2015. július 7., kedd

Tammara Webber: Between The Lines – A sorok között



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Between The Lines
Fordító: Komáromy Rudolf
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 370 oldal



Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal.
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében:
egyszerűen normális lány szeretne lenni.


Kedvenc idézetem:

"Jól mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. A var azonban ott marad, és csak arra vár, hogy valaki megpiszkálja."


A véleményem:

Tammara Webber mindez idáig két könyvsorozatot tudhat magáénak: A sorok közöttet és A Szív körvonalait. Utóbbi nagy sikernek örvedhetett, saját műfajában, a New Adultok közt. Én is olvastam ennek első részét, az Egyszeregyet, azonban számomra nem maradt ez a mű igazán emlékezetes. Az eseményeit nagyjából fel tudnám idézni, de hogy bármit is kiváltott volna belőlem, azt nem. Ráadásul a könyv megjelenését követően már számos más hasonló témában kiadott írás előbukkant: a szexuális zaklatások témája a középpontba került. Ez a regény azonban más, mint Tammara előző sorozata, mind témájában, mind pedig műfajában, hiszen egy ifjúsági sorozattal állt elő az írónő, ami ahogy a borítón lévő szövegből is látszik, az első szerelmet helyezte középpontba. Ez számos más Young Adult-nál sincs másképp.

Be kell valljam, sem a borító, sem a fülszöveg nem tett rám jó első benyomást. Az előbbi semmiképp sem figyelemfelkeltő, kissé számomra ódivatú, mind öltözetében, mind színeiben, hangulatában. A regényen felvázolt téma pedig nagyon messze áll az én ízlésvilágomtól. Hollywood, filmvilág, forgatások, pletykák és őrült rajongók. Ezek jellemzik mind- mind az ilyen típusú könyveket, vegyük példának: a L.A. Candy sorozatot vagy a Gyémántfiút. Azonban engem nem köt le a filmes világ, nem vágyom a kulisszák mögé, ahogy arra sem, hogy egy híres filmsztárba szeressek bele. A színészkedés pedig mindig is távol esett a komfortzónámtól. Zavarba ejtő és kényelmetlen érzés számomra megpróbálni valaki másnak kiadni magam, mint ami vagyok, ez által sosem fog sikerülni azonosulnom a színészekkel. Ezen kívül úgy vélem ez a téma már határozottan ki lett merítve ezer egy film és könyv által.

Ez a látszólag pocsék ötlet azonban mégsem takart egy szörnyű regényt. Kellemes meglepetés ért az olvasás során. Még mindig nem lesz ez a kedvenc történetem, sem az én világom, azonban el kell mondjam, hogy ez a könyv annyira olvastatja magát, hogy alig bírtam letenni. Ha a kezembe vettem 100 oldalon át meg sem álltam. Az események teljes mértékben magával ragadják az olvasót és nem eresztik egy könnyen, mind a kíváncsiság miatt, mind azért, mert még többet akarunk belőle.

A cselekményt két szemszög oldaláról ismerjük meg, ami elég meglepő felosztás az első kötet egészét tekintve, azonban el tudom képzelni, hogy a sorozat többé részében értelmet nyer ez a kialakítás. Ez egyik főszereplő Emma, egy félárva lány, aki mostohaanyjával és a tőle eltávolodott édesapjával kénytelen együtt élni kevés figyelemmel és törődéssel. Álma, hogy elismert színész lehessen olyan filmekben, melyek akár szakmai díjakat is képesek elnyerni, nem csak egyek a tucatból. A regény során ő fog a legtöbb szerephez jutni, hisz a könyv nagyrésze az ő életkörülményeit írja le, szerelmi vívódásait, a baráti viszonyát egy lánnyal, Emilyvel és karrierjének alakulását.

Azonban látjuk az eseményeket Reid oldaáról is, még ha kevesebbet is. Ő már elismert színész, hírnévvel, és óriási női rajongói táborral, hiszen a tini lányok álma a maga szőke hajával és kék szemével. Reidnek is megismerjük az élete apró részleteit, mely szintén nem egyedi a hasonló karakterekhez képest, hisz egy alkoholista anya, a családdal alig törődő, elfoglalt apa mellett nő fel az egyke fiú. Természetesen Reid ezért sokszor menekül bulizásba, csapongó életet él, miközben a szerelemben nem hisz, de ez érthető is, hisz olyan mintát kapott otthonról, amiből okkal feltételezheti a jelenség lehetetlenségét.

A regény központi témája A suli büszkesége című film forgatása, ami Jane Austin Büszkeség és balítéletének egy modern iskolai feldolgozása. Már megint egy nagyon hétköznapi és sokak által feldolgozott momentumra bukkantunk ezzel a könyvben, hisz a mű már rengeteg írót megihletett valamilyen formában. Annyira azonban nem volt zavaró a könyvben, ahogy a fiatal színészek régmúlt klasszikus szereplők bőrébe bújtak, mert az írónő ötletes forgatókönyvet eszelt ki, jól megformált párbeszédekkel.

A filmben Emma és Reid kapták a főszerepet, azaz Elizabeth és Darcy modern megtestesülését. A két fiatal kölcsönös vonzalmat kezd el kialakítani egymás felé, ahogy azt várhattuk, azonban Emma nem csak a jóképű, népszerű színész társaságában fogja jól érezni magát, hanem a Mr. Collinsot játszó Graham társaságában is. Eközben fény derül Reid sötét múltjára is, melyben pedig Mr. Bingley nővérét játszó Brooke kap helyet. A legnagyobb csavar azonban a történetben, hogy nem elég, hogy a három fiatal egymásba gabalyodott, valamilyen furcsa, titokzatos viszony köti össze Grahamet és Brookeot is. Igazi szerelmi négyszögbe csöppenhetünk.

Míg Reid oldaláról a legtöbbször Emma utáni epekedésről olvashatunk, amit olykor- olykor megtör szexuális igényei iránti vágyai is, addig Emma gondolatai folyamatosan váltakoznak a két fiú között. Annak ellenére, hogy az eszünk azt diktálná, hogy Reidnek kell lennie a lánynál a befutónak, hisz ezt diktálják a hasonló történetek forgatókönyvei, és a józan ész is, hiszen Reid a másik főszereplőnk, mégis végig azt fogjuk érezni, hogy Graham az esélyesebb jelölt. A lányban lévő mérleg mindig inkább egy kicsit felé billen a történet során, ráadásul sokkal romantikusabb pillanatokat él át a két fiatal együtt.

Észrevettem továbbá, hogy míg az írónő egy Graham és Emma közti csókot részletesen leírja,
folyamatosan emlékeztet rá, párbeszédeiket teljes mértékig elénk tárja, addig egy Emma és Reid közötti viszont alig bont ki, átlép jeleneteket, kihagyja belőlük az érzelmeket, a részleteket. Mintha ezek csak puszta tények lennének, az előbbiek azonban valódi érzelmek. Sokkal inkább éreztem Grahamat főszereplőnek mint Reidot. Ront a fiú helyzetén az is, hogy még Emma hatására sem fejlődik igazán a jelleme, semmilyen a főhősökre jellemző utat nem jár be.

Iszonyatos vívódást okozott nekem az írónő, hiszen sajnáltam Reidot, mert az ő testében voltunk, mert tudtuk mit érez, és mert úgy éreztem neki kell lenni a befutónak, hiszen ez így szokott lenni. A szívem viszont inkább drukkolt volna Grahamnak, hisz köztük több kémia volt, romantikusabb pillanatok és maga az ember is sokkal többet ért számomra. Nem szabad azonban megfelejtkeznem itt arról, hogy az írónő valóban szánt szándékkal is alakította ki így ezeket a viszonyokat.



A forgatások hétköznapjait meg fogja szakítani egy-egy buli, randi vagy társadalmi esemény. A szerelem szinte minden jelenetet be fog hálózni. Nem olyan szinten viszont, mintha mondjuk egy Szürke ötven árnyalatát olvasnánk, ahol a szerelmespár 1-2 órát sem tölt anélkül, hogy valamilyen úton ne érintkezne egymással.


Kiszámíthatatlan volt a könyv, mert ahogy írtam, mást diktált az eszünk és a megszokás, mint az érzelmek és a tények. Mondhatni az utolsó oldalig sem ébredtem rá, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Az oldalak csak fogytak és fogytak, mi pedig még mindig ott tartottunk, hogy semmivel sem lettünk okosabbak. Az utolsó 1-2 oldal ad azonban egy lezárást, egy megnyugvást nekünk. Ahogy látjuk nem lesz végleges lezárás, mert csak most kezdődik el valami igazán új és ott vannak még a könyv további kötetei. Úgy vélem a következő részek még fordítani fognak az első rész kimenetelén, amivel az írónő olyan dolgokat is megmagyaráz majd, amit jelen ismereteimmel még nem értek miért így rendezett el.

Viszonylag sok szereplővel megismertet minket az írónő, mégis mind az emlékezetünkbe vési magát, nem lesz bennünk zavarodottság azt illetően, hogy ki kicsoda, hiszen jól bemutatásra kerül mindenki. Nagyon nagy kedvencem nem született a könyvben, mert ahogy a téma, úgy a személyek élete vagy éppen jellemvonásai sem tűntek ki a tucat közül, viszont nem voltak idegtépő, ellenséges emberek sem a regényben. Csupán egy lány, kiről végig azt gondoltuk, hogy borzalmas jellem, de a végére még benne is pozitívan csalódunk. Ez tehát nem az a könyv, ahol van egy főellenség, esetleg egy felfuvalkodott lány, aki megkeseríti mindenki más életét.

Tehát a legjobban az tetszett az egészben, hogy le sem tudtam tenni a könyvet, és hogy hiába áll tőlem annyira távol a téma, egy kicsit mégis sikerült közelebb hoznia hozzám, és végre egy kicsit megszerettetni velem egy ehhez hasonló történetet. Imádom, ha egy mese romantikus. Itt aztán nem panaszkodhatom, hiszen ennél többet szinte már nem is szólhatott volna ez a regény erről a szálról. Nagyon jól megtalálta az írónő a határt, hogy szenvedélyes legyen a regény, de ne is mutasson túl sokat, hiszen ez egy ifjúsági könyv.

Amiért viszont nem lesz egy kedvenc regény, az az írónő ötleteinek köszönhető, mind a karakterek leírása és története terén, mind a téma terén. Bárcsak kicsit kreatívabb lett volna ez a mese, és bárcsak kicsit többet adott volna nekünk a végén egy jó befejezésből. Ettől egy sokkal kerekebb, részletesebb lezárásra számítottam.

Akinek tetszett a Gyémántfiú története, esetleg Katie Price - Angel című könyve, azoknak bátran merem ajánlani a regényt, illetve még azoknak akik a hollywoodi témák nagy kedvelői. A romantikára vágyók ettől a könyvtől rengeteget kaphatnak, de azok is akik nem szeretik tudni, már az első oldalakon, hogy mi lesz egy könyv kimenetele.


Értékelés: 10/8


Kedvenc karakter:


Graham és Emily. Grahamnak drukkolt a szívem akkor, mikor Reidnak az eszem. Fantasztikus srác, akiben minden megvan, amire egy nőnek szüksége van. Sokkal érettem mind gondolkodásban, mind viselkedésben Reidtól és sokkal jobban átjött az ő és Emma kapcsolata. Emily pedig a legszuperebb barátnő, akit csak el tudok képzelni. Aki nem féltékeny vagy irigy, mikor más sikeres, aki őszintén érdeklődik a barátnője hogyléte felül, megóvja minden bajtól, és nem képes rá hosszú időn át haragudni. Szerintem mindenki ilyen barátra vágyik.


A borító:

Mint már írtam, nem tetszik nekem ez a borító. Sem a színvilága, sem amit közvetít. Ódivatúnak találok, mind a színeit, mind a megjelenését. Nem illik a könyv cselekményeihez sem, ahogy az írónő stílusához sem. Nekem a borítón lévő két fiatal nem tűnik két sikeres színésznek, a főszereplőkre sem hasonlítanak. Talán, ha egy kicsit szebb lenne már sokkal hamarabb a kezembe került volna a regény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése