2015. április 21., kedd

A szürke ötven árnyalata


E.L. James - A szürke ötven árnyalata

Megjelenés dátuma: 2015 február

Rendező: Sam Taylor Jonson

Hossz: 125 perc

Műfaj: dráma, romantikus, erotikus





Ez valóban az a történet, amiről mindenki hallott, amit mindenki ismer, valószínűleg a témáját is tudja. Amikor én kezembe vettem a trilógia első részét, emlékszem, a metró szerelvényeken mindenhol ott szerepelt az a bizonyos plakát. Új megjelenésű könyvnek számított, és a híre is ahogy emlékszem, egész jó volt. Az ismerősök kitették a közösségi oldalakra, mint kedvenceik, az emberek ajánlották egymásnak.

Mára azonban már úgy érzem, nagyobb lett a történet körüli negatív visszhang. Teljesen az Alkonyat sorozat helyzetét jutattja eszembe ez a szituáció. Mikor megjelent mindenki szerette, mikor pedig híres lett, már csak úgy zúdították rá saját hibáit. Örök tanulság: a hírnévnek mindig vannak árnyoldalai. Sosem fog mindenkinek tetszeni mások hírneve. Én azt mondom, ne bántsuk olyan emberek műveit, akik képesek voltak ekkora sikert elérni, ennyi emberrel megismertetni magukat, elérni hogy beszéljenek róluk. Ez igenis borzalmasan nagy dolog. A filmről is szeretnék teljesen mértékben elfogulatlanul írni, függetlenítve magamat ettől a véleményhullámoktól.

Történetleírás:

Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.

Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.


A könyv vagy a film?

Jelen esetben a könyv jóval előbb a kezembe került, mint a film. A történet nagyjából megmaradt a fejemben, de mivel tovább is olvastam a sorozatot, arra már nem emlékszem pontosan, melyik esemény melyik könyvhöz kapcsolódik. Az összeségében az érzés azonban megmaradt milyen volt. Egy magát rettentően olvastató, nem mindennapi regény, ami mindenkiből kihozza roszabbik énjét. Az erotikus jelenetek nem rosszak, bár már egy idő után egyhangúbbak és kicsit sok is lesz belőlük. Ana gondolataitól a falra másztam, és kényszert sem éreztem azóta a könyv újraolvasásában, de összeségében abszolút nem volt negatív a véleményem.

És hogy ehhez képest mit nyújtott a film? Végre találtam rá egy jó példát, amikor nem az tetszett jobban, ami először akadt az utamba, mert valahogy az utóbbi jobban megfogott. Szinte minden ki volt javítva a filmben, ami nekem a könyvben nem tetszett. Kevesebb erotika, de nem kevésbé szenvedélyes. Komolyan csak nekem volt sok amikor már körülbelül negyedszer fekszik le a két szereplő a könyvben? Így túl hamar válik az ember immunissá az efféle helyzetek iránt. Sokkal inkább éreztem a filmet egy kerek egész történetnek, ráadásul romantikusabb is volt.

A rendező által kreált plusz humoros jelenetek, abszolút megnevettetek. Végig értettük mi- miért történik, amit nem tudunk, azt pedig sejtettük. Ritka eset, de úgy érzem a könyv jelen esetben sokkal inkább próbálta még rejtegetni a nyilvánvalót, titokzatosabbá tenni Cristiant, mint a film. Ez fordítva szokott lenni a leggyakrabban, hisz egy felvétel alkalmasabb lenne a feladatra.


Ami még a könyben zavart, a filmben azonban nem az Ana személye. Sokat segített, hogy itt nem halljuk a gondolatait, a szóhasználatát, a szegényes szókincsét. De tényleg? Egy irodalom szakos hallgató miért használja folyton ugyan azokat a szavakat, miért nem mutat semmi inteligenciát eszmefuttatásában? A vásznon már más volt a helyzet, sokkal okosabbnak, humorosabbnak, megnyerőbbnek tűnt Ana személye, szinte már megkedveltem. Egyébként én Anastasia-t mésképp képzeltem el. Itt egy kis visszahúzódó lány volt. A könyvben ettől egy fokkal erősebb kiállású, magabiztosabb, rövidebb hajú, elegánsabb arcvonású lányt képzeltem. De most hogy láttam a filmet már magam is összezavarodtam, mert ez az Ana sem volt kifejezetten rossz. Lehet hogy illik hozzá ez a szerep?

Mr. Gray már nem volt ekkora kérdés. Tökéletes választás volt Jamie Dornan. Illik hozzá az erotika, a gazdag férfi szerepe, ugyanakkor a gyengédség és a romantika is. Sajnálnám, ha ő nem szerepelne a folytatásban, hisz nem is nagyon tudjuk már másképp elképzelni Cristiant. De minek is, ha megvan a tökéletes? Annyi biztos, hogy csakúgy, mint Robert Pattinson esetén, szegény Jamie sem mossa le magáról többé ezt a szerepet.


A mellékszereplők közül nem mind került közel a szívemhez, sem José sem pedig Mia. Nagyon másképp éltek az én képzeletemben. Örültem, hogy ez a José nem jutott nagyobb szerephez a filmben. Kate és Elliot azonban egész elfogadhatóak voltak.

A cselekménysorozatban nagy különbséget nem találtam a két alkotás közt, azon kívül hogy sok jelenet és még több párbeszéd kimaradt. Nem vagyok biztos benne, hogy kár értük, bár egy jó történetből mindig szeretünk még többet kapni. Látványvilágában szép volt a film, technikailag is gyönyörű vágóképeket láthattunk. Aki eddig E. L. James gyenge írói stílusa miatt nem szerette a történetet, itt annak sem lehet panasza.

Magyar nyelvű előzetes:



Szereposztás:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése