2015. július 29., szerda

Nicole Williams - Crash – Zuhanás


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Crash
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2012
Ajánlott korhatár:  14 éves kortól
Oldalszám: 328 oldal


Lucy nem éppen arról álmodott, hogy új iskolában kezdje az utolsó évet. Arról pedig pláne nem, hogy a gimi rosszfiúja, Jude Ryder leribancozza az első napon. De csak a céljára összpontosít. Balerina szeretne lenni, s nem hagyja, hogy bármi az útjába álljon ennek megvalósításakor. Egészen addig, amíg újra Jude-ba nem botlik.

Jude-nak priusza van – igazi priusza – ami hosszabb, mint egy végzős záró dolgozat, és hangulatingadozása, ami kellemes társaságból hirtelen veszélyessé változtatja. A nevét isten tudja, hány lány sóhajtotta, kiabálta és átkozta. Olyan, mint egy halálos betegség, amit arra teremtettek, hogy tönkretegye a Lucy-féle lányok életét. És ezt el is mondja neki. De míg a pletykák féktelenül terjednek, és jó hírnevek tipródnak a sárba, Lucy nem figyel Jude figyelmeztető szavára. Tragédia készülődik?


Kedvenc idézeteim:

"– Sosem hallottad még a mondást, miszerint a múltad nem kell, hogy meghatározza a jövődet?"

"A hírnevünk nem tükrözi, hogy kik vagyunk valójában. Csak azt, hogy mások mit
mondanak rólunk."


A véleményem:

Ezt a művet hagytam legutoljára a nyárra kölcsönzött könyveim közül. Nem mintha nem tetszett volna a leírása vagy a borítója, mindössze nincs még sok tapasztalatom a Rubin pöttyös könyvek terén, az eddig elolvasott két írásommal, így gondoltam, ha véletlenül kifutnék a meghosszabbítási időmből, akkor ne a többi, Vörös pöttyös könyvtől vegye el az időd. Örülök, hogy úgy alakult, hogy kiolvashattam ezt az írást is, még bőven időben. Határozottan kezd közelebb kerülni hozzám a Rubin pöttyös sorozat is, még ha bizonyos műveknél nem is értem teljesen, miért kapta ezt a külön besorolást.

A fülszöveget olvasva egy hétköznapi téma tárul a szemünk elé, ami már több helyről is emlékeztethet minket, nagyon sok hasonló történetre. Egy rossz fiú, akinek nincs jövője és egy ambicionista lány, tele álmokkal, patinás szülőkkel és lehetőségekkel. Természetesen ezek a társadalmi és jellembeli különbségek nem szoktak akadályt jelenteni akkor, ha a szívünk választ, így ebben a történetben sem volt ez másképp. Lucy és Jude már első látásra megtetszett egymásnak, elmés kis társalgásuk pedig már az első napon meggyőzte a másikat arról, hogy a egyikük sem hétköznapi. A leírással ellentétben azonban nem azon van a hangsúly, hogy Luce-t, ezt követően az első iskolanapján ribancnak tartják, nem is arról, hogy az álmai miatt ne akarna egy züllött alakkal lenni.... Nem, ezek az akadályok gyorsan le lesznek győzve már a regény elején. Igazából a könyv arról szól, Lucy és Jude hogy szeretnek napról napra még inkább egymásba, hisz szerelem volt ez első látásra. Ami pedig akadályt jelentett ebben a kapcsolatban, az először is Jude bűnökkel teli élete volt, majd később Lucy bizalmatlansága. Lesz, aki a fiatalok útjába akar állni és lesznek még nem várt meglepetések, melyek szintén nem kedveznek majd a szerelmeseknek.

Ez tehát egy se veled, se nélküled kapcsolat lesz, aminek ezer akadályt kell leküzdenie ahhoz, hogy a célba érhessen, mintha csak egy szappanoperát néznénk. Sajnos nagyon tudok gyötrődni azon, ha két ember, akiknek határozottan együtt kellene lenniük, nem képesek elfogadni egymást, ahogy a környezetük sem őket. Nem bírom kivárni a boldog befejezést, ahogy végig nézni sem a kalamajkát, ami ide vezet, már pedig itt volt bőven. Jellegüket tekintve is nagyon hasonlóak egy latin-amerikai sorozathoz. Nem kapunk ettől a regénytől újdonságot, semmi eddig nem látottat, semmi egyedi ötletet, de ettől függetlenül élvezhetjük, hisz ha a filmben néznénk a sztoryt, akkor sem kapcsolnánk tovább.




Nem tudnék olyan területet mondani, ahol nagyon kimagasló volt a regény, inkább a maga egyszerűségében, hétköznapi témájában volt szerethető. Tényleg így lehetne legjobban leírni ezt az érzést, mintha egy jó filmet néztem volna. Olvastatta magát, nem szerettem volna letenni, viszont egyszeri élménynek kiváló volt, újraolvasást nem ígérnék a műnek.

Különösen emlékezetes nem volt a történet, alig egy napja fejeztem be, valami mégis már most eltűnt
az emlékeim közül, az az érzés viszont megmaradt, hogy szórakoztató volt számomra, és romantikus, ami nálam fontos szempont. Mértékét tekintve olyan kis bájos szerelem volt, olykor-olykor szenvedélyes, de olyan ártatlan volt az egész. Sokkal ártatlanabb, mint maga a borító.

Összességében az egész regény Jude és Lucy körül forgott. A lány szemszögéből látjuk az eseményeket, de nem volt olyan fejezet, vagy olyan oldal, ahol ne szerepelt volna a fiú neve is, ne bukkant volna fel. Nem volt tehát végtelenségig húzva a fiatalok mosolyszünete. Terjedelmét tekintve maximum 2-3 nap alatt kiolvasható, könnyed hangvételű, olvasmányos.

A ma már divatként is elkönyvelt és sokak által hangoztatott szexuális zaklatás ennek a regénynek is a témája volt. Sajnos már nagyon nagyon rég óta nehéz olyan könyvet találnom, ami ne foglalkozna ezzel a jelenséggel. És természetesen az ilyen jellegű jelenetet rögtön valamilyen romantikus követi egy másik férfival, ami abszolút nem hiteles és számomra lesújtó. Nagyon örülök neki, hogy foglalkozva van a témával, de annak még jobban örülnék, ha ezt a sok sok energiát inkább a világ jobbá tételére szánnánk, nem pedig könnyed beszédtémaként kezelnénk a helyzetet, mert igenis sok mindenre lenne képes ennyi ráfordított energia.

A megsebzett lelkű főhősnő szerep sem túl egyedi jelenség mostanában, ezt is szinte minden író szívesen veti mostanában papírra. Lucy is a közelmúltban élt át egy szörnyű tragédiát, a bátyja elvesztését, ami az egész családja jövőjére rányomta a bélyeget. Jude hasonlóan nehézségekkel küzdő fiatal, aki fiúotthonban nevelkedik már évek óta, mióta apja elhagyta őt, ahogy korábban az édesanyja is. A Feszülő húr című könyv is arról szólt, hogyan találja meg kit fiatal egymásban a vigaszt. A szerelem az én véleményem szerint is nagyon sok mindenre gyógyír.

Hogy miért lett annyiszor kihangsúlyozva a fülszövegben és olykor a regényben is, hogy Lucy jövőjének nem tesz jót, ha egy ilyen fiúval van, azt a mai napig nem értem. Ha valaki okos, egyetemre készül, tehetséges, és még jó családból is érkezett, annak nem gondolom, hogy egy ezzel ellentétes körülményekkel rendelkező fiú akadályt jelentene saját céljaiban. Miért kellene választani? A mai világban elengedhetetlen, hogy egy kapcsolatban a sikeresebbik felet támogassuk, esetleg az ő javára hozzunk döntéseket, de megoldható, ráadásul úgy, hogy a másik fél is boldoguljon.

A karakterek is hétköznapiak voltak. Az amerikai gimnázium összes tipikus szereplője szinte képviseltette magát: a szép, beképzelt lányok, akik tagjai a pom-pom csapatnak, a helyes izmos fiú, aki focizik, a rossz fiú, akinek egy lány sem tud ellenállni... Luce családja talán valamivel érdekesebb volt, de szintén nem egyedi vagy éppen ötletes. Egyedül Luce és Jude akik előre viszik a történetet, akiket megszeretünk és valóban megismerünk. Ábrázolásukkal törődött az írónő, így bár tipikus,de karakterisztikus szereplőket kapunk.

A legnagyobb mélypont számomra az volt, hogy nem voltak rejtélyek. Minden olyan egyértelmű volt és adta magát. Luce számára ezzel szemben nem. Ő mindig szembe ment a logikával és az ellenkezőjét hitte a valóságnak és feltételezte az emberekről. Sokkal inkább lehetett volna ez a regény kreatív, fordulatos, ledöbbentő, mert így csak egy tipikus amerikai love storyt kaptunk.

Azt gondolom, hogy a fiatal, romantikus regényeket és az első szerelmeket kedvelők táborának tetszeni fog. Annak is aki kedvelte Simone Elkeles - Tökéletes kémia című sorozatát vagy bármelyik tipikus gimnazista történetet. A szórakozás garantált és a gyors olvasás is, a maradandó élmény talán már kevésbé.


Értékelés: 10/7


Kedvenc pillanat:

A könyv első pár oldala volt szerintem a legérdekesebb, amikor Lucy próbálta felhívni magára Jude figyelmét női praktikákkal, majd a fiatalok elmés szócsatába kezdtek. Imádom, ha két ember próbál intelligensen vitatkozni.

A borító:

Szenvedélyes, így a romantika kedvelői számára piros betűs felhívás az olvasásra. Sokkal több melegséget, erotikát feltételez, mint az valójában a könyvben szerepel, de ennek ellenére tetszik, bár színesben még inkább tetszene, mert számomra ez az egész sztory nagyon színes. Emellett a szereplőket ábrázoló borítók a kedvencek, úgyhogy megszerettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése