2015. május 6., szerda

Jennifer L. Armentrout - Origin - Eredet (Luxen 4.)


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Origin
Fordító: Miks- Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 428



Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.

Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?



Kedvenc idézet:

"Mindig van választás. Ez az egyetlen, amit senki nem vehet el tőlünk."

A véleményem:


Szerencsés vagyok többszörösen is. Egyrészt, mert a Luxen sorozat harmadik kötete után egyből volt lehetőségem a negyedikbe is bele kezdeni. Nem is tudom, hogy bírtam volna ki hónapokat anélkül, hogy tudjam mi lesz a folytatás. A második nagy szerencse akkor ért, amikor a könyvtárban rátaláltam a kötetre. Még mindig megdöbbent olykor, hogy mennyire felkészültek tudnak lenni a könyvtárak is az új megjelenések terén.

A második kötet után, mikor karácsonyi ajándékot kellett magamnak választanom, be kell valljam, nem mertem a Luxen sorozat következő kötetét mondani. Féltem, hogy nem tudná hozni azt a színvonalat, amit eddig is, és hogy egy nagy kedvencből átalakulna valami unalmas, elnyújtott sorozattá, ami kifogyott az ihletekből. Ennek ellenkezőjéről már a harmadik rész is biztosított, de ez a negyed még inkább.

Amikor a fülszöveget elolvastam már sejtettem, hogy a könyv két nézőpontra fog szakadni, hogy lássuk mi történik Deamonnal, amíg Kate fogságban van, ám azt is sejtettem, hogy a fiatalok szálainak hamar össze kell futnia, hiszen a sorozat sikere mégiscsak kettejük kapcsolatában, közös jeleneteiben rejlik. Ettől függetlenül, hogy igazam lett Deamon szemszögét egészen a könyv végéig nyomon követhettük, ez volt a fő újítás a könyv ezen kötetében, bár Kate még mindig több szerephez jutott.

A történet tehát ott folytatódott, ahol az előző kötet véget ért, azaz Kate fogságának kezdetével. Az első harmada a könyvnek az ő rabságáról és Deamon igyekezeteiről szól, hogy kiszabadítsa szerelmét, míg a második fele már a közös rabságról, szabadulásról és arról mi jött ez után.


Ez a rész valami sokkal nagyszabásúbb volt mint az előző három. Az Alkonyat sorozathoz tudnám ezt jól hasonlítani. Ott is míg az első rész egy egyszerű romantikus történet volt, ahol el kellett bánni egy gonosz vámpírral, addig már a végére egy egész szupervámpírokból álló hadsereg volt a főellenség. A Luxen sorozat első kötetei is olyan egyszerűnek és hétköznapinak tűnnek a negyedik részhez képest. A regénysorozat építkezik. Folyamatosan képes növekvő ingerküszöbünket kielégíteni, valami még izgalmasabbal, még felsőbbrendűvel szolgálni. Ez már a regény közepén is megmutatkozik, de annál is inkább a végén. Kate és Deamon kapcsolata új szintekre fog emelkedni, ahogy a luxenek és emberek közti kapcsolat is. Olyan fordulatokat vesz a regény az utolsó pár oldalon, amelyre nem is számítottunk. Rengeteg új ígéret, várakozás került ebbe a lezárásba.

Több szereplő is életét veszti a regényben. Ezek közül volt amelyik örömteljes volt, de olyan is, aminél a sírás kerülgetett. A Párválasztó trilógia lezárása jut eszembe, ahol Celeste az unszimpatikus lány a történet végére belopja magát nagy nehezen a szívünkre, de addigra életét veszti. Az Originben is hasonló élményt életem át. Bizonyos szereplők hiányában szerintem egy történet már nem lehet ugyan olyan. Hiányozni fognak.

Negatívum számomra még mindig Kate viselkedése, ahogy az már a harmadik részben is felmerült bennem. Kate képtelen igazán viszonozni Deamon érzéseit, tetteit. Megint azt láthattuk, hogy Deamon csókokkal halmozza el Katy-t, elmegy érte a végtelenségekig, mire a lány gesztusait szerényen elfogadja és cserébe semmi viszonzást nem nyújt. Deamon szemszögéből azt láthatjuk, hogy ő így teljesen boldog és elégedett, és hogy ez így van rendjén, hisz még többet is megadna a lánynak. Olyan mintha az írónő megpróbált volna minden női vágyat, ideát egy férfi karakterbe súvasztani és íme meg is született a tökéletes egyed. Női karakterábrázolás terén azonban ez messze elmaradt. Semmi olyat nem tapasztaltam Katyben, ami a férfiak álmát tükrözné vissza.

Egy igazán kellemes hetet tudhatok tehát magam mögött a két Luxen kötet elolvasása miatt. Biztos vagyok benne, hogy senkinek a kezében sem lesz hetekig a mű, hisz annyira olvastatja magát. Vágyunk minden következő oldalra, mert nem tudjuk ott mi fog ránk várni. Nem tudjuk kiszámítani mi következik eztán. Garantálhatom, hogy valami nagyszabású, valami újdonság. Deamon és Kat kapcsolata is újat fog mutatni, szinteket fog emelkedni és a befejezésig elragadtatni, ahogy azt eddig is tette. Már eddig is a kedvenceim közt szerepelt ez a sorozat, de már az is lehet, hogy az első helyre került a szívemben.

Értékelés: 10/10

Kedvenc karakter:


Deamon. Ez a sorozat bármelyik kötetére nézve igaz. A fiúban, ahogy már írtam is, mindent szeretünk mi lányok, hiszen tökéletes. A negyedik kötetben ismét sikerült ismét tanúbizonyságot tennie odaadásról családja és szerelme iránt. Bár a humornak nem volt olyan nagy szerepe ebben a kötetben, hanem a komoly társadalmi témákat feszegetett a regény, mégis ebben a lehangoló, komoly környezetben is hozta a fiú a formáját. Megunhatatlan arrogáns stílusa már senkit sem ver át, hisz most már beleláthattunk a valós gondolataiba.

A borító:

Az első három fedőlap határozottan jobban sikerült. Bár a helyszínt ábrázoló háttér jó választás volt, tetszenek a színek is, illik a történethez. Azonban Deamon egyáltalán nem tetszik a borítón. A hosszú haj sokkal jobban állt neki,  ahogy az élénkzöld szemek is. Érdekes módon Katey lekerült a képről, pedig sokkal inkább szólt róla a kötet. Kétség sem fér hozzá, hogy Deamon egy sokkal szerethetőbb, közkedveltebb karakter, és őt látjuk a legszívesebben a könyvespolcunkon, azonban remélem, hogy a hosszú haj nem tűnt el végleg és a kisugárzása sem, ami eddig meg volt a tekintetében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése