2015. június 24., szerda

Sophie Jordan - Vanish - Szökésben



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Vanish
Fordító: Gát Anna
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 272 oldal


Sophie Jordan Tűzláng-trilógiájának második részében a lázadó, korábban önkéntes száműzetésben élő Jacinda – aki egy titkos közösséghez, a drakikhoz tartozik, akik a mitikus sárkányok leszármazottai – kénytelen családjával visszatérni a falkájukhoz. Jacindát, mivel nem tudott szerelméről, az ember Willről lemondani, és emiatt számtalan kárt okozott magának és szeretteinek, nem fogadják kitörő örömmel az övéi. Ő azonban mindent elkövet, hogy legalább látszólag beilleszkedjen. Amikor a falka „trónörököse”, Cassian, a pártfogásába veszi, egyrészt könnyebb lesz az élete, ugyanakkor a még mindig Willbe szerelmes lány érzelmi életét teljesen felborítja az új hódoló. Főleg mivel Jacinda iker testvére, Tamra, szintén különleges képességeket kezd mutatni, és így egyre értékesebb a falka szemében, és egyre esélyesebbnek érzi magát Cassian szerelmére…


Kedvenc idézetem:

"– … az emberek megijednek, amikor nincsenek hatással arra, ami fontos nekik."


A véleményem:

A tavalyi év során ismertem meg Sophie Jordan trilógiájának első részét. Egy olyan könyv volt ez, aminek nem hallottam még sehol sem hírét, láttam már többször a borítóját, de fogalmam sem volt, mit takarhat a külső. Mikor levettem a polcról és elolvastam a leírását ledöbbentem, hogy milyen jó történetet találtam, és elcsodálkoztam, miért nem hallottam még róla.

Hangulatában a sorozat az Így neveld a sárkányodat és a Merida a bátor című mesefilmekre emlékeztet. Aki ezeket a rajzfilmeket és azok történetet szerette, úgy vélem ezt is fogja. A középpontban szintén egy vörös hajú lányka áll, aki még a mások közt is igazán más. Nem elég, hogy Jacinda egy draki, azaz egy félig ember - félig sárkány ősi fajhoz tartozik, de még azok közt is ritka példány, hisz ez tűzdraki. Különleges tűzgyújtó képességével az első rész során kivívta a falkája tiszteletét, a közösség vezetője őt szánná fia párjául. A sors azonban közbe szólt, hiszen a lány másba szeretett bele, nem is akárkibe, egy drakivadászba, kinek a neve Will. A Tűzláng végére a lány felfedte fajuk titkos képességét, hogy képesek emberi alakot ölteni, és ezzel megmentette Willt, a szerelmét. Ennek ellenére nem maradhattak egymáséi, hiszen Jacindának vissza kell térnie falkájához, Cassiannal a jóképű fiúval, akit társai párjául szántak neki.

A Szökésben itt folytatódik, amikor is Cassian és Jacinda családja úton vannak vissza a falkájukhoz. Nem számítottak viszont arra, hogy a sárkányvadászok üldözőbe veszik őket. Az összeszólalkozás közepette fény derül Tamre, Jacinda iker testvérének különleges képességére. Mindez idáig azt hitték, a lánynak semmi különleges erő nem jutott, most mégis az egyik legritkább és leghasznosabb adottság kerül a markába, az árnyékolás tehetsége. Képes faluját elfedni az arra tévedők elől, és az emberek memóriájára hatni, ezzel kerülve el azt is, hogy a vadászok lecsapjanak rájuk.

Ez a második kötet ezek után arról szól, hogyan próbál Jacinda visszailleszkedni falkájába, elfelejteni Willt, miközben Cassian iránt sem lesz már közömbös. Mindeközben ki kell állnia a falkája rosszallását, amiért egy emberbe szeretett bele és iker testvére megvetését is, hiszen ő Cassiant szereti. A könyv első fele bemutatja milyen az élet a falkában, és hogy Jacinda és Cassian érzelmei hogy erősödnek meg egymás felé, míg a második felében már újra a képbe kerül Will, az emberfiú, aki tartogatni fog még számunkra meglepetéseket. Természetesen nem telhetett el a regény a vadászok nélkül sem, ők is visszatérő szereplői lesznek a mesének és fognak még bonyodalmakat okozni.

Számomra a történet első fele sokkal több szórakozást és jobb érzéseket közvetített, mert sokkal inkább érdekelt egy eldugott kis falu története, ahol ilyen különleges lények élnek, mint a közönséges emberi világ és azok szörnyű emberei, vadászai, akik nem látják ebben a csodálatosságot. Megismerhettünk egy kultúrát a kezdetekben, és azt, milyen a felhők közt szárnyalni. Kaptunk egy romantikus szálat is, ami számomra sokkal pezsdítőbb volt, mint ami Will és a lány közt zajlott ezidáig. Minden megvolt a regény első felében, ami kellett egy jó történethez.


A második fele már kicsit egyhangúbb és sablonosabb lett. Csak egy volt a sok más fantasy között. Mikor eljött a gonosz nem volt más út a túlélésre, csak a menekvés. Semmi újdonságot és meglepetést nem hozott ez a cselekmény sorozat. Voltak még a lezárás előtt kellemesebb jelenetek, egy- két újdonság, de alapjában véve nem volt egy emlékezetes lezárás. Inkább csak el lett vágva a történet, mintsem, hogy lezárt volna az írónő egy időszakot.

Maga a sztori egyébként nagyon rövid, gyorsabban olvastatja magát, mint egy átlagos 300 oldalas regény, így akár egy-kettő nap alatt is befejezhető. Itt nincsenek terjengős leírások, csupán az események viszik előre a cselekményeket és Jacinda érzelmei. Gyakran látunk bele a lány fejébe, hisz az ő szemszögéből olvashatjuk a mesét. A lánnyal egyébként nem is lenne semmi gond, mindössze az, hogy míg az egyik pillanatban biztos benne, hogy nem kellene Willel lennie, addig a másikban pedig az ellenkezőjében. Már megint egy szerelmi háromszögben való őrlődést láthatunk, mint manapság minden regényben. Alapja és kimenetele általában ugyan az, mindössze az szokott változatosságot okozni, hogy mennyire érezni az adott szereplőn, hogy ki felé húz a szíve leginkább.

Az én szívem személy szerint Cassian felé húz. Az első részben nem kedveltem különösebben a fiút, de ebben a második fejezetben megismerjük őt jobban, hagyja az írónő, hogy kibontakozott a karaktere és kifejezetten kellemes jellemként mutatja be őt. A választásom egyrészt a pozitív jellemvonásai miatt esett rá, másrészt azért, mert sokkal több szenvedélyt és sokkal ígéretesebb történetet rejt számomra ez a szál. A megérzésem ennek ellenére az, hogy Willnek jobbak az esélyei vannak.

Ugyan így szimpatikusabbá vált még egy karakter a kötet során, méghozzá Tamre. Az első részben egy önző liba volt, aki csak magával törődött, folyamatosan a sebeit nyalogatta, míg testvérétől próbált minden lehetőséget elvenni a boldogságra, pedig Jacinda maga a megtestesült figyelmesség volt vele szemben. Őt is és az édesanyját is szörnyű embereknek tartottam és bosszantott igazságtalanságuk, de ez az érzés a végre elmúlt. Tamre még mindig magával törődik a leginkább, de képes volt túllépni személyes sérelmein és észrevenni testvére szeretetét.

Szóval, akinek tetszett az első rész, ezzel is elégedett lesz, mert sok tekintetben még jobban is sikerült. De szeretni fogja az is, aki szívesen olvasna egy apró faluról a párafelhő alatt elrejtve, ahol a drakik saját kulturális szabályaik szerint élnek nem mindennapi életet. Ahol a hagyományok diktálnak, a faj érdekei és fenntartás. Aki szeret bonyolult szerelmi szálakról olvasni, majd választani két határozottan kellemes fiú közül, azok mind a szívükbe fogadják majd zárni.  Ha csak a regényre gondolok elkap a hangulat, hogy ír zenét és hegedűszót hallgatva képzeljem magam az égbe, sárkányok közé.

Értékelés: 10/9

Kedvenc karakter:

Cassian lett az új kedvenc szereplőm. Ő volt a legnagyobb szívű, legönzetlenebb és legtöbb érzelmet mutató személy a könyvben. Jacinda folyamatosan a lelkébe tiport, ő ennek ellenére mégis ott volt a lány számára. Félek, esélye sincs győztesként kikerülni ebben a  szerelmi háromszögben, de remélem legalább egy boldog befejezés kijut az ő számára is.


A borító:

Az első rész borítója számomra sokkal kifejezőbb, figyelemfelkeltőbb volt. Gyönyörű lett a lány draki bőre és teljes mértékig emlékeztet engem Jacindára. Viszont ez a második borító Tamre-re már kevésbé. Ez ugyan az a lány lenne, aki az első borítón? Nekem nem teljesen hasonlítanak, pedig ha jól vettem ki a könyvből egypetéjű ikrekről van szó. Viszont a változást és a könyv a történet folytatásának mozgatórugóját jól kifejezi a kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése