a Fallin-ra., Vámpír akadémiára... Valamivel mégis másabb volt ez a történet, mind hangulatában, mind részleteiben. Mint általában a Hex Hall itt is egy régi, romos épület, amt a varázslat tart össze jelen esetben. Mintha csak ez egy törvényszerűség lenne, hogy egy ilyen iskola legyen régi és romos. A temető természetesen itt is közel van az iskolához, ahogy a titokzatos erdő is. Már el sem bírnák képzelni egy bentlakásos iskolát ezek az elemek nélkül. Ha nem is egy egyedi a helyszínválasztás mindenestre nem unalmas és kedvelhető.

Az írói stílus egyedi, egyszerre modern és humoros, végtelenül leegyszerűsített nyelvezet, semmi fellengzés. Néha már túlságosan is gyermeknyelven íródott a regény. Voltak szavak, amelyekkel nem is voltam kibékülve. Egész biztosan vagány és modern szavak, de muszáj egy mai kiadásnak ennyire követni a lépést minden mai hóborttal?

Mint már említettem az alaptörténet szerethető, hiszen van benne rejtély, megvan a szerelem, a
barátság, ellenségek és családi drámák. Azonban ezek is végtelenül egyszerű formájukban jellennek meg, kapunk  egy rövid könyvrészletet a démonokról, egy rövid történelmet a természetfeletti lények eredetéről, de semmi bonyodalom nincs az egészben, egyszerű, letisztult és rövid minden egyes infrmáció. Nehéz lenne megmondani, hogy ez is azt tükrözi vissza, hogy gyerek nyelven íródott a könyv és nem szeretnék a fiatalokat több információval terhelni, vagy az írónő nem vette a fáradtságot arra, hogy utána járjon dolgoknak, jobban kirészletezze, kidolgozza. Hangsúlyozom, nem az ötletekkel van a baj, sőt azok kifejezetten tetszettek, hanem azok kidolgozásával.

Bár végig sejtjük ki jó, ki gonosz, ki követhetett el gyilkosságot és ki az, aki biztosan ártatlan. És bár nem illik elárulni kiről miket tudhatunk meg a könyv végére, de annyit talán elmondhatok, hogy bármennyire is rossznak titulál a történet valakit a végén, sejteti, hogy nem szabad elsőre ítálnünk, hogy fontos ismernünk a körülményeket is, mielőtt valakit megbélyegzünk. Úgy sejtem erre kerül majd sor a második kötetben.

A regény rövid a maga 270 oldalával, eseménydús, még alig kaptunk észbe, hogy itt egy rejtéllyel állunk szemben, már meg is tudjuk ki áll a dolgok hátterében. Én szívesen olvastam volna még többet a történetről, belementem volna a részletekbe, leírásokba, vagy akár tovább bonyolítottam volna a feladványt. Így hamar vége lett az írásnak.

Tudnunk kell azt is, hogy nagyon sok mesebeli elem szövi át a történetet, kevés a racionalitás benne, így annak érdemes elolvasni, aki szertei ezt a műfajt, vagy a nagyon fantasztikus történeteket. A boszorkányok olykor a regényben seprűvel szelik át az eget, vagy mint mondtam az épületeket varázslat tartja össze, szerelmű bűbájvarázslat az iskolabálon...

Ami mindenestere elkönyvelhető, az a humor, a romantika, a rejtélyesség és a gyors olvashatóság. Nem bírom elképzelni, hogy valaki 1-2 napnál tovább üljön ezen a könyven, nem hosszú, de ezen kívül végtelenül olvastatja is magát.


Értékelés: 10/8

Kedvenc karakter:

Sophie. Bár szerencsétlennek, számkivetettnek tartja magát, mégsem zavarja a magány, méltóságteljesen viseli. Jó humorú és talpraesett, egyáltalán nem esetlen. Néha már túlságosan is sok különleges motívummal, erővel ruházzák fel szegény lányt, pedig önmagában is érdekes és figyelemfelkeltő jelenség lehetne. Ő az Alkonyat sorozat Bellájának ellentétje lehetne, hisz ott, ahogy sok más fiatal felnőtteknek szóló fantaziban is egy teljesen átlagos lány a szereplő, aki egyszerűen csak véletlenül belecsöppen egy másik világba, amiről eddig nem is tudott. Addig Sophie egy nagy hatalmú lény, akiből nincs még egy a világon, mindenki az ő vérét akarja venni, családja nagyhatalmú. Szerintem bárki nevében mondhatom, hogy pont, hogy nem ezek miatt szerettük meg a lányt.

A borító:

Én mindig is szerettem, ha egy borítón a könyvsorozat szereplői foglalnak helyet, így ez is tetszik. A lány jó választás volt, hisz eltudom őt képzelni Sophiként. A határrben láthatjuk az erdőt, ami sok fontos eseménynek is színteret adott. A visszatükröződő Sophie azonban nem tudom mit szeretne közölni. Talán azt, hogy a felső képen szereplő visszafogott lány valódi énje nem mindennapi és bátor és magabiztos, aki elbánik egy démonnal is? Számomra ez a tartalom jött át, és így értelmezve szintén jó ötlet volt a borítóra helyezni. A cica azonban nem tudom mit keres a borítón. Volt a történetben? Csak én nem feedtem fel benne? Esetleg a boszorkányság motívuma lenne a fekete macska? Összeségében tehát elég szerethető már a könyv külleme is, el tudom képzelni, hogy valaki csak ezért is a kezébe veszi a regényt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése