2015. augusztus 30., vasárnap

Maria V. Snyder - Poison Study - Méregtan



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Poison Study
Fordító: Robin Edina
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2005
Oldalszám: 448 oldal
Műfaj: fantasy, romantikus


Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

2015. augusztus 26., szerda

E. L. James: A szabadság ötven árnyalata


Kiadó: Ulpius-ház
Eredeti cím: Fifty Shades Freed
Fordító: Tótisz András
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2012
Oldalszám: 634 oldal



Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket.
Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe.

Most mindenük megvan – szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását.
Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie.

De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…


Kedvenc idézeteim:

"Mindig azokat bántjuk meg a legjobban, akiket szeretünk"

 " - Christian, te vagy a lottóötös, a rák ellenszere, a három kívánság Aladdin lámpájából egybegyúrva."


A véleményem:

Egy-két évnek el kellett telnie nálam, a második kötetet kiolvasva, mire kíváncsivá váltam a Árnyalat-trilógia zárására. Sajnos az eddig megismertek alapján nem lett a kedvenc sorozatom ez az erotikus könyvsorozat. Azt be kell valljam, hogy nálam is olvastatta magát a regény, nem tartott sokáig a két kötet, azonban miután letettem őket éreztem, hogy ebből nem lesz újraolvasás, hiszen nekem ebből egy bőven elég volt. Mióta ekkora népszerűségnek örvend a történet egyre többen lettek irigyek a sikerre, vagy álltak be azok sorába, akiknek mindenbe bele kell kötnie, amit mások szeretnek. Sajnos ezekkel az emberekkel nem bírok egyetérteni, ahogy pl. az Alkonyat unszimpatikusaival sem. Lehet hogy nem lettek annyira kimagasló irodalmi alkotások, és hogy könnyű belekötni bizonyos részleteibe, de azért ismerjük be, hogy annyira pocsék sem lett egyik sorozat sem, amit már abból is láthatunk, hogy mennyi bevételt hoztak a szerzőknek. A szabadság ötven árnyalata című film kifejezetten tetszett, szinte még jobban vagy ugyan annyira, mint a könyv. Kifinomultabb lett, ráadásul nem kellett Ana gondolatait látnunk, amitől számomra sokkal szerethetőbb volt az egész.

A film és a könyv összehasonlításáról bővebben itt olvashattok.

A befejező kötet az előzőekhez hasonló stílust, menetet, szerkezetet követ, semennyiben sem ad más élményt, mint az eddigiek. Szinte még a történet is ugyan az, nem sok fejlődést látok az eddigiekhez képest. Én imádom a romantikus sztorikat, ennek ellenére még én is csöpögősnek és ömlengősnek találtam ezt a nászutas kezdetet. Mintha az egész fejezet csak arról szólt volna, hogy a szerelmesek egymást dicsérik. Elsőre is megértettük, hogy Cristian szemében Ana gyönyörű és fordítva. Nem kellett volna ezt minden oldalon megismételni. Pont az ilyen esetek riasztottak el leginkább a könyvtől, ahol az írónő egy általa jónak vélt szóhasználatot, szituációt a végtelenségig újrajátszik. Elsőre tettszett, ahogy a lány a férfit Mr. Graynek hívta, a fiú pedig a feleségét Mrs. Graynek. De amikor már legalább századszor hallod a könyvben a falra lehet mászni tőle. Ugyan ilyen volt számomra Anna "belső istennőjéről" való gondolatai. Csak én érzem olyan kínosnak ezt a kifejezést és soknak már a tizedik olvasásra? Na ezek az apróságok miatt volt sokkal kellemesebb élmény a film.

Ahogy említettem tehát Anavál van a legtöbb problémám a történetben. Irodalom szakon végzett
létére beszédstílusa nem kifinomult, kevés helyen mutatnak gondolatai intelligenciára, miközben Cristian folyamatosan azt hangsúlyozza, milyen okos a felesége. Miért okos? Mi olyat tudott mutatni a regényben, ami igazi intelligenciára vall, vagy olvasott személyre? Természetesen ezektől eltekintve jó élményt is adott a regény, és vannak dolgok, amik kifejezetten tetszettek benne.

Jó érzés volt például egy azonos korú nő életéről olvasni. Jelenleg én is a 22 évesek közé tartozom, bár a házasság és a gyermek nem szerepel ilyen korán a terveim között. Tetszik az is, hogy a fiatal házaspár felépít a regényben maga körül egy világot, egy burkot, ahonnan nem kerülnek ki titkok, amit csak ők értenek. Mint egy titkos, kettős élet. Pozitívum volt a regényben az is, milyen szépen volt képes az írónő ugrálni az időben. Visszatért a nászútról a házasság pillanataira, majd ismét előre és vissza. Hatásosabb volt és egyedibb ilyen módon ez a leíró rész.

A cselekmény nagy része Cristian és Ana nászútjáról, házas éveinek első hetéről szólnak. Szerintem mondanom sem kell, hogy ezt nagyrészt a nemi életük teszi ki, ami akárcsak az első részben sokszor már véget nem érőnek tűnik. Lesz ezen kívül számos veszélyes helyzet is házaspár életében, hiszen a második kötet végén megtudjuk, hogy Ana volt főnöke bosszút szeretne állni rajtuk a visszautasításáért és kirúgásáért. Amit erről elárulhatok, hogy a férfi indulatai mögött sokkal mélyebb okok is lesznek, amit eddig nem sejtettünk. Ezek a jelenetek nem lesznek viszont hosszúak és jelentősek, ez a történet még mindig nem fog átcsapni akciók sorozatába.

Az erotikus jelenetek is teljes mértékben hasonló képes fognak mutatni az eddigiekkel. Még mindig Cristian lesz a dominánsabb fél, aki folyamatosan azon dolgozik, hogy Annának örömet okozzon, miközben a lány állandó könyörgésekkel reagál. Ismételten egy olyan szokás, amiről nem szokott le a főhősnő és nehezen tudok elviselni. A szerelem ellenére a játszószoba megmarad a fiatalok szívében, előszeretettel használják még most is, miután kinyílik Cristian lelke és elmúlnak a gondok. A fiatalok a végletekig a durvább együttlétek hívei lesznek, ami bevallom, egy kicsit meglepett.

Ez az erotikus álommese teljes mértékig azt hivatott leírni, milyen a nők számára egy ideális férfi, mik a rejtett vágyaink, mit tenne és miket mondana nekünk az álomférfink. Cristian gazdag, jóképű, csupa figyelmesség és kedvesség, olykor már túlságosan is, és semmi kivetnivalót nem vagyunk képesek találni benne. Tudjuk, hogy beteges szokásai a múltjának köszönhetőek, így ezek alól is oltalmat kap. Egy jelenet lesz azonban a könyvben, ahol sem figyelmesnek, sem tökéletes férfinak nem nevezném. Sajnos a szituációt nem írhatom le, mert túl sokat árulnék el, de természetesen a regény végére helyre fog állni a férfiról alkotott képünk, semmit sem csökken majd a szemünkben.

Egy záró kötet kapcsán talán a legfontosabb, hogy milyen lezárást ad a szerző a művének. Elvárjuk, hogy az emlékezetes legyen, de sokan talán még azt is, hogy boldog. Ebben a lezárásban, szerintem nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy Cristian ki fogj önteni a szívét Anának és feltárni a múltját. Ez mindig is várható volt, és részben kiszámítható is, mit fog takarni, mik lehetnek gyermekkora traumái. Hát azt kell mondjam valóban semmilyen meglepetés sem ér itt bennünket. Az egész annyira kiszámítható volt és rövid. Többet vártam volna pár oldaltól és valami igazán megrendítőt. Az epilógus nagyon művészire sikerült, felhőtlenre és minden nő álmára. Mesébe illő volt. Kicsit talán elnyújtott és sok is egyben. Olykor a kevesebb többet tudna adni számunkra.

A regény végén kapunk 2 fejezetet Cristian szemszögéből, egyet a gyermekkori éveiből, és egyet az első könyv eseményeiből. Az utóbbit nagyon jó ötletnem tartom, mert mindig jó érzés egy sorozat végeztével kicsit visszakanyarodni oda, ahol elindultak az események. És hogy milyen volt Cristian fejében lenni? Sajnos nem a legkellemesebb élmény. Remélem, hogy Ana száján és a perverz képzelgésein kívül más is jár a fejében, kicsit illúzióromboló volt az első részre nézve.

Én negatív ledöbbenéssel tapasztaltam, hogy lett egy egy mű Cristian szemszögéből is Grey címmel. Egyrészt annyira nem tetszett a sorozat, hogy azt újraolvassam, még ha más szemszögből is. Másrészt könnyen ronthatja el a folytatás azt is, ami már eddig jó volt, többek közt a Cristianról alkotott képünket. A könyv végén kapott két fejezet bőven elég lett volna, hisz itt is ér, hogy a kevesebb, többet és nagyobb újdonságot nyújtott volna nekünk.

Karakterek terén, ahogy mondtam számomra Ana nem tűnt sem intelligensnek, sem kivételes lánynak. Gondolatai borzalmasak, szókincse, irodalom szakos létére, nulla. Nem éreztem kapcsolatát kölcsönösnek Cristiannal, hisz férje mindent megadott neki, akár anyagilag, akár az ágyban, akár figyelmességet, míg ő ezt olyan kevésszer viszonozta igazán. Cristiannal ezzel szemben elégedett lehet minden nő, hisz pont olyan, amilyennek kell lennie. Mivel a történet nagyon nagy része kettejük "burokban" eltöltött ideje, ezért más szereplő személyisége nem igazán bontakozik ki. Én magam sem tudnék mit írni a többiekről, ahogy a könyv sem ír sokat.

Azoknak, akiknek az első két rész elnyerte a tetszését a befejezést is éppolyan meleg szívvel ajánlom, mert az élmény nem lesz másabb. Annak viszont aki újdonságra vágyik az erotika műfajában, annak újabb művekkel kell megismernie. Hasonlóképp bizarr, izgalmas, szenvedélyes élményt hoz számunka a regény mindezt fűszerezve több romantikus jelenettel az eddigiekhez képest.
Értékelés: 10/7


Kedvenc pillanatok:

Az epilógusban több ilyen mesébe illő jelenet is volt. Egy- kettőt untam, míg másokat imádtam. Azok a jelenetek kerültek közelebb hozzám, amik bár szenvedélyesek voltak és erotikusak, de ugyanakkor romantikusak és érzékiek is. Maradok ezeknél a nagy általánosságoknál, hogy sehol se áruljak el túl sokat.

A borító:

A történet megjelenítésében, témájában jó választás volt ez a külső. Kicsit ironikusnak találom a Szabadság ötven árnyalata esetén bilincset tenni a borítóra, de talán még a bilincsnek több értelme van, mint a címnek. Azt kell mondjam, hogy nem tudom miért kapta a mű ezt a címet. A filmes borítók is tetszenek ebben az esetben, mert szerintem jól eltalálták a főszereplőket.

2015. augusztus 22., szombat

Cecelia Ahern - Amikor megismertelek



Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: The Year I Met You
Fordító: Szieberth Ádám
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 352 oldal



Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete. 

Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte. 

Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján. 
Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.


Kedvenc idézeteim:

"Jobb máshová költözni, jobb gyökerestül kitépni magunkat a földből, és mindent újrakezdeni, mert csak akkor virulhatunk ki."

"Csoda csak ott terem, ahol elültetik."

"Ha azt akarod, hogy valami rendesen legyen megcsinálva, csináld magad: mindig is ez volt a filozófiám."

"Megtanultam, hogy egy eseményhez majdnem mindig két sztori tartozik: a nyilvános verzió és az igazság."

A véleményem:

Az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt szerencsém elolvasni az első Cecelia Ahern könyvemet. Az írónő iránt akkor kezdtem el igazán érdeklődni, mikor a múlt hónapban megnéztem az Ahol a szivárvány véget ér című filmadaptációt, ami az ő szépséges története a barátságról. Nagy vágyam lett ezután megismerkedni Cecelia írásaival, hiszen ez a film segített más színben látni a férfi és nő közötti barátságot, vagy éppen a fiatal anyaságot.

Boldogan tapasztaltam, hogy az Amikor megismertelek című regény is képes volt új színt, pozitív feltöltődést hozni az életembe. Egy csodálatos mesét kaptam, ami egy nem mindennapi lány életében végbemenő változásokat írja le. Egy hosszú utazás lesz ez, ahol legfőképp a barátságon és a segítség elfogadásán keresztül lesz képes a főhősnőnk belülről újjászületni, rendbe hozni kisiklott életét. Rengeteg instrukcióval gazdagodhatunk arra nézve, miként virulhat ki életünk, és mindezt egy kert kivirágzásával egybekötve ismerjük meg, melyből életünkre vonatkoztatva, mi is valami újjá, többé válhatunk. Nem is jöhetett volna jobbkor ez a feltöltődés az én életemben sem. A regény nemmindennapisága nem a történetében fog rejleni, hanem Jasmine személyiségében és gondolataiban, melynek nagy részét kiteszi a könyv. Szórakoztató és egyben érdekes élmény is lesz egy ennyire szokatlan nő gondolataiban barangolni, az ő szemével látni a világot.

A történet Jasmine gyermekkori visszaemlékezésével indul. Ez lesz az a bizonyos év, amikor a kislány megtudta, hogy előbb utóbb meg fog halni. Ez a főhősnőnk akkori életében hatalmas változásokat idézett elő, hisz a kislány immár megtanulta, hogy az élet rövid, az időnek értéke van, és nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető leghasznosabban, legkellemesebben töltsük el a maradék időnket.

"Ha csinálni akarsz valamit, most kell megcsinálnod, ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el."

Ettől a csínytevésnek indult pillanattól kezdve Jasmine igazi aktív emberré vált, aki ritkán volt képes utol érni önmagát, hisz annyi mindent szeretett volna még az élettől. Már itt, kislány korában láthatjuk, hogy egy nem mindennapi teremtéssel van dolgunk. Bár ez egy visszaemlékezés, ám azok a gondolatok, amik már akkor megfogalmazódtak egy kislány fejében, hihetetlenül nagy intelligenciára és racionalitásra utalnak. Egy szókimondó gyermek mesélte el nekünk bátor, részleteibe menő, nyers stílusában, mit élt át akkoriban. Mindezt aranyosabbá tette, hogy gyermeknyelven lett megfogalmazva, egy gyermeki, de abszolút nem mindennapi gondolkodásmóddal párosítva.

A könyvnek egyébként a végletekig megmaradt ez a pár oldalban is megjelenő stílusa. Hosszas, részleteibe menő leírások tömkelegével fogunk találkozni, melyeket szórakoztatóan képes elénk tárni az írónő. Ez a túlzott részletesség és racionalitás is humoros hatást képes sokszor elérni nálunk. Adalbert nagypapa kapcsán pl. nem csak azt tudjuk meg, mi volt a kedvenc tevékenysége, vagy hol játszott fontos szerepet unokája életében, hanem azt is, milyen illata volt, hogy megtelepedett a körme alatt a piszok a rengeteg kertészkedéstől, vagy hogy mit gondolhatna a bácsi, amennyiben saját temetésén részt vehetne. Az is egy végigmenő tendencia lesz, hogy kevés párbeszéddel találkozunk a könyvben. Megtudjuk, hogyan zajlott le egy-egy beszélgetés, de sokszor Jasmine gondolatain keresztül, vagy az ő összefoglalásában. Ez által kicsit hosszabb is lett ez a regény, mint más hasonló terjedelmű írás, hiszen ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy az Amikor megismertelek, egy faltól falig írott agymenés. Ennek azonban egy sorát sem bántam, mert imádtam Jasmine agyában járni, mert nem csak szórakoztató volt, hanem tanulságos is, nem mindennapi élmény.

A gyermekkor után hosszabb időt ugrunk az időben, ahhoz a bizonyos pillanathoz, amikor Jasminet saját jó barátja elbocsátja a társtulajdonában lévő munkahelyéről.  A lánynak a munka jelentette eddig az életét, azt a tevékenységet, amelytől érezhette magát valakinek, hasznos tagjának a társadalomnak. Úgy vélte, ettől teljes az élete, és ettől nem vesztegeti idejét feleslegesen. A foglalkozása az volt, hogy vállalatokat indított, hozzáadta ötleteit, és kreativitását, majd miután működő szintre fejlesztette, eladta azokat. Jelenlegi, 4 éve működő vállalatával sem szerette volna ezt másképp csinálni, azonban üzleti partnerének más céljai voltak működő szervezetükkel. Ő foggal körömmel ragaszkodott hozzá, és még az eladás gondolata is elborzasztotta. A lányt tehát 1 év kényszerszabadságra, azaz úgynevezett "kertészszabira" ítélték, mely alatt nem állhatott munkába, hiszen egy konkurens vállalatnál való elhelyezkedés veszélyeztetné a cég működését. Nem tartom meglepőnek, hogy jómagam sem hallottam, még a kertészszabadságról, hiszen Magyarországon ritka lehet az a vállalat, aki azért képes fizetni, hogy ne dolgozzunk. Míg a mi szempontunkból ez egy csodás dolognak tűnik, addig Jasminenak ez volt a lehető legrosszabb opció, ami történhetett vele.

Ettől kezdve a nő otthon tengeti napjait, Dublin egyik kertvárosi részében. Barátjai és családja mind-mind sajnálkozva tekintenek rá, csak erősítik szegényben az érzést, hogy mennyire jelentéktelen lett az élete. A nagy, és hosszan tartó változást az a látszólag jelentéktelen esemény fogja beindítani Jasminnál, ahogy a könyv hátoldala is írja, amikor megismerte Őt. Az a bizonyos szereplő, akihez szól a történet, az nem más, mint Jasmine egyetlen, "nem az idős éveiben járó" szomszédja, Matt Marshall. A DJ- ként és műsorvezetőként tevékenykedő negyvenes éveiben járó férfi is élete legsötétebb korszakát éli. Felesége elhagyta, az alkohol rabja lett, ráadásul egy munkahelyi incidense miatt felfüggesztés alá is kerül a rádiózás alól. Két szerencsétlen sorsú ember fog egymásban vigaszt lelni, motiválni a másikat, és rámutatni saját hibáikra, ez által is befolyásolva a másik életének menetét. Úgy vélem, már ez önmagában érdekes, hogy egy gyűlöletből indult nem mindennapi barátság hoz életre szóló változást. Azt hittem, mint más regényekben, itt is a szerelem lesz a mozgatórugó, és hogy talán ez a két nehéz természetű szereplő is egymásra fog találni, mint zsák a foltjára, de végül, valami teljesen mást hozott a könyv.

Nem lehetett tehát kiszámítani, hogyan alakul ezek után Jasmine sorsa, és hogy kinek, milyen szerepe lesz az életében, mindössze azt éreztük, hogy változások vannak kilátásban, melyek után már semmi sem lesz ugyan az.

A kert motívuma nagyon fontos lesz a regényben. Szinte ez lesz az egész mozgatórugója. Már Jasmine nagypapának halálakor is fontos szerepe volt a kertészkedésnek, későbbiekben megtudjuk hogy Jasmine, és Down kóros nővére Heather névválasztásának is ehhez van köze. A 33 éves főszereplőnk életének tanítója és változásokat előidézője is nagyrészt saját kertje lesz, melyet eleinte semmire sem tartott, de később gondozása alá vette, és a legfontosabbá vált számára. A kertje állapota adott folyamatosan hű képet arról, hogy mutat a lány lelke, mi zajlik le benne:

"A kertem pedig az én hű tükröm: a kertem, amely egykor kopár volt és terméketlen, de most a bőség hona, ahol virul, érik minden. Gyarapszik, prosperál. És talán rólam is elmondható ugyanez."

Ugyan ilyen fontos szerepe lesz az évszakoknak is, melyek négy részre hivatottak osztani a könyvet. Jasmine egy éves kertészszabiját az évszakokon keresztül ismerjük meg, ami nem csak folyamatos változást hoznak majd az életében, hanem egyaránt a kertjében is.

Ahogy írtam, meglepett, hogy a barátság játszotta a főszerepet a könyvben, és hogy olyan volt az írás, mintha az egész csupán Mattnek íródott volna. Ettől függetlenül azonban volt egy kevésbé hangsúlyos, romantikus szál is a regényben. Sokkal inkább lesz az Ahol a szivárvány véget érttel szemben ez a történet lélektani, tanító jellegű, mint romantikus. 

A regény gyenge pontjai, hogy kevés benne az esemény. Ahogy már írtam, itt nem is azon van sokszor a hangsúly, hogy mi történik. Viszont mi olvasók nem vagyunk képesek nem várni a fejleményeket és türelmesek lenni. A másik negatívuma pedig az, hogy ha Jasmine nagy ritkán cselekszik is, akkor sem mindig helyesen. Tudom- tudom, kellenek egy történetbe bonyodalmak és megoldásra váró problémák, de néha azt kívánom, bárcsak ő is azt lépte volna, amit én és ne gondolkozna ennyire elvontan, amikor nem szabadna.

Karakterek ábrázolása terén az lesz a jellemző, hogy mondjuk az ifjúsági regényekkel ellentétben, itt nem részletes külső leírásokat olvashatunk, hanem furcsa szokásokat és a lélekben lejátszódó folyamatokat. Legjobb példa erre, hogy szinte az első száz oldalig azt sem tudtuk, hogy főhősnőnk vörös hajú, kék szemű lány.  Matt Marshall bármennyire is elcseszett apa, vagy ember, mindig is szimpatikus volt a számomra. Érezni lehetett, hogy nem véletlenül ilyen, és hogy képes a változásra. Már akkor megszerettem, amikor megtudtam, hogy egy Guns N Roses szám a kedvence. Nekem is ők a kedvenc zenekarom. Jasmine egyébként nem volt minden pillanatában szimpatikus a számomra. Tudtam vele azonosulni, hiszen az én agyam is folyamatosan pörög, sokszor hasonlóan értelmetlen és elvont dolgok körül, ráadásul én is ezt a rendezettséget, hasznosság érzetet szeretem az életemben, viszont mikor rossz döntések sorozatát hozta, akkor annyira haragudtam rá. Meg tudtam érteni az érzéseit, de cselekedeteit nem.

Mindenkinek ajánlanám a regényt, korosztálytól függetlenül, mert mindannyiunknak vannak az életében nehéz időszakok, melyeket csak gyökeres változásokkal lehet megoldani, és ahol segítséget nyújthatnak Cecelia szavai. Bár én magam is a fiatal felnőtt korosztályhoz tartozom még és távolinak érzem a harmincas éveket, de képes voltam azonosulni. Jó érzés volt valami komolyabbat olvasni. Jesmine való igaz, hogy már felnőtt, de gyerekes csíntevéseivel, szokatlan gondolataival érezni fogjuk, mennyire gyermek még a lelkében. Remélem én is ilyen leszek ennyi idősen. Igaz, közelebb állnak még a szívemhez az ifjúsági regények, mert szeretnék még fiatal lenni, álmodozni, de ez a regény sem nyújtott más élményt, mint azok, és emellett még olyan dolgokra is megtanított, melyre csak egy igazi, dolgozó, problémákkal teli nő élete képes.


Értékelés: 10/9


Kedvenc pillanatok:

A legjobb olvasásélményeim jelen esetben nem valamilyen eseményekhez köthetőek, sokkal inkább Jasmine-hoz. Voltak apró gondolatai, filozófiái, melyeket mikor az otthoniak körében felolvastam, ők is jót mulattak, ahogy én is. Imádom, mikor olyan okosságokat mondanak ki az életről, melyeket én magam sem gondolok másképp, ilyen formában mégsem jutott eszembe megfogalmazni őket.

A borító:

Imádom a rózsaszín és a fehér színeket, a falam is pont ilyen. Meglepett, hogy ezen a könyvön nincs a hátsó oldalra zsúfolva egy hosszú leírás, a vonalkód, az ár... Ezeknek a behajtható fülek szolgálnak helyül. Örültem ennek. A kiadó logója is hasonló okokból nyerte el a tetszésem. Nem hivalkodó és feltűnő, beolvad a borítóba, harmonizál vele. Gyönyörűek a kerti dombornyomott minták is.  Számomra az egész olyan szolid, visszafogott, és természetes, ahogy maga a könyv is. Jobban tetszik ez a borító, mint az eredeti.



Ezzel a kis logóval szeretném nektek jelezni, hogy részt veszek a Hédi könyves blogja által indított Könyves Blogger gyorstalpalón.

Ezt a bejegyzést szántam a Gyorstalpalónk első feladatának, ami egy tetszőleges könyv értékelése volt.

Csapatunk további értékelései:

Book Universe - Jamie McGuire:Red Hill

Könyvforgató Zug - J. Sterling - A hibátlan játék
Könyvek Szárnyán - Libba Bray - A látók

2015. augusztus 19., szerda

Marie Lu - Champion – Bajnok


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Champion
Fordító: AncsaT
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 372 oldal



June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Kedvenc idézetek:

"Érzések nélkül mi marad az emberből?"

"Amikor az érzések csődöt mondanak, csak a logika segíthet."


A véleményem:

A Legenda sorozatot, amikor megismertem, még nem volt igazán ismert az olvasók körébe. Örömmel tapasztaltam, hogy ma már viszont sokak kedvencévé vált, beszélnek róla, ajánlják másoknak. A második kötetet a múlt év vége felé fejeztem be, így sokat nem kellett várakoznom a befejező kötetre. Sajnos azt meg kell említenem, hogy félve kezdtem neki a lezárásnak. Az első rész még izgalmas volt, egyedi a maga műfajában, ami akkoriban még nem is volt ennyire divattéma, mára azonban a sok disztópia között jelentéktelenné és felejthetővé vált ez az első kötet. A második könyv nem is a felejthetősége, hanem az unalmassága miatt okozott csalódást. Tisztán emlékszem az akkori olvasásélményemre. Mikor több, mint 100 oldalt próbáltam egyszerre elolvasni a regényből a végére megölt az unalom. Azt kívántam legyen vége. Túl sok volt az akcióból, kevés az igazi izgalomból, romantikából, újdonságból. A témája egyébként tetszett, ahogy a cselekménysorozat is, inkább azok mennyiségével nem voltam elégedett.

És aztán a kezembe vettem a befejező kötetet. Tiszta szívből mondhatom, hogy ez a történet fantasztikus volt. Végre visszatért a sorozatba az, amiért igazán megkedveltem. Az egész olyan nagyszabású volt, filmvászonra való. Újra visszatért az igazi romantika és az a pár harc, amiben részünk volt sem volt egysíkú. Külön boldogsággal töltött el, hogy jól átgondoltnak éreztem a könyv szerkezetét. Bizonyos események épültek az előző fejezetekre. Itt semmi sem lógott a levegőben. Végre kerek egész lesz a sztory és megszépültek benne azok a pillanatok is, amik esetleg korábban nem tetszettek.

Minden előzményre nem emlékeztem, mikor a kezembe vettem a Bajnokot, nem volt azonban semmi baj, a lényeget felidézte számomra a könyv, és ami különösen jó volt ebben, hogy nem egyből a legelején hallgathattunk egy unalmas hosszú visszaemlékezést, hanem mindig ott kaptunk vissza egy emléket, ahol szükség volt egy-egy előzmény felidézésére.

A Bajnokban Day és June külön utakon járnak már közel egy éve. A fiúval veszi kezdetét a történet, aki katonaként tengeti napjait, miközben küzd agyi betegségével, melyről June semmit sem sejt, hisz a fiú nem szerette volna erről tájékoztatni őt, nehogy ez miatt a lány lemondjon Princepsjelöltségéről.

Eközben June politikai eseményeken, és tanításokon vesz részt, hogy Princeps válhasson belőle és részt vehessen az ország vezetésében. Andennel a jóképű Első Polgárral gyakran kerültek közel egymáshoz, de ennek ellenére a lány gondolatai is csak Day körül járnak.

2015. augusztus 15., szombat

Jenny Han - It's Not Summer Without You – Nincs nyár nélküled


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: It's Not Summer Without You
Fordító: Tóth István
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Ajánlott korhatár:  14 éves kortól
Oldalszám: 264 oldal


Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé viszi Bellyt. Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy Conrad után fut, vagy végre képes lesz elengedni a fiút?


Kedvenc idézeteim:

"Az ember nem tudhatja, mikor lát utoljára egy helyet. Vagy egy embert."

"Amikor meghal valaki, akit szeretünk, azt nem érezzük valóságosnak. Olyan, mintha valaki mással történne. Valaki más életében. Soha nem értettem az elvont dolgokat. Mit jelent, amikor valaki ténylegesen és igazából elmegy?"


A véleményem:

Nagy örömmel töltött el, mikor a könyvtárban ráakadtam a Nyár- trilógia második kötetére, mivel a harmadikat ajándékba kaptam, és tudtam, addig nem vehetem le a polcról, míg az előzményekkel nem végeztem.Az első rész júniusban járt nálam, így friss volt még az élmény, könnyű volt felidézni, hogy fejeződött be az előzmény. Akinek esetleg sok idő telt el a két olvasmány közt, az se essen pánikba, mert az események újra fel lesznek elevenítve, sőt, olyan részleteket is megtudunk a múltból, amik eddig kimaradtak.

Ahogy a Nyár, amikor megszépültem, úgy a Nincs nyár nélküled sem egy lineáris, egy szálú történet vezetés. Egyrészt megint kapunk több szeletet is a múltból, a fiatalok gyermekkorából, másrészt újdonság lesz, hogy Jeremiah szemszögéből lesz megírva pár fejezet. Számomra ez azt sejteti, hogy a befejező kötetben, akkor Conrad lesz a soros, de nem nézek bele előre, hagy legyen meglepetés. Minden esetre még mindig egy nagyon személyes szemszögből látjuk majd a történetet, ahol mások bőrébe bújva minden apró érzelemnek szemtanúi lehetünk.

Lényeges eltérés lesz, hogy az első kötettel ellentétben, ez a mostani sokkal gyászosabb, drámaibb, komolyabb hangvételű. Az első egy könnyed nyári kaland volt, szerelem, egy kevés drámával vegyítve, a mostani, azonban képes egyre inkább a szívünkig hatolni. Már az előző kötet is erősen elékeztetett, az Utolsó dal című filmre, Miley Cyrus főszereplésében, ez a mostani azonban már teljes mértékben. Ugyan az a kettő központi témája, talán még kicsit a hangulata is.

Amit kapunk ettől a regénytől, az egyrészt Belly nem látott egy éve. Nagyvonalakban megtudjuk, milyen volt a többi évszak a lány számára, és hogyan alakult köztük a viszony Conraddal. Másfelől ott lesz számunkra a jelen, ami tragikus fordulatot vett Susannah halálával. Ahogy látom, ezt az eseményt így konkrétan nem mondja ki a fülszöveg, azonban már a regény így veszi kezdetét, a fiúk édesanyja nélkül. Arról, hogy mi történt a múlt ad majd képet. Ahogy utal rá a leírás Conrad egyik napról a másikra otthagyta az iskolát, a vizsgáit, ezért Jeremiah és Belly a keresésére fognak indulni, ami nem lesz egy hosszú időszak. A regény nagy része már a három fiatal közösen töltött 1-2 napjáról fog szólni. Az eddig is sejthető szerelmi háromszögből, itt a második kötetben már valóban háromszög lesz, hisz megismerjük Jeremiah érzéseit és a fiatalok közelebb fognak kerülni egymáshoz, míg Conraddal, ahogy ebből következik távolabb.

2015. augusztus 12., szerda

Papírvárosok


Megjelenés dátuma: 2015 július

Rendező: Jake Schreier

Hossz: 113 perc

Műfaj: dráma, romantikus



Pénteken végre volt alkalmam moziba menni, ugyanis fel szerettem volna
utazni Pestre, hogy szerezzek pár könyvtári könyvet, gondoltam, itt még ne érjen véget a szórakozás egy fárasztó munkahét után. Legutoljára A lázadó megjelenése hozott ilyen lázba, mint most a Papírvárosok, de akkoriban viszont annyira sok volt a vizsgák és az egyéb teendők sora, hogy most jutottam el sajnos csak idáig. A vetítésen egyébként nem voltak túl sokan annak ellenére, hogy alig egy hete került csak a film a vászonra.

Ez egy a könyvtől független vélemény lesz, hiszen én nem olvastam a művet, bár számtalanszor botlottunk már egymásba. Ott van a nyereményjátékok ajándékai közt, az értékeléseknél, mások új szerzeményeinél, én mégsem tudtam róla sokat. Amikor viszont megláttam az előzetest, azt gondoltam, hogy ez egy különleges film lehet, és nekem pont ilyenre van szükségem.


A véleményem:

A történet eleje engem a Változó szerelem című filmre emlékeztetett, ami az egyik nagy kedvencem. Amikor, két fiatal egymás szomszédságába költözik, majd kialakul az egyik gyermek részéről egy vonzalom, ami éveken át kitart. Persze, sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani ez a visszaemlékezés, hiszen az előzetes nem erre utalt. Utána azt vártam, hogy talán, az Ahol a szivárvány véget ér című íráshoz lesz hasonló a film, amelyben a két fiatal elválaszthatatlan barátok. Aztán szintén valami más kerekedett ki belőle, mint amit gondoltam.

Ezek után elérkezett az ominózus este, amikor is Qunetin élete új fordulatot vett a Margoval elkövetett csínytevésekkel teli este után. Itt is felrémlett bennem a gondolat, hogy talán erről a bizonyos estéről fog szólni minden, de szép lassan innen és továbbléptünk, míg nem elérkezett a történt igazi témája: egy nyomozás, majd egy hosszan tartó kaland Margo keresésével. Erre nem is számítottam, főleg arra nem, hogy a lány ilyen keveset fog majd a filmben szerepelni, hisz a trailerek nagy részén az ő arca tekintett ránk vissza. Ezek után már megfordult a fejemben, hogy talán ebben a mesében nem is igazán a szerelem lesz a fontos, hanem valami mást üzen nekünk az író, de azért magamban reménykedtem a fiatalok egymásra találásában.

Ha visszaemlékszem erre a moziélményemre, egyaránt jut eszembe számos gyönyörű pillanat, és olyan is, ami nem nyerte el tetszésem. Úgy vélem a szárnyalás a fiatalok együtt töltött estélye volt. Itt képes voltam én is titokzatosnak tartani a lányt, érdekesnek, rendkívülinek. Sosem tudtam kiszámítani, mivel rukkol elő. Az egész hangulat olyan varászlatos volt. Qunetin gyermeki arca és tudatlansága a világról, nyíltsága csak még inkább tökéletessé tette az egészet. Azt hittem, ezek után útjaik összeértek és elválaszthatatlanok lesznek. A befejezés azonban felébresztett ebből a hangulatokból, kiábrándított és megváltoztatta az egész történetről a véleményemet. Margo itt már átlagos, hétköznapi lánnyá vált, aki menekül a problémái elől, aki elvárja másoktól, hogy tanuljon, fejlődjön, ő maga mégis ugyan ott tart, ahol az események elkezdődtek. Egészen az utolsó jelenetekig voltam törhetetlenül a film szerelmese, azonban ahogy az eleje, úgy a vége is nem várt meglepetésekkel volt teli, sajnos itt a szó negatív értelmében.

Rendkívüli volt még ezen kívül az egésznek a hangulata, a képi megjelenése, az izgalmi állapota, amit közvetített, és a filmzenéi. Átjárt minket is a Papír városok életérzése, elrepített minket egy másik világban. Humornak sem volt híján a regény, hisz Qunetin barátai folyamatosan biztosították nekünk a szórakozást, ahogy néha Margo is, vagy a főszereplőnk esetlensége. A moziban több hangos kacaj is elhangzott, részemről is, hiszen jól voltak viccek, komikus volt helyenként a történet, és ez a varázslatossal, rejtélyessel a lehető legjobb párosítás.

Míg az elején úgy hittem, Margo lesz a kedvenc karakterem, mint bárki másnak a sulijából, addig ő lett igazán az egyetlen, akit nem kedveltem meg. Nagyon sok fontos gondolata volt, jól látta a világot, elmés lány, azonban akárhogy is nézem, olykor kihasznál másokat, képtelen a változásra, képtelen lenne ő tenni Qunetinért vagy a barátaiért, pedig azok segítségére siettek. Hogy a könyvben, milyen lehet a lány, azt nem tudom, de képes vagyok elképzelni, hogy ott szimpatikusabb, másabb, kapunk lehetőséget annak megértésére, hogy miért ilyen.

A főhősünk esetlen, zárkózott típus a kezdetekben. Nehéz vele azonosulni, mert képtelen lazítani, élvezni az életet, a komfortzónájából kitörni, és nem a jövőért, hanem a máért élni. Szerintem ez a probléma, amit megfogalmazott az írónő, valóban általános jelenség. Folyton küzdünk, mi emberek valamiért, majd nincs is időnk örülni, ha valamit elérünk, vagy valami jó lett. Vagy éppen nem állunk meg arra a pár pillanatra, hanem már új célok elé nézünk és kezdődik minden elölről. Talán néha kellene egy kis céltalanság, egy kis pihenő a harcban.
Számomra a kedvenc egyébként Lasey lett. Ő sokkal inkább főhősnőnek illő karakter, hisz jó fej, kedves, érdekes lány, aki hétköznapi gondokkal küzd. Olykor-olykor az ő szálukat Bennel érdekesebbnek is találtam.

Talán annyiban többet adhat egy könyv, hogy még itt a vásznon, a sok akció és világrengető film mellett, egy apró tárgy, vagy éppen jel megtalálása, nem számított nagy dolognak, míg egy könyv le tudná úgy írni ezt az eseményt, mintha ez lenne a világon a legfontosabb. A vásznon olyan aprónak, és jelentéktelennek tűntek bizonyos események. Egy regény, képes lehet leírni a szereplőkben tomboló érzelmeket, izgalmi állapotot és ránk is átragasztani.

Nem lett tehát a film számomra a legkedvesebb, de lehetett volna egy másmilyen befejezéssel. A könyv iránt mindenképp felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy szeretném majd kézbe venni, de addig is maradnak a kellemesebb emlékek. Azt viszont valaki árulja el nekem, ha érti, hogy hogyan volt képes Qunetin odaérni a bálra, amikor busszal ment, és a fiataloknak is alig sikerült, akik kocsival?

Jus Accardo - Untouched – Érintés nélkül


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Untouched
Fordító: Károlyi Eszter
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 84 oldal



Kale napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.

Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.

Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve.

Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez?


Kedvenc idézeteim:



"Ha csak rám nézett, én voltam a legfontosabb ember a földkerekségen."

"Az emberek próbálnak helyet adni egymásnak – amit én sosem fogok érteni. Ha van lehetőségük megérinteni valakit, miért nem teszik? Pedig elképesztően jó érzés."


A véleményem:

A Denazen sorozatba annak hatására kezdtem bele, még nem olyan régen, hogy láttam, igazán híres a sorozat. Kellemetlennek éreztem, hogy én ennek ellenére mégsem tudok róla semmit, és hát kíváncsivá váltam. Nem ez lett azóta a kedvencem, de ettől függetlenül teljes mértékig élveztem az első két kötetet. Szörnyen emlékezet a Kyle a rejtélyes idegen című tv-sorozatra a sztory, hiszen Kale és Kyle nem csupán a nevében hasonlít, hanem a világ iránti idegenségében, személyiségében és stílusában is . Ilyenkor mindig elgondolkodtat, hogy vajon az írónő is látta-e ezeket az epizódokat, és az volt-e rá hatással.

Hogy miért pont egy másfeledik rész került kiadásra a folytatás előtt és hogy miért a második részt követően, ezt nem tudnám megmondani. Teljesen ledöbbentett. Úgy vélem, nem volt igazán semmi értelme, mert egyik részhez sem tett hozzá semmi pluszt. Talán az egyedüli oka, amiért megalkothatta az írónő, az az lehetett, hogy kicsit jobban megismerjük Kale szemszögét. Ahhoz, hogy a fiú lelkébe lássunk kevésnek éreztem ezt a 80 oldalt. De jobban belegondolva mindenhez kevésnek éreztem.

Ott veszi kezdetét a kiegészítő kötet, amikor Dez és Kale bekopogtat egy új Hatos, Kierman ajtaján, hogy meséljen a lila hajú lánynak a Denazen veszélyéről és felajánlhassák védelmüket. A Mérgezésben már hallhattunk róla, hogy a fiatal pár azzal töltötte a nyarát, hogy Hatosokat próbált felkutatni, így ezen nem is lepődtünk meg. Azon viszont talán igen, hogy kalamajkába is keveredtek eközben, hiszen erre semmi sem utalt a folytatásban. Ez is egy oka volt annak, hogy ezt egy teljesen külön álló könyvnek éreztem, ami sehol sem kapcsolódik a többihez. Mintha, amikor az írónő megírta a második kötetet, nem is gondolta volna, hogy akar majd egy előzményt is. Ez a 80 oldal csal lógott a levegőben.

2015. augusztus 10., hétfő

Cassandra Clare - City of Heavenly Fire - Mennyei tűz városa



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: City of Heavenly Fire
Fordító: Kamper Gergely
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 650 oldal



A Végzet Ereklyéi zárókötete
Erchomai, mondta Sebastian. Jövök.

Árnyvadászok
A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace,
Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.

Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.


Kedvenc idézetek:

"Olyan ember volt, aki soha nem azt mondta, hogy nem lehet, hanem azt, hogy megcsinálom."

"Mert a világ nem különleges és hétköznapi emberekre oszlik meg. Mindenkiben ott rejlik a lehetőség, hogy különleges legyen. Amíg valakinek van lelke és szabad akarata, bármi lehet belőle, bármit tehet, bármit választhat magának."


A véleményem:

Hát ismét véget ért egy évekig tartó kaland a Végzet Ereklyéi befejező kötetével. Várnom kellett egy- két napot mire könnyű szívvel meg tudtam írni ezt a véleményt, hiszen ez egy fájó pont. Emlékszem még a pillanatra, mikor az első kötetbe belekezdtem. Unokatestvérem szerezte be először az első részeket. Eleinte azt hittem, ez valami fiús sorozat, tele akciókkal és vérrel, erre kiderült, hogy egy fantasy romantikus, ami igazán különleges és ami méltán lehet ott bárki kedvencei közt. Azóta már egész kultusz épült a sorozat köré: ajándéktárgyak, testvérsorozatok: előzmények és kiegészítések... Igaza is van az írónőnek, hogy órási sikerét, nem hagyja kihűlni, és tovább viszi az Árvadászok meséit. Igyekszem kifejezetten csak a befejező kötetet értékelni, de megeshet, hogy nem bírom ki nosztalgiázás nélkül.

Mivel viszonylag hosszú idő telt el Az elveszett lelkek városa és a befejező kötet között, ezért láttam, hogy sokan szenvedtünk azzal a problémával, hogy nem igazán tudtuk felidézni, hol fejeződött be az előző kötet. Részletesen erre ez a könyv sem tért ki így érdemes kicsit utánajárni, azonban a lényeget enélkül is érteni fogjuk, nem lesz különösebb gond.

A regény ott veszi kezdetét, mikor Sebastian, Valentine fia hosszú idő után előbújik menedékéből és beveti a sötét harcosokból álló seregét, amit a Pokol kelyhével teremtett. Régóta várták már az árvadászok ezt a pillanatot, hiszen fogalmuk sem volt, mire készülhet a fiú, hol fog lecsapni, mikor kerül sor az elkerülhetetlen ütközetre. Sebastian terve viszonylag egyszerű volt, nem mentes józan észtől  és taktikák sorozatától. A legtöbb árvadász intézetet megtámadta, árvadász harcosait átváltoztatta sötét harcossá, akit pedig nem tudott, azt megölte. Szövetségeseket gyűjtött, miközben az ellenség barátait fenyegetésben tartotta és igyekezett elriasztani ősi ellenségeitől. Ezen kívül a fiú bravúrosan képes az amúgy is kaotikus hangulatban lévő ellenségei közt belső viszályt szítani, ezzel is bontva csoportos erőiket. Látszólag csupán két gyenge pontja maradt a fiúnak: a testvére Clary és a mennyei tűz, mely Jace vérében csörgedezik. A húga azért szükséges a fiú számára, mert mit sem ér a hatalom és az uralkodás, ha nincs kivel megosztani dicsőségünket, és az öröklétünket. Utóbbi pedig azért fontos számára, mert ez az egyetlen eszköz, mely képes elpusztítani. Félnivalója mindössze azért nincs, mert Jace nem képes uralni a benne lobogó mennyei tüzet.

2015. augusztus 9., vasárnap

Féléves könyves kiakadás booktag

Féléves könyves kiakadás booktag


Alizée Denave Napi könyv című blog kihívására vágtam bele ennek a booktagnek a kitöltésébe. Bevallom, ez életemben az első, így még egy kicsit bizonytalanul estem neki a megírásának. Midig is irigykedve tekintettem azokra, akik tömegével kapnak meghívásokat ezekre a bejegyzésekre, hiszen ők már sok könyves bloggert ismernek, esetleg tartanak velük rendszeres kapcsolatot. Én sajnos a közvetlen környezetemből nem ismerek ilyet, közvetetten pedig alig egy-kettőt, de azon leszek, hogy másokat is megismerjek, hiszen jó érzés olyanokkal beszélgetni, olyanok bejegyzéseit olvasni, akik hasonló érdeklődésűek.


1. A legjobb 2015-ös olvasmányom

Ezt igazán nehéz kérdésnek tartom, hisz több új kedvencet is avatott az eddigi félév. A legkiemelkedőbb Jennifer L. Armentrout - Eredet című könyve volt, Libba Bray - A látók című misztikus krimije és Colleen Houck - A tigris utazása című kötetet, ahogy már az előző részei is azok voltak. Ezeknek az íróknak az írásai már eddig is mind- mind kedvencek lettek, idén sem okoztak csalódást.

2. Legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastam

A Luxen sorozat negyedik kötetét választanám, mert az Eredet felülmúlta még a sorozat eddigi részeit is, pedig már így is azon kevesek közé tartoztak ezek az írások, amiket negyed annyi idő alatt is képes voltak befejezni, hiszen letehetetlenek és mindig behálózzák az elmém. Még mindig hatással vannak rám. Őszintén remélem, hogy a befejezés is ennyire jó lesz majd, és kárpótol azért a veszteségért, hogy nincs tovább.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastam, de szeretnék

Két olyan könyv van, ami nemrégiben jelent meg és már szörnyen vágyom rá, hogy megszerezzem.
Ez a Luxen sorozat befejező kötete, az Ellenállás és a Párválasztó negyedik része a Koronahercegnő. Többször is szerettem volna már őket megrendelni, de eddig mindig másra esett a választás. Talán az őszi születésnapom majd segít ezek beszerzésében. Mara Dyer eszmélése című könyv is nagyon felkeltette az érdeklődésemet ezen kívül.
4. Legjobban várt friss megjelenésem az év második felére

Egy olyan kötetet tudnék itt említeni, aminek megjelenéséről már az egész internet zenget. A Gabo kiadó jóvoltából idén nálunk is megjelenik Mary E. Pearson - Az árulás csókja. A külső és a leírás egyaránt nagyon feleltette az érdeklődésemet. Szeretem a Gabo kiadót, és örülök, hogy jó könyveik listája folyamatosan bővül.

5. Legnagyobb csalódásom  

Brigid Kemmerer - Vihar című könyve számomra ilyen volt, hiszen annyira jó volt az alapötlet, ráadásul nagyon vártam hogy a kezembe tarthassam, mégsem kaptam tőle egy gyönyörű, maradandó élményt. Közel sem ez volt a legrosszabbnak ítélt könyvem az idén, de ettől a mesétől sokat vártam, és épphogy csak kaptam valamit. Ennek ellenére adni fogok esélyt a folytatásoknak is, hátha beindul a történet.

6. Legnagyobb meglepetésem 

Libba Bray okozta idén a legnagyobb döbbenetet számomra A látók című regényével. Számítottam rá, hogy tetszeni fog a könyv, hiszen eddig minden kötete tetszett, azonban nem hittem volna, hogy ennyire újszerű, egyedi ötlettel lesz képes előállni, ami ekkora újdonságot jelent majd a Vörös pöttyös könyvek körében. Tökéletesen meg lett írva a regény, élethűen vissza lett adva egy izgalmas korszak, és közelebb hozta számomra a krimi műfaját. Erre tényleg csak Libba lehet képes.

7. Kedvenc új szerzőm (debütáló, vagy számodra új) 

Colleen Hoover egy Rubin pöttyös regénye nagyon belopta magát a szívembe. Örömmel láttam, hogy több könyve is megjelent már magyarul. Mivel új kedvenc lett, azon leszek, hogy ezek is eljussanak hozzám. Imádom ahogy ír, mert annyira könnyedén képes felkelteni az érdeklődést, hogy talán ez lett az idei év leginkább éjszakába nyúló olvasmánya, a Reménytelen.

8. Legújabb könyves szerelmem

Ha itt a kérdés arra irányul, hogy kibe szerettem bele a férfi nem könyves képviselői közül, akkor a válaszom Négyes A Beavatott című könyvből. Minden megvan benne, aminek meg kell lennie egy férfiban: titokzatos, bátor, intelligens, gyönyörű testalkat, de mégsem az a szörnyen kigyúrt férfi típus, aki már taszítana.

Akik továbbá még ehhez hasonló férfi típusok voltak, azok Malaci a Sanctumból, Deamon a Luxen sorozatból, Ren A tigris utazásából és Marc a Vérmacskák sorozatból.

9. Legújabb kedvenc karakter

Bár a legtöbb könyvben mindig a férfi karakterek kerülnek közelebb a szívemhez, talán azért, mert nem az ő szemszögükből látjuk a történeteket, így az ő gondolataik kevésbé bosszantóak. De ezen kívül az is közrejátszhat, hogy legtöbb olvasmányomat nő írta, és ezekben kevésbé számított az, hogy főhősnőnk tökéletes legyen, míg a férfiaknál ez már nélkülözhetetlen elem lett. Evie O'Neill-t választottam mégis a kedvencemnek, mert ő igazán jól sikerült személyiség. Szórakoztató, botrányos, megdöbbentő és izgalmas. A Látók című regény főhősnője.

"Evie szerint kevés rosszabb dolog van, mint átlagosnak lenni. Az átlagos dolgok a a balfácánoknak voltak. Evie különleges akart lenni."

10. Egy könyv, amin sírtál

Rachen Vincent Vérmacskák című sorozatának befejező kötete, az Alfa volt talán az egyetlen ilyen könyv. Történt ugyanis benne egy olyan haláleset, amire bár számítottam, de fájt, hiszen úgy éreztem én is egy olyan karaktert vesztettem el az életemből, aki meghatározója volt a sorozatnak és aki nélkül semmi nem lesz már ugyan olyan. Mintha csak a valóságban veszítettem volna el valakit. Sok meghatottság csak azért kerít hatalmába, mert együtt érzek mások fájdalmával, de ez, mintha valóban az én fájdalmam lett volna, a személyes fájdalmam.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Akadt egy írás, amit mikor a kezembe vettem kételkedtem, hogy nekem való lesz. Majd miután magam mögött hagytam pár tíz oldalt ez a megérzés csak erősödött. Már a feladás szélén álltam, annyira kín szenvedésként éltem át az eseménytelenséget, az idegen szavak érthetetlenségét, ezt a számomra idegen kultúrát, azonban 200-300 oldal után Jay Kristoff - Vihartáncos című könyve szárnyra kapott. Különlegessé vált és izgalmassá. Tele volt a természet iránti szeretettel, pozitív üzenetekkel és borzongással, amit csak egy ennyire jól kidolgozott világ tudott nekünk megadni.

12. Kedvenc filmes adaptációm, amit az idén láttam

Számomra az Ahol a szivárvány véget ér című film egy új kedvenc lett. Nem is gondoltam volna,
hogy ennyire közel kerül majd a szívemhez, de hatással volt rám, boldoggá tett, és még a mai napig sokszor elgondolkodtat. A könyvet sajnos nem olvastam, de mióta láttam az adaptációt minden vágyam, hogy megszerezzem.

Ezen kívül a Papírvárosok című filmet is megnéztem a moziban. A könyv ismerete nélkül azt mondom remek történet. A vége sajnos elszomorkodhatott és határozottan ledöbbentett a szó sajnos nem pozitív értelmében, de az üzenete gyönyörű és hasznos.

13. Kedvenc értékelésem, amit az idén írtam

Vannak könyvek, melyek hatására csak úgy dőlnek belőlünk a szavak. Túlteng bennünk az igény, hogy valakinek elmesélhessük mit éltünk át, és hogy mások elolvassák, reagáljanak, elmeséljék az ő élményeiket, esetleg kedvet kapjanak hozzá. Az én kedvenceim azok a bejegyzések lettek, amikről igazán könnyedén és sokat tudtam írni. Amelyeknél olyan képeket találtam, amik élethűen visszaadták a könyv eseményeit és hangulatát és azok, amik másoknak is tetszettek, mert úgy érezhettem, hogy igazán érdemes volt írnom.

14. A legszebb könyv, amire idén szert tettem

A Titkos kert című színezőkönyv, bár nem egy regény, de gyönyörű illusztrációival határozottan a legszebb. Az idei év során mindent szerettem, ami kicsit közelebb hozott a természethez: olvasmányt, ruhát, képet... Ez a könyv pont ilyen, a témája tökéletesen illik a mostani hangulatomhoz, érzelmeimhez. 

Az én borítóm így sikerült:


15. Mely könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Attól lennék igazán a legboldogabb, ha a kívánságlistámon lévő könyvek száma csökkenne. Ehhez a hétvégi könyvtárazásom során nem is egy példányt találtam, ami segít, így panaszra nincs is okom. Ahogy a legjobban várt könyveknél is leírtam Mary E. Pearson - Az árulás csókja című könyvet mindenképp szeretném még idén a kezemben tartani, ahogy Kiera Cass - Koronahercegnőjét is.



16. Kiket jelölsz?

Duracell A könyv mechanikája című blogját szeretném kihívni. :) Remélem neked is tetszeni fog a ez a tag.

Megtréfált könyvmolyok, azaz tréfák, aminek egy könyvmoly áldozatul eshet

Megtréfált könyvmolyok, azaz tréfák, aminek egy könyvmoly áldozatul eshet

Könyvmolynak lenni, vagy éppen csak gyakran olvasni más emberek előtt, tulajdonképpen egy szerepvállalás. A vállunkra vesszük, hogy mi egy kategóriába tartozunk, méghozzá az olvasók táborába. Ahogy minden más nyilvánosan felvállalt tevékenységnek, ennek is megvannak a maga kis térfái, amiket gyakran elsütnek környezetünkbe élők. Ezekre gyűjtöttem pár példát, melyek közül egy- kettő talán számotokra is ismerős lesz.

Ha visszagondolunk kedvenc íróink írásaira, akár Jane Austen műveire, találhatunk arra utaló jeleket, hogy ő is esett már ilyen viccek áldozatául. A Büszkeség és balítélet című műben is találunk erre utaló jelet, mikor Mrs. Bingley megjegyzi Mr. Darcynak, hogy Elizabeth folyton folyvást csak a könyveket bújja és nem leli másban örömét. Hasonló szemrehányások érhetnek bárkit a mai világban is, de ahogy a történet folytatása is mutatja, segít a tudat, hogy a könyvek olvasása nem képezheti gúny tárgyát, épp ellenkezőleg, minden nőnek többet kellene olvasnia és műveltségét palléroznia.


De modernebb írásokban is találhatunk arra utaló példákat, hogy minden író küzd hasonló "gondokkal" napjainkban is. Nicole Williams - Zuhanás című regényében a főhősnőt, Lucy-t azonnal okostojásnak könyvelték el, hiszen könyvet tartott a kezében, és óva intették a rossz fiús Jude-ot tőle, ezzel az indokkal, mondván, hogy a lány sokkal okosabb nála és nem állna le egy magafajtával. Tény, hogy a valóságban is sokszor kötik össze az olvasást az ésszel, pedig a kettő nem jár minden esetben együtt. Nem leszek az olvasás által átlagon felüli intelligenciával megáldva, azonban ha zavarónak találunk ilyen következtetéseket, gondoljunk arra, hogy érzelmi intelligenciára igenis tanítanak a könyvek, ahogy információkat is közvetítenek jócskán, csak éppen legtöbbünk egy adott műfajt vagy témát részesít előnyben, így az adott témában leszünk tájékozottak. Magam is úgy gondolom, hogy az olvasásnál kevés hatékonyabb eszköz van műveltség szerzésére, de mindazonáltal hiszem, hogy nem másabb az az ember, aki olvas, mint aki nem. És gyakorinak tartom azt is, mikor egy ilyen érdeklődésű ember, egy nagyon másmilyen társat választ maga mellé. Sosem szabad egy tulajdonság alapján ítélni, feltételezéseket levonni.

Megint csak konkrét könyvek kapcsán felmerült bennem az az eset is, mikor másoknak büszkén meséljük, hogy mi a romantikus fantasy könyveket részesítjük előnyben, erre a beszélgetőpartnerünk visszakérdez, hogy az Alkonyatot? A vámpírszerelem? Vagy éppen azt, hogy "Az meg milyen? Ufók jönnek össze emberekkel?" Borzalmasan fárasztó ilyen kérdések megválaszolása, hisz ezek az illetők vagy nem is olvasták az említett könyveket, vagy csak ezeket ismerték meg a műfajból. De két könyv nem határoz meg egy egész műfajt! És még ha erős hatása is lenne mondjuk egy adott korszak irányzatára, akkor sem ítélkezhetem olyan felett, amit nem ismerek. Másfelől, tényleg annyira rossz dolog egy földönkívüli vagy egy természetfeletti és egy ember szerelme? Mi ezzel a baj? Csak én nem látom?

A legtöbb tréfálkozó esetén közös jellemvonás, hogy nincs semmilyen jelentősebb hobbijuk, ami ekkora élvezetet jelent a számukra. Mindenki erre a következtetésre juthat, hiszen ha pl. ebédszünetben, miközben olvasok megkérdezik tőlem, hogy "Te csak kultúrát fogyasztasz?", akkor a kolléga természetesen arra gondol, hogy ő csak ételt. Nem azért nem eszik egy olvasóbarát, mert ő fénnyel táplálkozik, vagy mert beéri kultúrával, hanem mert van, ami annyira kellemes tevékenység a számára, hogy minden egyes alkalmat megragad arra, hogy ezzel tölthesse idejét, vagy éppen nem bír ki egy teljes napot ennek hiányában, ahogy a dohányzók sem cigaretta nélkül. Mellesleg ők is ebédszünetekben, az étkezés idejében. Miért másabb akkor a két szenvedély? Miért érzem a dohányzást elfogadottabbnak? Miért látom azt, hogy aki nem olvas, nem hiszi el, hogy ez ugyan annyira függőséget képes okozni ez is? És hogy lehet egyáltalán élni egy igazi, őszinte szenvedély nélkül?

A verbális viccek, a meg nem értettség és a beskatujázáson kívül akadhat természetes nonverbális vagy fizikai hátránya is az olvasásnak. Képzeljük csak el, hogy a tóparton vagyunk. Természetesen a stégen olvasunk, vagy éppen a matracon, hiszen ez tesi teljessé, boldoggá számunkra a jó időt, a szép pillanatot. És ekkor társaink a vízbe ugranak és nagy csobbanással tönkreteszik könyvünket. Ilyenkor az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy miért ér kevesebbet egy könyv pl. egy okostelefonnál, amit sokan nyomogatnak helyette? Arra miért vannak tekintettel, erre az értékre pedig a legkevésbé sem?

Miért néz egy munkahelyi portás csodálkozó szemmel arra, aki a munkahelyére könyvet visz, miközben bármilyen más elektronikus eszközre nem? Csodálkozó tekinteteket kapunk akkor is, ha egy igazán hosszabb, vastagabb művet bújunk a nyilvánosság előtt. Tréfásan megjegyzik, hogy hónapokba telik egy ilyen kiolvasni, vagy bármilyen más szövegszerkezettel, melynek a lényege az, hogy abszurdum a cselekmény, amit folytatunk. De akár milyen furcsa is lehet számukra, nem az. Hiszen ha egy könyv jó, a terjedelem semmit sem számít. Amennyiben viszont borzalmas, lehet akármilyen rövid, semmi garancia arra, hogy végig bírom olvasni.

Sok itt a kérdés, a válaszokat én sajnos nem tudom logikus úton levezetni, hiszen minden jel arra mutat, hogy ezek a cselekmények emberi logika híján vannak, de talán hozna némi érdekes, plusz információt az életembe, egy ilyen tréfálóval való interjú. Én minden esetre igyekszem mulatni ezeken az embereken és vicceiken egyaránt, hiszen a mi oldalunkról igazán humoros a felismerés, hogy mennyi mindenről nem tudnak azok, akiknek nincs egy hasonló szenvedélye és mennyi jó dologról maradnak le ezáltal.

Titeket talált már célba bármilyen tréfa mindössze azért, mert olvastatok?