2015. április 26., vasárnap

Jennifer A. Nielsen - The False Prince - A hamis herceg (Hatalom trilógia 1.)


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The False Prince
Fordító: Szujer Orsolya
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 342



Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage-dzsel. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, mígnem végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, ami az utolsó oldalig lábujjhegyen tartja az olvasót.


Kedvenc idézet:


„ Senkit sem szolgálnék még egy óráig sem, ha nem lehetek szabad.”


A véleményem:

Életünk során már számtalan középkorban játszódó királydrámát, hercegekről szóló meséket olvashattunk - láthattunk, mi ennyi hasonló impulzus ellenére mégsem lettünk még immunisak a téma iránt, szeretjük ezeket a regényeket. Ennél a könyvnél sem voltam másképp, már a fülszövegből sejtettem, hogy tetszeni fog a regény. Először az anyukám olvasta el a történetet, aki már egyből hozatta is volna velem a következő részt a könyvtárból. Alig tudtam elmagyarázni neki, hogy még csak a hetekben jelent meg a folytatás, így aligha volt ideje a könyvtáraknak máris beszerezni azt.

A cselekményeket illetően a fülszöveg magáért beszél. Három árva történetét olvashatjuk, akik a túlélésért küzdve harcolnak azért, hogy az elhunytnak nyilvánított Jaron herceg helyébe méltók legyenek. A könyv nagy részét a három fiatal tanulása, versengése teszi ki, majd a regény végén megtudjuk, ki lett a kiválasztott, és hogy fogadják azt a királyi kastély helytartói. Ez a téma nem egyedi, nem okozott számunkra nagy meglepetéseket, de tökéletesen megírta az írónő, így olvastatta magát a regény.

Amik kifejezetten tetszettek, az az írónő írói stílusa, fordulatos gondolkodása, humorral megáldottsága, karakterábrázolása… Zseniális volt, hogy bár a cselekménysort végig Sage szemével láthattuk, gondolatait mégsem hallhattuk maradéktalanul. Nem is sejthettük a regény elején, hogy a fiú esze nem csak az ételek és a csíntevések körül járnak. Az utolsó fejezetek azonban feltárták előttünk a fiú összes emlékét, gondolatát. Ugyan az a szemszög, mégis teljesen más. Ezt az írói eszközt, más regényben még nem láttam alkalmazni, itt vált a könyv különlegesebbé a többitől.

Amin én még javítottam volna az a három fiú jelleme volt. Egészen a könyv utolsó oldalaiig 10 év körüli kisfiúkat láttatott magam előtt a regény, mert viselkedésük, gondolataik nem engedtek többre következtetni. Talán a Koldus és a herceg című történet is befolyással lehetett rám, ahol szintén fiatalabbak voltak a főszereplők. Nehezen hittem el, hogy ezek a fiúk már fiatal felnőttek.

A regény nagy rejtélye nem volt nyilvánvaló az olvasók számára, viszont többször is megfordult a fejemben ennek a kimenetelnek a lehetősége, azaz annyira meglepő sem volt a nagy fordulat. Ugyan így éreztem Roden, a regény végi kifakadása iránt is. Erre már jobban utalt a könyv, így teljesen biztosak lehettünk benne, hogy ez az esemény be fog következni.

Meglepve olvastam a második rész fülszövegét, amelyben az újdonsült herceg már el is kényszerül hagyni a palotát és kilépni tisztségéből. Nem egy ilyen folytatásra számítottam. Azt gondolhattuk, hogy a regényt a versengés és a hamisság tartja össze, erre épít majd a sorozat. Ehelyett a várt életen át tartó hazugságokból nem lesz semmi, Conner eltűnik a színről és teljesen más hangsúlyt kap majd A szökött király.

A karakterek mind kaptak a regényben egy-egy kifejezett jellemvonást, mint az erő, a szorgalom, a szabadszelleműség, a szerénység, a makacsság… Ehhez végig hűek is maradtak, jól behatárolt archetípusokról van itt szó. Sejthető volt, hogy egy királykori történetben kell lennie egy ellenségnek is, így meg is kaptuk, azzal azonban nem voltunk tisztába a regény utolsó fejezetéig, ki az igazi gonosz.

Ez tehát nem egy fantasy regény, nincs benne semmi rendkívüli, egy régi téma egy újszerű, kiváló stílusba átadva. Nem lesz romantikus, de garantált élvezetet nyújtanak majd a szereplők, főképp Sage a nagyszájú, öntelt, makacs hercegjelölt. Kapunk fordulatokat, egy kitalált, érdekes országot és népeket, titkokat, falak mögé rejtett titkos járatokat, és mindent, ami egy középkori témájú műbe kell.

Értékelés: 10/10


Kedvenc karakter:

Sage. Minden rajongó kedvence lázadó jellemével és agyafúrt gondolkodásával. Nagyon szerethető, mindenki számára példaként szolgáló jellem született, aki érdekesebbé tette saját regényét, szórakoztatta az embereket, és egyáltalán nem osztotta meg olvasóit, hisz mindenki a szívébe zárta őt. Tobiast is megszerettem a történt végére. Bánt mikor az okos szereplők ennyire negatív fényt kapnak. A tudást és a szorgalmat nem csak rosszra lehet felhasználni. Tobias szerethető fiú onnantól kezdve, hogy levetkőzte versenyszellemét, alázatos és hűséges barát. Sosem tudtam csupán a rosszat látni benne.


A borító:

Egyszerű és feltűnésmentes. Szívesebben látnám Sage-t vagy mindhárom fiút az előlapon, ha lenne mód rá. Ennek ellenére a fülszöveget elolvasva vagy a címet látva felkelti a regény az érdeklődésünket, de úgy gondolom a borítónak ebben nem sokat köszönhet. A törött korona a könyv jelképévé vált, jól mutat a fejezetek elején.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése