2015. május 31., vasárnap

Sarah Fine - Sanctum


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Sanctum
Fordító: dr. Mátics Róbert
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 403



Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök
síron túli életét.

Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot.


Kedvenc idézeteim:

…vannak olyan emberek, akik jobban szeretik a betegséget, mert az talán ismerősebb nekik, és nem akarják feladni, még akkor sem, amikor már tudják, hogy meggyógyulhatnának belőle.


Némelyik ember már nem képes tovább harcolni. Némelyik ember el akar menekülni. Némelyik ember nem áll készen arra, vagy nem képes rá, hogy megtalálja a módját annak, hogy kezelni tudja, amivel szemben találja magát. Néha nincsen senki, aki segítene nekik. Néha nem tudják, hogy hogyan kérjenek segítséget. Néha olyan érzésük van,hogy nincs más választás, be kell fejezni. Nincs más út kifelé. Néha lehetetlen túllátni ezen.

A véleményem:

Örültem neki, mikor a könyvtárban véletlenül a Sacntum-ra akadtam. Nem sokat hallottam még a könyvről, de a borító képes volt felkelteni az érdeklődéseimet. Mikor elolvastam otthon a sok-sok könyv fülszövegét, amiket sikerült a könyvtárban beszereznem, rangsort alkottam, az alapján, hogy melyik leírás tetszik legjobban. 8-9 könyv közül a Sanctum volt az, amelyik az szinte legjobban elnyerte a tetszésem. Végre egy könyv, ami a pokolban játszódik, ami nem tűnik mindennapinak, és amit még elképzelni is nehezen tudok, hogy lett megalkotva.  Lehet hogy nem a legcsodásabb témát takarja a könyv, a legszebb borító alatt, de mindene figyelemfelkeltő volt, kíváncsivá tett.

A történet nem mindennapi formában veszi kezdetét. Már az meglepett, hogy Lela, a főszereplő nem egy kis gyenge, védtelen jó kislány, aki szabadidejében otthon olvas, jó tanuló, visszahúzódó. Ehelyett egy szókimondó, erős lányt kaptunk, aki már megjárt egy javítóintézetet Akivel az élet ezer úton bánt már el, így nem volt más út Lela számára, mint megtanulni kiállni magáért és szenvedélyekbe merülni, mint pl. a cigizés, vagy még korábban a drogok. A lány már öngyilkosságot is próbált elkövetni megpróbáltatásai hatására, de ez már a múlté. Új életet kezdett, noha céltalanul. Ekkor fontos esemény történik Lela életében. Itt veszi kezdetét a történet, amikor is Lela megmenti Nadiat, az iskola méhkirálynőjét attól, hogy egy fiú kihasználja őt a gimiben. Ettől kezdve a két lány elválaszthatatlan barátságot köt. Ebből az idilli állapotból csak pár oldalt kapunk, hisz a könyv nem várt fordulatot vesz. Nadia, a mindig vidám gyönyörű lány, ugyanis megöli magát.

Itt a történet egy kicsit zavarossá válik. Lela fantáziája két világ közt kalandozik: a pokol és a valóság közt. Már eddig is álmok gyötörték a lányt a másvilágról, mióta öngyilkosságát megkísérelte, de most a látomások a nappalaiba is beköltöznek. Egy kicsit zavaros a történetben, hogy miért fogja Lela barátnője szemszögéből látni a poklot a sajátja helyett. Sajnos erre a későbbiekben sem sikerült rájönnöm. Az is zavart okozott számomra, hogy a lány, hogy tudja éppen most egy véletlen baleset által életét veszíteni. Mintha az írónő nem tudta volna igazán, milyen írói megoldáshoz, eseményhez folyamodjon a két világ átvezetésében. A lényeg, hogy kicsit zavarosan, de átérkezik a történet egy másvilágra.

A fülszöveg és a történet eredetiségét és figyelemfelkeltését bizonyítja az is, hogy miután anyukám olvasta szintén belekezdett a könyvbe. Sajnos, azonban ő abban a pontban félbehagyta, amint Lelát zavaros víziók kezdték gyötörni. Való igaz, hogy nem mindenkinek tetszik ez a stílus, ez a megoldás. El tudom képzelni, hogy itt a regényt sokan feladták. Azonban üzenem minden olvasónak, hogy türelem. Bár nekem sem lett az első száz oldal után ez a kedvenc könyvem, de később elérkezik egy pont, mikor az események végre kevésbé lesznek zavarosak, mikor már mindent értünk és kíváncsian várjuk a folytatást. Nálam ez pontosan akkor történt, amikor Lela börtönbe került a pokol őrei által, azonban egy Mazikin segítségével sikerült megszöknie. Tehát mikor átért Lela a másvilágra nem volt azonnal szimpatikus a történet, hisz olyan elvolt, morbid és hátborzongató volt az egész. Azonban egy kis idő után a város minket is hatalmába kerített, beszippantott, ahogy az események izgalma is.

Innentől a történet nagy részét két fő esemény tette ki. Az egyik, Lela és egy fiatal őr fiú között kialakuló szerelem, a másik pedig Nadia keresése, és az eközben megvívott harcok a Mazikinek ellen.

Nagyon sok tényezőt találtam fantasztikusnak a történetben. Az egyik ilyen Sarah Fine világképe volt. Egy teljesen egyedi várost sikerült lefestenie. Egy olyan helyet, ahol folyamatosan a sötétség uralkodik, amin csak az képes túllátni, aki nem temetkezik saját önsajnálatába. Az épületeket és a tárgyakat itt az emberek saját maguk teremtik fantáziájukkal. Ahogy az alábbi idézetbe is látszik, a lakosok dolgaik mögé menekülnek, betemetkeznek házaikba, és nem teremtenek másokkal kapcsolatot.

"Az itteni lakosok képesek voltak drága kincseiket a végsőkig védelmezni. Addig gyűjtötték a haszontalan dolgokat, amíg végül csapdába estek a lakásukban, eltemetve a vágyaik alatt, mindazon dolgok alatt, amelyeket azért gyűjtöttek össze, hogy kitöltsék az ürességet, ami az igazi oka volt annak, hogy megölték magukat."

Az ételek bár ingyen vannak, mégis undorítóak azok számára, akiknek elméje nem ködös, és nem tartoznak igazán a városhoz. A hely szívében helyezkedik el egy sötét torony, mely a lakosok szörnyű emlékeiből épült. Falait emberek alkotják, akik nem voltak képesek túljutni a tornyon, mert emlékeik nem eresztették. Könnyebbnek vélték egyszerűen lefeküdni és feladni a küzdelmet. Számos ilyen apróság volt a városban, ami egyedivé, kreatívvá és érdekessé, egyenesen hátborzongatóvá tette a regényt. Imádtam minden ilyen apróságot.

Ugyan ennyire tetszettek a Mazikinnek, azaz a város ősellenségeinek ötlete és ábrázolásra. Olyan lényekről van szó, akik képesek emberi testeket rabolni, majd szellemükkel átvenni az irányítást fölöttük. Állatias, ravasz lények, akik már harapásukkal képesek másokat megmérgezni. Tökéletesen hozzájárultak a város bizarrságához  és érdekesebbé tették az eseményeket.

Maga a szerelmi szál is aranyos volt a maga módján, ugyan kiszámítható is, hiszen amikor már megjelent a különleges őr, Malachi, a könyvben, már akkor sejthettük mi lesz itt kibontakozóban, ennek ellenére tetszett, ahogy alakulnak az események. Igazán romantikusra sikerült ez a szál, nem volt unalmas, sem pedig mindennapi. Bár ahogy a korhatárból is látjuk, nem egy túlfűtött regényt kapunk ezen a téren, inkább egy bájos gimnazista szerelmet, de határozottan jól megírva.

És végül a cselekmény is úgy ahogy van tökéletes volt. A regény építkezett. Minden esemény szorosan kapcsolódott a másikból, egyre jobban kibontakozott előttünk egy kép ősi harcokról és túlvilági életről. Az izgalmak folyamatosan fokozódtak, míg nem az utolsó 50 oldal előtt már le is csengtek. Az utolsó sorok tehát már nem a nagy küzdelmekről szóltak, sokkal inkább arról, mi lesz a szerelmespár vagy éppen Nadia sorsa. Örültem, hogy ennek is több sfejeztet szentelt az írónő.

A művet elsőre egy erősen megalkotott fantasynak nevezném, azonban fontos megemlítenem, hogy erősen lélektani dologról is van itt szó. Számos olyan tényező megjelenik benne, amitől gondolkodásba eshetünk, ami bizonyos emberi problémákat boncolgat. Bár sok ifjúsági regényben olvashattunk már öngyilkosságról, de ez a mű a lehető legszebben leírja, mi játszódik ilyenkor az emberekben, mi vezet ide és mit érezhetnek később az ilyen emberek, Kiutat is kínál a regény, azok számára, akik csak egy pillanatig is elgondolkoznának azon, hogy feladják. Ezen kívül felmerül még témaként a magány, a barátság, vagy a nemi erőszak is. Utóbbinak annyira nem örültem, mert a közel múltban olvasott regényeim közt már annyiszor a témába futottam, hogy szerettem volna már inkább másról olvasni, félretenni ennek a problémának a boncolgatását, de úgy tűnik a divathullámok már csak ilyenek. Kevés író tud ezektől elvonatkoztatni.

Ha gyenge pontokat is szeretnék összegyűjteni, akkor, ahogy már említettem a regény eleje az. Nehezen találta meg az írónő a két világ közti tökéletes átmenetet, lassan sikerült a regényt izgalmas vonalra terelnie, de minden más számomra élvezhető volt.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom tehát a történetet, mert garantálom, hogy valami teljesen új élményben lesz részük minden téren. A Sanctumtól borzongni fogsz, egy bizarr, de ugyanakkor fantasztikus várost ismersz meg. Másképp fogod látni a padlón lévő embertársaidat, és talán te is másképp látod majd mélypontjaidat. Határozottan több lettem a regénytől.

Értékelés: 10/10

Kedvenc karakterem: 


Sokakat szerettem meg a könyvben, köztük Malachit vagy Lelát és Anat. Mind határozott, erős jellemek, akiknek nem fogjuk a siránkozásait hallgatni, akik bátrak, felveszik a harcot minden helyzetben, legyen szó szellemi vagy fizikai küzdelemről. Önálló személyiségek keserű múlttal. A rossz dolgokból mégis talpra álltak, és most másoknak segítenek abban, hogy újra célokra találjanak, is kijussanak a sötét város fogságából.

A borító:

Figyelemfelkeltő, ugyanakkor sötét és komor, ahogy maga a regény helyszíne is. Akkor szerettem meg igazán, amikor láttam, mennyire hűen visszaadja a regényt, a hangulatot, az érzéseket. A lány is határozottan hasonlít Lelára a képzeletemben. Minden rajta van, ami kell, egy szereplő, amit sokan kedvelünk, ha szerepel a borítón, és át a város, ami egyedivé és igazán érdekessé teszi a történetet. A címfelirat is gyönyörű, ahogy a lángok körbefogják. Igazi pokoli hangulatot tükröz, annyi szent. így tökéletes a könyv, ahogy van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése