2015. június 17., szerda

Brigid Kemmerer - Storm – Vihar


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Storm
Fordító: Vallató Péter
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 536 oldal




Becca Chandler egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket, amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak. Egy este kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más. Egészen más: uralja a vizet -a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet. Erősek. Veszélyesek. Halál fiai. És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is. Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a legveszélyesebb titkot.


Kedvenc idézeteim:

"– …nem vagy egyedül. Apád és én szeretünk. A testvéreid is szeretnek…
Michael felhorkant:
– Abban ne legyél olyan biztos! Pár nappal ezelőtt rajtakaptam az ikreket, hogy hajnali háromkor alkoholos filctollal össze akarják firkálni az arcomat!"

"A kétségbeesett emberek őrült dolgokra képesek."


A véleményem:

Brigid Kemmerer regényével az interneten találkoztam először, viszont ott aztán észleltem szép számmal, hogy egy új könyv megjelent, melyben a szereplők uralják az elemeket. Ami felkeltette az érdeklődésemet az egyértelműen a könyv témája volt, de az, hogy beszélnek róla és maga a borító is teljes mértékig figyelemfelkeltő volt, így régóta vártam ezzel a művel a találkozásomat a könyvtárban.

A várakozásaimhoz képest sajnos sokkal kevsebbet kaptam. Reméltem, hogy ez a történet nagy kedvenc lesz, hisz maga az alapgondolat az elemekről és a fiúkról, akik ezeket uralni tudják jó volt, és még nem is jelent meg annyi írás ebben a témában. A kivitelezés viszont nem olyan volt, mint amire számítottam.

Először is ezt a történetet valahogy nem éreztem kerek egésznek. Egyik jelenetről ugrottunk a másikra, de mintha nem tartanánk semerre, a könyv végére alig emlékeztem mik történtek az elején. Nem hagyott bennem ez a cselekményszál maradandó nyomot. Másod soron, azért sem volt emlékezetes a regény, mert úgy éreztem az írónő valamiért nem volt képes igazán láttatni, megjeleníteni előttünk dolgokat. Olyan kacifántosan volt leírva egy két jelenet, mintha az írónő megfelejtkezett volna rólunk, olvasókról, hogy nekünk is látnunk kell magunk előtt és érteni mi történik. A cselekménysorozat sem volt igazán izgalmas, voltak halál közeli élményeink és akciójelenetek, de ahogy le voltak írva egyszerűen nem hozott abba a lelki állapotba.

De nem is szaladok ennyire előre. Hisz előbb magát a történetet érdemes megnéznünk. A főszerepben egy különösen szép, rossz hírű gimnazista látsz, Becca áll. Élete hasonló sok más könyves főhősnőéhez: elvált szülők, nehéz gyerekkor és számos utalás arra, hogy valami szörnyű dolog történt a múltjában, amit nem olyan nehéz kitalálni, mi lehetett. Ő is önbizalomhiányban szenved, ami végett gyakran keresi magában a hibákat olyan események miatt, amiről nem is ő tehet.

Ott veszi kezdetét a regény, ahol is Becca megment egy fiút az iskolából, Christ, akit két idősebb srác
épp félholtra próbál verni. A lány úgy segít az eszméletlen fiún, hogy vízzel lelocsolja. A valóságban is elképzelhetőnek tartok egy ilyen szituációt, azonban egy jogosítvánnyal is rendelkező lány, aki minden bizonnyal járt elsősegély tanfolyamra, miért akar egy eszméletlent vízzel magához téríteni? Ti tanultatok olyat, hogy ilyet szabad csinálni? Mert én úgy értesültem róla, hogy szólogatni kell az eszméletlent, kicsit megrázni a vállát stb. Tehát a regény egy alappillére egy közhiedelemre épít, amit Beccának nem szabadna már hinnie. Ez után Cris a víztől erőre kap és megmenekül. Így keveredik bele Becca Cris életébe, és részese is marad, hiszen a fiú bántalmazói úgy hiszik, Becca is a fiúhoz és testvéreihez tartozhat.

Becca és Cris viszonya nem lesz felhőtlen hisz, ahogy a fülszöveg is írja megjelenik az iskolában egy új diák, Hunter. Meglepő, hogy pont ilyenkor és pont Beccához kerül közel a fiú, de a lány mégsem talál semmi furcsát a szituációban. Mi olvasók azért érezhetjük, hogy egy regényben nincsenek véletlenek. Nagyon sok összefüggés volt kiszámítható és várható, azonban a regény vége tudott meglepetést okozni. Bár a tények ott voltak a szemem előtt, mégsem jöttem rá, mit is kellene látnom. Tehát fordulatok voltak, és a kevésbé szemfülesek számára újdonságokat is fog rejteni magában a történet.

Szerelmi oldalról egy háromszöget látunk, újabb nagy sajnálatomra. Manapság ez minden regény alapja, mintha egy lány már nem is lenne elég szép, ha nem lenne több rajongója. De nem is lett volna nagy baj ezzel, ha a lánynak lett volna valamilyen határozott véleménye arról, melyik fiú érdekli. Itt azonban úgy éreztem, hol az egyik iránt érez valami, hol a másik iránt. Minden esetre semmilyen erős érzelmet nem tapasztalhatunk Beccánál. Nem fogja megtalálni az igazit, vagy folyton egy fiúról álmodozni. Nem lesznek igazán szenvedélyes jelenetek sem és a romantikus sem lesz igazán romantikus. azért érdekes ez az egész, mert a regény erre a szálra építkezik leginkább, ez szinte minden mozgatórugója, mégis ez sikerült benne a leggyengébbre.

Számos más történettel is hasonlóságot mutat az írás, nem teljes egészében egy történetre hajaz, azonban vannak elemek benne a Luxen sorozatból, az Alkonyatból, de még egy kicsi talán a  Reménytelenből is. A nemi erőszak ma már minden regényből kihagyhatatlan téma, ahogy az is vele együtt járóan, hogy ezek ellenére a lány már jelentekkel később, vagy még akkor más fiú karjaiba köt ki. A szerelmi háromszög alakulása, vagy a megmentéses jelenetek is nagyon ismerősek voltak már nekem. Egészen biztosan állítom, hogy az írónő ezeket a műveket ismerheti. Viszont legalább jó hír, hogy akiknek ezek a regények tetszettek, könnyen lehet hogy a Storm is fog.

A befejezés meglepett, hisz volt egy pont, ahol igazán beindultak az események és összefutottak a szálak, lelepleződtek titkok, de láttam hogy még rengeteg oldal hátra van, ezért gondoltam, hogy ez még nem a végkifejlet. Ehhez képest a regény pillanatok alatt véget ért és kezdetét vette egy másik rövid történet, amit Michael, a legidősebb testvér szemszögéből láthatunk. Ezek a fejezetek voltak hivatottak bemutatni, hogyan is kezdődött minden. Michael szülei még éltek, ahogy Emily is az ellenséges család lánya. A fiatalabb testvéreknek a képességei még nem kerültek felszínre. Ez az aprócska történet aranyosra sikerült. Sokkal inkább volt romantikus és hangulatos, mint maga a regény, tehát egy kellemes meglepetés volt. Ezen kívül még egy rövid áttekintőt is kapunk a könyvben is megjelenő kristályok jelentéséről, hisz ezeknek fontos szerepe van a regényben.

A könyv utolsó oldalai a következő rész, a Szikra első fejezeteit tartalmazzák. Megtudjuk, hogy Gabriel lesz a következő kötet főszerepében. Ebből arra engedek következtetni, hogy Cris és Becca történetnek már nem lesz hosszabb folytatása. Örülök neki, hogy a többi fiút is megismerjük, mert mindegyik egytől egyik szimpatikus, egyéniség és rejlik bennük lehetőség, azonban ez az első rész félbemaradt, nyitott kérdéseket hagyott bennünk, úgyhogy csalódnék, ha nem lenne folytatása.

Hogy mondjak azért jókat is, a 7 pontot nem ajándékba kapta a regény, tényleg volt benne olyan is, ami tetszett. Akár mennyire is nem éreztem nagyon izgalmasnak a történetet, olvastatta magát, hisz vártuk, hogy mikor történik valami. Unalmas nem volt az írás, hiszen az események folyamatosan zajlottak, már az eleje is verekedéssel és akciókkal kezdődik, a végéig sem lesz ez másképp. Volt benne humor, különösen Michael és Gabriel esetén. Karakteres srácok és jópofák. A két másik testvér inkább kedvességéről, tiszta szívéről szeretjük, míg előbbieket megjelenése, stílusa miatt. Örülök neki, hogy mindenkiről fog szólni egy-egy kötet. Csodálatos volt az elemek alapötlete is. Nem meglepő, hogy a víz volt a középpontban, hiszen a legtöbb filmből ezt már megszokhattuk, de nem is bántam, mert nekem is az az kedvenc elemem. A víz szépséges és titkokat rejt. Jó volt nyugtázni azonban, hogy a többi elem is szerephez fog jutni.

A cselekmény mellesleg harmadik személyben lett megírva. Ennek ellenére legtöbbször Becca jut főszerephez, azonban Cris gondolataiba is betekintést kapunk pár oldalig. Kicsit elszemélytelenítette tőlünk a regényt az írónő, rég olvastam már ilyen írást, gyakoribb, hogy ilyen témában egy szereplő bőrébe bújhatunk, de ez nem tette zavaróbbá a történetet. Cris fiú létére romantikusabb lélek volt Beccától. Míg Becca semmi érzelmet nem mutatott, mikor Cris eltűnt és azt sem tudták él-e vagy hal-e, addig Cris gondolatai határozottak, érzelmekkel telibbek voltak. Talán jobb érzés lett volna számunkra végig a bőrében maradva.

A Storm egy eléggé a kategóriájában kiadott művekre hajazó írás, ami nem feltétlen jelent gondot mindenki számára. Témája romantikus, annak kivitelezése azonban kevésbé. Eseményekkel teljes fantasy egy szuper téma ötlettel, bár kevés izgalommal, azonban kellemes karakterekkel, akik könnyen a szívünkhöz nőnek.


Értékelés: 10/7

Kedvenc karakterem: 

Michael és Gabriel. Előbbi igazán a történet végére vált számomra szimpatikussá, és ezt csak erősítették az utolsó fejezetek, amik róla szóltak. Legidősebb testvérként rá szakadt a teher, hogy a fiatalabbakat megóvja minden bajtól és eltartsa őket. Ehhez olykor kemény, határozott fellépést alkalmaz, de teljesen megértem őt, hisz nagy rajta a felelősség. Sajnáltam mikor kihagyták minden fontos eseményből, és azért bűntették testvérei, mert próbálta őket védeni. Jó szívű, szenvedélyes fiú, tele érzelmekkel és elszántsággal, nekem határozottan a kedvencem. Gabriel pedig szemtelenül pimasz és humoros, nem csak irányítja a tüzet, hanem jellemét is jól leírja ez a szó. Úgy vélem mindenki kíváncsian várja majd az ő történetét is.


A borító:

Teljes mértékig figyelemfelkeltő a négy fiú megjelenése. A témához is illik, bár hiányolok róla valamilyen vízre utaló motívumot, de ezt helyettesíti a kék szín, ami az elemek váltakozásával a következő kötetetknél is változik. Nagyon szép vízzel kapcsolatos, hangulatos ötletem lett volna a víz elem megjelenítésére, ezt hiányolom. A Merrick fiúkat sem tudom hova tenni. A könyv szerint, az középső testvérek egypetéjű ikrek, akiket folyton össze is kever Becca, ehhez képest én ilyet egyet sem látok a borítón. A feltételezhető életkorukat tekintve a bal oldali srác tűnik a legfiatalabbnak, azaz Crisnek, azonban én őt teljesen másképp képzelném el. És miért kerülne egy másik testvér az előtérbe, ha ez a történet Crisről szól? Ha valaki esetleg érti, hogy miért így lettek megjelenítve a testvérek és melyik-melyik végülia, az írjon, mert nagyon kíváncsi vagyok rá most már.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése