2015. május 31., vasárnap

Május

Május végi leltározás

Egy hónap, amiben vizsgaidőszakom volt, amiben vezetni jártam, amiben forgalmi vizsgáztam, amiben a dolgok annyira összegyűltek, hogy sokszor a "nincs időm" kifejezés teljesen új értelmet nyert. Rájöttem, a mondás nem azt jelenti, hogy valamihez nincs kedvem, se nem azt, hogy kevés az időm, ezért valami nem fér bele, hanem könnyen eljöhet az a pillanat, amikor tényleg fizikailag egyszerre annyi teendőt elvégezni vagy éppen nem bírom energiával. Ennek ellenére nem is volt olyan szörnyű ez a hónap, olvasás terén. Nem bírtam volna a megpróbáltatásokat anélkül, hogy ne töltsem kellemesen is az időmet. A könyvek ebben a hónapban támaszt nyújtottak nekem és vigaszt, apró örömöket és további energiát és kitartást is, hiszen, ha egyszer túljutok ezen az időszakon, ott a remény, hogy többet olvashatok, több időt tölthetek blogolással.

Ebben a hónapban nem csak a puszta ténynek örülhetek, hogy heti több, mint egy könyvet elolvastam, hanem annak is, hogy ezeket a regényeket. A Luxen sorozat első két kötete után szörnyen vártam a folytatást, és külön örömet okozott, hogy nem is egyet, hanem kettőt kaphattam. Nem beszélve a hírről, hogy megjelent végre a befejező kötet is Magyarországon. Egyre jobban a szívembe zárja magát ez a sorozat, pedig már eddig is ott volt a helye. Olvastam egy olyan könyvet is, ami nem került közel hozzám, de ezek után csak még inkább örültem a következő két műnek, ami viszont annál inkább: a Reménytelen és a Sanctum. Olyan regények kerültek a kezembe tehát, amikre már régóta vártam, amikről sokat hallottam, amik iránt már annyian kíváncsivá tettek.

Amiket elolvastam:

Jennifer L. Armentrout - Opal - Opál

450 oldal

Forrás: Ajándék

Jennifer L. Armentrout - Origin - Eredet

428 oldal

Forrás: Könyvtár

Laura Arkanian - Holdezüst, vérarany

352 oldal

Forrás: Könyvtár


Colleen Hoover - Hopless - Reményelen

406 oldal

Forrás: Könyvtár

Debra Driza- Mila 2.0.

428 oldal

Forrás: Könyvtár

Sarah Fine - Sanctum

406 oldal

Forrás: Könyvtár



Új könyveim:

Az előző hónapom eltelt anélkül, hogy egy művel is bővült volna a polcom. A május azonban kárpótolt mindenért. A Csontváros befejező kötetét és az első könyvet a Dream válogatások közül páromtól kaptam névnapi ajándékként. Már nagyon régi vágyam egyszer az összes Vörös pöttyös könyvet kiolvasni, most mégis rávettem magam, hogy egy másik könyvsorozatba is belekezdjek emellett. Bár még a Gyönyörű sorscsapást nem olvastam el, de izgatottan várom, hogy fog tetszeni a Maxim Kiadó műve. A Kihasznált alkalmat is ajándékba kaptam, míg az Éva és Ádámot pedig megvásároltam egy barátnőm ajánlására.


Cassandra Clare - Mennyei tűz városa





Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás





Michael Grant · Katherine Applegate- Éva és Ádám






Tarryn Fisher - Kihasznált alkalom






Könyvek alapján készült filmek, amiket a hónapban láttam:

Sokkal inkább volt ez a hónap a sorozatoké, mint a filmeké, hiszen számos évadzáró jelent meg májusban, többek közt az Originals-é vagy a Vámpírnaplóké, így csak egy filmadaptációt láttam a május során. Ez az egy viszont annál többet jelentett nekem, ugyanis a második rész több meghatározó eseményhez is köthető az életemben. Emlékszem, mikor tavaly tavasszal néztem, aznap érkezett hozzánk új családtag, Alison, a kiskutyám, akit a világnál is jobban szeretek, és aznap kaptam hírt sikeres nyelvvizsgaeredményemről is, pont a film kellős közepén. Örülök, hogy életem egyik legcsodásabb napja elevenedett fel újra előttem.







Éhezők viadala 3. - A kiválasztott









Sarah Fine - Sanctum


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Sanctum
Fordító: dr. Mátics Róbert
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 403



Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök
síron túli életét.

Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot.


Kedvenc idézeteim:

…vannak olyan emberek, akik jobban szeretik a betegséget, mert az talán ismerősebb nekik, és nem akarják feladni, még akkor sem, amikor már tudják, hogy meggyógyulhatnának belőle.


Némelyik ember már nem képes tovább harcolni. Némelyik ember el akar menekülni. Némelyik ember nem áll készen arra, vagy nem képes rá, hogy megtalálja a módját annak, hogy kezelni tudja, amivel szemben találja magát. Néha nincsen senki, aki segítene nekik. Néha nem tudják, hogy hogyan kérjenek segítséget. Néha olyan érzésük van,hogy nincs más választás, be kell fejezni. Nincs más út kifelé. Néha lehetetlen túllátni ezen.

A véleményem:

Örültem neki, mikor a könyvtárban véletlenül a Sacntum-ra akadtam. Nem sokat hallottam még a könyvről, de a borító képes volt felkelteni az érdeklődéseimet. Mikor elolvastam otthon a sok-sok könyv fülszövegét, amiket sikerült a könyvtárban beszereznem, rangsort alkottam, az alapján, hogy melyik leírás tetszik legjobban. 8-9 könyv közül a Sanctum volt az, amelyik az szinte legjobban elnyerte a tetszésem. Végre egy könyv, ami a pokolban játszódik, ami nem tűnik mindennapinak, és amit még elképzelni is nehezen tudok, hogy lett megalkotva.  Lehet hogy nem a legcsodásabb témát takarja a könyv, a legszebb borító alatt, de mindene figyelemfelkeltő volt, kíváncsivá tett.

A történet nem mindennapi formában veszi kezdetét. Már az meglepett, hogy Lela, a főszereplő nem egy kis gyenge, védtelen jó kislány, aki szabadidejében otthon olvas, jó tanuló, visszahúzódó. Ehelyett egy szókimondó, erős lányt kaptunk, aki már megjárt egy javítóintézetet Akivel az élet ezer úton bánt már el, így nem volt más út Lela számára, mint megtanulni kiállni magáért és szenvedélyekbe merülni, mint pl. a cigizés, vagy még korábban a drogok. A lány már öngyilkosságot is próbált elkövetni megpróbáltatásai hatására, de ez már a múlté. Új életet kezdett, noha céltalanul. Ekkor fontos esemény történik Lela életében. Itt veszi kezdetét a történet, amikor is Lela megmenti Nadiat, az iskola méhkirálynőjét attól, hogy egy fiú kihasználja őt a gimiben. Ettől kezdve a két lány elválaszthatatlan barátságot köt. Ebből az idilli állapotból csak pár oldalt kapunk, hisz a könyv nem várt fordulatot vesz. Nadia, a mindig vidám gyönyörű lány, ugyanis megöli magát.

Itt a történet egy kicsit zavarossá válik. Lela fantáziája két világ közt kalandozik: a pokol és a valóság közt. Már eddig is álmok gyötörték a lányt a másvilágról, mióta öngyilkosságát megkísérelte, de most a látomások a nappalaiba is beköltöznek. Egy kicsit zavaros a történetben, hogy miért fogja Lela barátnője szemszögéből látni a poklot a sajátja helyett. Sajnos erre a későbbiekben sem sikerült rájönnöm. Az is zavart okozott számomra, hogy a lány, hogy tudja éppen most egy véletlen baleset által életét veszíteni. Mintha az írónő nem tudta volna igazán, milyen írói megoldáshoz, eseményhez folyamodjon a két világ átvezetésében. A lényeg, hogy kicsit zavarosan, de átérkezik a történet egy másvilágra.

A fülszöveg és a történet eredetiségét és figyelemfelkeltését bizonyítja az is, hogy miután anyukám olvasta szintén belekezdett a könyvbe. Sajnos, azonban ő abban a pontban félbehagyta, amint Lelát zavaros víziók kezdték gyötörni. Való igaz, hogy nem mindenkinek tetszik ez a stílus, ez a megoldás. El tudom képzelni, hogy itt a regényt sokan feladták. Azonban üzenem minden olvasónak, hogy türelem. Bár nekem sem lett az első száz oldal után ez a kedvenc könyvem, de később elérkezik egy pont, mikor az események végre kevésbé lesznek zavarosak, mikor már mindent értünk és kíváncsian várjuk a folytatást. Nálam ez pontosan akkor történt, amikor Lela börtönbe került a pokol őrei által, azonban egy Mazikin segítségével sikerült megszöknie. Tehát mikor átért Lela a másvilágra nem volt azonnal szimpatikus a történet, hisz olyan elvolt, morbid és hátborzongató volt az egész. Azonban egy kis idő után a város minket is hatalmába kerített, beszippantott, ahogy az események izgalma is.

Innentől a történet nagy részét két fő esemény tette ki. Az egyik, Lela és egy fiatal őr fiú között kialakuló szerelem, a másik pedig Nadia keresése, és az eközben megvívott harcok a Mazikinek ellen.

Nagyon sok tényezőt találtam fantasztikusnak a történetben. Az egyik ilyen Sarah Fine világképe volt. Egy teljesen egyedi várost sikerült lefestenie. Egy olyan helyet, ahol folyamatosan a sötétség uralkodik, amin csak az képes túllátni, aki nem temetkezik saját önsajnálatába. Az épületeket és a tárgyakat itt az emberek saját maguk teremtik fantáziájukkal. Ahogy az alábbi idézetbe is látszik, a lakosok dolgaik mögé menekülnek, betemetkeznek házaikba, és nem teremtenek másokkal kapcsolatot.

"Az itteni lakosok képesek voltak drága kincseiket a végsőkig védelmezni. Addig gyűjtötték a haszontalan dolgokat, amíg végül csapdába estek a lakásukban, eltemetve a vágyaik alatt, mindazon dolgok alatt, amelyeket azért gyűjtöttek össze, hogy kitöltsék az ürességet, ami az igazi oka volt annak, hogy megölték magukat."

Az ételek bár ingyen vannak, mégis undorítóak azok számára, akiknek elméje nem ködös, és nem tartoznak igazán a városhoz. A hely szívében helyezkedik el egy sötét torony, mely a lakosok szörnyű emlékeiből épült. Falait emberek alkotják, akik nem voltak képesek túljutni a tornyon, mert emlékeik nem eresztették. Könnyebbnek vélték egyszerűen lefeküdni és feladni a küzdelmet. Számos ilyen apróság volt a városban, ami egyedivé, kreatívvá és érdekessé, egyenesen hátborzongatóvá tette a regényt. Imádtam minden ilyen apróságot.

Ugyan ennyire tetszettek a Mazikinnek, azaz a város ősellenségeinek ötlete és ábrázolásra. Olyan lényekről van szó, akik képesek emberi testeket rabolni, majd szellemükkel átvenni az irányítást fölöttük. Állatias, ravasz lények, akik már harapásukkal képesek másokat megmérgezni. Tökéletesen hozzájárultak a város bizarrságához  és érdekesebbé tették az eseményeket.

Maga a szerelmi szál is aranyos volt a maga módján, ugyan kiszámítható is, hiszen amikor már megjelent a különleges őr, Malachi, a könyvben, már akkor sejthettük mi lesz itt kibontakozóban, ennek ellenére tetszett, ahogy alakulnak az események. Igazán romantikusra sikerült ez a szál, nem volt unalmas, sem pedig mindennapi. Bár ahogy a korhatárból is látjuk, nem egy túlfűtött regényt kapunk ezen a téren, inkább egy bájos gimnazista szerelmet, de határozottan jól megírva.

És végül a cselekmény is úgy ahogy van tökéletes volt. A regény építkezett. Minden esemény szorosan kapcsolódott a másikból, egyre jobban kibontakozott előttünk egy kép ősi harcokról és túlvilági életről. Az izgalmak folyamatosan fokozódtak, míg nem az utolsó 50 oldal előtt már le is csengtek. Az utolsó sorok tehát már nem a nagy küzdelmekről szóltak, sokkal inkább arról, mi lesz a szerelmespár vagy éppen Nadia sorsa. Örültem, hogy ennek is több sfejeztet szentelt az írónő.

A művet elsőre egy erősen megalkotott fantasynak nevezném, azonban fontos megemlítenem, hogy erősen lélektani dologról is van itt szó. Számos olyan tényező megjelenik benne, amitől gondolkodásba eshetünk, ami bizonyos emberi problémákat boncolgat. Bár sok ifjúsági regényben olvashattunk már öngyilkosságról, de ez a mű a lehető legszebben leírja, mi játszódik ilyenkor az emberekben, mi vezet ide és mit érezhetnek később az ilyen emberek, Kiutat is kínál a regény, azok számára, akik csak egy pillanatig is elgondolkoznának azon, hogy feladják. Ezen kívül felmerül még témaként a magány, a barátság, vagy a nemi erőszak is. Utóbbinak annyira nem örültem, mert a közel múltban olvasott regényeim közt már annyiszor a témába futottam, hogy szerettem volna már inkább másról olvasni, félretenni ennek a problémának a boncolgatását, de úgy tűnik a divathullámok már csak ilyenek. Kevés író tud ezektől elvonatkoztatni.

Ha gyenge pontokat is szeretnék összegyűjteni, akkor, ahogy már említettem a regény eleje az. Nehezen találta meg az írónő a két világ közti tökéletes átmenetet, lassan sikerült a regényt izgalmas vonalra terelnie, de minden más számomra élvezhető volt.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom tehát a történetet, mert garantálom, hogy valami teljesen új élményben lesz részük minden téren. A Sanctumtól borzongni fogsz, egy bizarr, de ugyanakkor fantasztikus várost ismersz meg. Másképp fogod látni a padlón lévő embertársaidat, és talán te is másképp látod majd mélypontjaidat. Határozottan több lettem a regénytől.

Értékelés: 10/10

Kedvenc karakterem: 


Sokakat szerettem meg a könyvben, köztük Malachit vagy Lelát és Anat. Mind határozott, erős jellemek, akiknek nem fogjuk a siránkozásait hallgatni, akik bátrak, felveszik a harcot minden helyzetben, legyen szó szellemi vagy fizikai küzdelemről. Önálló személyiségek keserű múlttal. A rossz dolgokból mégis talpra álltak, és most másoknak segítenek abban, hogy újra célokra találjanak, is kijussanak a sötét város fogságából.

A borító:

Figyelemfelkeltő, ugyanakkor sötét és komor, ahogy maga a regény helyszíne is. Akkor szerettem meg igazán, amikor láttam, mennyire hűen visszaadja a regényt, a hangulatot, az érzéseket. A lány is határozottan hasonlít Lelára a képzeletemben. Minden rajta van, ami kell, egy szereplő, amit sokan kedvelünk, ha szerepel a borítón, és át a város, ami egyedivé és igazán érdekessé teszi a történetet. A címfelirat is gyönyörű, ahogy a lángok körbefogják. Igazi pokoli hangulatot tükröz, annyi szent. így tökéletes a könyv, ahogy van.

2015. május 25., hétfő

Blog nyitó nyereményjáték

Blog nyitó nyereményjáték

Körülbelül 3 hónappal ezelőtt kaptam kedvet ahhoz, hogy valami számomra kedves, hosszú távú elfoglaltságba kezdjek. A kedvenc időtöltésem már évek óta az olvasás, ezért úgy gondoltam nem is lenne rossz ötlet olvasásélményeimről írni, ezzel is segítve mások döntését is meghozni könyvválasztása terén. Azóta írom ajánlásaimat, véleményeimet, karcolok könyves témákról, ismertetőket alkotok filmekről, melyek könyvek alapján születtek. Talán ez a blog segíteni fog másoknak, de remélem magamnak is, mert így könnyebben találhatók más könyvmolyokra és hallom mások véleményét is. Habár még nagyon kezdetleges színvonalon áll a blog, lenne min javítani, sajnos az időm nagyon kevés, boldog vagyok már attól is, hogy napi szinten szánhatok egy kis időt ilyenre, amit szeretek.

A blog kezdetlegessége ellenére szeretném most már megosztani másokkal is munkámat, hallani mások véleményt róla, mások olvasásélményét, ezért nyereményjátékot hirdetek a nyitás megünneplésére.

Nyereményjáték:

Három nyereményt sorsolok ki a nyertesek közt, melyek az alábbiak:

1 példány Sarah Dessen - Álom két keréken című könyvéből (puha borítás)

1 db pillangó formájú fém könyvjelző


1 db Vintage könyv formájú fémdoboz



Nem kell mást tenni a játék során, mint:

Meglátogatni a blog Facebook oldalát és kedvelni azt.

A második feltétele a nyereménynek, hogy az alábbi bejegyzés alatt írd meg kommentben, mely könyvről vagy könyvekről olvasnál szívesen véleményt.

A Rafflecopter dobozban találtok még egy megosztás fület is, melyben plusz pontot kap az, aki megosztja ismerősével a nyereményjátékot, és a megosztás linkjét elküldi nekem kommentben. Természetesen nem kötelező.

A Rafflecopter dobozt itt találjátok, ahol jelezhetitek a feladatok teljesítését. A sorsolást a doboz fogja elvégezni, így mindenképp véletlenszerű lesz.



Jó játékot kívánok mindenkinek és köszönöm a segítségetek! :)




2015. május 24., vasárnap

Könyv alakú E-könyv olvasó

Könyv formájú E-könyv olvasó



Végre valahára megérkeztek a könyv alakú E-könyv olvasók, amik talán képesek lesznek végre visszaadni az igazi olvasás élményét, mind formájával, mind megjelenésével. A készülék a Flipbook nevet kapta. Csukott állapotában is hasonlít a papír alapú könyvre, de kinyitva is. Nagy változás az eddigi e-book olvasókhoz képest, hogy a Flipbook két oldalas, akárcsak egy igazi könyv. Az érintőkijelzőn a könyvekhez hasonlóan tudnunk lapozni, ezzel is azt a hatást keltve, mintha tényleg valódi könyvet fognánk a kezünkben. Az eInk technológia révén több hétig is bírja az akkumulátora lemerülés nélkül. Hátránya csupán az, hogy habár nem olyan papírvékony, mint az eddigi modellek és a súlya is megterhelőbb, azonban érintőképernyős formában lesz kiadva, és vezérlőgombjait pedig a két kijelző közt fogjuk megtalálni, így nagyobb lesz az olvasófelület.

Egyenlőre sajnos nem lehet kapni a készüléket, ez csak egy koncepció.

Ti is szívesen vennétek magatoknak egy ilyet?

Forrás: http://www.fabricedubuy.com/flipbook.html


Debra Driza - Mila 2.0


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Mila 2.0
Fordító: Fazekasné Hajdú Beáta
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 431



Jöhet bármi, én senkinek nem engedem, hogy változtasson rajtam. Nem hagyom, hogy bármilyen apróságtól is megfosszanak, ami emberi bennem.

FELTÉVE, HOGY EGYÁLTALÁN VAN BENNEM EMBERI, AMIT ELVESZÍTHETEK!

Mila egy minnesotai kisvárosban él az édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete mindaddig hazugságban telt. Nem lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem lett volna szabad ráébrednie a múltjára, és hogy olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem lenne képes.

Most nincs választása, menekülnie kell a veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett
technológiája titkát.

De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a kegyetlen valóság elől, akkor sem tudna elmenekülni – mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött.

Amivé válik útja során, az mindenki képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az életét.

Kedvenc idézetem:

"Mindig az a legtöbb, amit tehetünk, hogy próbálkozunk."

A véleményem:

Nagyon lelkesen fogadtam, mikor végre egy olyan ifjúsági könyvről hallottam, aminek a főszereplője egy robot. Gondoltam végre valami tudományos, futurisztikus és egyszerre romantikus írást kapok egy olyan témában, amit szeretek. Mivel a vőlegényem Molekuláris biológiát tanul, robotikus végtagok kifejlesztésével szeretne foglalkozni, az érdeklődéséből egy kicsi rám is átragadt. Izgatottan vártam, hogy ez a könyv hogy látja  mesterséges intelligencia jövőjét, és reméltem, hogy lesz annyira jó, hogy a mű által a párommal is megszerettethetem ezeket az ifjúsági könyveket. Habár a csalódásom nem volt eget rengető, de azért mégsem adnám a kezébe a könyvet.

Tudományos és műszaki téren többet vártam volna a műtől. Ha egy ír nagy fába vágja a fejszéjét, fontos, hogy utána nézzen a dolgoknak, tájékozott legyen a témában, és valami olyannal tudjon előrukkolni, ami azoknak is tetszene, akik tőlük otthonosabban mozognak a témakörben. Kétlem, hogy egy biológus vagy egy fizikus így látná a mesterséges intelligencia jövőjét. Talán az is egy megoldás lett volna, ha az írónő segítséget kért volna a témában.

Sajnos azonban nem csak a robotika terén, de a romantikában sem kaptunk valami újat, valami nagyszerűt. Habár a könyv eleje a szerelmi szálra hajazott leginkább, de azt kell mondjam elég laposra sikerült, hétköznapira. Olyan átlagosan indult az egész, egy olyan fiú szereplővel, aki szintén elég mindennapi volt. A sötét kócos haj, a féloldalas mosoly, hallgatag, vagány fiú, akiért minden lány odavan. Csak nekem túl ismerős már ez a szerep? Ahhoz, hogy ezt a karaktert megalkossa elég lehetett tíz másik hasonló könyv elolvasása és lemásolása. Ez és a modora miatt is, felsőbbrendűséget sugalló viselkedése miatt eleinte Hunter nem volt szimpatikus számomra. A jelleme a későbbiekben javult, és szerethetőbbé vált számomra is, de sokat kellett rá várni, ráadásul a mű második felében alig jutott szerephez.

A cselekményről annyit, hogy egy mindennapi lány vidéki életét olvashatjuk. Ahogy sok más
regényben is, úgy itt is Mila új az iskolában, próbál barátokat szerezni, beolvadni környezetébe. Drámai a története, hisz nem rég vesztette el édesapját. Azonban jön egy új fiú az iskolába, Hunter, aki szemmel láthatóan nem egy barátkozós típus. Lenézi a nyomulós lányokat, és hát egyből felfigyel Milára, hisz ő nem mindennapi. Az hogy Mila robot, az  egy percig sem volt titok és kétséges, hisz rengeteg jel utalt rá már az első lapokon is, hogy valami nincs rendben vele. A szerelmi szál egyre inkább kezd kibontakozni, mire ahogy vártuk, mindenre fény derül és a dolgok egyre nehezebbé válnak.  Kisvárosi életből áttérünk egy üldözésekkel, akciókkal teli regénybe, ahol cél a túlélés és a szabadság. Milának próbákat kell kiállnia, megbékélnie andriod énjévelés visszanyernie régi életét.

Hogy mi volt az egésszel a baj? A szerelem, mint ahogy már írtam, a kezdetekben sem volt valami lángoló, csodás érzés, de a regény második felébe teljesen elveszett. Ahogy itt az elején, úgy a második felében is kiszámítható volt a történet. Amint egy szereplő a képbe került, valahogy már érezhettük, hogyan fogja ő befolyásolni a történetet, hogy gonosz vagy jó emberről van-e szó, hogy kinek mi lesz a sorsa. Egyetlen meglepetéssel sem tudott szolgálni a regény sajnos. Ha tudjuk, hogy egy próbára 15 perc van, akkor azt is tudjuk, hogy az az utolsó másodpercekig fog tartani, ha tudjuk, hogy valaki empatikus, és érzelmileg intelligens, az rossz ember nem lehet... Ahogy az is, hogy a mellékszereplők gyakran halnak meg, hisz az akciók közepette valaminek történnie is kell.

A felsoroltak ellenére azért volt ami tetszett is a regényben. Pl. az első pár oldalban a kisvárosi élet hangulata, vagy az írónő alapötlete a mesterséges intelligenciát illetően.

Próbált az regény erősen lélektani is lenni, hisz rengeteget olvashatunk Mila vívódásairól, mikor próbálja feldolgozni a tényt, hogy ő nem ember. Olykor már fárasztóan hatott rám ugyan az a gondolatmenet folytonos ismétlődése. Sokkal inkább olvastam volna arról Mila emberi énje, hogy fejlődik még emberibbé, ahogy arra a könyv vége is utalni fog pár mondat elejéig. Épülnie kellett volna a regénynek, ahogy Milának is, nem megrekednie és ugyan azt hajtogatnia.

"Nem számít, mit mondanak: élő lény vagyok. Annak kell lennem. Legalábbis részben. Mert az egyetlen tiszta gondolat, amely áthasított rajtam, a következő volt: Nem akarok meghalni."

"Nem ember. Nem ember. Nem ember. Olyan érzésem támadt, mintha a szavai megpróbálnának behatolni a mesterséges bőröm alá, a kétség homályát ébreszteni a legbelsőbb valómban és elfojtani a remény minden szikráját, ami még pislákolt bennem."

Mila, mint főszereplő szimpatikus lány volt. Egy szerető szív, csupa kedvesség, nem hétköznapi. Belső vívódásai, állandó tagadása néha negatívabbá tette megjelenését. Azonban mikor elfogadta android énjét, és nem mint átok tekintett rá, olyankor egy igazi szuper erős, szuper vagány lány lett. Végig annak a gondolatnak kellett volna éltetnie, hogy nem számít mire teremtették, mit gondolnak mások, csak az a fontos, hogy ő tudja, hogy mennyire emberi, érző lény.

A negatívumok ellenére, azért sorolnám a regényt mégis a szerethetők közé, mert lenne mit javítani rajta, de azért szórakoztató könyv volt. Unalmasnak nem nevezhető, mert tele volt akciókkal, izgalmakkal és az alap koncepciója sem mindennapi. Az hogy az ötlet megírása nem tette egyedivé, egy tipikus kedvencé, azért egyszer szívesen olvastam el, és szívesen fogok visszagondolni is a történetre, legfeljebb  az újraolvasásra nem szánnám rá magam.

Értékelés: 10/8

Kedvenc karakterem: 

Mila. Másokat istenigazán nem is ismerünk meg részletesen a regényben. Ez Mila története, az ő lelki világával és vívódásaival. Semmi olyan nincs benne, mitől ne tudnánk igazán szeretni. Egy percig sem fogjuk benne az androidot látni, inkább csak ő magában, mint az önbizalom hiány megnyilvánulásaként. Bíznia kellene magában, hogy ő igen is emberi, hisz tudhatja, érezheti.

A borító:

A legtöbb szereplőket ábrázoló borító beszokta lopni magát a szívembe, így ez is. Egyedi, figyelemfelkeltő és kifejező. Eleinte nem értettem, miért így néz ki Mila, hisz egy barna hajú lányról szólt a történt. A későbbiekben viszont erre választ kaptam. A borítón megjelenik sejtelmes mondat, mely szerint senki sem sejti, hogy ki is ő valójában elég hatásvadászra sikerült. Ahogy én láttam a történetet mindenki sejtette már az elejétől, hogy Mila nem mindennapi és hogy valami nincs rendben vele.

2015. május 16., szombat

Colleen Hoover- Hopeless - Reménytelen

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Hopeless
Fordító: Sándor Alexandra
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 408



Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.


A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…


Kedvenc idézetem:

"Ha két ember egymásba szeret, nem csak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is."

A véleményem:

Már ha csak a borítóra néztem, éreztem, hogy ez a könyv tetszeni fog nekem, ezért is szerettem volna már a tavalyi könyvfesztiválon beszerezni. Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, de mikor most áprilisban megláttam a könyvtár könyvespolcán, az első adandó alkalommal, azonnal kaptam az alkalmon.

Teljesen igaz, hogy ahogy a fülszöveg is írja a regény elvarázsol és magával ragad. Már az első pár oldalt is élveztem, de később még inkább magába szívott a történet.Voltak esték, mikor alig bírtam lerakni, és reggelek, mikor nem szerettem volna elkezdeni a munkát, anélkül, hogy még pár oldalt ne kapnék belőle. Egyszerűen olvastatja magát a regény. Egyrészt a szerelmi jelenetei miatt, mert annyira túlfűtöttek, magával ragadóak, hogy nem bírunk leállni az olvasással, másrészt a fordulatok miatt. Mindig történik valami, amire eddig nem számítunk. Bár ez inkább a regény második felére igaz, hisz sejthettük, hogy Sky és a Holder, a fiú, akivel megismerkedett, össze fognak jönni, hisz ez egy első látásra vonzalom volt.

Talán azért volt kellemes felfrissülés számomra ez a regény, mert rég olvastam ilyen írást, amiben valakinek részletesen megismerjük a gondolatait, az érzéseit, a múltját és minden rezzenését, és emellett még szörnyen meg is kedvelhetjük őt. Sky egy tökéletes főhősnő lett. Végre egy lány, aki nem egy szűzies életet élő, visszafogott természet. Jó olyanról olvasni, aki közelebb áll a valósághoz. Jó arra gondolni, hogy attól, hogy számos csók elcsattant életünkben, még mindig jöhet valami sokkal mélyebb, ami többet jelent. Ezen kívül Sky jó barát, szimpatikus hobbikkal és életszemlélettel. Gondolatai abszolút nem idegtépőek, bár be kell valljam már a végén megjelenő önsajnálat kicsit untatott, hisz újra és újra kellett ugyan azt a gondolatmenetet végighallgatnunk.

A másik oldalról Holder ismét egy tökéletes férfi főszereplő lett. Az olvasók mindent szerethetnek benne. Ott van a rosszfiús megjelenése, ugyanakkor egy csupaszív, érző srác, jó humorral, odaadással és végtelen empátiával.

A regény nagy része egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Hol a szenvedély ragadott minket magával,
hol a szomorúság és az együttérzés. Bár elsírni azért nem sírtam magam, de szörnyű belegondolni a regényben leírt dolgokra, problémákra. Számos new adult könyvet ihletett már meg szexuális zaklatással kapcsolatos téma. Ez itt is megjelent, egy elég borzalmas formájában.

A regény második felétől Sky régi emlékeibe betekintést nyerhetünk, ami kifejezetten színessé tette a történetet. Én személy szerint nem szeretem a könyves visszaemlékezéseket, sokszor untatnak, de ezek annyira aranyosak voltak és jók kiragadt részletek. Segítettek a történetet a feje tetejére állítani, újra és újra meglepni minket fordulatokkal. Voltak amikre számíthattunk, de olyanok is, ami meg sem fordult volna a fejünkben. Annyi biztos, hogy itt nem egy egyszerű szerelmi történetet kaphattunk, pedig az elején azt hihettünk, hogy ez lesz a fő téma.

Rengeteg kis apró motívum volt, ami ennyire szerethetővé tette a történetet. Csak apróságok, de nekünk mégis ezektől lett különleges és maradandó a történetet. Ilyen elem volt a mindig visszatérő csillagszámlálás. Vagy a önbizalom romboló SMS-ek sora, amit Sky kap a regényben.

"Felnézek a plafonon pislákoló csillagokra, s számolni kezdem őket. Mindent és mindenkit kizárva csak rájuk figyelek. Csak a csillagokra, a csillagokra, a csillagokra figyelek."

A Reménytelen mélypontja a történet utolsó 20-30 oldala. Addigra már annyira sok lett a Sky komorságából, és abból, hogy várjuk, hogyan rendezi a lány magában a dolgokat, hogy már elkezdtük várni a végkifejletet. Én ezt a részt rövidebbre fogtam volna, mindenesre a befejezés jól sikerült, nagyon aranyos lett és feledhetetlen.

Egyszerre volt csodás a romantikus kategóriában, hisz sok regényt felülszárnyalt benne, annak ellenére, hogy a történet nem is csak ezt a szerelmi kapcsolatot szerette volna közvetíteni. Egyszerre volt egy gyönyörű, érzelmekkel teli dráma, benne humorral is és szórakozással. És egyszerre lélektani: megható, és elgondolkodtató. Ettől a könyvtől mindenki kapni fog valamit.

A Hopeless láttat, megmutat, elrejt, majd felfed dolgokat, éreztet, megsirat, de olykor megnevetett. Szeretnél ennyi mindent kapni egyetlen könyvtől?

Értékelés: 10/10

Kedvenc karakterem: 

Az a ritka eset állt fenn, hogy szinte mindenkit maradéktalanul megszerettem a regényben. Sky, Holder, Six, Karen, Jack... Sky egy kifejezetten szerethető hősnő, csupa olyan tulajdonsággal, amit megszeretünk benne. Élvezni fogjuk a mindennapjait, a gondolatait, az emlékeit, amelyekkel sokkal minket és izgalomban tart.

A borító:

Ahogy már említettem, szerelem volt első látásra. Az eget idézi vissza a könyv háttér színe, azaz Sky-t. Ez is egy igazi rejtett motívum, mint a Hopeless szó összetétele a regényben. Jól ért az írónő ezeknek az apróságoknak a kidolgozásához. A lány is tökéletes választás volt, illik a szerephez. Gyönyörű azonban a könyv hátulja is, hisz Sky kislányként is megjelenik rajta. Kreatív megjelenítése egy kreatív mesének.

2015. május 14., csütörtök

Könyvjelző készítése szalagból

Könyvjelző készítése szalagból


A minap először próbálkoztam a képen látható könyvjelző elkészítésével. Már rengeteg oldalon láttam, hogy ehhez hasonlót árultak vagy használtak más molyok, és gondoltam pofon egyszerű lehet egy ilyet elkészíti, ráadásul még gyönyörű is.

Természetesen ettől sokkal szebbeket és bonyolultabbakat is lehetett volna készíteni, de kezdeti gyakorlásnak megteszi.

Az én könyvjelzőm Dawn Rae Miller - Pacsirta című művének témájára épült. Ez az egyik nagy kedvencem, ráadásul pont ilyen fémdíszem volt otthon, így adta magát az ötlet.


Amire szükség van hozzá:

Vegyél olyan szalagot, aminek a színe illik a választott témádhoz, könyvborítóhoz. Ehhez hasonló méretű fém szalagvégekre lesz még szükséged. Ezek is több színben kaphatok. A képen látható 20 mm-es Antik színű/stílusú, mert ez illett a fém díszekhez. Díszítésként azonban nem csak a képen látható mütyüröket lehet használni. A választék végtelen. Készítheted könyvjelződet gyöngyökből, kristályból vagy bármilyen elemből, ami kapcsolódik a választott könyvedhez. Összekötő elemként én egy régi használaton kívüli nyakláncomról vettem le fémkarikákat, de külön ilyen összekötő elemeket is lehet vásárolni. Ezen kívül már csak egy fogóra és ragasztóra lesz szükséged.


Elkészítése:

A dolog természetesen adja magát, így lépésenként nem soroltam fel a teendőidet. Amivel én elkezdtem, az egy borítókép keresése volt. Lemértem a medált, amibe ezt elszerettem volna helyezni, és ahhoz mérten kinyomtattam a képet. Nyugodtan hagyd egy kicsit nagyobbra, körbevágni még mindig lehet belőle.Ez után sima technocol-os ragasztóval odarögzítettem a képet és rá az üveget.

A szalagot tetszőleges méretre vághatod, attól függően mennyire szeretnéd, hogy a díszeid lelógjanak a könyv szélén. Én körülbelül 1cm-el hagytam hosszabbra, mint a könyv.

Ez után nincs más dolgod, mint fogóval az elemeket összeilleszteni. Vigyázz, mert a szalagvégeket, ha nem nyomod elég erősen össze könnyen lecsúszik, de ha túlságosan összenyomod pedig csúnya lesz. Meg kell találni a középutat.


2015. május 13., szerda

Egy hónap az ország talán egyik legkisebb padláskönyvtárában

Egy hónap az ország talán egyik legkisebb padláskönyvtárában


A tolmácsi önkormányzat által meghirdetett diákmunka keretében volt szerencsém Tolmácson, a körülbelül 700 lakosságú falu könyvtárában eltölteni közel egy hónapot. A feladatom a könyvtár kitakarítása, a könyvek portalanítása volt, mivel pár évvel ezelőtt a könyvtár már nem fogadja látogatóit, nem volt aki kézben tartsa a dolgokat. A munkám során volt alkalmam felfedezni a könyvtár összes kincsét, legalább egyszer a kezemben tartani összes művét, és kellemes, hűvös közegben tölteni a fél nyaramat. Szerintem mondanom sem kell, hogy a nagytakarítás és rendrakás közepette egy két oldal elolvasásának sem tudtam ellen állni.

Élménybeszámoló:

Szeretem a rendet, a tisztaságot, kicsit talán rendmániásnak is nevezhetnek mások, ezért tetszett az ötlet, amikor arról értesültem, hogy a könyvtárban takaríthatok. Amikor egy könyvet a kezembe vettem nem bírtam megállni, hogy meg ne nézzem címét, íróját. Folyamatosan hajtott tovább a kíváncsiság. Élt bennem egy rendezési vágy is, hogy a könyveket szép sorban tegyem a helyére, egyik se takarja el a másikat, ha valami nem a társai mellé került, az most a helyére találjon. Így a végére kisebb nagyobb átalakulásokkal a könyvtárban minden a helyére került.

A legnagyobb élményt egy bácsi okozta nekem, aki halála után a könyvtárra hagyományozta régi kincseit. Ezek dobozokban hevertek elraktározva. Nem bírva a kíváncsiságommal ezekbe is belenéztem. Amiket találtam, azok többek közt apró könyvek voltak: szótárak, magyar történetek. Nagyon aranyosak. A kezembe akadt egy régi képvetítő, aminek a képeit ha meg szeretnénk tekinteni a lencsébe kell néznünk. Nem is foghattam még sosem a kezemben ilyen készüléket. Tartozott hozzá rengeteg fotó, melyek külföldön készültek: városképek, látványosságok... Ugyan ilyen csodálattal töltöttek el a kedvenc régi íróim könyvei is, vagy a viktoriánus kor regényei.

Túlnyomó többségben egy falusi könyvtár nem az új megjelenéseket, a legkedveltebb könyveket tartalmazza, inkább a kötelező olvasmányokat, történelmi csodákat, szépirodalmat és gyermekkönyveket, de azért akadtak köztük új alkotások is. Itt volt szerencsém fiatalon kiolvasni Narnia krónikáit, vagy az összes Harry Potter köktetet. Sokat köszönhetek ennek a kis könyvtárnak, úgyhogy örömmel töltött el, hogy viszonozhattam szívességeit és szebbé tehettem, amennyire csak bírtam.

2015. május 8., péntek

Egyedi, kreatív és gyönyörű könyvjelzők gyűjteménye

Egyedi, kreatív és gyönyörű könyvjelzők gyűjteménye


A neten barangolva rengeteg egyedi könyvjelzővel összefutottam már, gondoltam nektek is megmutatom ezeket a csodákat. Ők lettek a személyes kedvenceim. Sajnos az áruk szállítási díjjal számomra kicsit drágának tűnik, de kellemes a tudat, hogy ezeket a könyvjelzőket, akár saját magunk is birtokolhatjuk. Érdemes lehet ezek mintájára otthoni kreatívkodásba fogni. Nektek hogy tetszenek?



A könyvespolcom

A könyvespolcom

Nem igazán nagy, szegényes a készlete, és óriási a kesze-kuszassága, hisz bizonyos sorozatokból alig egy vagy két rész van meg a polcomon. Ahogy látszik nem vagyok egy gyűjtő. Ha könyvet veszek, azért teszem, mert kíváncsi vagyok vagy vágyom rá. Többször fordul elő velem, hogy nem egy új könyvre, hanem egy sorozat új kötetére vágyom. Sajnos ilyen formában ezek a sorozatok nem visszaolvashatóak, de talán, ha egyszer több pénzem lesz, nem kell tandíjra gyűjteni, akkor lehetőségem lesz ezek kipótlására. És persze a polc pótlására is szükség lesz lassan, ahogy látszik, hisz az összes könyvem már nem fért rá. 

Na de mi látható a polcomon? Főképp Vörös pöttyös könyvek. Két- három éve tűztem ki célul az összes elolvasását. Ehhez elengedhetetlen, hogy néha pár könyvet beszerezzek. A többségét azonban a könyvtárból kölcsönzöm, ezért nincsenek meg a teljes sorozatok nekem. 

Ott van még a Párválasztó trilógia, ami remélem a hónapban a negyedik részével is bővülni fog. Előtte a kis Eiffel tornyomat a szerelmemtől kaptam Párizsból, ahogy sok regényemet is. A harmadik polc főként az ő sci fi történeteit tartalmazza, ezeket még nem volt bátorságom elolvasni, félek hogy nem tetszene nekem ez a műfaj. Egyenlőre azonban csak elnapoltam a dolgot, hátha a későbbiekben kedvet kapok.

Ahogy látszik a rengeteg romantikus regény és a fantasyk mellett szerepel egy-két Jane Austen kötet is. Évek óta tartom az egyik kedvenc írónőmnek, így remélem ez a gyűjtemény még gazdagodni fog. Az Ulpius háztól szereztem be ezeket a regényeket, szerintem nagyon szép lett az ő kiadásuk.

Az utolsó polc pedig főképp ajándékba kapott könyveket tartalmaz. Akad köztük képregény, szakkönyv, történelmi és zenei. A szótáraimat nyári gyakorlatom elvégzése után kaptam ajándékba a Tinta könyvkiadótól. Ahogy látszik nagyon aranyosak voltam velem az ottlétem során.


A polcomra már nem fért könyveimet a kis szekrénykém tetejére tettem átmeneti megoldásként. Itt akadnak viktoriánus kori művek és mai alkotások is. Bár mindet még nem sikerült elolvasnom, sokkal jobban szeretem, ha több mű van otthon, mint amit az idő megenged, minthogy túl kevés szabad perceimre.

2015. május 6., szerda

Jennifer L. Armentrout - Origin - Eredet (Luxen 4.)


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Origin
Fordító: Miks- Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 428



Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.

Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?



Kedvenc idézet:

"Mindig van választás. Ez az egyetlen, amit senki nem vehet el tőlünk."

A véleményem:


Szerencsés vagyok többszörösen is. Egyrészt, mert a Luxen sorozat harmadik kötete után egyből volt lehetőségem a negyedikbe is bele kezdeni. Nem is tudom, hogy bírtam volna ki hónapokat anélkül, hogy tudjam mi lesz a folytatás. A második nagy szerencse akkor ért, amikor a könyvtárban rátaláltam a kötetre. Még mindig megdöbbent olykor, hogy mennyire felkészültek tudnak lenni a könyvtárak is az új megjelenések terén.

A második kötet után, mikor karácsonyi ajándékot kellett magamnak választanom, be kell valljam, nem mertem a Luxen sorozat következő kötetét mondani. Féltem, hogy nem tudná hozni azt a színvonalat, amit eddig is, és hogy egy nagy kedvencből átalakulna valami unalmas, elnyújtott sorozattá, ami kifogyott az ihletekből. Ennek ellenkezőjéről már a harmadik rész is biztosított, de ez a negyed még inkább.

Amikor a fülszöveget elolvastam már sejtettem, hogy a könyv két nézőpontra fog szakadni, hogy lássuk mi történik Deamonnal, amíg Kate fogságban van, ám azt is sejtettem, hogy a fiatalok szálainak hamar össze kell futnia, hiszen a sorozat sikere mégiscsak kettejük kapcsolatában, közös jeleneteiben rejlik. Ettől függetlenül, hogy igazam lett Deamon szemszögét egészen a könyv végéig nyomon követhettük, ez volt a fő újítás a könyv ezen kötetében, bár Kate még mindig több szerephez jutott.

A történet tehát ott folytatódott, ahol az előző kötet véget ért, azaz Kate fogságának kezdetével. Az első harmada a könyvnek az ő rabságáról és Deamon igyekezeteiről szól, hogy kiszabadítsa szerelmét, míg a második fele már a közös rabságról, szabadulásról és arról mi jött ez után.


Ez a rész valami sokkal nagyszabásúbb volt mint az előző három. Az Alkonyat sorozathoz tudnám ezt jól hasonlítani. Ott is míg az első rész egy egyszerű romantikus történet volt, ahol el kellett bánni egy gonosz vámpírral, addig már a végére egy egész szupervámpírokból álló hadsereg volt a főellenség. A Luxen sorozat első kötetei is olyan egyszerűnek és hétköznapinak tűnnek a negyedik részhez képest. A regénysorozat építkezik. Folyamatosan képes növekvő ingerküszöbünket kielégíteni, valami még izgalmasabbal, még felsőbbrendűvel szolgálni. Ez már a regény közepén is megmutatkozik, de annál is inkább a végén. Kate és Deamon kapcsolata új szintekre fog emelkedni, ahogy a luxenek és emberek közti kapcsolat is. Olyan fordulatokat vesz a regény az utolsó pár oldalon, amelyre nem is számítottunk. Rengeteg új ígéret, várakozás került ebbe a lezárásba.

Több szereplő is életét veszti a regényben. Ezek közül volt amelyik örömteljes volt, de olyan is, aminél a sírás kerülgetett. A Párválasztó trilógia lezárása jut eszembe, ahol Celeste az unszimpatikus lány a történet végére belopja magát nagy nehezen a szívünkre, de addigra életét veszti. Az Originben is hasonló élményt életem át. Bizonyos szereplők hiányában szerintem egy történet már nem lehet ugyan olyan. Hiányozni fognak.

Negatívum számomra még mindig Kate viselkedése, ahogy az már a harmadik részben is felmerült bennem. Kate képtelen igazán viszonozni Deamon érzéseit, tetteit. Megint azt láthattuk, hogy Deamon csókokkal halmozza el Katy-t, elmegy érte a végtelenségekig, mire a lány gesztusait szerényen elfogadja és cserébe semmi viszonzást nem nyújt. Deamon szemszögéből azt láthatjuk, hogy ő így teljesen boldog és elégedett, és hogy ez így van rendjén, hisz még többet is megadna a lánynak. Olyan mintha az írónő megpróbált volna minden női vágyat, ideát egy férfi karakterbe súvasztani és íme meg is született a tökéletes egyed. Női karakterábrázolás terén azonban ez messze elmaradt. Semmi olyat nem tapasztaltam Katyben, ami a férfiak álmát tükrözné vissza.

Egy igazán kellemes hetet tudhatok tehát magam mögött a két Luxen kötet elolvasása miatt. Biztos vagyok benne, hogy senkinek a kezében sem lesz hetekig a mű, hisz annyira olvastatja magát. Vágyunk minden következő oldalra, mert nem tudjuk ott mi fog ránk várni. Nem tudjuk kiszámítani mi következik eztán. Garantálhatom, hogy valami nagyszabású, valami újdonság. Deamon és Kat kapcsolata is újat fog mutatni, szinteket fog emelkedni és a befejezésig elragadtatni, ahogy azt eddig is tette. Már eddig is a kedvenceim közt szerepelt ez a sorozat, de már az is lehet, hogy az első helyre került a szívemben.

Értékelés: 10/10

Kedvenc karakter:


Deamon. Ez a sorozat bármelyik kötetére nézve igaz. A fiúban, ahogy már írtam is, mindent szeretünk mi lányok, hiszen tökéletes. A negyedik kötetben ismét sikerült ismét tanúbizonyságot tennie odaadásról családja és szerelme iránt. Bár a humornak nem volt olyan nagy szerepe ebben a kötetben, hanem a komoly társadalmi témákat feszegetett a regény, mégis ebben a lehangoló, komoly környezetben is hozta a fiú a formáját. Megunhatatlan arrogáns stílusa már senkit sem ver át, hisz most már beleláthattunk a valós gondolataiba.

A borító:

Az első három fedőlap határozottan jobban sikerült. Bár a helyszínt ábrázoló háttér jó választás volt, tetszenek a színek is, illik a történethez. Azonban Deamon egyáltalán nem tetszik a borítón. A hosszú haj sokkal jobban állt neki,  ahogy az élénkzöld szemek is. Érdekes módon Katey lekerült a képről, pedig sokkal inkább szólt róla a kötet. Kétség sem fér hozzá, hogy Deamon egy sokkal szerethetőbb, közkedveltebb karakter, és őt látjuk a legszívesebben a könyvespolcunkon, azonban remélem, hogy a hosszú haj nem tűnt el végleg és a kisugárzása sem, ami eddig meg volt a tekintetében.

2015. május 3., vasárnap

Jennifer L. Armentrout - Opál (Luxen 3.)



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Opal
Fordító: Miks- Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 456



Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 

Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. 

Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Kedvenc idézet:

"Mintha már évek óta futnék így, pedig az edzéstávom általában a könyvesbolt bejáratától az új megjelenések polcáig tartott, és kész."

A véleményem:

Talán a két legrövidebb idő alatt kiolvasott kötetem volt a Luxen sorozat első két megjelenése az Obszidián és az Ónix. Imádtam benne, hogy egy olyan történetet kapok, amiben a két szereplő eleinte gyűlölte egymást, idővel mégis egymásba szerettek. Semmi elcsépelt és unalmas nem volt ebben a romantikus történetben. Nem kellet a főszereplő lány Katy mindennapjait figyelnünk akkor is, ha nem történt vele semmi, hanem szinte a könyv egészében csak érdekes és eseményteljes jeleneteket olvashattunk. Egy kicsit félelemmel is töltött el, hogy a harmadik rész tudja-e majd hozni ezt a színvonalat. Azt kell mondjam, tudta.

Katy és Deamon, ahogy a második rész végén is kiderült összejöttek. Azt hihetnénk, így sokkal kevésbé lesz tüzes és szenvedélyes az ő kapcsolatuk, márpedig a regény legnagyobb erőssége kétségkívül a kettejük játszmája volt. Az ő viszonyuk azonban ezután sem lett unalmas és átlagos. Romantikus jeleneteket kaphattunk bőven, talán még többet is, mint a történet fele. Olykor-olykor nekem már sok is volt egyszerre ezekből a jelentekből. Ha jól emlékszem a regény közepén ért ez a pillanat, hogy immúnis lettem a két fiatal közti vágyakra, de örömmel mondhatom el, hogy a regény vége felé elmúlt ez a közömbösségem.

A legcsodásabb az egészben, hogy ezt a rengeteg romantikát egy fantasyba csomagolva kapjuk, ami egyedi, önmagában érdekes és izgalmas. A luxenek képességei és története, körülöttük zajló harcok csak színesebbé teszik a regényt. Ők adják a keretet, a vezérfonalat a regénynek, mégsem kell folyamatosan csak harcjeleneteket befogadnunk. Egy jó könyvnek szüksége van a maga harcaira, a konfliktusra. Az írónő ebben a könyvsorozatában jól ért ahhoz, hogy ebből mennyi kell egy regénybe. Ennél több szerintem semmiképpen sem.

Tetszett tehát maga a fantasyvilág, amit az írónő a mi földi emberi létünk köré húzott, Katy és Deamon szerelmi története, de sok más pozitívumot is fel tudnék még sorolni. Ilyenek voltak a szereplők is. Szerethető, realisztikus karakterek számos tulajdonsággal és sajátossággal. Szinte bármelyikük hiányozna a történetből, annyira közel kerülnek hozzánk is.

Az írónő nagyon jól ért ahhoz, hogy láttasson, érzelmeket váltson ki belőlünk, vagy izgalmat. Mikor
egy összecsapást vártunk a Luxenek és Védelmi minisztérium közt bennem is nőtt a feszültség, a visszaszámláláskor görcsbe állt a gyomrom. Hihetetlen, hogy ezt hogy csinálja Jennifer. De ugyan így látom magam előtt a helyszínt, a szereplőket, és minden egyéb jelenetet.

Két cselekmény közt nincsenek hosszabb megszakító, eseménytelen szünetek, ezért is nehéz a könyvet letenni. Nincs az a pillanat, mikor ne várnád a folytatást.

Ha olyat is ki kellene emelni, ami rontott a művön, az néha Katy volt maga. Egy lány, aki megszerezte a világ legtökéletesebb pasiját. Ez a fiú kényezteti, a kedvébe jár, védelmezi. Mit kap cserébe? Tulajdonképpen semmit. Egyedül Deamon ad ajándékot Katynek, ő szervez programokat, ő lepi meg a másikat, ő kényezteti csókjaival a lányt... Ennyire önző lenne Katy? Eszébe sem jutott Deamon méregdrága ajándékát visszautasítani? Sokszor hallhatjuk Katy gondolataiban, mennyire szereti Deamont, de ha részéről ez a szerelem, akkor a fiú sokkal jobb lányt érdemelne. Ettől függetlenül szeretem Katy személyiségét és, hogy egy nem tipikus mai lány, aki tiszta lelkű, azonban én teljesen másképp viselkednék sokszor a helyében, másképp kezelném emberi viszonyaimat.

A regény vége izgalmas lett és eseménydús. Számíthat rá mindenki, hogy gyötrődni fog, hogy nem tudja, mi jön ez után. Engem szerencsére megmentett a szenvedéstől az, hogy nem kezdtem bele a regénybe, még nem volt a kezemben már a negyedik kötet is. A harmadik után erre is szükségetek lesz, mert erről a sorozatról nem lesz egyszerű leállni. Továbbra is maradt a nagy-nagy kedvencem.


Értékelés: 10/10


Kedvenc karakter:

Deamon. Nem bírom elképzelni, hogy valakinek ne ő legyen a kedvence. A tökéletes férfi. Akinek igaz szerelmét bizonyítja a sok törődés, az állandó dicséretek, és hogy mindent szeret a Katyban. Egyetlen rossz tulajdonsága a nagyképűség, ami abszolút jól áll neki. Szörnyen humoros, okos, ahogy a többi luxen is, romantikus, és minden, más is megvan benne, amire egy nő vágyik. Le sem lehetne tagadni, hogy őt egy nő alkotta meg.

A borító:

Nagyon hasonló lett a második és a harmadik borító megjelenése, csak színeiben más. A két főszereplőt tartalmazza a háttérben az éjszakai erdő képével. Ez nagyon jól tükrözi a könyv történéseit, hangulatát. A szereplőket ábrázoló borítók majdnem mindig nagyon szépek és figyelemfelkeltőek, de erre a regényre ez kifejezetten igaz, hisz ha a lány nem is teljesen, de Deamon a férfi szereplő nagyon jóképű, nem esik nehezemre ilyennek elképzelni a könyvet olvasva sem. A negyedik rész fedőlapján nem is értem miért lett olyan más kinézete. Csak nekem nem tetszik az Origin Deamonja?