2015. július 19., vasárnap

Katie McGarry - Pushing the Limits – Feszülő húr



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Pushing the Limits
Fordító: Károlyi Eszter, Neset Adrienn
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár:  14 éves kortól
Oldalszám: 436 oldal



ANNYIRA ELLENTÉTESEK…

ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.
Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.


Kedvenc idézetek:

"Bízni. Miét nem kér tőlem valami könnyebbet, mondjuk, bizonyítsam be Isten létét? De már Isten is lemondott rólam."

– Sose múlik el – feleltem. – A fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.

A véleményem:

Rég volt alkalmam kevesebb, mint másfél nap alatt, egy több, mint 400 oldalas könyvet kiolvasni. Hogy most mégis sikerült, az annak is köszönhető, hogy pár nap szabadságot vettem ki, hogy élvezhessem a nyarat, de nem sikerült volna mindez anélkül, hogy ne lett volna ez az olvasmány valóban letehetetlen és élvezhető. A Feszülő húr már többször is felkeltette az érdeklődésemet. Egyszer mikor ajándékot keresetem az unokatestvéremnek - meg is kapta ezt a könyvet - de az interneten barangolva is sok a könyvvel kapcsolatos pozitívumra felfigyeltem.

Számomra ez az írás teljesen olyan volt, mintha egy családi drámát néznék a tévében. Annyira hasonlított ezekre a tipikus történetekre, mikor egy gazdag lány beleszeret egy szegény fiúba, vagy mikor két nehéz sorsú fiatal egymásra talál egy olyan világban, ahol a felnőttek nem bánnak velük igazságosan. Mintha csak a televízió előtt ültem volna és egy ugyan ilyen film játszódott volna le a fejemben. Továbbá azt is megfigyeltem, hogy a YA könyvek közt, erős divatirányzat lett a megsebzett lélek is, hiszen alig találkozok manapság olyan könyvvel, melynek főhőseit ne gyötörné valamilyen szörnyű esemény a múltból. A valóságban az a tapasztalatom, hogy az ilyen emberek sokszor, megértőek, és jó társaság. Aki valami igazán komolyat élt már át életében, az értékeli mindenét, ami van és megért mások helyzetét.  Ebben a regényben sem voltak ezek a közhelyek és divatos elemek számomra bosszantóak, mindig szívesen veszek kezembe ilyen könyvet.

A cselekményeket két fiatal szemszögéből ismerjük meg, Echoéból és Noahéból. Echo egy jómódú családból származó lány, akinek a társadalmi élete a padlón hever. Egy, a múlt évben bekövetkező tragédiában, melyben édesanyja bántalmazta őt, sebhelyeket szerzett, lelke megsebeződött, annak a napnak emlékeit elveszítette. Az ezt követő időszakban a lány eltávolodott barátaitól, ahogy azok is tőle, hiszen sebhelyes karral járni, és eltűnni hónapokra nem számít népszerű cselekedeteknek. Echo élete azonban kezd visszatérni a rendes kerékvágásban, mikor is veszi a bátorságot ahhoz, hogy újra az ebédlőben étkezzen barátnőjével Lilával. A volt barátja újra érdeklődést kezd iránta mutatni, ahogy régi barátnői is. Bár Echo igazán szeretne újra normális lenni, normális élettel, de amire a leginkább vágyik, hogy visszakapja elveszett emlékeit.

Noah ezzel szemben nevelőszülőknél él már több éve, mert egy tűzbaleset következtében elvesztette szüleit. Gondozói szörnyű nevelőknek bizonyultak, hisz még saját vér szerinti gyermekeiket is bántalmazták. Noah vesztét az okozta, mikor kiállt ezekért a szegény gyerekekért. Lobbanékony viselkedése miatt két kisöccsétől elválasztották, még rövidebb látogatásukra is csak felügyelet alatt kerülhetett sor, havonta egy alkalommal. A fiú a züllésbe menekült, a tanulmányi jegyeit lerontotta, füvezett, lógott, mert nem találta többé helyét a normális világban. Az ő legfőbb álma az, hogy megszerezze a testvérei feletti gyámságot, amint leérettségizik, és végre rendes családja legyen.

A fiatalok életét az zökkenti ki a mindennapi kerékvágásból, hogy az iskolához új tanácsadó érkezik, egyfajta pszichiáter, aki segít a tanulóknak az elhanyagolt érzelmeivel foglalkozni. Mrs. Collins jóvoltából fog Noah és Echo közelebbről megismerni egymást, és bár nem jó viszonnyal indul a kapcsolatuk, összeköti majd őket egy közös cél, majd annál több is. Fokozatosan ismerkedhetünk majd meg a fiatalok múltjával és azzal, hogy sikerül két sérült embernek közelebb kerülnie céljaihoz és a normális élethez.

Ahogy írtam, nem éreztem ezt a történetet annyira másnak, mint bármi hasonló művet ebben a témában. A kivitelezés viszont megkülönböztette a többitől. Struktúrájának s stílusában erősen emlékeztetett Simone Elkeles Tökéletes kémia című sorozatára, ahogy megláttam a következő kötetei miről szólnak a sorozatnak, csak még inkább ezt az érzést erősítette bennem. Láttam, hogy sokak szerint vontatottan indul be a történet. Ezzel határozottan nem értek egyet, ráadásul vagy fordítva működöm, vagy jól észleltem azt, hogy inkább a befejezés sikerült lassúra és gyötrelmesre. 

Számomra a két fiatal közül Noah története volt érdekesebb és szívmelengetőbb, ennek ellenére jobban szerettem Echo fejében járni, hisz vele könnyebb volt azonosulnom. Tetszett, hogy olyan jól megfogalmazta ez a könyv, azt a jelenséget, hogy egy gyermek szava, mennyivel kevesebbet ér egy felnőttél. Én ezért is vágytam arra, hogy gyorsan felnőjek. Hogy engem is meghallgassanak, hogy hallathassam a hangomat. Kár hogy ez egy YA történet, mert így kevés esélyt látok rá, hogy eljut az üzenet azok a felnőttek felé, akik nem hallgatják meg a gyermeki beszédet.

Arról az érzésről is nagyon jó volt olvasni, hogy milyen az, mikor másokat beskatulyáznak igazságtalanul. Kevés gyötrelmesebb szenvedés létezik a tehetetlenség érzésétől, amiben Noah is szenvedett. Dühöt éreztem a sorokat olvasva, mind az öccse nevelőszülei, mind Echo szüleivel szemben. Ezek a mindennapi problémák valóban az ifjúsági korosztály világának szerintem nagyon is releváns és valósághű elemei. Jó érzés, hogy valaki ezzel foglalkozik és felismeri felnőtt létére, mikor az már számára nem is lenne igazán fontos.

A könyv központi témája a család volt és a lélek felépülése, de a szerelem is nagyon sokszor helyet kapott a regényben. Ha rajtam múlt volna, talán még többet. Az írónő egy se veled se nélküled kapcsolatot mutatott be számunkra, ahol nehezen alakul ki a bizalom és ami nem a szenvedélyen alapszik, inkább egy lelki támasz nyújtáson, hasonlóságon.

Ahogy a cím is írja, az események valóban hasonlítottak egy feszülő húrhoz. Végig bennünk volt a feszültség, folyamatosan haladtunk a fiatalok lelkének mélye felé, miközben nem tudtuk, lelkileg fogják e bírni az emlékek súlyát és a megterhelést, ami rájuk nehezedik. Számomra viszont nem ez a feszültség hajtotta előre a regényt és nem is ezért olvastatta magát igazán, inkább csak többet akartam Noah és Echo kapcsolatából. Hiszek benne, és a könyv is csak erősítette bennem ezt az érzést, hogy sok sebünkre a legjobb gyógyír, ha van aki meghallgat, mellettünk áll, átérez, és értelmet ad mindennek, miközben segít egyre közelebb kerülni céljainkhoz. Ebből szerettem volna többet és még többet kapni.

Hatalmas meglepetések nem várnak a könyvben, szerintem cselekmények terén azt kaphatjuk, amire nagyjából számítunk is. Echo emlékei sem fognak különös ledöbbenést hozni,ahogy Noah döntései sem. Ettől eltekintve azért vágyunk rá, hogy eljussunk idáig.

A cselekmény kimenetele sajnos nem mindenhol tetszett nekem, úgyhogy számomra a leg lesúlytóbbak az utolsó fejezetek voltak. Echonak sokkal kevésbé lett volna szabad félretenni érzéseit, és büszkeségét és megbocsátani mindent, ami körülötte történt, hisz így azt éreztem, hogy nem tanult belőle az a szereplő, akinek igazán kellett volna. Végig boldogtalan volt a lány, azért mert egyedül érezte magát és magányosnak, végül mégis beérte olyan kapcsolattal és boldogabbá is tette, ami nem kölcsönös. Noah kimenetele ettől szebb volt, bár ugyanakkor nem is felhőtlen. Kíváncsian várom, hogy a következő fejezetekben ők is kapnak-e majd szerepet.

A két fiatal karaktere számomra nagyon szerethető volt, azonban mindenki másé egy csöppet sem. A lány szülei katasztrofálisak voltak a szó minden értelmében. Talán kicsit eltúlozva is, de megmutatták, milyen hibákat nem szabad egy szülőnek elkövetnie. Lilát, Echo legjobb barátnőjét sokszor nem éreztem igazi barátnak. Az hogy valaki érdeklődik a másik felől és barátnak vallja magát, de gyakorlatilag semmit sem tesz a másikért az nem igazi barátság.

Ez a könyv úgy vélem egyaránt jó olvasmány és hasznos fiúk és lányok számára is, de ugyan így az idősebb korosztálynak is, nem csak a fiataloknak. A felnőttek ebben a regényben bűnbak szerepet kapnak és sokszor éretlenebbül viselkednek, mint a gyermekek, de éppen ezért lehet számukra is elgondolkodtató. Aki lelki problémákkal küzd, az láthatja a történet által, hogy mi nyújthatna számára is segítséget.


Értékelés: 10/9


Kedvenc pillanatok:

Számomra az volt a legkedvesebb a regényben, mikor Noah a kisöcséivel lehetett. Igaz, azok szavai, szeretete néha kicsit eltúlzottnak tűntek, de olyan jó érzés volt Noaht boldognak látni egy családias légkörben.Ezért lett talán a kedvenc pillanatom az egyik zárójelenet is, mikor Noah úgy érezhette egy család veszi körül.


A borító:

Nagyon jól sikerült a sorozat egészének a koncepciója. Ebben is nagyon emlékeztet a Tökéletes kémia sorozatra. Visszajött a hangulat, a színek, jó volt a helyszínválasztás. Noah és Echo karaktere tökéletesek lettek, nem esett nehezemre így képzelni el őket. A hátoldalon lévő leírás szerintem messze alulmúlja a valóságot, bár elhiszem, hogy nehéz lehet kifejezni azt, mit ad igazából ez a könyv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése