2015. május 24., vasárnap

Debra Driza - Mila 2.0


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Mila 2.0
Fordító: Fazekasné Hajdú Beáta
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 431



Jöhet bármi, én senkinek nem engedem, hogy változtasson rajtam. Nem hagyom, hogy bármilyen apróságtól is megfosszanak, ami emberi bennem.

FELTÉVE, HOGY EGYÁLTALÁN VAN BENNEM EMBERI, AMIT ELVESZÍTHETEK!

Mila egy minnesotai kisvárosban él az édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete mindaddig hazugságban telt. Nem lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem lett volna szabad ráébrednie a múltjára, és hogy olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem lenne képes.

Most nincs választása, menekülnie kell a veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett
technológiája titkát.

De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a kegyetlen valóság elől, akkor sem tudna elmenekülni – mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött.

Amivé válik útja során, az mindenki képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az életét.

Kedvenc idézetem:

"Mindig az a legtöbb, amit tehetünk, hogy próbálkozunk."

A véleményem:

Nagyon lelkesen fogadtam, mikor végre egy olyan ifjúsági könyvről hallottam, aminek a főszereplője egy robot. Gondoltam végre valami tudományos, futurisztikus és egyszerre romantikus írást kapok egy olyan témában, amit szeretek. Mivel a vőlegényem Molekuláris biológiát tanul, robotikus végtagok kifejlesztésével szeretne foglalkozni, az érdeklődéséből egy kicsi rám is átragadt. Izgatottan vártam, hogy ez a könyv hogy látja  mesterséges intelligencia jövőjét, és reméltem, hogy lesz annyira jó, hogy a mű által a párommal is megszerettethetem ezeket az ifjúsági könyveket. Habár a csalódásom nem volt eget rengető, de azért mégsem adnám a kezébe a könyvet.

Tudományos és műszaki téren többet vártam volna a műtől. Ha egy ír nagy fába vágja a fejszéjét, fontos, hogy utána nézzen a dolgoknak, tájékozott legyen a témában, és valami olyannal tudjon előrukkolni, ami azoknak is tetszene, akik tőlük otthonosabban mozognak a témakörben. Kétlem, hogy egy biológus vagy egy fizikus így látná a mesterséges intelligencia jövőjét. Talán az is egy megoldás lett volna, ha az írónő segítséget kért volna a témában.

Sajnos azonban nem csak a robotika terén, de a romantikában sem kaptunk valami újat, valami nagyszerűt. Habár a könyv eleje a szerelmi szálra hajazott leginkább, de azt kell mondjam elég laposra sikerült, hétköznapira. Olyan átlagosan indult az egész, egy olyan fiú szereplővel, aki szintén elég mindennapi volt. A sötét kócos haj, a féloldalas mosoly, hallgatag, vagány fiú, akiért minden lány odavan. Csak nekem túl ismerős már ez a szerep? Ahhoz, hogy ezt a karaktert megalkossa elég lehetett tíz másik hasonló könyv elolvasása és lemásolása. Ez és a modora miatt is, felsőbbrendűséget sugalló viselkedése miatt eleinte Hunter nem volt szimpatikus számomra. A jelleme a későbbiekben javult, és szerethetőbbé vált számomra is, de sokat kellett rá várni, ráadásul a mű második felében alig jutott szerephez.

A cselekményről annyit, hogy egy mindennapi lány vidéki életét olvashatjuk. Ahogy sok más
regényben is, úgy itt is Mila új az iskolában, próbál barátokat szerezni, beolvadni környezetébe. Drámai a története, hisz nem rég vesztette el édesapját. Azonban jön egy új fiú az iskolába, Hunter, aki szemmel láthatóan nem egy barátkozós típus. Lenézi a nyomulós lányokat, és hát egyből felfigyel Milára, hisz ő nem mindennapi. Az hogy Mila robot, az  egy percig sem volt titok és kétséges, hisz rengeteg jel utalt rá már az első lapokon is, hogy valami nincs rendben vele. A szerelmi szál egyre inkább kezd kibontakozni, mire ahogy vártuk, mindenre fény derül és a dolgok egyre nehezebbé válnak.  Kisvárosi életből áttérünk egy üldözésekkel, akciókkal teli regénybe, ahol cél a túlélés és a szabadság. Milának próbákat kell kiállnia, megbékélnie andriod énjévelés visszanyernie régi életét.

Hogy mi volt az egésszel a baj? A szerelem, mint ahogy már írtam, a kezdetekben sem volt valami lángoló, csodás érzés, de a regény második felébe teljesen elveszett. Ahogy itt az elején, úgy a második felében is kiszámítható volt a történet. Amint egy szereplő a képbe került, valahogy már érezhettük, hogyan fogja ő befolyásolni a történetet, hogy gonosz vagy jó emberről van-e szó, hogy kinek mi lesz a sorsa. Egyetlen meglepetéssel sem tudott szolgálni a regény sajnos. Ha tudjuk, hogy egy próbára 15 perc van, akkor azt is tudjuk, hogy az az utolsó másodpercekig fog tartani, ha tudjuk, hogy valaki empatikus, és érzelmileg intelligens, az rossz ember nem lehet... Ahogy az is, hogy a mellékszereplők gyakran halnak meg, hisz az akciók közepette valaminek történnie is kell.

A felsoroltak ellenére azért volt ami tetszett is a regényben. Pl. az első pár oldalban a kisvárosi élet hangulata, vagy az írónő alapötlete a mesterséges intelligenciát illetően.

Próbált az regény erősen lélektani is lenni, hisz rengeteget olvashatunk Mila vívódásairól, mikor próbálja feldolgozni a tényt, hogy ő nem ember. Olykor már fárasztóan hatott rám ugyan az a gondolatmenet folytonos ismétlődése. Sokkal inkább olvastam volna arról Mila emberi énje, hogy fejlődik még emberibbé, ahogy arra a könyv vége is utalni fog pár mondat elejéig. Épülnie kellett volna a regénynek, ahogy Milának is, nem megrekednie és ugyan azt hajtogatnia.

"Nem számít, mit mondanak: élő lény vagyok. Annak kell lennem. Legalábbis részben. Mert az egyetlen tiszta gondolat, amely áthasított rajtam, a következő volt: Nem akarok meghalni."

"Nem ember. Nem ember. Nem ember. Olyan érzésem támadt, mintha a szavai megpróbálnának behatolni a mesterséges bőröm alá, a kétség homályát ébreszteni a legbelsőbb valómban és elfojtani a remény minden szikráját, ami még pislákolt bennem."

Mila, mint főszereplő szimpatikus lány volt. Egy szerető szív, csupa kedvesség, nem hétköznapi. Belső vívódásai, állandó tagadása néha negatívabbá tette megjelenését. Azonban mikor elfogadta android énjét, és nem mint átok tekintett rá, olyankor egy igazi szuper erős, szuper vagány lány lett. Végig annak a gondolatnak kellett volna éltetnie, hogy nem számít mire teremtették, mit gondolnak mások, csak az a fontos, hogy ő tudja, hogy mennyire emberi, érző lény.

A negatívumok ellenére, azért sorolnám a regényt mégis a szerethetők közé, mert lenne mit javítani rajta, de azért szórakoztató könyv volt. Unalmasnak nem nevezhető, mert tele volt akciókkal, izgalmakkal és az alap koncepciója sem mindennapi. Az hogy az ötlet megírása nem tette egyedivé, egy tipikus kedvencé, azért egyszer szívesen olvastam el, és szívesen fogok visszagondolni is a történetre, legfeljebb  az újraolvasásra nem szánnám rá magam.

Értékelés: 10/8

Kedvenc karakterem: 

Mila. Másokat istenigazán nem is ismerünk meg részletesen a regényben. Ez Mila története, az ő lelki világával és vívódásaival. Semmi olyan nincs benne, mitől ne tudnánk igazán szeretni. Egy percig sem fogjuk benne az androidot látni, inkább csak ő magában, mint az önbizalom hiány megnyilvánulásaként. Bíznia kellene magában, hogy ő igen is emberi, hisz tudhatja, érezheti.

A borító:

A legtöbb szereplőket ábrázoló borító beszokta lopni magát a szívembe, így ez is. Egyedi, figyelemfelkeltő és kifejező. Eleinte nem értettem, miért így néz ki Mila, hisz egy barna hajú lányról szólt a történt. A későbbiekben viszont erre választ kaptam. A borítón megjelenik sejtelmes mondat, mely szerint senki sem sejti, hogy ki is ő valójában elég hatásvadászra sikerült. Ahogy én láttam a történetet mindenki sejtette már az elejétől, hogy Mila nem mindennapi és hogy valami nincs rendben vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése