2015. június 30., kedd

Június

Június végi leltározás


Örömmel írhatom, hogy végre egy olyan hónapot tudhatok magam mögött, amiben volt időm olvasni. Túlestem egy borzalmasan nehéz vizsgaidőszakon, egy Gazdasági Matematika - Valószínűségszámítás és egy Autóvezetői forgalmi vizsgán sikeresen. Amellett hogy haladhattam rengeteg teendőmmel, végre az élvezeteknek is helyet szorítottam, másképp nem is sikerülhetett volna ilyen jól ez az időszak.

Közel 2500 oldalt sikerült elolvasnom júniusban, ami abszolút meghaladta az elmúlt időszakokat. Leginkább vagy nagyon hosszú, vagy igazán rövid könyvek akadtak a kezembe. Libba Bray és Rachel Vincent már régóta a kedvenc írónőim közt tudhatják magukat, ez a hónap viszont még inkább megerősített eddigi véleményemben, hisz az Alfa is közel került a szívemhez, illetve Libba 1920-as éveiben játszódó misztikus krimije A látók is. Lenyűgözött.

Júniusban nem kerültek előtérbe nálam a filmek, bár egy- két újdonság engem is elcsábított. Ilyen volt a Csillagok között és a Jupiter felemelkedése. Előbbinél szörnyű volt azt tapasztalni, hogy könyv nem lett írva a történetről, hisz egy olyan alkotásról beszélhetünk, ami megmozgatja az ember agyát, elgondolkodtatja, úgy ahogy más filmek nem képesek. Könyvben ez a hatás sokkal erősebb lehetett volna. Sokkal inkább volt nálam a sorozatoké a főszerep, többek közt az Once Upon a Time és a Pretty Little Learsé. Előbbiből és utóbbiból is készült már könyves formátum is, így gondolkoztam rajta, hogy következő hónaptól ezekről is szívesen írnék, azonban nem tudom mennyire szeretnek mások egy-egy sorozat részéről véleményt olvasni. Én mikor olyat látok a vásznon ami ledöbbent, hatással van rám, gyakran kezdek el barangolni a neten, az után kutatva, hogy vajon másokat hogy érintettek a látottak, ebből kiindulva pedig lehet, hogy szívesen fogok ebben a témában is közzétenni.

Olvasásaim:

Libba Bray - The Diviners  A látók

Oldalszám: 661 oldal

Forrás: Könyvtár

Jenny Han - I Turned Pretty – A nyár, amikor megszépültem

Oldalszám: 256 oldal

Forrás: Könyvtár

Brigid Kemmerer - Storm - Vihar

Oldalszám: 536 oldal

Forrás: Könyvtár

Rachel Vincent - Alpha - Apfa

Oldalszám: 462 oldal

Forrás: Könyvtár


Sophie Jordan - Vanish - Szökésben

Oldaszám: 272 oldal

Forrás: Könyvtár

Sophie Jordan - Hidden - Menedék

Oldaszám: 240 oldal

Forrás: Könyvtár


Új könyveim:

Új szerzeményekkel nem igazán gazdagodtam, de nem is bánom, közel 20 könyvet kölcsönöztem ki a könyvtárból. Mind jobbnál jobbak, így másra nem is vágyom. Nincs kifejezett birtoklási vágyam. Sokkal erősebb az érzés, hogy a kezemben akarok őket tartani, lapozgatni, megismerni... És miután ez megtörtént megnyugszom. Vannak kivételes esetek, amikor igazán különlegesnek érzek egy alkotást, elönt a vágy a megszerzésre. Mostanra körülbelül 4-5 ilyen írásra vágyhatom igazán, de igyekszem a praktikus vonalon maradni és csak akkor költeni, amikor szükséges. Két kötetet ennek ellenére megvettem a Könyvhéten, de azt is azért, mert annyira kedvezőnek találtam a Maxim kiadó kedvezményét.





Amy Kathleen Ryan - Ragyogás






Wendy Higgins - Angyali gonosz





Jenny Han - Örökké nyár lesz



2015. június 27., szombat

Sophie Jordan - Hidden - Menedék


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Hidden
Fordító: Gát Anna
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 240 oldal


Sophie Jordan Tűzláng-trilógiájának záró részében Jacindának ki kell szabadulni a drakikon kegyetlen kísérleteket folytató enkrószok fogságából, és kiszabadítani fogolytársait is, miközben kiutat kell találnia egy szerelmi háromszögből is, és rendet tennie a felbolydult, korrupt falkában, ahonnan származik. Az ember fiú és a draki herceg között őrlődve újra kell értelmeznie, hová tartozik és mi a fontos számára, és kemény leckék árán megtanulnia, miről tud lemondani, ha kell, és mi az, amit képtelen örökre elveszteni…


Kedvenc idézetem:
"Milyen érdekes, hogy vele a legerősebb és a leggyengébb önmagam is vagyok egyszerre. Talán ez a szerelem. Amikor engeded magad ennyire sebezhetőnek lenni."


A véleményem:

A Menedék rögtön aztán a kezembe került, amint az előző fejezetet, a Szökésbent befejeztem. Szeretem, mikor a sors így hozza olvasásaimat, mert így nem kell sokáig várnom a fejleményekre, nem kell kilépnem egy világból, amiben szívesen tartózkodtam, ráadásul frissek az élmények, így nem feledkezem el semmilyen apróságról, amire figyelni kell.

A könyv előző fejezetének legfőbb eseményeként Miram, Cassian húga a enkrószok fogságába esett, ezért Jacinda útra kelt ikertestvérével, Cassiannal és Willel, hogy megmentsék őt, remélve, hogy más fogságba esett sárkányokon is segíteni tudnak. Cassian és Jacinda a házassághoz hasonló szertartásban egyesültek, így érzelmi kötelék alakult ki közöttük, viszont a lány Willt választotta társául. Az ikrek édesanyját pedig száműzték, ezért az asszony egy számukra még ismeretlen helyre telepedett le, várva, hogy lányai megtalálják.

A befejező kötet az előzővel ellentétben gyorsan és izgalmasan indul, hiszen Jacinda önszántából vállalkozik a veszélyes küldetésre, hogy az enkrószok, azaz a sárkányvadászok kezébe adja az életét és önként beköltözik létesítményükbe felkészítve Miramot a szökésre. A fogság ideje alig a könyv egyharmadát teszi ki, ezt örömmel vettem, hiszen sok hasonló témájú könyvben hosszú fejezeteket áldoznak a rabság idejére. Ebben a regényben azonban a nagyobb hangsúlyt a szabadság és a falka felé vezető visszaút teszi ki, ami nem lesz zökkenőmentes. Akcióval teli kirándulás lesz, ahol számos veszély leselkedik az időközben nagyobbra bővült csoportra, számos felfedezés várja őket, újonnan kialakuló kapcsolatok, érzelmi hullámvasutak.

Nagyon nehéz a történetről úgy mesélni, hogy ne áruljak el túl sokat, annyit viszont előrebocsátanék, hogy mit kapunk nagy vonalakban a záró kötettől. Tamre, Jacinda húga végre megtalálja a saját boldogságát, képes lesz új érzelmeket kialakítani valaki más iránt, a testvérek apjának rejtélyes eltűnéséről lekerül a lepel, megtudjuk mi történt igazából. Megismerünk egy árulót, aki veszteséget fog még okozni a csoportnak, hiszen egy valaki életét veszni majd a történetben. Találkozni fogunk még Will családjával, akiknek fontos szerepe lesz a menekülés közben. És miután a nagy küzdelmek ideje véget ér megtudjuk mi lesz a draki falka sorsa, látni fogjuk még Jacinda édesanyját, és a fiatalok életének szála is valamilyen szinten lezárásra kerül, bár maradnak nyitott kérdések.

Pozitívum volt a regényben, hogy teli volt eseményekkel, és fordulatokkal. Próbáltam minden eseményt előrejelezni, azonban sokszor túlgondoltam az őket, nem minden előrejelzésem tudott célt találni. Gyorsan elfogyott az alig 250 oldal, rövidebbre sikerült a regény, mint az elődjei.
Kellemes volt azt tapasztalnom, hogy bár féltem, hogy alig marad pár oldal a tisztességes lezárásnak, hisz a közelmúltban sok csalódás ért ilyen téren, de mikor már nem is számítottam rá a tetőpont végre befejeződött és kezdetét vehette a tartalmas lezárás.

Sok tekintetben tartottam az írást egy érzelmi hullámvasútnak. Egyrészt Jacinda gondolatai miatt. Hol az egyik, hol a másik fiú járt az eszében. Sokkal kevésbé volt már ez a történet egy szerelmi háromszög, a lány nem változtatta folyamatosan a választottját, azonban érzelmi kötődése Cassianhoz, úgy hozta a történetet, hogy Jacinda fejében a fiú is folyamatosan helyet kapjon. Szomorúságot hozott rám a nem várt haláleset, de ugyan így a lezárás is. Sokszor fáj a szívem, ha valami véget ér, még ha helyére valami új és határozottan jó dolog is lép. Talán csak én vagyok így vele, hogy nagyon ragaszkodom a régi dolgokhoz is, így sose élem meg jó befejezésként, ha a lezárás annyira távol esik a kezdetektől. Egy teljesen új jövő, esetleg új helyen, új emberekkel, vagy a régiek nélkül. Fáj belegondolni.

Míg a második rész sokkal inkább a romantikus szálat helyezte előtérbe, szinte az egész könyv mozgatórugója az volt, addig ebben a fejezetben életek forogtak kockán, a falka sorsa. Sokkal nagyobb hangsúly volt az enkrószok és a sárkányok közti küzdelmen. Igaz, kapunk egy két meghitt pillanatot Jacinda és Will életéből is, de ezeket én nem tudtam élvezni. Gyengére és sablonosra sikerültek.  Egy Katey és egy Deamon közti kapcsolathoz képest itt a fiatalok két idegen voltak egymásnak érzelmek nélkül. Nem tehetek róla, valahogy ez nekem kevés volt. Talán ez is lehet az egyik oka, hogy nekem a második rész jobban tetszett. A másik oka, pedig az, hogy én szeretem ha egy nem mindennapi világgal ismerkedhetek meg, ami képes arra, hogy teljesen kiszakítson a mi valós világunkból. A drakik faluja képes volt erre, azonban ebben a részben alig kapunk ottani életképet.

A sorozat egészét értékelve, nem éreztem azt hogy egy hosszú kalandban lett volna részem, sem azt hogy ezer éve vagyok egy másik világ részese. Inkább egy rövid kis esti mesének láttam a Tűzláng trilógiát, ami sokkal inkább volt számomra egy könyv. Annyi új élményt nyújtott, ami csak egy jó könyvet tesz ki. A romantikus fanatsy műfajból a fanatsyban maradandóbbat alkotott, mert az ötlet remek volt, és az is, ahogy elképzelt az írónő egy draki társadalmat. A romantika terén azonban sok tekintetben alul maradt a regény. Egy sablonos ismerkedési sztory átvált egy szerelmi háromszögbe, ahol az egyik fiúnak szinte semennyi reménye sem volt. Will és Jacinda közt talán még az első részben éreztem valami szikrát, de ez a másodikra teljesen kihunyt bennem. Kapcsolatuk szinte már untatott. Ritka, hogy ilyet mondok, de örülök, hogy jött egy harmadik fél Cassian személyében, aki legalább rövid időre érdekesebbé tette ezen eseményeket.

Hangulatban lenyűgözött a regény, imádtam magam elé képzelni a helyszíneket, a drakikat és minden kis apróságot, ami a falka élethez tartozott. Bár nem a Skandináv félszigeten játszódik a mese, én valahogy még is inkább ott éreztem magam, lehetséges, hogy az Így neveld a sárkányodat című rajzfilmnek is hatása volt a dologban. És ahogy már az előző fejezetnél is írtam, folyton hasonló stílusú dallamok jártam a fejemben és képek. Határozottan kiváltott számos hatást belőlem a regény.


Értékelés: 10/8


Kedvenc karakterem:

Kevés karaktert éreztem igazán közel a szívemhez. Jacinda jó szívű lány, aki a légynek sem ártana, de mégis nagyon mások vagyunk sok más tekintetben. Nem mindig szerettem a gondolatai közt járni. Cassian volt az előző kötetben a kedvencem, a voksomon lehet, hogy ismét ráteszem. Ő hű maradt magához. Többszörösen is feláldozta magát a csapatért és tökéletes vezetői képességeket mutatott, ennek ellenére ő mégsem áhítozott ilyen pozícióra. Ez a fiú tele volt érzelmekkel, az első kötetben azt kívántam bár ne is lenne, a lezárásra pedig azt, bárcsak az övé lenne a legszebb befejezés.

A borító:

Igazán szép lett, viszont majdnem ugyan olyan, mint a Tűzlángé. Mintha a kreativitás kifogyott volna a készítőkből a végére. Igazán illik ez az arc, és ez a tűzvörös haj Jacinda szerepéhez, én magam is így képzelem őt el, viszont sokkal jobban szerettem volna valami mást látni ezen a borítón. Talán valami olyat, ami jobban visszaadja a hangulatot, a sárkányokat. Colleen Houck, az egyik kedvenc sorozatom írója által alkotott vélemény kapott helyet a borítón, amit bevallok meglepett. "Mámorító romantika"? Komolyan? Lehet hogy velem lenne a gond, hogy nem mámorított el ez a történet? Vagy csak túl sok, ettől romantikusabb könyv került a közelmúltban a kezembe? A kedvencem mindenesetre az első részé lett.

Könyves emlékek - olvasások, helyszínek, hangulatok...

Könyves emlékek -  olvasások, helyszínek, hangulatok...


Többször is észrevettem magamon, hogy rengeteg könyv kapcsán emlékszem arra, milyen helyszínen olvastam az adott művet. Emlékszem, ahogy a buszon tartok a kezembe egy regénnyel, arra is merre járunk éppen, milyen volt az idő, milyen volt a hangulatom. Mintha az adott pillanatot annyira gyönyörűnek találtam volna, hogy a memóriám eltárolta volna, mint egy fényképet, mint egy érzésmorzsát a fejemben. De nem csak a kellemes, ugyan így átlagos olvasások is megmaradhatnak a fejünkben: egy az iskolapadban, egy a napozóágyban...

Onnantól kezdve, hogy ez a kapcsolat létrejött, élményeinek meghagyjuk a könyvhöz társítva és folyton előhívjuk, ha az adott olvasmány felmerül a gondolataink közt. Szokatlan jelenség ez, hogy egy könyv az olvasó számára nem csak élményt adhat, magával a történettel, hanem mi olvasók is adunk élményeket egy könyvnek, társítjuk hozzá őket. Úgy gondolom bárkinek mondanék egy regényt, nagy eséllyel legalább egy kiemelt helyszín eszébe jutna hol olvasta, mintha csak egy családi nyaralást idéznénk fel részvevőivel.

Ugyan így egy könyv hangulatba hoz minket, hiszen sokszor érezzük magunkat az adott helyzetben, az adott helyszínen, de ugyanakkor mi is hangulatot adunk könyvünkhöz, hiszen emlékszünk mit éreztünk akkor, vagy az emléket kellemesként vagy kellemetlenként tároljuk el. Sokszor el sem tudjuk képzelni mennyi mindent kapcsolunk egy adott íráshoz. Mikor a kezünkbe vesszük még csak egy a sok műalkotás közt, mikor letesszük már egy életre megváltoztat minket - az emlékeinket, hozzá fűződő viszonyunkat.

Ha másért nem is, talán ezekért a pillanatokért érdemes lehet blogolni, olvasó naplót írni, vagy akár
egy átlagos naplót, hiszen hogy tartsuk meg az összes ilyen emléket, amiért érdemes volt a kezünkbe venni ezeket a könyveket? Igaz, a történet miatt vásároltuk meg az adott regényt, de akárcsak egy barát élményeket, emlékeket ad a kezünkbe, amit nem szeretnék elfeledni, megválni tőle... Agyunk sajnos nem lenne képes végtelenségig tárolni ezeket a képeket, főleg egy igazi könyvmoly esetén, hisz hetente több könyv is megfordul a kezünkben, az írás viszont segíthet ezek felelevenítésében.


De hogyan lehetséges, hogy sokszor könnyebben megmarad egy élmény az olvasmányommal, mint maga a történet részletei? Talán olyanok a jó könyvek is, mint a barátok. Gyógyítják a lelket, feltöltenek, és élményekkel gazdagítanak? Akárhogy is van ez másoknál én úgy érzem, nálam azt érzem így van, így hát ha másért nem is, ezért mindig is imádni fogok olvasni.

2015. június 24., szerda

Sophie Jordan - Vanish - Szökésben



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Vanish
Fordító: Gát Anna
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 272 oldal


Sophie Jordan Tűzláng-trilógiájának második részében a lázadó, korábban önkéntes száműzetésben élő Jacinda – aki egy titkos közösséghez, a drakikhoz tartozik, akik a mitikus sárkányok leszármazottai – kénytelen családjával visszatérni a falkájukhoz. Jacindát, mivel nem tudott szerelméről, az ember Willről lemondani, és emiatt számtalan kárt okozott magának és szeretteinek, nem fogadják kitörő örömmel az övéi. Ő azonban mindent elkövet, hogy legalább látszólag beilleszkedjen. Amikor a falka „trónörököse”, Cassian, a pártfogásába veszi, egyrészt könnyebb lesz az élete, ugyanakkor a még mindig Willbe szerelmes lány érzelmi életét teljesen felborítja az új hódoló. Főleg mivel Jacinda iker testvére, Tamra, szintén különleges képességeket kezd mutatni, és így egyre értékesebb a falka szemében, és egyre esélyesebbnek érzi magát Cassian szerelmére…


Kedvenc idézetem:

"– … az emberek megijednek, amikor nincsenek hatással arra, ami fontos nekik."


A véleményem:

A tavalyi év során ismertem meg Sophie Jordan trilógiájának első részét. Egy olyan könyv volt ez, aminek nem hallottam még sehol sem hírét, láttam már többször a borítóját, de fogalmam sem volt, mit takarhat a külső. Mikor levettem a polcról és elolvastam a leírását ledöbbentem, hogy milyen jó történetet találtam, és elcsodálkoztam, miért nem hallottam még róla.

Hangulatában a sorozat az Így neveld a sárkányodat és a Merida a bátor című mesefilmekre emlékeztet. Aki ezeket a rajzfilmeket és azok történetet szerette, úgy vélem ezt is fogja. A középpontban szintén egy vörös hajú lányka áll, aki még a mások közt is igazán más. Nem elég, hogy Jacinda egy draki, azaz egy félig ember - félig sárkány ősi fajhoz tartozik, de még azok közt is ritka példány, hisz ez tűzdraki. Különleges tűzgyújtó képességével az első rész során kivívta a falkája tiszteletét, a közösség vezetője őt szánná fia párjául. A sors azonban közbe szólt, hiszen a lány másba szeretett bele, nem is akárkibe, egy drakivadászba, kinek a neve Will. A Tűzláng végére a lány felfedte fajuk titkos képességét, hogy képesek emberi alakot ölteni, és ezzel megmentette Willt, a szerelmét. Ennek ellenére nem maradhattak egymáséi, hiszen Jacindának vissza kell térnie falkájához, Cassiannal a jóképű fiúval, akit társai párjául szántak neki.

A Szökésben itt folytatódik, amikor is Cassian és Jacinda családja úton vannak vissza a falkájukhoz. Nem számítottak viszont arra, hogy a sárkányvadászok üldözőbe veszik őket. Az összeszólalkozás közepette fény derül Tamre, Jacinda iker testvérének különleges képességére. Mindez idáig azt hitték, a lánynak semmi különleges erő nem jutott, most mégis az egyik legritkább és leghasznosabb adottság kerül a markába, az árnyékolás tehetsége. Képes faluját elfedni az arra tévedők elől, és az emberek memóriájára hatni, ezzel kerülve el azt is, hogy a vadászok lecsapjanak rájuk.

Ez a második kötet ezek után arról szól, hogyan próbál Jacinda visszailleszkedni falkájába, elfelejteni Willt, miközben Cassian iránt sem lesz már közömbös. Mindeközben ki kell állnia a falkája rosszallását, amiért egy emberbe szeretett bele és iker testvére megvetését is, hiszen ő Cassiant szereti. A könyv első fele bemutatja milyen az élet a falkában, és hogy Jacinda és Cassian érzelmei hogy erősödnek meg egymás felé, míg a második felében már újra a képbe kerül Will, az emberfiú, aki tartogatni fog még számunkra meglepetéseket. Természetesen nem telhetett el a regény a vadászok nélkül sem, ők is visszatérő szereplői lesznek a mesének és fognak még bonyodalmakat okozni.

Számomra a történet első fele sokkal több szórakozást és jobb érzéseket közvetített, mert sokkal inkább érdekelt egy eldugott kis falu története, ahol ilyen különleges lények élnek, mint a közönséges emberi világ és azok szörnyű emberei, vadászai, akik nem látják ebben a csodálatosságot. Megismerhettünk egy kultúrát a kezdetekben, és azt, milyen a felhők közt szárnyalni. Kaptunk egy romantikus szálat is, ami számomra sokkal pezsdítőbb volt, mint ami Will és a lány közt zajlott ezidáig. Minden megvolt a regény első felében, ami kellett egy jó történethez.


A második fele már kicsit egyhangúbb és sablonosabb lett. Csak egy volt a sok más fantasy között. Mikor eljött a gonosz nem volt más út a túlélésre, csak a menekvés. Semmi újdonságot és meglepetést nem hozott ez a cselekmény sorozat. Voltak még a lezárás előtt kellemesebb jelenetek, egy- két újdonság, de alapjában véve nem volt egy emlékezetes lezárás. Inkább csak el lett vágva a történet, mintsem, hogy lezárt volna az írónő egy időszakot.

Maga a sztori egyébként nagyon rövid, gyorsabban olvastatja magát, mint egy átlagos 300 oldalas regény, így akár egy-kettő nap alatt is befejezhető. Itt nincsenek terjengős leírások, csupán az események viszik előre a cselekményeket és Jacinda érzelmei. Gyakran látunk bele a lány fejébe, hisz az ő szemszögéből olvashatjuk a mesét. A lánnyal egyébként nem is lenne semmi gond, mindössze az, hogy míg az egyik pillanatban biztos benne, hogy nem kellene Willel lennie, addig a másikban pedig az ellenkezőjében. Már megint egy szerelmi háromszögben való őrlődést láthatunk, mint manapság minden regényben. Alapja és kimenetele általában ugyan az, mindössze az szokott változatosságot okozni, hogy mennyire érezni az adott szereplőn, hogy ki felé húz a szíve leginkább.

Az én szívem személy szerint Cassian felé húz. Az első részben nem kedveltem különösebben a fiút, de ebben a második fejezetben megismerjük őt jobban, hagyja az írónő, hogy kibontakozott a karaktere és kifejezetten kellemes jellemként mutatja be őt. A választásom egyrészt a pozitív jellemvonásai miatt esett rá, másrészt azért, mert sokkal több szenvedélyt és sokkal ígéretesebb történetet rejt számomra ez a szál. A megérzésem ennek ellenére az, hogy Willnek jobbak az esélyei vannak.

Ugyan így szimpatikusabbá vált még egy karakter a kötet során, méghozzá Tamre. Az első részben egy önző liba volt, aki csak magával törődött, folyamatosan a sebeit nyalogatta, míg testvérétől próbált minden lehetőséget elvenni a boldogságra, pedig Jacinda maga a megtestesült figyelmesség volt vele szemben. Őt is és az édesanyját is szörnyű embereknek tartottam és bosszantott igazságtalanságuk, de ez az érzés a végre elmúlt. Tamre még mindig magával törődik a leginkább, de képes volt túllépni személyes sérelmein és észrevenni testvére szeretetét.

Szóval, akinek tetszett az első rész, ezzel is elégedett lesz, mert sok tekintetben még jobban is sikerült. De szeretni fogja az is, aki szívesen olvasna egy apró faluról a párafelhő alatt elrejtve, ahol a drakik saját kulturális szabályaik szerint élnek nem mindennapi életet. Ahol a hagyományok diktálnak, a faj érdekei és fenntartás. Aki szeret bonyolult szerelmi szálakról olvasni, majd választani két határozottan kellemes fiú közül, azok mind a szívükbe fogadják majd zárni.  Ha csak a regényre gondolok elkap a hangulat, hogy ír zenét és hegedűszót hallgatva képzeljem magam az égbe, sárkányok közé.

Értékelés: 10/9

Kedvenc karakter:

Cassian lett az új kedvenc szereplőm. Ő volt a legnagyobb szívű, legönzetlenebb és legtöbb érzelmet mutató személy a könyvben. Jacinda folyamatosan a lelkébe tiport, ő ennek ellenére mégis ott volt a lány számára. Félek, esélye sincs győztesként kikerülni ebben a  szerelmi háromszögben, de remélem legalább egy boldog befejezés kijut az ő számára is.


A borító:

Az első rész borítója számomra sokkal kifejezőbb, figyelemfelkeltőbb volt. Gyönyörű lett a lány draki bőre és teljes mértékig emlékeztet engem Jacindára. Viszont ez a második borító Tamre-re már kevésbé. Ez ugyan az a lány lenne, aki az első borítón? Nekem nem teljesen hasonlítanak, pedig ha jól vettem ki a könyvből egypetéjű ikrekről van szó. Viszont a változást és a könyv a történet folytatásának mozgatórugóját jól kifejezi a kép.

2015. június 22., hétfő

Rachel Vincent - Alpha - Alfa


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Alpha
Fordító: Miks - Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 464 oldal



A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.

Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron
megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.


Kedvenc idézetem:

"- Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád a legnagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."


A véleményem:
Nem tudnék véleményt alkotni a Vérmacskák sorozat befejező kötetéről, anélkül, hogy ne nézném a sorozat egészét. Az első kötetet emlékszem, hogy még az unokatestvérem könyvespolcán láttam meg először, majd mikor a könyvtárban újra összefutottam a művel hajtott a kíváncsiság és kikölcsönöztem. Ilyenkor áldom a sorsot, hogy ilyen jó helyre vezetett, mert a sorozat az egyik kedvencem lett minden tekintetben. Minden egyes kötet után izgatottan vártam a másikat, és azt kell mondjam végül az utolsó részig sosem okozott csalódást.

Minden meg volt ebben a könyvsorozatban. amit egy könyvtől várok: humor, fordulatok, egy egyedi alapötlet/ gondolat, ami nem más műből származik, romantika, szenvedély, akició és rengeteg érzelem. De ugyan akkor fontos volt a hangulat, az emlékezetesség vagy akár egy mű építkezése is. Egy olyan pillanathoz értem az Alfát letéve, hogy fáj a szívem, hogy valami ennyi idő után végetért, nincs többé. Szörnyen vártam mi lesz a befejezés, de most már csak többet akarok belőle.

Az Alfa igaz, hogy pár hét elteltével, de ugyan ott folytatja a történetet, ahol az előző kötet abbahagyta. Megjelent egy emberlány Ethan gyermekével a hasában, az alfák új vezető választása előtt állnak, Faythe bele szeretett Jace-be is, miközben Marcot is szereti, és Calvin Malone pedig továbbra is abban mesterkedik, hogy hatalomra jusson és a Déli- Középső falkát birtokba vehesse, annak nőstényeivel együtt. Ebben a részben végre elérkeztek a harcok és döntések ideje. Azé, hogy Faythe legyen az új alfa, és ez azzal jár, hogy kiálljon falkájáért, véres harcokat vívjon meg, akár önmagában, teljesen egyedül, és társat válasszon maga mellé, aki a leginkább méltó falkájhoz és a legalkalmasabb annak megvédésére.

Amit ebben a kötetben látni fogunk az az, hogy hogyan fogadja a falka az emberlány érkeztét a családjukba, hogyan emészti meg Holly, Michael a legidősebb testvér felesége, mikor megtudja, hogy férje és annak családja vérmacska. Részt vehetünk a szavazáson, ahol fény derül az új Tanács vezetőjének kilétére. Több csatának is szemtanuja lehetünk, ahol már életek forognak kockán. Faythe ismételten el fog látogatni a mennydörgő madarak fészkébe, ahogy a vérmedvék faja is visszatér a sorozatba. Meghatározó szál lesz a lány és a két fiú - Jace és Marc közti szerelmi háromszögi is, mely a kötet végére természetesn szintén elvarrásra kerül.
Számos szereplő fogja életét is veszteni a harcok közepette, ahogy azt várhattuk. Volt mikor már folytak a szememből a könnyek a fájdalomtól, még ha legbelül éreztem is, hogy ez így fog történni.

Ami nagyon tetszett ebben a befejező kötetben az egyrészt a fordulatosság volt. Mire már azt hittük, hogy a regény kiszámítható síkra terelődött, az események nem várt fordulatot vesznek, valamilyen teljesen más irányba, így egészen az utolsó oldalakik nem tudjuk meg mi lesz a végkimenetel. Egy - két haláleset kiszámíthatóbb volt és Faythe szerelmi szálja is, legalábbis az én számomra egészen biztosan, de minden más meglepetésként ért a könyvben.

Hasonlóan imádtam az izgalmak fokozódását. Ebben a regényben minden történt valami. Olykor sok
volt a beszéd, a tervezés, de az írónő megmutta, hogy ugyan olyan érdekes lehet egy fejben lejátszódó folyamat, mint egy akciódús jelenet. Szerettem mikor az alfák, vagy Faythe épp haditerveken dolgozott, hisz észjárásuk nem mindennapi, érdekes és fordulatos. Sok volt azonban a sorsdöntő ütközetek száma is, minden apró lépés itt már meghatározó volt, hisz falkák sorsáról dönthetett.

Szerettem, hogy ez a könyv, akárcsak az előzményei, láttat, hangulatot kelt. Folyton magam előtt láttam a Déli- Középső falka képét, a sivatagos tájakat, erdőket. Nem szeretem, ha egy történetben túl sok a leíró rész. Itt nem is tudnám megmondani az volt-e, hisz nem éreztem soknak, de közben mégis magam előtt láttam mindent.

A karakterek még mindig nagyszerűek voltak. Faythe még mindig az egyik legtökéletesebb női karaktert jelenti számomra, hisz minden megvan benne, ami kell ahhoz, hogy kedvelhessük és ahhoz, hogy ne válljon bosszantóvá esetleg a szemünkben. Magabiztos, határozott, bátor és nem mindennapi. Jó a humora és emelett intelligens. Sablonosabbá teszi makacssága, de annyi minden más meg megkülönbözteti a többi női szereplőtől. Nem várja el, hogy megmentsék, hogy mindent más adon meg neki, ehelyett ő próbál meg mindenkin segíteni.

Hozta a formáját a kötet  a csúnya beszéd, kemény szavak, véres vagy éppen szexuális jelenetek terén. A sorozat egy-egy részeire 16-os korhatár van kitéve, én sokszor mégis úgy éreztem, hogy elbírná a 18-ast is a fiatalok szomorúságára, ám a fiatal felnőttek örömére. Hisz végre egy olyan regényt kaphattunk, ami fantasy, mégis olyan igazán felnőttes, velünk hasonló korú szereplőkkel. Hamarosan jobban tudok azonosulni a közel 25 éves Faytheal, mint egy tizes évei végén járó tanulóval. Sok szempontból ritkaság volt ez a történet, de talán ilyen szempontból a leginkább.

Érzelmileg túlfűtött lesz a történet, mivel Marc, Jace és Faythe viszonya még mindig tűzbe fog minket hozni, semmivel sem kevésbé mint eddig. A halálesetek meg fognak rendíteni minket, sokkal inkább, mint egy könyvtől várnánk, a bátorság és összetartás érzetünk nagy eséllyel növekedni fog és a történet iránti szeretetünk és ragaszkodásunk pedig lesúlyt majd minket, mire véget ér a könyv.

Humor híján sem volt a könyv, már a kezdő jelentben is próbált megmosolyogtati minket jeleneteivel az írás. Komoly témákat láthatunk, szörnyű, véres összecsapásokat, de még így is erős marad a humor, a szenvedély és szerelem szerepe.

Ha bármit megváltoztathatnak a történeten, az egyedül a lezárás lenne. Azt szeretem leginkább, mikor egy könyv, pl. akár csak az Alkonyat, visszatér egy kicsit oda, ahonnan minden elkezdődött. Mikor egy kicsit visszaemlékezhetünk, mikor úgy érezhetjük egy kerek egész történetet kaptunk, ahol ugyan ott vagyunk, ahonnan indultunk csak közben minden más lett, valami jobb. Reméltem, hogy számos részletet megtudhatunk a jövőre nézve és hogy minél több szál elvarrásra kerül. Sejtettem, hogy ez lehetetlen lesz, hiszen olvasás közben észleltem, hogy már csak 30 oldal volt hátra a könyvből, a végkifejlet pedig még váratott magára. Sajnos a sejtésem beigazolódott. Az utolsó öt oldalt meghosszabbítanám, visszarepíteném az időben és megválaszolnék minden kérdést, amire az olvasók már annyira régóta vágyhattak.

Emlékszem, az első rész fülszövege azzal indítotott, hogy milyen kevés nőstény maradt fajukban és, hogy mekkora kincsnek számítanak ez miatt. A befejező sorokba erre a kérdéskörre vissza fog térni az írónő, a nők élete változni fog, ha másban nem is de legalább ebben visszatértünk a kiindulópontra.

Mindenkinek szeretettel ajánlom tehát ezt a könyvet, de leginkább azoknak akik esetleg már a fiatal felnőtt korukat elérték, és vágynak végre egy ilyen fatasyra, ahol a szereplők nem pusztán a csókig jutnak, vagy egyszerű verekedésig, hanem vérre menő halálos harcokig. Annak, aki egy olyan könyvet akar, ami egy percig sem unalmas, ami annyira felelevenít egy mesét, akár egy film. Annak, aki kedvenc férfi vagy női szereplőre vágyik, mert itt könnyen találhat olyat, vagy annak, aki nem egy hétköznapi fantasyra vágyik, hanem egy egyedi ötletre, és az elejétől a végig színvonalasan megalkotott sorozatra.

Értékelés: 10/10


Kedvenc karakterem:

Faythe és Marc. Ahogy már írtam Faythe az egyik kedvenc női karakterem: "Magabiztos, határozott, bátor és nem mindennapi. Jó a humora és emelett intelligens." Marc pedig a kedvenc férfi szereplőim egyike, hisz tökéletes minden szempontból. Ő már sokkal inkább emlékeztet tulajdonságai miatt más karakterekre, mint Deamonra a Luxen sorozatból. Igazi tökéletes harcosok, akik bármit megtennének a szerelem nevében. Valahogy ez a férfitípus annyira el lett találva, annyira tökéletes lett mindenki számára, hogy az íróknak nem is kell sokat rágódnia, ha férfi szereplőt akar alkotni. Ha ilyet csinál, biztos a siker.


A borító:

Nem ez lett a sorozatból a kedvenc borítóm, de határozottan nem is a legroszabb. Szerintem az első és az ötödik sikerült a legtökéletesebben, mind a képek szempontjából, mind hangulatában a könyvhöz illően. Tetszettek a vágásnyomok, amik díszítették a sorozat elejét, főleg azért, mert dombornyomott formában készült el. Ettől egyedi lett a sorozat. Nem tetszett azonban a középső részek esetén a rikító színű háttér, és az elegáns nő sem a képen. Sokkal inkább tetszett volna egy olyan borító ami jobban visszaadja a könyv hangulatát, a helyszíneit, a jellegzetességeit, Faythe jellemét, jellemzőit...

2015. június 17., szerda

Brigid Kemmerer - Storm – Vihar


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Storm
Fordító: Vallató Péter
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 536 oldal




Becca Chandler egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket, amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak. Egy este kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más. Egészen más: uralja a vizet -a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet. Erősek. Veszélyesek. Halál fiai. És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is. Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a legveszélyesebb titkot.


Kedvenc idézeteim:

"– …nem vagy egyedül. Apád és én szeretünk. A testvéreid is szeretnek…
Michael felhorkant:
– Abban ne legyél olyan biztos! Pár nappal ezelőtt rajtakaptam az ikreket, hogy hajnali háromkor alkoholos filctollal össze akarják firkálni az arcomat!"

"A kétségbeesett emberek őrült dolgokra képesek."


A véleményem:

Brigid Kemmerer regényével az interneten találkoztam először, viszont ott aztán észleltem szép számmal, hogy egy új könyv megjelent, melyben a szereplők uralják az elemeket. Ami felkeltette az érdeklődésemet az egyértelműen a könyv témája volt, de az, hogy beszélnek róla és maga a borító is teljes mértékig figyelemfelkeltő volt, így régóta vártam ezzel a művel a találkozásomat a könyvtárban.

A várakozásaimhoz képest sajnos sokkal kevsebbet kaptam. Reméltem, hogy ez a történet nagy kedvenc lesz, hisz maga az alapgondolat az elemekről és a fiúkról, akik ezeket uralni tudják jó volt, és még nem is jelent meg annyi írás ebben a témában. A kivitelezés viszont nem olyan volt, mint amire számítottam.

Először is ezt a történetet valahogy nem éreztem kerek egésznek. Egyik jelenetről ugrottunk a másikra, de mintha nem tartanánk semerre, a könyv végére alig emlékeztem mik történtek az elején. Nem hagyott bennem ez a cselekményszál maradandó nyomot. Másod soron, azért sem volt emlékezetes a regény, mert úgy éreztem az írónő valamiért nem volt képes igazán láttatni, megjeleníteni előttünk dolgokat. Olyan kacifántosan volt leírva egy két jelenet, mintha az írónő megfelejtkezett volna rólunk, olvasókról, hogy nekünk is látnunk kell magunk előtt és érteni mi történik. A cselekménysorozat sem volt igazán izgalmas, voltak halál közeli élményeink és akciójelenetek, de ahogy le voltak írva egyszerűen nem hozott abba a lelki állapotba.

De nem is szaladok ennyire előre. Hisz előbb magát a történetet érdemes megnéznünk. A főszerepben egy különösen szép, rossz hírű gimnazista látsz, Becca áll. Élete hasonló sok más könyves főhősnőéhez: elvált szülők, nehéz gyerekkor és számos utalás arra, hogy valami szörnyű dolog történt a múltjában, amit nem olyan nehéz kitalálni, mi lehetett. Ő is önbizalomhiányban szenved, ami végett gyakran keresi magában a hibákat olyan események miatt, amiről nem is ő tehet.

Ott veszi kezdetét a regény, ahol is Becca megment egy fiút az iskolából, Christ, akit két idősebb srác
épp félholtra próbál verni. A lány úgy segít az eszméletlen fiún, hogy vízzel lelocsolja. A valóságban is elképzelhetőnek tartok egy ilyen szituációt, azonban egy jogosítvánnyal is rendelkező lány, aki minden bizonnyal járt elsősegély tanfolyamra, miért akar egy eszméletlent vízzel magához téríteni? Ti tanultatok olyat, hogy ilyet szabad csinálni? Mert én úgy értesültem róla, hogy szólogatni kell az eszméletlent, kicsit megrázni a vállát stb. Tehát a regény egy alappillére egy közhiedelemre épít, amit Beccának nem szabadna már hinnie. Ez után Cris a víztől erőre kap és megmenekül. Így keveredik bele Becca Cris életébe, és részese is marad, hiszen a fiú bántalmazói úgy hiszik, Becca is a fiúhoz és testvéreihez tartozhat.

Becca és Cris viszonya nem lesz felhőtlen hisz, ahogy a fülszöveg is írja megjelenik az iskolában egy új diák, Hunter. Meglepő, hogy pont ilyenkor és pont Beccához kerül közel a fiú, de a lány mégsem talál semmi furcsát a szituációban. Mi olvasók azért érezhetjük, hogy egy regényben nincsenek véletlenek. Nagyon sok összefüggés volt kiszámítható és várható, azonban a regény vége tudott meglepetést okozni. Bár a tények ott voltak a szemem előtt, mégsem jöttem rá, mit is kellene látnom. Tehát fordulatok voltak, és a kevésbé szemfülesek számára újdonságokat is fog rejteni magában a történet.

Szerelmi oldalról egy háromszöget látunk, újabb nagy sajnálatomra. Manapság ez minden regény alapja, mintha egy lány már nem is lenne elég szép, ha nem lenne több rajongója. De nem is lett volna nagy baj ezzel, ha a lánynak lett volna valamilyen határozott véleménye arról, melyik fiú érdekli. Itt azonban úgy éreztem, hol az egyik iránt érez valami, hol a másik iránt. Minden esetre semmilyen erős érzelmet nem tapasztalhatunk Beccánál. Nem fogja megtalálni az igazit, vagy folyton egy fiúról álmodozni. Nem lesznek igazán szenvedélyes jelenetek sem és a romantikus sem lesz igazán romantikus. azért érdekes ez az egész, mert a regény erre a szálra építkezik leginkább, ez szinte minden mozgatórugója, mégis ez sikerült benne a leggyengébbre.

Számos más történettel is hasonlóságot mutat az írás, nem teljes egészében egy történetre hajaz, azonban vannak elemek benne a Luxen sorozatból, az Alkonyatból, de még egy kicsi talán a  Reménytelenből is. A nemi erőszak ma már minden regényből kihagyhatatlan téma, ahogy az is vele együtt járóan, hogy ezek ellenére a lány már jelentekkel később, vagy még akkor más fiú karjaiba köt ki. A szerelmi háromszög alakulása, vagy a megmentéses jelenetek is nagyon ismerősek voltak már nekem. Egészen biztosan állítom, hogy az írónő ezeket a műveket ismerheti. Viszont legalább jó hír, hogy akiknek ezek a regények tetszettek, könnyen lehet hogy a Storm is fog.

A befejezés meglepett, hisz volt egy pont, ahol igazán beindultak az események és összefutottak a szálak, lelepleződtek titkok, de láttam hogy még rengeteg oldal hátra van, ezért gondoltam, hogy ez még nem a végkifejlet. Ehhez képest a regény pillanatok alatt véget ért és kezdetét vette egy másik rövid történet, amit Michael, a legidősebb testvér szemszögéből láthatunk. Ezek a fejezetek voltak hivatottak bemutatni, hogyan is kezdődött minden. Michael szülei még éltek, ahogy Emily is az ellenséges család lánya. A fiatalabb testvéreknek a képességei még nem kerültek felszínre. Ez az aprócska történet aranyosra sikerült. Sokkal inkább volt romantikus és hangulatos, mint maga a regény, tehát egy kellemes meglepetés volt. Ezen kívül még egy rövid áttekintőt is kapunk a könyvben is megjelenő kristályok jelentéséről, hisz ezeknek fontos szerepe van a regényben.

A könyv utolsó oldalai a következő rész, a Szikra első fejezeteit tartalmazzák. Megtudjuk, hogy Gabriel lesz a következő kötet főszerepében. Ebből arra engedek következtetni, hogy Cris és Becca történetnek már nem lesz hosszabb folytatása. Örülök neki, hogy a többi fiút is megismerjük, mert mindegyik egytől egyik szimpatikus, egyéniség és rejlik bennük lehetőség, azonban ez az első rész félbemaradt, nyitott kérdéseket hagyott bennünk, úgyhogy csalódnék, ha nem lenne folytatása.

Hogy mondjak azért jókat is, a 7 pontot nem ajándékba kapta a regény, tényleg volt benne olyan is, ami tetszett. Akár mennyire is nem éreztem nagyon izgalmasnak a történetet, olvastatta magát, hisz vártuk, hogy mikor történik valami. Unalmas nem volt az írás, hiszen az események folyamatosan zajlottak, már az eleje is verekedéssel és akciókkal kezdődik, a végéig sem lesz ez másképp. Volt benne humor, különösen Michael és Gabriel esetén. Karakteres srácok és jópofák. A két másik testvér inkább kedvességéről, tiszta szívéről szeretjük, míg előbbieket megjelenése, stílusa miatt. Örülök neki, hogy mindenkiről fog szólni egy-egy kötet. Csodálatos volt az elemek alapötlete is. Nem meglepő, hogy a víz volt a középpontban, hiszen a legtöbb filmből ezt már megszokhattuk, de nem is bántam, mert nekem is az az kedvenc elemem. A víz szépséges és titkokat rejt. Jó volt nyugtázni azonban, hogy a többi elem is szerephez fog jutni.

A cselekmény mellesleg harmadik személyben lett megírva. Ennek ellenére legtöbbször Becca jut főszerephez, azonban Cris gondolataiba is betekintést kapunk pár oldalig. Kicsit elszemélytelenítette tőlünk a regényt az írónő, rég olvastam már ilyen írást, gyakoribb, hogy ilyen témában egy szereplő bőrébe bújhatunk, de ez nem tette zavaróbbá a történetet. Cris fiú létére romantikusabb lélek volt Beccától. Míg Becca semmi érzelmet nem mutatott, mikor Cris eltűnt és azt sem tudták él-e vagy hal-e, addig Cris gondolatai határozottak, érzelmekkel telibbek voltak. Talán jobb érzés lett volna számunkra végig a bőrében maradva.

A Storm egy eléggé a kategóriájában kiadott művekre hajazó írás, ami nem feltétlen jelent gondot mindenki számára. Témája romantikus, annak kivitelezése azonban kevésbé. Eseményekkel teljes fantasy egy szuper téma ötlettel, bár kevés izgalommal, azonban kellemes karakterekkel, akik könnyen a szívünkhöz nőnek.


Értékelés: 10/7

Kedvenc karakterem: 

Michael és Gabriel. Előbbi igazán a történet végére vált számomra szimpatikussá, és ezt csak erősítették az utolsó fejezetek, amik róla szóltak. Legidősebb testvérként rá szakadt a teher, hogy a fiatalabbakat megóvja minden bajtól és eltartsa őket. Ehhez olykor kemény, határozott fellépést alkalmaz, de teljesen megértem őt, hisz nagy rajta a felelősség. Sajnáltam mikor kihagyták minden fontos eseményből, és azért bűntették testvérei, mert próbálta őket védeni. Jó szívű, szenvedélyes fiú, tele érzelmekkel és elszántsággal, nekem határozottan a kedvencem. Gabriel pedig szemtelenül pimasz és humoros, nem csak irányítja a tüzet, hanem jellemét is jól leírja ez a szó. Úgy vélem mindenki kíváncsian várja majd az ő történetét is.


A borító:

Teljes mértékig figyelemfelkeltő a négy fiú megjelenése. A témához is illik, bár hiányolok róla valamilyen vízre utaló motívumot, de ezt helyettesíti a kék szín, ami az elemek váltakozásával a következő kötetetknél is változik. Nagyon szép vízzel kapcsolatos, hangulatos ötletem lett volna a víz elem megjelenítésére, ezt hiányolom. A Merrick fiúkat sem tudom hova tenni. A könyv szerint, az középső testvérek egypetéjű ikrek, akiket folyton össze is kever Becca, ehhez képest én ilyet egyet sem látok a borítón. A feltételezhető életkorukat tekintve a bal oldali srác tűnik a legfiatalabbnak, azaz Crisnek, azonban én őt teljesen másképp képzelném el. És miért kerülne egy másik testvér az előtérbe, ha ez a történet Crisről szól? Ha valaki esetleg érti, hogy miért így lettek megjelenítve a testvérek és melyik-melyik végülia, az írjon, mert nagyon kíváncsi vagyok rá most már.

2015. június 11., csütörtök

Jenny Han - The Summer I Turned Pretty – A nyár, amikor megszépültem (Nyár-trilógia 1.)



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Summer I Turned Pretty
Fordító: Tóth István
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2009
Ajánlott korhatár: 14 éves kortól
Oldalszám: 256 oldal




Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?



Kedvenc idézeteim:

"A tökéletlenségek teszik a dolgokat gyönyörűvé."


"Az elveszett pillanatok nem térnek vissza. Elvesznek."


A véleményem:

Imádom a fehér borítókat, ahogy azokat is, amiken a könyv szereplőik vannak megjelenítve. Már csak ezért sem volt elkerülhető a találkozásunk a könyvvel. Az igazi oka mégis az volt, hogy a kezembe vettem, hogy egy barátnőm megnyerte a sorozat harmadik részét, és úgy gondoltam, ha a harmadik rész hamarosan elolvasásra fog várni, akkor ideje minél előbb elkezdenem a sorozatot. Az hogy a könyvtárban pont a kezembe is akadt, csak egy újabb megerősítés volt.

Ez a regény, ahogy a terjedelméből és a fülszövegéből is látszik, egy könnyed hangvételű nyári olvasmány, akár egy hosszabb napozáshoz vagy strandoláshoz kiváló lelehet, hisz egyszerűen a végére érhetünk a nap folyamán és hangulatában is megfelelő lesz.

A történet ott veszi kezdetét, mikor Belly és családja megérkezik édesanyja barátnőjének a nyaralójába, ahol minden eddigi nyarukat töltötték a két család. Belly a múlt pillanatainak felidézésével bemutatja, milyen a viszonya bátyjával, és a szintén családtagnak tekintett Susannahval a fiúk édesanyjával, Jeremiah-val a fiatalabb testvérrel, és Conradal az idősebb báttyal. Megtudjuk, hogy Bells már egész fiatal kora óta rajong a fiúkért, teljes szívéből szereti őket, Conradhoz még szerelmi szálak is fűzik, azonban azok bátyjával együtt csak kiközösítették őt minden jóból. Könnyű volt azonosulnom ezzel a lánnyal, hisz én is egy báttyal nőttem fel. A családunk összes barátjának fiai voltak, így minden nyaraláson, baráti összejövetelen én voltam az egyedüli fiatal lány. Szörnyen magányos és lekezelő érzés, hiszen ilyenkor könnyen esik egy lány piszkálások áldozatává, vagy kimarad számos jó programból.

Belly elmesélte, hogy a fiúk gyakran tartották őt sértődékenynek, nyafogósnak és kiállhatatlannak, ugyanakkor a legszörnyűbb az egészben, hogy Bells ezt valóban el is hitte magáról. A sok gúnyolódás miatt valóban félve haragudott meg a fiúkra, mert tudta, ugyan azt az eredményt érné el a náluk. De mit tehet vajon ilyenkor egy lány? Mikor a szülei nem figyelnek oda jogos panaszaira? Mikor senki sincs, aki mellé állhatna? Rossz benyomást tett rám ezzel Belly, hogy a fiúk miatt próbált más lenni, nem önmaga, érzéseit elnyomni és elnézni nekik minden gaztettet.

Ez a nyár szintén nem kezdődött másképp Belly számára, mint a többi. Ő ugyan azzal a rajongással néz a két srácra, míg azok ugyan úgy kirekesztik bizonyos dolgokból. A változást mégis az hozza a lány életében, hogy ahogy a címből is látjuk: Belly megszépült. Végre fiatal nő lett, formás alakkal, és ezt a fiúk sem tudták nem észrevenni. Belly ennek kapcsán mutatja ki második nem szimpatikus tulajdonságát, hogy úgy repül egyik fiúról a másikra, mint méh a virágokra. Persze érezzük, hogy Conrad számára az igazi, ezt a lány ki is mondja sokszor, azonban Jeremiaht is feltett szándéka kisajátítani. Miért érez vonzalmat ő iránta is, ha tudja mást szeret?

A történetet bonyolítja az, hogy egy harmadik fiú, Cam is a képbe kerül. Ekkor már Belly három fiú közt vacilál, miközben végig érezzük, hova tartanak a cselekmények. Röviden ennyiről szól az írás. Ez nem az a könyv lesz, ahol nem várt fordulatok érnek minket, ahol nem tudhatod mit hoz a következő oldal. Ennek ellenére a regény olvastatja magát, hiszen ott van bennünk a feszültség, hogy mikor következik már be az, amire annyira várunk.

Nem egy újszerű ötletről olvashatunk, hisz nyári kalandok már számos írót megihlettek, de azért vannak csodás elemei ennek a könyvnek is, pl. Ma kedvelt téma, és számomra is az egyik kedvenc, ha két szereplő úgy talál egymásra, hogy közben rossz viszonyban vannak. Haragból, gyűlöletből vagy egyszerű ellenszenvből alakul ki köztük szerelem. Igaz, Conrad már sokszor a szó rosszabb értelmében volt ellenszenvet keltő nagyképűségével, és beszéd stílusával. Szeretem, hogy a folytonos harcok szenvedélyességet és fűtöttséget adnak egy regénynek, ami előre viszi a történetet még akkor is, ha erre más nem képes.

Az első kötet sajnos csak a história egy egészen kis töredékével ismertetett meg minket, sajnos igazi fejleményekre még várni kell. Sejthető volt viszont, hogy a mese a nyár végével elmúlik, hisz ez egy Nyár- trilógia. Várhatóan nem fog játszódni a többi része sem ősszel vagy télen, tehát a nyárnak vége kellett szakadnia így vagy úgy, és várnunk, mi jön ezután. Bár a második részben már biztosan újra ránk köszönt a nyár, egy kicsit talán mégis olyan érzés lesz, mintha már ezer éve várnánk, hogy az év többi része elteljen. Szörnyű ezt előre tudni.

Belly több évvel ezelőtti visszaemlékezései sokszor zavartak, hisz mindig akkor szakítottak meg egy-egy jelent, mikor igazán kíváncsi voltak az eseményekre. Már csak ezért sem tehettem le a kezemből a könyvet, meg kellett tudnom mi lesz ezután. Másfelől ezek is kicsit sablonos emlékekre sikerültek más filmekből, történetekből. Szükség volt rájuk, hisz így érthettük meg igazán a jelent, de ezeknek külön fejezeteket szentelni talán sok volt.

Egy okot találtam, amiért más lehet ez a regény, mint a többi. Egy könyv, ahol a lány fut a fiú után. Ilyet gyakrabban tapasztaltam olyan írásban, aminek férfi volt az írója, női írásnál annál kevésbé. Minden nő álma az, hogy őt hódítsák meg, hogy az első csókot ne adja, hanem kapja, ennek ellenére itt a lány már kiskora óta elvakultan és feltűnően rajong egy fiú után. Sajnos a regény nagy részében hasonló marad a helyzet.

Amit még meg kell említenem, hogy a vezérfonalat Belly szerelmi élete adja, de komolyabb témákat is érint a regény, mint a válás, megromlott házastársi viszonyok, a rák. Egy igazi tengerparti romantikus dráma, akárcsak pl. az Utolsó dal című film, ezért jutott a képkeresés terén is egyből ez a film az eszembe.

Annak ajánlom a könyvet, akinek tetszett az Utolsó dal című film, aki szeretne romantikus regényt olvasni, amiben a szereplők közt megvan a szenvedély, hiszen kapcsolatuk nem szerelemmel, még csak nem is jó viszonnyal indult. Annak aki szereti a nyári kalandokat, vagy csak egy könnyed olvasmányra vágyik, ami a vízparton ülve hangulatot ad, leköti a figyelmét.


Értékelés: 10/7



Kedvenc karakterem:

Elszomorít, de alig találok ilyet. Minden szereplő ellen szól, valami apróság, ami miatt nem tudnánk velük teljesen azonosulni. Bells ahogy írtam határozatlan, csapong egyik fiútól a másikig, semmi önbecsülése sincs. Conrad sokszor elveti a sulykot a modorával, míg Jeremiah megbízhatatlan lett számomra a múltja miatt. Talán a két anya szerep sikerült a legjobban, hisz ritka a valóságban az olyan szülő, aki ennyire törődne gyermekei lelki világával és közös programokra invitálná azokat.


A borító:

Ahogy már többen is tudhatják rólam a kedvenc színem a fehér, ezért rajongok a fehér hátterekért és azokért a borítókért is, ahol a szereplők jelennek meg. A nyári kalandos hangulat megvan benne. A lányt én is hasonló módon képzeltem el, azonban a fiúkat valahogy abszolút nem. Bár Conradból nem sok látszik a napfénytől, úgy vélem arca nem illik a jelleméhez. Ezek ellenére, határozottan jobban sikerült, mint a következő két kötet külseje, nekem ez lett a kedvencem a trilógiából.

2015. június 10., szerda

5 könyv, ami garantáltan megváltoztat...

5 könyv, ami garantáltan megváltoztat...

Való igaz, hogy az alábbi olvasmányok mindössze a saját tapasztalataim, élményeim és az ezekhez fűződő lelki folyamataim, de azért őszintén hiszek benne, hogy ezek a művek másokra is nagy hatással voltak az első elolvasás után, és hogy képesek voltak hatni az emberre.

A művészetnek úgy vélem ez lenne az egyik legfőbb célja, hogy érzéseket kiváltson, formáljon minket, élményeket nyújtson... Úgy érzem, önmagam esetében minden könyv valamit hozzám tesz Nem feltétlen voltak ezek a könyvek az én életemben a legjelentősebbek, nem is tudnám mindent felsorolni, hisz ahogy írtam, mindegyik hatott rám, de ezekről az írásokról el tudom képzelni, hogy nagy általánosságban szinte mindenki számára jelentettek valamit.


1. Stephenie Meyer - Twillight - Alkonyat

Egy könyv, ahol a romantika és a szerelem új értelmet nyer. Ami után rájössz, milyen lenne az igazi, milyen lenne egy ideális párkapcsolat, ahol a felek igazán szeretik egymást. Ami után meg akarod majd találni az igazit.



2. Veronica Roth - The Divergent - A beavatott

Egy könyv, amitől mindenki bátrabb lesz. Kétségkívül nem mindenki választaná a bátrak kasztját a regényt olvasva, de úgy vélem, mindnyájan eltűnődünk az olvasmány után azon, hogy nekünk vajon lett-e volna bátorságunk hasonlóan nagy tettekhez. Magunk elé képzeljük saját aktuális kihívásainkat és rájövünk mennyire jelentéktelenek ezek hőstettektől és élet-halál kérdésektől, ezért talán bátrabban állunk eléjük. Hisz, hogy lehetnénk mi egy könyv hőse, ha már élet apró kihívásai kifognak rajtunk?




3. Silver Ravenwolf - Angyalmágia

Egy könyv, amely után könnyedén elkezdünk hinni akár az angyalokban, akár abban, hogy nem vagyunk egyedül ebben az óriási világban. Bár teljesen megértem az ateisták gondolkodásmódját is, de úgy vélem valamiben hinnie kellene minden embernek. Ettől könnyebb lenne, megnyugtatóbb, kevésbé magányos. Silver könyve gyakorlatias és megfogható, nem csak elméleti síkon boncolgatja a témát, és nem köti bizonyos valláshoz vagy éppen nem valláshoz a hitet, ezért szeretem annyira.


4. Jane Austen - Büszkeség és balítélet


Egy könyv, amitől a te szemedben is értékessé válik a műveltség és a józan ész. Számos dologra tanítja olvasóit ezen kívül is Jane Austen. Elég, ha csak ismerjük az életkörülményeit. Könnyen érezhetjük a műveit olvasva mi is kívülállónak magunkat a világból, egy kicsit talán felsőbbrendűnek, abból a szempontból, hogy úgy érezzük bizonyos dolgokat mások nem látnak meg, hogy beállnak egy sorba, amibe mi azért sem fogunk. A hagyományok és szokások sorába. Az ész, mint női erény felülírja nála a szépséget. A mai világban kifejezetten fontosnak érzem, hogy a fiatal lányok műveltek legyenek és legyen saját egyéniségük.



5. Jennifer L. Armentrout - Obszidián (Luxen sorozat)


Egy történet, ami ma hasonló hatásokat mutat, mint pár évvel ezelőtt az Alkonyat. Ezt abban látom, hogy a művet olvasva mindenki szenvedélyre vágyik az életében, egy olyan erős szerelemre, mint Katyé és Deamoné. Talán kicsit kiábrándulunk, a mai ismerkedési szokásokból és sokkal inkább fogunk hinni a kémiában. Fontos megemlítenem azonban másik eredményét is a műnek. Egy kicsit mindannyiunkhoz közelebb hozza a sorozat az olvasást. Ezt látom már csak abból is, hogy negyed annyi idő volt elolvasni bármelyik részét, mint akármelyik más olvasmányt, de a széles népszerűségi köréből is.


Rátok is hatással voltak ezek a regények? Mely művek maradtak le a listáról?

Az első könyvhetem...

Az első könyvhetem...

Az előző két évben már volt szerencsém részt venni a könyvfesztiválon, de be kell valljam könyvhét
 még sosem voltam. Ez a két esemény annyira közel van egymáshoz, hogy nem is értem a szervezés mivoltát. Egy hónap alatt még arra sincs ideje az embernek, hogy a könyvfesztiválból feleszméljen, élményeit feldolgozza, újabb gyűjtésbe kezdjen, hogy vehessen magának új szerzeményeket. Semmilyen szempontból nem látom jó megoldásnak ezt a június eleji könyvhetet. De akkor miért vettem mégis részt? Mert az idei könyvfesztiválra nem sikerült feljutnom. Hétköznap a munka szólt közbe, míg hétvégén az levelezős suli, de most hogy végre az utolsó vizsgámnál tartottam, ráadásul csak a reggelemet vette igénybe, gondoltam utána miért is ne ugorhatnék el a Vörösmarty térre.

Első feleszmélésem: én itt már jártam. Azt hittem sosem voltam még ezen a téren. Valami másra számítottam. Ehhez képest már kétszer is itt vásároltam anélkül, hogy tudtam volna hol vagyok. Így hát csak sétáltam és sétáltam míg nem rájöttem, hogy mindenhol könyves standok vesznek körül. Teljes meglepetés. Ahogy vártam nagy volt a szombat déli forgalom, a népszerűbb kiadók előtt alig bírtam magamnak egy kevés helyet szorítani. Habár az sem jó érzés, ha valahol egyedül nézelődsz, mégis jobb szeretem mikor van egy kis mozgásterem, haladhatok az én tempómban. Sajnos idén nem így alakult. Ismerős arcokat nem láttam, viszont lehetséges hogy a szép új könyvek látványa terelte el a figyelmem a járókelőkről.

Szerintem a legtöbben egyetértenek velem abban, hogy idén a Maxim Kiadó tett ki legjobban magáért. Az 1+1 akciójuk magason a legnagyobb kedvezmény volt az ilyen témájú könyvek körében. Sajnáltam, hogy nem minden könyvükre volt igaz az akció, hanem többnyire egy sorozat bizonyos részére vagy egyrészes könyvükre, azonban ez az akció olyan volt, amit én sem bírtam volna kihagyni. A kiadó már a szövegértési versenyével és egyéb nyereményjátékaival is belopta magát az olvasók szívébe, ezért határozottan megérdemelte azt a nagyközönséget, amit ezen a rendezvényen is kapott.

A Könyvmolyképző kiadónál hasonló volt a helyzet. Nagyon szuper új megjelenésekkel érkeztek az eseményre, ezért nem csodálkoztam a nagy érdeklődésen a rajongók felől. A Gabo kiadó esetén pozitív élmény volt, hogy készültek könyvjelzőkkel, több standdal is és új szerzeményekkel, bár régebbi kedvelt könyveik közül meg sokat hiányoltam. Összességében a kedvezmények csak a megszokott formájukat hozták. Akik T-Mobile kapcsolatpontokkal rendelkeznek, azok ettől nagyobb akciókban részesülhetnek az interneten ingyenes házhoz szállítás mellett, így kedvenceimet nem ezen az eseményen szeretem be, azonban a Maxim kiadótól, ahogy már említettem vásároltam, ahogy a Könyvmolyképzőtől is zsákbamacskát. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a benne rejlő könyv már meg van a polcomon. Sajnos a zsákbamacskás kis könyvre utaló cetlim sokkal inkább illett egy másik regényre, amire áhítoztam, ehelyett egy olyat rejtett, amire a szövegből nem is számítottam volna.

Dedikáláson sajnos nem volt még alkalmam részt venni, pedig Helena Silence és Kemese Fanni, a két nagy kedvencem, látom, hogy mindig ott vannak a könyves rendezvényeken, a képeket bátorítóan mosolyognak. Sajnos vagy mindig a dedikálás időpontjaival vannak a gondok, hisz a vonatok, buszok kicsit behatárolják a mozgásteret, de akadt olyan is mikor egyszerűen csak úgy érezem zavarba ejtene a dolog. Ezer egy kérdés kavarog bennem, amit szívesen feltennék, és az is örömmel töltene el, ha dedikálva lennének saját könyveim, de még sosem beszélgettem egy íróval a műveiről. Azt sem tudom, hol kellene elkezdeni. Biztos már számtalanszor kellett ugyan azt a kört lefutnia szegényeknek, és unják már az egészet, ahogy van. Az előbbiek alapján a bátorságom mindig egy kicsit inába száll, ezért folyamatosan úgy döntök: "talán majd legközelebb".

Túl sokat nem időzhettem kint, mert a vonatot el kellett érnem és annyi pénzzel sem érkeztem, hogy az sok nézelődést igényelt volna, minden esetre egy új élménynek jó volt, és lazításnak a hosszú és fájdalmas vizsgaidőszak után. Remélem a jövő évre több kiadó fog érkezni nagy akciókkal, játékokkal és programokkal. A kínálat viszont szuper volt: minden kiadó készült újdonságokkal, régóta várt sorozatok folytatásával, eredményük meg is látszott, mindenki ezeket a köteteket kereste és előszeretettel vásárolta. A jövő évig  sajnos a nyárra nem maradt nekünk más program, így nincs más dolgunk, minthogy az új szerzeményeket bújjuk a forró nyári délutánokon és estéken. Nem is teszek én sem másképp.