2015. július 13., hétfő

Benina - Megsebzett szabadság (Farkasok nemzetsége 1.)



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2012
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 344 oldal

Kr.u. 955.

Egy bajor lány:

Flaviát elragadják otthonából a portyázó magyarok. A lány rabszolgasorsra jut, és az ellenség táborának vezére, Daval dönt az életéről. Flavia minden alkalmat megragad a szökésre, ám a férfi nem ereszti.

Egy Farkas:

Daval a nemzetség élén állva testvéreivel együtt hűen harcol a hazáért. Szünet nélküli kalandozások, csaták teszik ki a mindennapjaikat. A bajor rabszolgalány jelenléte alapjaiban kavarja fel a Farkasok nemzetségének családi békéjét. Daval küzd megmagyarázhatatlan vonzódásával, miközben a világa darabokra hullik, a jövője feketeségbe burkolózik, míg végül az egyetlen, amit biztosnak hisz, hogy Flaviának mellette a helye.

Egy alku, mely megpecsételi mindenkettőjük sorsát.

Önmaguk számára is képtelen érzések kelnek életre, és nem tehetnek mást, mint engednek a sodrásának. Rabsága közben Flavia szembesül a valósággal: a magyarok talán nem is olyan barbár népség, mint gondolta.

Csakhogy a lányt, és szerelmének kibontakozását egy nap utoléri a múlt. Mi lehet az, ami még a barbár magyaroknál is jobban megijeszti Flaviát?

A Megsebzett szabadság Daval és Flavia szerelmének nem mindennapi története a magyarok kalandozásának idején.

A véredben lobog az ősi láng!


Kedvenc idézeteim:

"– Ha visszajöttem…
– Úgy érted, amikor!"

"– A fájdalom könnyei nagyon ritkák, kicsikém. Néma sikolyok és vértelen fájdalmak útján születnek. Ne pazarold olyanra, aki nem érdemes rá!"

"– Mától a tiéd vagyok, mert te az enyém lettél. Jogod van az életemhez, ahogy nekem jogom van a tiédhez. Óvjuk egymást: én Téged, Te engem! Ha kell, a fegyvered leszek, ha kell, a takaród, és majd koporsód a sírodban. Neked adom a lelkemet, mert már érzem benne a tiédet. Ameddig erővel bírom, magam mellett akarlak!"

A véleményem:

Szerencsés vagyok, mert Benina eddig megjelent összes könyve járt már a kezemben. Sosem titkoltam, hogy a magyar regények közt ritkán lelek kedvemre valót. Az írónő boszorkányokról szóló történeteit olvasva azonban, meg sem bírtam volna állapítani, hogy egy magyar írást tartok a kezemben, ez fogott meg leginkább benne. Sokszor érzem azt, ha hazai művet olvasok, hogy érződik rajta saját világszemléletünk, sztereotípiánk, életvitelünk és sajátos stílusunk, azonban Beninánál semmi ilyesmit nem tapasztaltam, és ezt pozitív értelemben írom, hiszen mikor regényt írunk, és főképp ha azt úgy tesszük, hogy egy másik világba, esetleg másik országba helyezzük a kontextust, az a feladatunk, hogy kilépjünk a valóságból és el tudjunk vonatkoztatni attól, ami nem oda való. Benina ehhez nagyon ért, azonban a Megsebzett szabadság című regényében éppen a magyarság és annak megnyilvánulásai lesznek a középpontban, így bebizonyította az írónő, hogy az ellenkezőjét is vígan képes megcsinálni, beleélni magát a magyarságába, mint büszke hazafi.
Egy több éves könyvről van itt szó, mellyel eddig azért kerültük el egymást, mert a borítója alapján nem keltette fel annyira a figyelmem, hogy megvásároltam volna, a könyvtárban pedig nem a többi ifjúsági regény közt kapott helyet, hanem a romantikusaknál, sosem gabalyodtunk egymásba. Még most is hezitálva vettem a kezembe, mikor ráakadtam, mert a szürke semmit mondó borító, azok az ijesztő, erőt és bajt sugárzó szemek nem ígértek számomra jót. Átfutva a hátoldalon lévő sorokon zonban,rá kellett jönnöm, hogy nem is azt rejti a külső, amire számítottam.

Első hangzásra a történelmi romantikust, Judith McNought - Álomkirályság című művét idézte fel bennem, ami a kedvenceim közt tudhatja magát. Nem csoda így, hogy ebből többet akartam, és boldogan fedeztem fel, hogy van is több, egy ehhez hasonló történet. Miután Benina könyvébe belekezdtem kiderült, hogy megérzésem nem csalt, valóban egyforma a két történet, mind az elgondolásában, mind a hangsúlyos részeiben.

A cselekményeiről már számos blog mesélt nagyon jókat, így nem is akarok részleteibe menni, de azért röviden összefoglalnám. Flaviát a bajor faluban élő nemes lányt és magyar származású hű szolgálóját Garát elrabolják az arra portyázó magyarok, miközben a lány faluját megsemmisítik, kifosztják. A megsebzett szabadság cím abból ered, hogy Flavia rabszolgaként kénytelen tovább élni életét a magyar barbárok fogságában. Az ura Daval lesz a magyarok vezetője, aki bár kemény férfi, és tiszteletet parancsoló, de még mindig sokkal inkább előnyös, mint Balmaz, a folyton engedetlen barbár magyar. Az ő tulajdonába kerül Gara a szolgáló, akire szörnyű sors várt Flaviával ellentétben, hiszen erőszakkal lesz teli élete. Daval, a jóképű vezér ezzel szemben gyöngéd a lánnyal, lázadásait nem hagyja büntetlenül, de nem kényszeríti semmire sem erőszakkal. Mivel egy tökéletes, családszerető, vidám férfi, tele jósággal így nem csoda, hogy Flavia hamar beleszeret, bármennyire is volt rossz véleménnyel eddig fogvatartójáról.

A lány tele előítéletekkel érkezik meg a magyarok táborába és rengeteg rémes történettel a magyar barbárok életmódjáról, ám végül belátja, hogy a mondáknak nem mindig szabad hinni, és hogy egy jó szívű néppel sodorta össze az élet, akik sok tekintetben még különbek, saját, bajor népétől.

Az írónő tiszta szívvel és gyönyörűen ír az ősmagyarok életéről, szokásairól és jellemzőiről. Süt róla a hazaszeretet, annak ellenére, hogy több regényét pedig más helyszínre helyezte, idegen helyekkel és nevekkel. Olykor - olykor talán már sok is volt a kedves szavakból, hisz ezek leírása nélkül is éreztük volna az üzenetet, hogy a magyarok nem puszta barbárok voltak, hanem egy fejlett kultúra, aki sokra becsülte tagjait és sok tekintetben akár szociálisan is meghaladták más népek fejlettségét. Hogy mennyire volt valósághű az 1000-es évek ábrázolása, arról itt nem szeretnék szólni. Sajnos a élet úgy hozta, hogy a történelem lett a tőlem egyik legtávolabb álló tantárgy, mind a tematikának, mind a tanításnak köszönhetően. Ennek ellenére a történelmi romantikus regényeket szeretem, különösen akkor, ha annak nincs rengeteg történelmi vonatkozása, tehát, ha inkább van a hangsúly egy másik kor jellegzetességein, és nem pedig eseményein. Mindenesetre ezen évek sajátosságai: mind a jurták, mind lakóhelyek, a viselet, a fegyverek, nevek, életmód...  az adott kort tükrözték. A bajor népről már ettől sokkal kevesebbet tudtunk meg, szinte semmit. Talán csak nem akarta az írónő, erre a vonalra tenni a hangsúlyt, vagy nem is igazán nézett utána.

Rengeteg cselekmény nem zajlik a műben, viszont a romantika kedvelői ennek ellenére nem fognak unatkozni, hisz a könyv egészen nagy része Flavia és Daval szerelmével foglalkozik. Talán annyiban különbözik az Álomkirályságtól, hogy annak romantikus jelenetei kicsit szabadabbak, szenvedélyesebbek, míg ezek egy fokkal ártatlanabbak, szűkszavúbbak. Ennek ellenére ez a szerelem sem lesz plátói, tele lesz szenvedéllyel és fűtöttséggel. Nagyon jól sikerült leírnia az írónőnek azt az érzést, mikor valakibe beleszeretünk. Hogy mindenhol csak őt keressük a tekintetünkkel, ő jár az eszünkbe, minden gondolatmenetünk csak hozzá vezet... Látszik, hogy Benina is élhetett már át hasonlókat.

Természetesen a nagy hódítások, csetepaték idejéből nem hiányozhat egy kis verekedés és össze ütközet sem. A magyarok ellensége azonban nem az idegen népek nagy seregei lesznek, hanem egy csapat bajor, vezetésükben Flavia mostohatestvérével, akinek minden vágya, hogy visszaszerezze az elrabolt lányt és saját feleségéül fogadja. Ez több össze ütközetet és veszedelmet is ad majd a regénynek, hisz nincs romantikus jelenet konfliktusok és problémák nélkül. Ezek azonban nem voltak hangsúlyosak, talán inkább csak a regény vége felé.

Mulattatott a mesében Flavia és Daval szájpárbajai és érzelmi megmérettetései, hiszen a lány makacsságával és vakmerőségével mindig fejjel ment a falnak, és szembe szállt az ijesztő Daval vezérrel. Lesz humor a történetben, bár kis, bájos formájában. Voltak a regényben apróbb helyesírási hibák, esetleg ismétlések, de az írónő felkészültsége és történetvezetése engem ezekért kárpótolt. Az én könyvtári példányomban ezek kifejezetten be voltak valaki által jelölve, ami egyrészt nagy ügyességre vall, másfelől viszont talán tollal ezt nem kellett volna megtenni. Teljesen átjött a kép a megjelenített jelenetekről Benina írásmódjával, úgyhogy a leírásokkal és ábrázolással semmilyen problémák nem voltak, sőt. Magam előtt láttam mindent.

Nagyon érdekes volt a szemszög, ahonnan az írónő megfogalmazta meséjét. A cselekményt kívülről látjuk, ám valahogy mégis inkább belülről. Nem kapunk a bekezdések előtt információt, hogy kinek a szemszöge következik, mégis több szereplő fejébe is belemászunk. Látni fogjuk Flavia gondolatait, ahogy Davalét is, vagy Flavia mostohatestvéréét.... Egy bekezdésen belül akár ez többször is váltakozott, hogy kiben érezhetjük jelen magunkat. Nehéz megfogalmazni ezt az érzést, amit Benina adott az ő látószögével, mindenesetre tettszett nekem ez a megoldás. Ott is lenni a szereplők gondolataiban, de látni is a történetet minden oldalról, megvilágításból.

A karakterek nem voltak részletesen bemutatva. Kaptunk mindenkiről egy képet, hogy ő hol helyezkedik el a fehértől feketéig terjedő skálán, mi jellemzi, ki ő, de ezekbe a részletekbe nem vágott bele az írónő. Ennek oka, hogy a többi szereplő életét a következő fejezetekben bontaná ki, tehát a második kötet már a fogságba esett Zsombor életéről szólna. Ennek örülök, mert hiszen hiányozna nekem Daval és Flavia, azonban az ő történetük a végére teljesen kibontakozott és nyomon lett követve, nem lehetett volna már sok újdonságot bele vinni, mindössze még több bonyodalmat, melynek vége ugyan oda vezetett volna. Ezzel szemben Daval testvéreinek meséje rejt még fantáziát és érdekességet magában, jól átgondolta előre az írónő ezen sorozatát, azt viszont nem értem, hogy a mai napig miért nem jelentek meg ezek a folytatások. Sajnos minden új hírt nem követek nyomon, ezért ha bárki tud valamilyen új információt a folytatásról, azt izgatottan várom.

Hogy miért nem 10 pontot kapott a regény tőlem, azt nehéz lenne szavakba önteni. Nem volt vele semmilyen területen nagy problémám. Minden részlete jó volt, viszont egyik sem az a különlegesen jó. Tetszett a terjedelme, a cselekményszála a regénynek, ahogy a szereplői is, és főleg, az, hogy az egyik kedvenc témám lett lapokra vetve, az ellenszenvből kialakult szerelemé. Viszont olyan momentuma sem volt, amitől felejthetetlen lett volna és az én kedvencem. Az Álomkirályság egy fokkal közelebb került a szívemhez, viszont a 9 pontot teljes mértékben kiérdemelte a regény.

Azt gondolom imádni fogja minden Álomkirályság rajongó ezt a mesét, ahogy a történelmi romantikusok egyéb kedvelői is. Romantikából ebben a könyvben nem lesz hiány, ahogy érzelmekből sem. Egy jól átgondolt sorozatnak tartott a Farkasok nemzettségét (már amennyiben folytatásai még megjelennek), aminek a témája bár nem egyedi, de ahogy az meg van írva és ki van dolgozva az igen. Nem csalódtam továbbra sem Beninában.


Értékelés: 10/9


Kedvenc karakter:

Flavia nem okoz nagy csalódást bennünk, hisz az elveiért és véleményéért a végsőkig kiálló lány, aki képes beismerni, ha téved. Intelligens, leleményes és vonzó nő, akivel bárki cserélne. Az már csak hab a tortán, hogy még nemesi származású is. De a másik főszereplőnk Daval is végtelenül szimpatikus, a tipikus tökéletes férfi. A testvérei jó humorukkal és tiszta szívükkel közel kerülnek majd hozzánk, ezzel is egy jó kezdetet adva Benina nekik szánt köteteinek.


A borító:

Mint mondtam, sajnos nekem első látásra nem tetszett meg, inkább elriasztott egy olyan regénytől, aminek a története pedig gyönyörű. Az elolvasás után már sokkal inkább értem miért olyan, amilyen. Kiket jelenít meg a könyv és miért, a szívemhez azonban mégsem került közel. Sokkal inkább zöld és barna számomra ez a történet, mint szürke. Sokkal inkább Flavia, mint Daval. És sokkal inkább a sólyom, mint a ló. De ez csak egy egyéni vélemény.

Több fejezet végén az írónő a véleményem mellett is megjelenő rajzokat tüntetett fel. Ezek egy része gyönyörű volt, bizonyára a másik fele is, csak azok azonban annyira kivehetetlenre sikerültek, hogy alig tudtam megállapítani a sötét vonalak közt, mit ábrázolnak. Szerencsére mindösszesen 1-2 ilyen volt, és az is lehet, hogy ez a sokszorosítás következménye, viszont jellegzetes Benina szokás, hiszen már a többi könyvében is megjelentek ilyenek. Szemet gyönyörködtetőek annyi biztos, azonban korlátozhatják a fantáziánkat, mikor elképzeljük a regény szereplőit, ezért nem ajánlom ezek csodálását annak, aki nem akar befolyás alá kerülni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése