2015. július 9., csütörtök

Végig olvasni egy kiadó könyvsorozatát. Vajon lehetséges?

Végig olvasni egy kiadó könyvsorozatát. Vajon lehetséges?

Mai elmélkedésemet az olvasásról Anasztázia Könyvespolc blogja ihlette meg, melyen arról szólt egy bejegyzés, mennyire kevés időnk van és affinitásunk könyveket újraolvasni. Bár valóban ez egy szerintem sokak fejében megfogalmazódott probléma, azonban van itt számomra más is, ami nehézségeket okoz az olvasás terén.

Olyan vagyok, mint egy gyűjtő, vagy éppen egy játékos bármelyik számítógépes szerepjátékból. A lételemem a fejlődés, hogy haladjak valamerre, szinteket léphessek. Bármilyen tevékenységbe is fogok, célokat tűzök ki magam elé, lejegyzem teljesítményeimet és amíg haladok az úton élvezem magát a tevékenységet is, de egyben eredményeimet is.

Az olvasás terén ilyen kitűzött célom volt, hogy kiadók által megjelenített sorozatokat végigolvassak. Ezt a kihívást a Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös könyveivel kezdtem, ahogy az a blogom értékeléseiből is látható. Ez a sok-sok bejegyzés a kiadó könyvsorozatának egy-egy kötetéről nem véletlen, nagy álmom, hogy egyszer igazán utolérjem a a sorozat megjelenéseit, és mindig csak azok a művek várjanak már elolvasásra, amik újként megjelentek. Ha ez sikerülne, ezzel az is együtt járna, hogy több időm lenne újraolvasásokra, esetleg belekezdenék egy hasonló kihívásba más kiadó művei által. Akár mennyire is próbálom állni a sarat és látok apró fejlődéseket, a cél még mindig messze van az alagút vége.

De vajon mi lehet a gond?

Hogy olykor-olykor más kiadók műveit is átlapozgatom? Vagy nem vagyok elég gyors? Talán nem itt kell keresni a megoldást, hisz azt érzem helyesnek, ha azt olvasok, amivel összesodor a sors, és ami felkelti az érdeklődésem. Mindezeket annyi idő alatt teszem, amennyi jól esik számomra, és komfortos. Ha ez nem így lenne az már nem lenne élvezhető, ráadásul szörnyű lenne egy cél érdekében nem élvezni az utat, ami talán sokkal fontosabb, mint maga, ahova érkezem.

Jelen pillanatban, most Július 9.-én a 161. Vörös pöttyös könyvet olvasom, ami azt jelenti, hogy
körülbelül 115 regény vár még a sorozatból elolvasásra. Bár nem készítettem róla statisztikát, hogy mi a könyvek évi megjelenési aránya, és a saját olvasási arányom, de szerintem számítások nélkül is rájövünk arra, hogy ha marad ez a tendencia, akkor előbb utóbb utol kell érjem a megjelenéseket, azonban akár több évi távlatról is lehet itt még szó.

Bár örülök minden egyes új megjelenésnek, jobbnál jobb könyvek magyar fordításainak, de mikor egyszerre nem is egyesével, hanem akár tízesével történik ez meg, akkor engem is elölt a szorongás. Talán a kiadóknak törődnie kellene ezzel a jelenséggel, és könyveiket nem egy könyves esemény előtt kiadni tömegesével, hanem rendszeresen, kisebb mennyiségben. Így nem kapná el a hozzám hasonlókat sem a pánik, sem az újraolvasni vágyókat, ráadásul minden időszakra jutna egy kis öröm.

Akinek esetleg nincs lehetősége egy olyan könyvtárba járni, ahol új megjelenések is hamar fellelhetőek vagy széles a kínálat, azoknál a pénzhiány is okozhatja a bajt. Tekintve, hogy Anasztáziának már sikerült megállapítania, hogy az újraolvasások valamilyen szinten mindig csak álmok maradnak, azt gondolom nem érdekes mindent a kosárba rakni. Jobb szeretek egy könyvet előbb megismerni, megtudni megfogott-e, szerethető-e, és ha valóban igen, akkor vásárolni meg. Hisz valljuk be, ha semmilyen érzést nem váltott ki belőlünk egy könyv, még annyi esélyünk sem lesz az újraolvasásra. Ha tehát egy könyvsorozattal igazán haladni akarunk, akkor vásárlási vágyunkat csökkentenünk kell, és megfogalmazni bennünk egy ettől felsőbbrendű célt, hiszen ne felejtsük el soha, hogy azért szerezzük be új könyveinket, mert kíváncsiak vagyunk a történetre, nem pedig azért, hogy a könyvespolcunkon valami felfogja a port.

Hasonló probléma az időhiány is, ami már az egyetemi időszakban is csőstül ronthat ránk, de utána a helyzet csak rosszabbodik tapasztalataim szerint. Amit látok, ez a gond, csak akkor kerülhető meg, ha prioritási sorrendeket állítunk fel, és mérlegelünk, mely tevékenységek nem fontosak igazán az életünkben. Ó, ha belegondolok, hogy régen szerepjátékokon játszottam, Facebook ügyességi játékokat használtam, olykor- olykor leültem a tv elé, vagy éppen lefeküdtem délutáni alvásokra... Mindezek már a múlté. Félretettem olyan tevékenységeket, melyek számomra semmit sem jelentettek, és csak szigorúan az van napirenden, amit tudok, hogy utólag sem bánnék meg. Kegyetlen tanács, de hasznos.


Még egy apró ötlet, a hozzám hasonlóaknak:

Én legtöbb könyvemet abban az időszakban tudtam elolvasni, mikor a szakdolgozatomat írtam.
Ennek oka az volt, hogy az ifjúsági korosztály olvasási szokásait tűztem ki témámul és a könyvmarketinget. Ezen kívül számos beadandómat is hasonló témában készítettem, szinte kivétel nélkül mindet, mely valamiért kapcsolódhatott az olvasáshoz, vagy nem volt ez ellen kikötés. Talán másokon is segít az, ha az olvasást valahogy összekapcsolják valami hasznos céllal is. Vagy hozzám hasonló módon a tanulmányainkhoz, vagy egy blog íráshoz, hisz ezt is felfoghatjuk egy második, élvezetes munkakörként, vagy művelődéshez, szókincsbővítéshez, idegen nyelvű könyveknél nyelvtanuláshoz... Így egy bűntudatmentes olvasási időszakot kaphatunk ajándékba.


Kíváncsian várom a ti véleményeiteket is, hogy ti mennyire vagytok képesek egy kiadó könyvsorozatával lépést tartani a feladat nehézsége ellenére.

3 megjegyzés:

  1. Hű, én még sosem tűztem ki ilyet célul, de te tényleg szép számú VP könyvet elolvastál már. Sosem fogalmazódott meg bennem, hogy kiadóhoz vagy valamilyen tematikához kapcsolódan válasszak olvasmányt, én maximum addig jutottam el, hogy ezt vagy azt a könyvsorozatot szeretném elolvasni. A kiadási dömping pedig egyre nagyobb méreteket ölt, én is azt tapasztalom, hogy mind a magyar, mind a külföldi könyvek hihetetlen mennyiséggel ömlenek az olvasóra. Ennek egyébként az egyik oka az, hogy egyre több - leginkább fiatal - próbálkozik az írással, ami nem feltétlenül jó, mert őszintén szólva, elég vegyes a kortárs írók mezőnye, és tapasztalataim szerint nagyon kevés az igazán tehetséges író(nő). Csak a mérce is egyre alacsonyabb, és boldog boldogtalan kiadhat már könyvet, a színvonal sokszor nem számít.
    Egyébként nem hiszem, hogy én meg tudnám csinálni, hogy végigolvassak egy kiadói könyvsorozatot... Egyszerűen nem tudnám a rengeteg friss megjelenéssel a lépést tartani, de nem is akarom, sok könyv nem is érdekel. De neked sok sikert kívánok a célhoz, amit kitűztél, remélem, előbb-utóbb sikerül utolérned magad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Nehéz kérdés ez, mert bár abban biztos lehetünk, hogy az összes könyv nem fog tetszeni. De hogy igazán milyen egy könyv, akkor derül ki, ha már adtam neki egy esélyt. Ráadásul van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy nincs szívem félbehagyni egy regényt, ha már belekezdtem, mert még mindig reménykedem, hogy hátha a végére jobb lesz, hátha beindulnak az események.
      Hogy a fiatalok írnak szerintem nagyon jó dolgok :) Hogy mindent ki is adják az már más kérdés. Annak mindenestre örülök, hogy olyan világban élünk, ahol van reméyn rá, hogy valakinek sikerüljön, hogy a tehetségeket felfedezzék :)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés