2015. augusztus 26., szerda

E. L. James: A szabadság ötven árnyalata


Kiadó: Ulpius-ház
Eredeti cím: Fifty Shades Freed
Fordító: Tótisz András
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2012
Oldalszám: 634 oldal



Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket.
Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe.

Most mindenük megvan – szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását.
Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie.

De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…


Kedvenc idézeteim:

"Mindig azokat bántjuk meg a legjobban, akiket szeretünk"

 " - Christian, te vagy a lottóötös, a rák ellenszere, a három kívánság Aladdin lámpájából egybegyúrva."


A véleményem:

Egy-két évnek el kellett telnie nálam, a második kötetet kiolvasva, mire kíváncsivá váltam a Árnyalat-trilógia zárására. Sajnos az eddig megismertek alapján nem lett a kedvenc sorozatom ez az erotikus könyvsorozat. Azt be kell valljam, hogy nálam is olvastatta magát a regény, nem tartott sokáig a két kötet, azonban miután letettem őket éreztem, hogy ebből nem lesz újraolvasás, hiszen nekem ebből egy bőven elég volt. Mióta ekkora népszerűségnek örvend a történet egyre többen lettek irigyek a sikerre, vagy álltak be azok sorába, akiknek mindenbe bele kell kötnie, amit mások szeretnek. Sajnos ezekkel az emberekkel nem bírok egyetérteni, ahogy pl. az Alkonyat unszimpatikusaival sem. Lehet hogy nem lettek annyira kimagasló irodalmi alkotások, és hogy könnyű belekötni bizonyos részleteibe, de azért ismerjük be, hogy annyira pocsék sem lett egyik sorozat sem, amit már abból is láthatunk, hogy mennyi bevételt hoztak a szerzőknek. A szabadság ötven árnyalata című film kifejezetten tetszett, szinte még jobban vagy ugyan annyira, mint a könyv. Kifinomultabb lett, ráadásul nem kellett Ana gondolatait látnunk, amitől számomra sokkal szerethetőbb volt az egész.

A film és a könyv összehasonlításáról bővebben itt olvashattok.

A befejező kötet az előzőekhez hasonló stílust, menetet, szerkezetet követ, semennyiben sem ad más élményt, mint az eddigiek. Szinte még a történet is ugyan az, nem sok fejlődést látok az eddigiekhez képest. Én imádom a romantikus sztorikat, ennek ellenére még én is csöpögősnek és ömlengősnek találtam ezt a nászutas kezdetet. Mintha az egész fejezet csak arról szólt volna, hogy a szerelmesek egymást dicsérik. Elsőre is megértettük, hogy Cristian szemében Ana gyönyörű és fordítva. Nem kellett volna ezt minden oldalon megismételni. Pont az ilyen esetek riasztottak el leginkább a könyvtől, ahol az írónő egy általa jónak vélt szóhasználatot, szituációt a végtelenségig újrajátszik. Elsőre tettszett, ahogy a lány a férfit Mr. Graynek hívta, a fiú pedig a feleségét Mrs. Graynek. De amikor már legalább századszor hallod a könyvben a falra lehet mászni tőle. Ugyan ilyen volt számomra Anna "belső istennőjéről" való gondolatai. Csak én érzem olyan kínosnak ezt a kifejezést és soknak már a tizedik olvasásra? Na ezek az apróságok miatt volt sokkal kellemesebb élmény a film.

Ahogy említettem tehát Anavál van a legtöbb problémám a történetben. Irodalom szakon végzett
létére beszédstílusa nem kifinomult, kevés helyen mutatnak gondolatai intelligenciára, miközben Cristian folyamatosan azt hangsúlyozza, milyen okos a felesége. Miért okos? Mi olyat tudott mutatni a regényben, ami igazi intelligenciára vall, vagy olvasott személyre? Természetesen ezektől eltekintve jó élményt is adott a regény, és vannak dolgok, amik kifejezetten tetszettek benne.

Jó érzés volt például egy azonos korú nő életéről olvasni. Jelenleg én is a 22 évesek közé tartozom, bár a házasság és a gyermek nem szerepel ilyen korán a terveim között. Tetszik az is, hogy a fiatal házaspár felépít a regényben maga körül egy világot, egy burkot, ahonnan nem kerülnek ki titkok, amit csak ők értenek. Mint egy titkos, kettős élet. Pozitívum volt a regényben az is, milyen szépen volt képes az írónő ugrálni az időben. Visszatért a nászútról a házasság pillanataira, majd ismét előre és vissza. Hatásosabb volt és egyedibb ilyen módon ez a leíró rész.

A cselekmény nagy része Cristian és Ana nászútjáról, házas éveinek első hetéről szólnak. Szerintem mondanom sem kell, hogy ezt nagyrészt a nemi életük teszi ki, ami akárcsak az első részben sokszor már véget nem érőnek tűnik. Lesz ezen kívül számos veszélyes helyzet is házaspár életében, hiszen a második kötet végén megtudjuk, hogy Ana volt főnöke bosszút szeretne állni rajtuk a visszautasításáért és kirúgásáért. Amit erről elárulhatok, hogy a férfi indulatai mögött sokkal mélyebb okok is lesznek, amit eddig nem sejtettünk. Ezek a jelenetek nem lesznek viszont hosszúak és jelentősek, ez a történet még mindig nem fog átcsapni akciók sorozatába.

Az erotikus jelenetek is teljes mértékben hasonló képes fognak mutatni az eddigiekkel. Még mindig Cristian lesz a dominánsabb fél, aki folyamatosan azon dolgozik, hogy Annának örömet okozzon, miközben a lány állandó könyörgésekkel reagál. Ismételten egy olyan szokás, amiről nem szokott le a főhősnő és nehezen tudok elviselni. A szerelem ellenére a játszószoba megmarad a fiatalok szívében, előszeretettel használják még most is, miután kinyílik Cristian lelke és elmúlnak a gondok. A fiatalok a végletekig a durvább együttlétek hívei lesznek, ami bevallom, egy kicsit meglepett.

Ez az erotikus álommese teljes mértékig azt hivatott leírni, milyen a nők számára egy ideális férfi, mik a rejtett vágyaink, mit tenne és miket mondana nekünk az álomférfink. Cristian gazdag, jóképű, csupa figyelmesség és kedvesség, olykor már túlságosan is, és semmi kivetnivalót nem vagyunk képesek találni benne. Tudjuk, hogy beteges szokásai a múltjának köszönhetőek, így ezek alól is oltalmat kap. Egy jelenet lesz azonban a könyvben, ahol sem figyelmesnek, sem tökéletes férfinak nem nevezném. Sajnos a szituációt nem írhatom le, mert túl sokat árulnék el, de természetesen a regény végére helyre fog állni a férfiról alkotott képünk, semmit sem csökken majd a szemünkben.

Egy záró kötet kapcsán talán a legfontosabb, hogy milyen lezárást ad a szerző a művének. Elvárjuk, hogy az emlékezetes legyen, de sokan talán még azt is, hogy boldog. Ebben a lezárásban, szerintem nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy Cristian ki fogj önteni a szívét Anának és feltárni a múltját. Ez mindig is várható volt, és részben kiszámítható is, mit fog takarni, mik lehetnek gyermekkora traumái. Hát azt kell mondjam valóban semmilyen meglepetés sem ér itt bennünket. Az egész annyira kiszámítható volt és rövid. Többet vártam volna pár oldaltól és valami igazán megrendítőt. Az epilógus nagyon művészire sikerült, felhőtlenre és minden nő álmára. Mesébe illő volt. Kicsit talán elnyújtott és sok is egyben. Olykor a kevesebb többet tudna adni számunkra.

A regény végén kapunk 2 fejezetet Cristian szemszögéből, egyet a gyermekkori éveiből, és egyet az első könyv eseményeiből. Az utóbbit nagyon jó ötletnem tartom, mert mindig jó érzés egy sorozat végeztével kicsit visszakanyarodni oda, ahol elindultak az események. És hogy milyen volt Cristian fejében lenni? Sajnos nem a legkellemesebb élmény. Remélem, hogy Ana száján és a perverz képzelgésein kívül más is jár a fejében, kicsit illúzióromboló volt az első részre nézve.

Én negatív ledöbbenéssel tapasztaltam, hogy lett egy egy mű Cristian szemszögéből is Grey címmel. Egyrészt annyira nem tetszett a sorozat, hogy azt újraolvassam, még ha más szemszögből is. Másrészt könnyen ronthatja el a folytatás azt is, ami már eddig jó volt, többek közt a Cristianról alkotott képünket. A könyv végén kapott két fejezet bőven elég lett volna, hisz itt is ér, hogy a kevesebb, többet és nagyobb újdonságot nyújtott volna nekünk.

Karakterek terén, ahogy mondtam számomra Ana nem tűnt sem intelligensnek, sem kivételes lánynak. Gondolatai borzalmasak, szókincse, irodalom szakos létére, nulla. Nem éreztem kapcsolatát kölcsönösnek Cristiannal, hisz férje mindent megadott neki, akár anyagilag, akár az ágyban, akár figyelmességet, míg ő ezt olyan kevésszer viszonozta igazán. Cristiannal ezzel szemben elégedett lehet minden nő, hisz pont olyan, amilyennek kell lennie. Mivel a történet nagyon nagy része kettejük "burokban" eltöltött ideje, ezért más szereplő személyisége nem igazán bontakozik ki. Én magam sem tudnék mit írni a többiekről, ahogy a könyv sem ír sokat.

Azoknak, akiknek az első két rész elnyerte a tetszését a befejezést is éppolyan meleg szívvel ajánlom, mert az élmény nem lesz másabb. Annak viszont aki újdonságra vágyik az erotika műfajában, annak újabb művekkel kell megismernie. Hasonlóképp bizarr, izgalmas, szenvedélyes élményt hoz számunka a regény mindezt fűszerezve több romantikus jelenettel az eddigiekhez képest.
Értékelés: 10/7


Kedvenc pillanatok:

Az epilógusban több ilyen mesébe illő jelenet is volt. Egy- kettőt untam, míg másokat imádtam. Azok a jelenetek kerültek közelebb hozzám, amik bár szenvedélyesek voltak és erotikusak, de ugyanakkor romantikusak és érzékiek is. Maradok ezeknél a nagy általánosságoknál, hogy sehol se áruljak el túl sokat.

A borító:

A történet megjelenítésében, témájában jó választás volt ez a külső. Kicsit ironikusnak találom a Szabadság ötven árnyalata esetén bilincset tenni a borítóra, de talán még a bilincsnek több értelme van, mint a címnek. Azt kell mondjam, hogy nem tudom miért kapta a mű ezt a címet. A filmes borítók is tetszenek ebben az esetben, mert szerintem jól eltalálták a főszereplőket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése