2015. május 3., vasárnap

Jennifer L. Armentrout - Opál (Luxen 3.)



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Opal
Fordító: Miks- Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 456



Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 

Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. 

Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Kedvenc idézet:

"Mintha már évek óta futnék így, pedig az edzéstávom általában a könyvesbolt bejáratától az új megjelenések polcáig tartott, és kész."

A véleményem:

Talán a két legrövidebb idő alatt kiolvasott kötetem volt a Luxen sorozat első két megjelenése az Obszidián és az Ónix. Imádtam benne, hogy egy olyan történetet kapok, amiben a két szereplő eleinte gyűlölte egymást, idővel mégis egymásba szerettek. Semmi elcsépelt és unalmas nem volt ebben a romantikus történetben. Nem kellet a főszereplő lány Katy mindennapjait figyelnünk akkor is, ha nem történt vele semmi, hanem szinte a könyv egészében csak érdekes és eseményteljes jeleneteket olvashattunk. Egy kicsit félelemmel is töltött el, hogy a harmadik rész tudja-e majd hozni ezt a színvonalat. Azt kell mondjam, tudta.

Katy és Deamon, ahogy a második rész végén is kiderült összejöttek. Azt hihetnénk, így sokkal kevésbé lesz tüzes és szenvedélyes az ő kapcsolatuk, márpedig a regény legnagyobb erőssége kétségkívül a kettejük játszmája volt. Az ő viszonyuk azonban ezután sem lett unalmas és átlagos. Romantikus jeleneteket kaphattunk bőven, talán még többet is, mint a történet fele. Olykor-olykor nekem már sok is volt egyszerre ezekből a jelentekből. Ha jól emlékszem a regény közepén ért ez a pillanat, hogy immúnis lettem a két fiatal közti vágyakra, de örömmel mondhatom el, hogy a regény vége felé elmúlt ez a közömbösségem.

A legcsodásabb az egészben, hogy ezt a rengeteg romantikát egy fantasyba csomagolva kapjuk, ami egyedi, önmagában érdekes és izgalmas. A luxenek képességei és története, körülöttük zajló harcok csak színesebbé teszik a regényt. Ők adják a keretet, a vezérfonalat a regénynek, mégsem kell folyamatosan csak harcjeleneteket befogadnunk. Egy jó könyvnek szüksége van a maga harcaira, a konfliktusra. Az írónő ebben a könyvsorozatában jól ért ahhoz, hogy ebből mennyi kell egy regénybe. Ennél több szerintem semmiképpen sem.

Tetszett tehát maga a fantasyvilág, amit az írónő a mi földi emberi létünk köré húzott, Katy és Deamon szerelmi története, de sok más pozitívumot is fel tudnék még sorolni. Ilyenek voltak a szereplők is. Szerethető, realisztikus karakterek számos tulajdonsággal és sajátossággal. Szinte bármelyikük hiányozna a történetből, annyira közel kerülnek hozzánk is.

Az írónő nagyon jól ért ahhoz, hogy láttasson, érzelmeket váltson ki belőlünk, vagy izgalmat. Mikor
egy összecsapást vártunk a Luxenek és Védelmi minisztérium közt bennem is nőtt a feszültség, a visszaszámláláskor görcsbe állt a gyomrom. Hihetetlen, hogy ezt hogy csinálja Jennifer. De ugyan így látom magam előtt a helyszínt, a szereplőket, és minden egyéb jelenetet.

Két cselekmény közt nincsenek hosszabb megszakító, eseménytelen szünetek, ezért is nehéz a könyvet letenni. Nincs az a pillanat, mikor ne várnád a folytatást.

Ha olyat is ki kellene emelni, ami rontott a művön, az néha Katy volt maga. Egy lány, aki megszerezte a világ legtökéletesebb pasiját. Ez a fiú kényezteti, a kedvébe jár, védelmezi. Mit kap cserébe? Tulajdonképpen semmit. Egyedül Deamon ad ajándékot Katynek, ő szervez programokat, ő lepi meg a másikat, ő kényezteti csókjaival a lányt... Ennyire önző lenne Katy? Eszébe sem jutott Deamon méregdrága ajándékát visszautasítani? Sokszor hallhatjuk Katy gondolataiban, mennyire szereti Deamont, de ha részéről ez a szerelem, akkor a fiú sokkal jobb lányt érdemelne. Ettől függetlenül szeretem Katy személyiségét és, hogy egy nem tipikus mai lány, aki tiszta lelkű, azonban én teljesen másképp viselkednék sokszor a helyében, másképp kezelném emberi viszonyaimat.

A regény vége izgalmas lett és eseménydús. Számíthat rá mindenki, hogy gyötrődni fog, hogy nem tudja, mi jön ez után. Engem szerencsére megmentett a szenvedéstől az, hogy nem kezdtem bele a regénybe, még nem volt a kezemben már a negyedik kötet is. A harmadik után erre is szükségetek lesz, mert erről a sorozatról nem lesz egyszerű leállni. Továbbra is maradt a nagy-nagy kedvencem.


Értékelés: 10/10


Kedvenc karakter:

Deamon. Nem bírom elképzelni, hogy valakinek ne ő legyen a kedvence. A tökéletes férfi. Akinek igaz szerelmét bizonyítja a sok törődés, az állandó dicséretek, és hogy mindent szeret a Katyban. Egyetlen rossz tulajdonsága a nagyképűség, ami abszolút jól áll neki. Szörnyen humoros, okos, ahogy a többi luxen is, romantikus, és minden, más is megvan benne, amire egy nő vágyik. Le sem lehetne tagadni, hogy őt egy nő alkotta meg.

A borító:

Nagyon hasonló lett a második és a harmadik borító megjelenése, csak színeiben más. A két főszereplőt tartalmazza a háttérben az éjszakai erdő képével. Ez nagyon jól tükrözi a könyv történéseit, hangulatát. A szereplőket ábrázoló borítók majdnem mindig nagyon szépek és figyelemfelkeltőek, de erre a regényre ez kifejezetten igaz, hisz ha a lány nem is teljesen, de Deamon a férfi szereplő nagyon jóképű, nem esik nehezemre ilyennek elképzelni a könyvet olvasva sem. A negyedik rész fedőlapján nem is értem miért lett olyan más kinézete. Csak nekem nem tetszik az Origin Deamonja?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése