2015. június 27., szombat

Sophie Jordan - Hidden - Menedék


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Hidden
Fordító: Gát Anna
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 240 oldal


Sophie Jordan Tűzláng-trilógiájának záró részében Jacindának ki kell szabadulni a drakikon kegyetlen kísérleteket folytató enkrószok fogságából, és kiszabadítani fogolytársait is, miközben kiutat kell találnia egy szerelmi háromszögből is, és rendet tennie a felbolydult, korrupt falkában, ahonnan származik. Az ember fiú és a draki herceg között őrlődve újra kell értelmeznie, hová tartozik és mi a fontos számára, és kemény leckék árán megtanulnia, miről tud lemondani, ha kell, és mi az, amit képtelen örökre elveszteni…


Kedvenc idézetem:
"Milyen érdekes, hogy vele a legerősebb és a leggyengébb önmagam is vagyok egyszerre. Talán ez a szerelem. Amikor engeded magad ennyire sebezhetőnek lenni."


A véleményem:

A Menedék rögtön aztán a kezembe került, amint az előző fejezetet, a Szökésbent befejeztem. Szeretem, mikor a sors így hozza olvasásaimat, mert így nem kell sokáig várnom a fejleményekre, nem kell kilépnem egy világból, amiben szívesen tartózkodtam, ráadásul frissek az élmények, így nem feledkezem el semmilyen apróságról, amire figyelni kell.

A könyv előző fejezetének legfőbb eseményeként Miram, Cassian húga a enkrószok fogságába esett, ezért Jacinda útra kelt ikertestvérével, Cassiannal és Willel, hogy megmentsék őt, remélve, hogy más fogságba esett sárkányokon is segíteni tudnak. Cassian és Jacinda a házassághoz hasonló szertartásban egyesültek, így érzelmi kötelék alakult ki közöttük, viszont a lány Willt választotta társául. Az ikrek édesanyját pedig száműzték, ezért az asszony egy számukra még ismeretlen helyre telepedett le, várva, hogy lányai megtalálják.

A befejező kötet az előzővel ellentétben gyorsan és izgalmasan indul, hiszen Jacinda önszántából vállalkozik a veszélyes küldetésre, hogy az enkrószok, azaz a sárkányvadászok kezébe adja az életét és önként beköltözik létesítményükbe felkészítve Miramot a szökésre. A fogság ideje alig a könyv egyharmadát teszi ki, ezt örömmel vettem, hiszen sok hasonló témájú könyvben hosszú fejezeteket áldoznak a rabság idejére. Ebben a regényben azonban a nagyobb hangsúlyt a szabadság és a falka felé vezető visszaút teszi ki, ami nem lesz zökkenőmentes. Akcióval teli kirándulás lesz, ahol számos veszély leselkedik az időközben nagyobbra bővült csoportra, számos felfedezés várja őket, újonnan kialakuló kapcsolatok, érzelmi hullámvasutak.

Nagyon nehéz a történetről úgy mesélni, hogy ne áruljak el túl sokat, annyit viszont előrebocsátanék, hogy mit kapunk nagy vonalakban a záró kötettől. Tamre, Jacinda húga végre megtalálja a saját boldogságát, képes lesz új érzelmeket kialakítani valaki más iránt, a testvérek apjának rejtélyes eltűnéséről lekerül a lepel, megtudjuk mi történt igazából. Megismerünk egy árulót, aki veszteséget fog még okozni a csoportnak, hiszen egy valaki életét veszni majd a történetben. Találkozni fogunk még Will családjával, akiknek fontos szerepe lesz a menekülés közben. És miután a nagy küzdelmek ideje véget ér megtudjuk mi lesz a draki falka sorsa, látni fogjuk még Jacinda édesanyját, és a fiatalok életének szála is valamilyen szinten lezárásra kerül, bár maradnak nyitott kérdések.

Pozitívum volt a regényben, hogy teli volt eseményekkel, és fordulatokkal. Próbáltam minden eseményt előrejelezni, azonban sokszor túlgondoltam az őket, nem minden előrejelzésem tudott célt találni. Gyorsan elfogyott az alig 250 oldal, rövidebbre sikerült a regény, mint az elődjei.
Kellemes volt azt tapasztalnom, hogy bár féltem, hogy alig marad pár oldal a tisztességes lezárásnak, hisz a közelmúltban sok csalódás ért ilyen téren, de mikor már nem is számítottam rá a tetőpont végre befejeződött és kezdetét vehette a tartalmas lezárás.

Sok tekintetben tartottam az írást egy érzelmi hullámvasútnak. Egyrészt Jacinda gondolatai miatt. Hol az egyik, hol a másik fiú járt az eszében. Sokkal kevésbé volt már ez a történet egy szerelmi háromszög, a lány nem változtatta folyamatosan a választottját, azonban érzelmi kötődése Cassianhoz, úgy hozta a történetet, hogy Jacinda fejében a fiú is folyamatosan helyet kapjon. Szomorúságot hozott rám a nem várt haláleset, de ugyan így a lezárás is. Sokszor fáj a szívem, ha valami véget ér, még ha helyére valami új és határozottan jó dolog is lép. Talán csak én vagyok így vele, hogy nagyon ragaszkodom a régi dolgokhoz is, így sose élem meg jó befejezésként, ha a lezárás annyira távol esik a kezdetektől. Egy teljesen új jövő, esetleg új helyen, új emberekkel, vagy a régiek nélkül. Fáj belegondolni.

Míg a második rész sokkal inkább a romantikus szálat helyezte előtérbe, szinte az egész könyv mozgatórugója az volt, addig ebben a fejezetben életek forogtak kockán, a falka sorsa. Sokkal nagyobb hangsúly volt az enkrószok és a sárkányok közti küzdelmen. Igaz, kapunk egy két meghitt pillanatot Jacinda és Will életéből is, de ezeket én nem tudtam élvezni. Gyengére és sablonosra sikerültek.  Egy Katey és egy Deamon közti kapcsolathoz képest itt a fiatalok két idegen voltak egymásnak érzelmek nélkül. Nem tehetek róla, valahogy ez nekem kevés volt. Talán ez is lehet az egyik oka, hogy nekem a második rész jobban tetszett. A másik oka, pedig az, hogy én szeretem ha egy nem mindennapi világgal ismerkedhetek meg, ami képes arra, hogy teljesen kiszakítson a mi valós világunkból. A drakik faluja képes volt erre, azonban ebben a részben alig kapunk ottani életképet.

A sorozat egészét értékelve, nem éreztem azt hogy egy hosszú kalandban lett volna részem, sem azt hogy ezer éve vagyok egy másik világ részese. Inkább egy rövid kis esti mesének láttam a Tűzláng trilógiát, ami sokkal inkább volt számomra egy könyv. Annyi új élményt nyújtott, ami csak egy jó könyvet tesz ki. A romantikus fanatsy műfajból a fanatsyban maradandóbbat alkotott, mert az ötlet remek volt, és az is, ahogy elképzelt az írónő egy draki társadalmat. A romantika terén azonban sok tekintetben alul maradt a regény. Egy sablonos ismerkedési sztory átvált egy szerelmi háromszögbe, ahol az egyik fiúnak szinte semennyi reménye sem volt. Will és Jacinda közt talán még az első részben éreztem valami szikrát, de ez a másodikra teljesen kihunyt bennem. Kapcsolatuk szinte már untatott. Ritka, hogy ilyet mondok, de örülök, hogy jött egy harmadik fél Cassian személyében, aki legalább rövid időre érdekesebbé tette ezen eseményeket.

Hangulatban lenyűgözött a regény, imádtam magam elé képzelni a helyszíneket, a drakikat és minden kis apróságot, ami a falka élethez tartozott. Bár nem a Skandináv félszigeten játszódik a mese, én valahogy még is inkább ott éreztem magam, lehetséges, hogy az Így neveld a sárkányodat című rajzfilmnek is hatása volt a dologban. És ahogy már az előző fejezetnél is írtam, folyton hasonló stílusú dallamok jártam a fejemben és képek. Határozottan kiváltott számos hatást belőlem a regény.


Értékelés: 10/8


Kedvenc karakterem:

Kevés karaktert éreztem igazán közel a szívemhez. Jacinda jó szívű lány, aki a légynek sem ártana, de mégis nagyon mások vagyunk sok más tekintetben. Nem mindig szerettem a gondolatai közt járni. Cassian volt az előző kötetben a kedvencem, a voksomon lehet, hogy ismét ráteszem. Ő hű maradt magához. Többszörösen is feláldozta magát a csapatért és tökéletes vezetői képességeket mutatott, ennek ellenére ő mégsem áhítozott ilyen pozícióra. Ez a fiú tele volt érzelmekkel, az első kötetben azt kívántam bár ne is lenne, a lezárásra pedig azt, bárcsak az övé lenne a legszebb befejezés.

A borító:

Igazán szép lett, viszont majdnem ugyan olyan, mint a Tűzlángé. Mintha a kreativitás kifogyott volna a készítőkből a végére. Igazán illik ez az arc, és ez a tűzvörös haj Jacinda szerepéhez, én magam is így képzelem őt el, viszont sokkal jobban szerettem volna valami mást látni ezen a borítón. Talán valami olyat, ami jobban visszaadja a hangulatot, a sárkányokat. Colleen Houck, az egyik kedvenc sorozatom írója által alkotott vélemény kapott helyet a borítón, amit bevallok meglepett. "Mámorító romantika"? Komolyan? Lehet hogy velem lenne a gond, hogy nem mámorított el ez a történet? Vagy csak túl sok, ettől romantikusabb könyv került a közelmúltban a kezembe? A kedvencem mindenesetre az első részé lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése