2015. július 4., szombat

Margaret Stohl - Icons - Ikonok




Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Icons
Fordító: Dr. Mátics Róbert
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár: 16 éves kortól
Oldalszám: 408 oldal



Minden megváltozott A Napon. Azon A Napon, amikor az Ikon megjelent Los Angelesben. Azon a napon, amikor az áram megszűnt. Azon a napon, amikor Dol családja holtan esett össze. Azon a napon, amikor a Föld elveszített egy háborút, amelyről azt sem tudta, hogy már vívja.
Azóta Dol egyszerű életet élt vidéken túlélőtársával, Roval együtt, biztonságban az Ikon árnyékától és rémisztő hatalmától. Elrejtőzve az egyetlen igazság elől, amelyet nem kerülhet el.
Ők valamiképpen mások. Ők túlélték. De miért?

Amikor a kormány felfedezi a titkukat, arra kényszerítik őket, hogy fogságban csatlakozzanak a bátortalan Timahoz és a karizmatikus Lucashoz. Ikon Gyermekeknek hívják őket, és csak ők négyen vannak az összes ember között a Földön, akikre nem hat az Ikonok ereje. Miközben Roval szeretne törődni és Lucas irányába érzései is kezdenek kialakulni, a múlt és a jövő között őrlődve Dol szíve még soha nem látott módon sebezhetővé vált. Ahogy a feszültség egyre nő, az Ikon Gyermekek felfedezik, hogy az érzéseik, amelyekről mindig azt gondolták, hogy a legnagyobb gyengeségük, talán a legnagyobb erősségük lesz.


Kedvenc Idézetek:

"Azért vagyok erős, aki és ami vagyok. Nem azért, aki és ami nem vagyok.
Nem fogok bocsánatot kérni azért, amit érzek.
Soha többé."

"Nem szeretem, ha az emberek többet tudnak rólam, mint én magam. Nem szeretek olyan lövedék lenni, amiket valaki más fegyvere lő ki."

A véleményem:

Margaret Stohlal már volt szerencsém megismerkedni a Lenyűgöző teremtmények című regénye és folytatási által, melyeket társszerzőjével Kami Garciaval írt meg. Bár nem tudom a sorozat kapcsán, mi volt az ő érdeme, mely részek kerültek ki az ő keze alól, de amit tapasztaltam, hogy kitűnő érzékkel tud megalkotni egy történetet. Nekem a könyvsorozatában sokkal inkább volt megnyerő, ahogy azt megírta, a képek, amiket lefestett és az a sok kis apróság, ami megkülönböztette ezeket a könyveket a többitől, mint maga a történet. Az Ikonokra a könyvtárban akadtam rá köszönve a borítójának, az eseményeiről még különösebben semmilyen hírt vagy véleményt nem hallottam, így tiszta lappal vehettem a kezembe az írást.

Az első benyomások: a borító hangulatos, és gyönyörű, a fülszöveg teljes mértékig figyelemfelkeltő és kíváncsivá tesz. Nagyon emlékeztetett a Revolution című sorozat történetére, ahogy az illusztrációimból is látszik, amit nagyon szerettem, bár sajnos csak két évad készült el belőle. Hasonló a két történetben az alapgondolat, hogy a Földön egyik pillanatról a másikra elmegy az áram, így az embereknek sok tekintetben a középkorhoz hasonló körülmények közt kell tengetni mindennapjaikat. Úgy vélem nagyon jó ez a koncepció, mivel mai világunkban már elképzelni is nehezen tudjuk, milyen lenne az élet áram nélkül. Talán néha nekünk is el kellene gondolkoznunk azon, mi számunkra az igazi érték, mihez kezdenénk olyan dolgok nélkül, melyek létezéseit természetesnek vesszük.

Mielőtt főhősnőnk története kezdetét venné a könyv ad számunkra egy rövid fejezetet arról, mi történt azon a bizonyos Napon, amit mindenki csak úgy emleget, hogy a Nap. Mikor az áram elment, az ablakok betörtek, emberek milliói estek holtan össze. Látjuk magunk előtt a képet, ahogy Dol, a főszereplő lány szülei az akkoriban még kisbabájukat a kezükben tartják, miközben a rádió kikapcsol, üvegszilánkok szállnak mindenfelé... Nem ismerünk meg sok részletet, nem kapunk egy széles vásznú képet arról, mi zajlik eközben a világban, de kellett ez a kis prológus, hiszen ettől lett a történet kerek egész, ráadásul úgy vélem sokan szeretjük az ilyen jelenetek, amik lesokkolnak, megborzongatnak, megrendítenek...

A további fejezetek Dol életét mutatják be, és az ő szeme által a világot, amivé vált a nagy Nap után. De hogy mit is takar az a szörnyű Nap? Az úgynevezett Lordok egy másik bolygóról érkezve gyarmatosították Földünket, és úgynevezett Ikonok segítségével energiamezőket állítottak fel, ezért kapcsolt ki az áram világszerte. De nem csak erre képesek az Ikonok, hiszen ha bárki a közelébe kíván menni, holtan esik össze, mert képtelen a teste ekkora terhet kibírni. Érdekes, hogy az idegen lényekről nem sok további információt tudunk meg a könyv során, ezért én sem tudok mit mesélni róluk. Nem tudjuk miért gyarmatosították a földet, és irtották ki, szinte teljesen, a maradék népet meghagyva maguk szolgálatára. Továbbá nem tudjuk, hogy néznek ki, vagy éppen mennyire fejlett nép. Hatalmukat is, mint láthatatlan kéz irányítják városi nagykövetségek által.

Dol ebben a szörnyű világban nő fel szülők nélkül, bujkálva, mezőgazdasági munkát végezve. A nehéz időszakban azonban, valamilyen szerencse folytán akad mégis egy társa magányában, Ro. A fiú és Dol sokban hasonlít egymásra, hiszen azonos mintát viselnek alkarjukon és nem mindennapi tulajdonsággal bírnak. Dol érzi azt amit mások, míg Ro ingerlékeny természet, könnyű kihozni a sodrából, azonban ebben rejlik igazi ereje. Dol számára ez az adottság nem bizonyul sokáig hasznosnak, nem szeretne érezni, mások érzéseit befogadni. Később természetesen kiderül, miért is egy gyönyörű, nagy adottság a lány együttérzése.

"Minden nap minden órájának minden percét azzal töltöttem, hogy megvédjem magam attól, hogy éreznem kelljen az összes életet, ami körülvesz engem.
Mert az érzések emlékek, és én nem akarok emlékezni.
Mert az érzések veszélyesek,és én nem akarok meghalni."

A cselekménysorozat nagy vonalakban azt mutatja be Dolorianak hogy változik meg egyik pillanatról a másikra az élete, amikor is Szimpák rohanják le otthonukat és elviszik őt és Ro-t a legközelebbi nagykövetségre, a Lyukba, mint foglyokat. Így hívják ma Los Angeles városát, a helyet, ahol a 13 Ikon közül az egyik áll. Természetesen a Szimpák megjelenése nem volt véletlen, pontosan tudják hogy a fiataloknak jelentőségük van, hisz ők a négy Ikon Gyerekek tagjai. A könyv során a két lázadó folyamatosan ismerkedik meg önmagukkal, azzal mire képesek, és hogy mi a küldetésük különleges képességükkel.

Az én kedvenc részem a történetben az első fejezetek. Ekkor még Dol és Ro a Grass vidéken vannak, felhőtlenek és vidámak. Látjuk, ahogy Ro megajándékozza egy lányt egy gyönyörű dologgal, árammal. Bár csak egy lábbal tekerhetős bicikli működteti azt, de varázslatos a fiatalok számára, ahogy az égősor felizzik, ahogy a zene megszólal az apró kis dobozból, amit régen mp3 lejátszónak neveztek. Nem sokkal később azonban a Szimpák megérkeznek, Dolék élete félresiklik, és a történet nem szól már másról, mint a túlélésről, és világot megmentő nagyszabású jelentekről. Talán csak az én gyengeségem, hogy szívesebben olvasok egy, a miénktől másabb, számunkra érthetetlen és idegen világról, és annak minden apró részletéről, mint világot megrengető akciójelenetekről, harcokról és halálfutamokról.

A Nagykövetségen és a Lyukban töltött napokat azonban érdekesebbé teszi egy szerelmi szál is, ami nem nevezhető mindennapinak, hisz mind a négy Ikon Gyermek belegabalyodott ebbe a bonyolult kapcsolatba. Míg Lucas, a Nagykövet asszony fia és Ro Dolba szerelmes, addig Tima, a negyedik Ikon Gyermek Lucasba. Dol, érzelmei nem lesznek a könyv végéig teljesen egyértelműek, hisz a lány nem szeret érezni, minden percét azzal töltötte ezidáig, hogy kizárja mind a maga, mind mások szomorúságát, emlékeit, most mégis be kell fogadnia azokat az érzéseket, melyek önmagából erednek. Bár Ro volt az, aki Dol egész életében jelen volt és sokat jelent a lány számára, azonban az események mégis arra engednek majd következtetni, hogy a lányhoz illő fiú Lucas lesz. Nem ez a szál lesz azonban a legjelentősebb. Egy-két csók elcsattan a regényben, de a történet határozottan nem fog hasonlítani egy Luxen sorozathoz.

A karakterek lényegesen mások, jellegzetesek és jól kidolgozottak, de ez várható is egy ilyen történettől, ahol központi szerepe van a főszereplők jellemének, tulajdonságinak, hisz ez fogja a világ sorsát más felé billenteni. Mind a négy fiatalra más vonások lesznek jellemzőek, amiről már könyvek is jövendöltek még azelőtt, hogy ők maguk felfedezték volna képességeiket.

A fejezetek egyedi módon vannak elválasztva a regényben: halottkémi vagy éppen kutatási jelentéseket olvashatunk, vagy forrásszöveget az Ikon Gyermekek könyvéből, lázadók plakátjait... Ezek mind- mind érdekesebbé tették a történetet és egy kicsit átláthatóbbá. Jobban sikerült megismernünk a részleteket, és egy új szemszöget, méghozzá a másik oldalét, hiszen ezek az üzenetek mind a Nagykövet asszonynak, vagy az Ikonok további Nagyköveteinek lettek címezve, Viszont kétségkívül rövidebbé is tették a 400 oldalas könyvet, esztétikailag azonban még inkább szép lett és egyedi.

Ami nagyon tetszett a könyvben összefoglalva az az alapgondolat volt, ami bár nem teljesen egyedi, mert ahogy említettem, nagyon hajaz számomra a Revolutionra, de szívesen olvasok ilyen témában, hiszen engem is foglalkoztat a gondolat, milyen lenne az élet olyan dolgok nélkül, melyeket természetesnek veszünk. Tetszett a könyv borítója és a belső megjelenése is. Szépek voltak a fejezeteket elválasztó részek. Imádtam azt a pár rövidke oldalt, ami egy számunkra felfoghatatlan világot mutatott be és annak apróságait.

Voltak azonban gondok is számomra. Először is ez az egész olyan zavaros volt. Sok jelenetet, történést a mai napig nem tudok hová tenni. Csak olvastam és olvastam a sorokat, néha mégis olyan érzésem volt, mintha átlapoztam volna véletlenül egy oldalt és lemaradtam volna valamiről. Az események zavarosak voltak és nehezen követhetők. Nem tudom, hogy a fordításban lehettek e a gondok, hisz néhol kicsit magyartalannak hatott, vagy magánál a könyvírásnál, hisz lehetségesnek tartom, hogy az írónő elképzelt egy gyönyörű történetet, azonban átadni ezt már nem tudta úgy, hogy az a mi szemünk előtt is megjelenjen, hisz minden kis apró részletet meg kell velünk osztania ahhoz, hogy mi értsük azt, ami számára egyértelmű. Talán itt siklott félre a történet.

Akiknek én ajánlom a regényt: mindenképp olyan olvasóknak, akik szeretik a nagyszabású témákat, az egész világra kiterjedő katasztrófákat és lehetetlennek tűnő harcokat. Annak, akik szerették a Revolution című sorozatot.  Azoknak akik vágynak egy bonyolult szerelmi szálra és még inkább bonyolult érzésekre. Semmi baj nincs ezzel a mesével, gyönyörűen lett megírva, gyönyörű képeket képes elénk festeni az írónő, magával ragadó apróságokkal fogunk találkozni a könyvben: egy-egy mondat vagy monológ, ami levesz majd minket a lábunkról vagy éppen elgondolkodtat, viszont a figyelmünk egy percig sem kalandozhat máshova, hisz ez a történet így is olykor kesze-kusza vonalakra terelődik,  Oda kell figyelni, hiszen az események összefüggnek, egymásra építenek, és olykor az eszünkkel is követni kell őket.

Értékelés: 10/7

A kedvenc karakterem:

Lucas. Dolnak sokkal nyitottabbnak kellett volna lennie a világ felé és egyben az érzései felé is, akkor sokkal könnyebb lett volna az élete. Ezen felül zavar, ha egy lány ennyire bizonytalan két fiúhoz fűzött érzelmeit illetően. Lucastól bár várhattunk volna keveset, hiszen a Nagykövet asszony fia, kivételes helyzetbe, sokak szemében lehetne egy elkényeztetett kölyök, azonban a fiú egészen önálló volt, és majdnem minden tekintetben szimpatikus, főleg Roval szemben, aki mellette gyermeknek néz ki indulatos természetével. Ember legyen a talpán, aki Ronak tudott ezek a kitörései után drukkolni, nem pedig Lucasnak.

"… Lucas nem fél attól, hogy hogyan érez. Érezni akar, azt, engem, bármit. Akármit. Mindent befogad, jó mélyen önmagába. Nem úgy, mint Ro.
Ro számára csak fekete és fehér, jó és rossz létezik, és neki van igaza. Nem törődik azzal, hogy egyetértesz- e vele vagy sem. Azt hiszem, valójában azt szereti, ha nem. 
Ro csak küzdeni akar."


A borító:

Ahogy már többször írtam, nekem nagyon elnyerte a tetszésem. Bár színeiben talán lehetne valamivel zöldebb, ahogy a Grass vidék vagy ahogy a Földet eltudom képzeni, egy áram nélküli világban, de mindenesetre hangulatos lett és megnyerő. A cím alatt egy idézet szerepel a könyvből, mely így hangzik: "A szíved csak az engedélyünkkel doboghat." Jól megragadták a lényeget, és az egyik legfontosabb momentumot, mikor ezt a címlapra helyezték, hiszen valóban ez a momentum adja a történet mozgatórugóját, ráadásul figyelemfelkeltő. A hátoldalon szereplő utalás arra, hogy az Éhezők Viadala kedvelői új kedvencet avatnak, viszont számomra érthetetlen megnyilvánulás. Nem hasonlított sok részletében a könyv a másik történetre, talán a végkimenetel az egyedüli, amiben igen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése