2015. június 22., hétfő

Rachel Vincent - Alpha - Alfa


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Alpha
Fordító: Miks - Rédai Viktória
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 464 oldal



A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.

Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron
megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.


Kedvenc idézetem:

"- Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád a legnagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."


A véleményem:
Nem tudnék véleményt alkotni a Vérmacskák sorozat befejező kötetéről, anélkül, hogy ne nézném a sorozat egészét. Az első kötetet emlékszem, hogy még az unokatestvérem könyvespolcán láttam meg először, majd mikor a könyvtárban újra összefutottam a művel hajtott a kíváncsiság és kikölcsönöztem. Ilyenkor áldom a sorsot, hogy ilyen jó helyre vezetett, mert a sorozat az egyik kedvencem lett minden tekintetben. Minden egyes kötet után izgatottan vártam a másikat, és azt kell mondjam végül az utolsó részig sosem okozott csalódást.

Minden meg volt ebben a könyvsorozatban. amit egy könyvtől várok: humor, fordulatok, egy egyedi alapötlet/ gondolat, ami nem más műből származik, romantika, szenvedély, akició és rengeteg érzelem. De ugyan akkor fontos volt a hangulat, az emlékezetesség vagy akár egy mű építkezése is. Egy olyan pillanathoz értem az Alfát letéve, hogy fáj a szívem, hogy valami ennyi idő után végetért, nincs többé. Szörnyen vártam mi lesz a befejezés, de most már csak többet akarok belőle.

Az Alfa igaz, hogy pár hét elteltével, de ugyan ott folytatja a történetet, ahol az előző kötet abbahagyta. Megjelent egy emberlány Ethan gyermekével a hasában, az alfák új vezető választása előtt állnak, Faythe bele szeretett Jace-be is, miközben Marcot is szereti, és Calvin Malone pedig továbbra is abban mesterkedik, hogy hatalomra jusson és a Déli- Középső falkát birtokba vehesse, annak nőstényeivel együtt. Ebben a részben végre elérkeztek a harcok és döntések ideje. Azé, hogy Faythe legyen az új alfa, és ez azzal jár, hogy kiálljon falkájáért, véres harcokat vívjon meg, akár önmagában, teljesen egyedül, és társat válasszon maga mellé, aki a leginkább méltó falkájhoz és a legalkalmasabb annak megvédésére.

Amit ebben a kötetben látni fogunk az az, hogy hogyan fogadja a falka az emberlány érkeztét a családjukba, hogyan emészti meg Holly, Michael a legidősebb testvér felesége, mikor megtudja, hogy férje és annak családja vérmacska. Részt vehetünk a szavazáson, ahol fény derül az új Tanács vezetőjének kilétére. Több csatának is szemtanuja lehetünk, ahol már életek forognak kockán. Faythe ismételten el fog látogatni a mennydörgő madarak fészkébe, ahogy a vérmedvék faja is visszatér a sorozatba. Meghatározó szál lesz a lány és a két fiú - Jace és Marc közti szerelmi háromszögi is, mely a kötet végére természetesn szintén elvarrásra kerül.
Számos szereplő fogja életét is veszteni a harcok közepette, ahogy azt várhattuk. Volt mikor már folytak a szememből a könnyek a fájdalomtól, még ha legbelül éreztem is, hogy ez így fog történni.

Ami nagyon tetszett ebben a befejező kötetben az egyrészt a fordulatosság volt. Mire már azt hittük, hogy a regény kiszámítható síkra terelődött, az események nem várt fordulatot vesznek, valamilyen teljesen más irányba, így egészen az utolsó oldalakik nem tudjuk meg mi lesz a végkimenetel. Egy - két haláleset kiszámíthatóbb volt és Faythe szerelmi szálja is, legalábbis az én számomra egészen biztosan, de minden más meglepetésként ért a könyvben.

Hasonlóan imádtam az izgalmak fokozódását. Ebben a regényben minden történt valami. Olykor sok
volt a beszéd, a tervezés, de az írónő megmutta, hogy ugyan olyan érdekes lehet egy fejben lejátszódó folyamat, mint egy akciódús jelenet. Szerettem mikor az alfák, vagy Faythe épp haditerveken dolgozott, hisz észjárásuk nem mindennapi, érdekes és fordulatos. Sok volt azonban a sorsdöntő ütközetek száma is, minden apró lépés itt már meghatározó volt, hisz falkák sorsáról dönthetett.

Szerettem, hogy ez a könyv, akárcsak az előzményei, láttat, hangulatot kelt. Folyton magam előtt láttam a Déli- Középső falka képét, a sivatagos tájakat, erdőket. Nem szeretem, ha egy történetben túl sok a leíró rész. Itt nem is tudnám megmondani az volt-e, hisz nem éreztem soknak, de közben mégis magam előtt láttam mindent.

A karakterek még mindig nagyszerűek voltak. Faythe még mindig az egyik legtökéletesebb női karaktert jelenti számomra, hisz minden megvan benne, ami kell ahhoz, hogy kedvelhessük és ahhoz, hogy ne válljon bosszantóvá esetleg a szemünkben. Magabiztos, határozott, bátor és nem mindennapi. Jó a humora és emelett intelligens. Sablonosabbá teszi makacssága, de annyi minden más meg megkülönbözteti a többi női szereplőtől. Nem várja el, hogy megmentsék, hogy mindent más adon meg neki, ehelyett ő próbál meg mindenkin segíteni.

Hozta a formáját a kötet  a csúnya beszéd, kemény szavak, véres vagy éppen szexuális jelenetek terén. A sorozat egy-egy részeire 16-os korhatár van kitéve, én sokszor mégis úgy éreztem, hogy elbírná a 18-ast is a fiatalok szomorúságára, ám a fiatal felnőttek örömére. Hisz végre egy olyan regényt kaphattunk, ami fantasy, mégis olyan igazán felnőttes, velünk hasonló korú szereplőkkel. Hamarosan jobban tudok azonosulni a közel 25 éves Faytheal, mint egy tizes évei végén járó tanulóval. Sok szempontból ritkaság volt ez a történet, de talán ilyen szempontból a leginkább.

Érzelmileg túlfűtött lesz a történet, mivel Marc, Jace és Faythe viszonya még mindig tűzbe fog minket hozni, semmivel sem kevésbé mint eddig. A halálesetek meg fognak rendíteni minket, sokkal inkább, mint egy könyvtől várnánk, a bátorság és összetartás érzetünk nagy eséllyel növekedni fog és a történet iránti szeretetünk és ragaszkodásunk pedig lesúlyt majd minket, mire véget ér a könyv.

Humor híján sem volt a könyv, már a kezdő jelentben is próbált megmosolyogtati minket jeleneteivel az írás. Komoly témákat láthatunk, szörnyű, véres összecsapásokat, de még így is erős marad a humor, a szenvedély és szerelem szerepe.

Ha bármit megváltoztathatnak a történeten, az egyedül a lezárás lenne. Azt szeretem leginkább, mikor egy könyv, pl. akár csak az Alkonyat, visszatér egy kicsit oda, ahonnan minden elkezdődött. Mikor egy kicsit visszaemlékezhetünk, mikor úgy érezhetjük egy kerek egész történetet kaptunk, ahol ugyan ott vagyunk, ahonnan indultunk csak közben minden más lett, valami jobb. Reméltem, hogy számos részletet megtudhatunk a jövőre nézve és hogy minél több szál elvarrásra kerül. Sejtettem, hogy ez lehetetlen lesz, hiszen olvasás közben észleltem, hogy már csak 30 oldal volt hátra a könyvből, a végkifejlet pedig még váratott magára. Sajnos a sejtésem beigazolódott. Az utolsó öt oldalt meghosszabbítanám, visszarepíteném az időben és megválaszolnék minden kérdést, amire az olvasók már annyira régóta vágyhattak.

Emlékszem, az első rész fülszövege azzal indítotott, hogy milyen kevés nőstény maradt fajukban és, hogy mekkora kincsnek számítanak ez miatt. A befejező sorokba erre a kérdéskörre vissza fog térni az írónő, a nők élete változni fog, ha másban nem is de legalább ebben visszatértünk a kiindulópontra.

Mindenkinek szeretettel ajánlom tehát ezt a könyvet, de leginkább azoknak akik esetleg már a fiatal felnőtt korukat elérték, és vágynak végre egy ilyen fatasyra, ahol a szereplők nem pusztán a csókig jutnak, vagy egyszerű verekedésig, hanem vérre menő halálos harcokig. Annak, aki egy olyan könyvet akar, ami egy percig sem unalmas, ami annyira felelevenít egy mesét, akár egy film. Annak, aki kedvenc férfi vagy női szereplőre vágyik, mert itt könnyen találhat olyat, vagy annak, aki nem egy hétköznapi fantasyra vágyik, hanem egy egyedi ötletre, és az elejétől a végig színvonalasan megalkotott sorozatra.

Értékelés: 10/10


Kedvenc karakterem:

Faythe és Marc. Ahogy már írtam Faythe az egyik kedvenc női karakterem: "Magabiztos, határozott, bátor és nem mindennapi. Jó a humora és emelett intelligens." Marc pedig a kedvenc férfi szereplőim egyike, hisz tökéletes minden szempontból. Ő már sokkal inkább emlékeztet tulajdonságai miatt más karakterekre, mint Deamonra a Luxen sorozatból. Igazi tökéletes harcosok, akik bármit megtennének a szerelem nevében. Valahogy ez a férfitípus annyira el lett találva, annyira tökéletes lett mindenki számára, hogy az íróknak nem is kell sokat rágódnia, ha férfi szereplőt akar alkotni. Ha ilyet csinál, biztos a siker.


A borító:

Nem ez lett a sorozatból a kedvenc borítóm, de határozottan nem is a legroszabb. Szerintem az első és az ötödik sikerült a legtökéletesebben, mind a képek szempontjából, mind hangulatában a könyvhöz illően. Tetszettek a vágásnyomok, amik díszítették a sorozat elejét, főleg azért, mert dombornyomott formában készült el. Ettől egyedi lett a sorozat. Nem tetszett azonban a középső részek esetén a rikító színű háttér, és az elegáns nő sem a képen. Sokkal inkább tetszett volna egy olyan borító ami jobban visszaadja a könyv hangulatát, a helyszíneit, a jellegzetességeit, Faythe jellemét, jellemzőit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése