2015. augusztus 15., szombat

Jenny Han - It's Not Summer Without You – Nincs nyár nélküled


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: It's Not Summer Without You
Fordító: Tóth István
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Ajánlott korhatár:  14 éves kortól
Oldalszám: 264 oldal


Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé viszi Bellyt. Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy Conrad után fut, vagy végre képes lesz elengedni a fiút?


Kedvenc idézeteim:

"Az ember nem tudhatja, mikor lát utoljára egy helyet. Vagy egy embert."

"Amikor meghal valaki, akit szeretünk, azt nem érezzük valóságosnak. Olyan, mintha valaki mással történne. Valaki más életében. Soha nem értettem az elvont dolgokat. Mit jelent, amikor valaki ténylegesen és igazából elmegy?"


A véleményem:

Nagy örömmel töltött el, mikor a könyvtárban ráakadtam a Nyár- trilógia második kötetére, mivel a harmadikat ajándékba kaptam, és tudtam, addig nem vehetem le a polcról, míg az előzményekkel nem végeztem.Az első rész júniusban járt nálam, így friss volt még az élmény, könnyű volt felidézni, hogy fejeződött be az előzmény. Akinek esetleg sok idő telt el a két olvasmány közt, az se essen pánikba, mert az események újra fel lesznek elevenítve, sőt, olyan részleteket is megtudunk a múltból, amik eddig kimaradtak.

Ahogy a Nyár, amikor megszépültem, úgy a Nincs nyár nélküled sem egy lineáris, egy szálú történet vezetés. Egyrészt megint kapunk több szeletet is a múltból, a fiatalok gyermekkorából, másrészt újdonság lesz, hogy Jeremiah szemszögéből lesz megírva pár fejezet. Számomra ez azt sejteti, hogy a befejező kötetben, akkor Conrad lesz a soros, de nem nézek bele előre, hagy legyen meglepetés. Minden esetre még mindig egy nagyon személyes szemszögből látjuk majd a történetet, ahol mások bőrébe bújva minden apró érzelemnek szemtanúi lehetünk.

Lényeges eltérés lesz, hogy az első kötettel ellentétben, ez a mostani sokkal gyászosabb, drámaibb, komolyabb hangvételű. Az első egy könnyed nyári kaland volt, szerelem, egy kevés drámával vegyítve, a mostani, azonban képes egyre inkább a szívünkig hatolni. Már az előző kötet is erősen elékeztetett, az Utolsó dal című filmre, Miley Cyrus főszereplésében, ez a mostani azonban már teljes mértékben. Ugyan az a kettő központi témája, talán még kicsit a hangulata is.

Amit kapunk ettől a regénytől, az egyrészt Belly nem látott egy éve. Nagyvonalakban megtudjuk, milyen volt a többi évszak a lány számára, és hogyan alakult köztük a viszony Conraddal. Másfelől ott lesz számunkra a jelen, ami tragikus fordulatot vett Susannah halálával. Ahogy látom, ezt az eseményt így konkrétan nem mondja ki a fülszöveg, azonban már a regény így veszi kezdetét, a fiúk édesanyja nélkül. Arról, hogy mi történt a múlt ad majd képet. Ahogy utal rá a leírás Conrad egyik napról a másikra otthagyta az iskolát, a vizsgáit, ezért Jeremiah és Belly a keresésére fognak indulni, ami nem lesz egy hosszú időszak. A regény nagy része már a három fiatal közösen töltött 1-2 napjáról fog szólni. Az eddig is sejthető szerelmi háromszögből, itt a második kötetben már valóban háromszög lesz, hisz megismerjük Jeremiah érzéseit és a fiatalok közelebb fognak kerülni egymáshoz, míg Conraddal, ahogy ebből következik távolabb.

Éreztem egy apró fejlődést az első részhez képest. Mintha ez a regény egy picit átgondoltabb lett volna, összeszedettebb és komolyabban vehető. Ennek ellenére stílusában, szóhasználatában marad minden a megszokott vágányon. Belly is mutatott némi jellemfejlődést. Bár még mindig kevés a lány önbecsülése, és ő fut a Conrad után, sokszor gyerekes és bosszantó, de olykor- olykor szinte már képes volt nőként viselkedni. Igazán sosem tudok majd egy olyan könyvvel azonosulni, ahol a lányok udvarolnak a fiúknak, vagy éppen a lány adja az első csókot, így nekem ez még mindig egy kicsit távoli volt, de a Jeremiah és Belly közt kialakult viszony már kezd normális  útra terelődni.

Külön boldoggá tett, hogy megtudtuk mi történt a nyáron kívül is, hisz az élet nem csak nyáron zajlik. Kíváncsian vártuk mit hoz Belly és Conrad számára az első csókjuk után időszak, és teljesen megőrjített, ha semmit sem tudunk meg a múltból, csak azonnal a nyárra ugranánk. Így tehát ezeket a visszaemlékezéseket szívesebben olvastam, mint a gyermekkoriakat.

Mivel terjedelmében ugyan olyan rövidre sikerült ez a rész is, így sejthetjük, hogy itt nem lesznek felesleges részletek, leíró részek, hosszan tartó jelenetek. Inkább rövid, pörgős eseményeket kapunk a főbb pillanatokból.

Ahogy írtam is, Belly egy fokkal szimpatikusabb lány lett ebben a regényben. Egészen hétköznapinak tűnhet első olvasásra a személye, de annyira mégsem az, hisz nem iszik, nem dohányzik, nem öltözködik feltűnően, mint barátnője Taylor. Szerelmi téren nem csapong,mindössze a két gyermekkori szerelme közt. Örülök, hogy ebben a részben végre kapott egy kis figyelmet, ahogy annak is, hogy Steven a testvére pedig nem. Megérdemelte már a lány, hogy egyszer körülötte forogjanak az események. Egyetlen jelenete volt a lánynak Conraddal, amikor igazán csalódtam benne, és sokkal másképp viselkedtem volna a helyében. Szerintem ezzel minden olvasó így lesz.

Conrad hozta a megközelíthetetlen, rejtélyes, kicsit öntelt formáját. Semmit sem változott. Jeremiah azonban talán igen. Sokkal komolyabb, férfiasabb, ugyanakkor vicces a jelleme. Ő a szegény öcs, akire az apukájuk kevésbé figyel, ezért úgy érezhette, hogy folyton testvére árnyékában él.Taylor már az első részben is borzalmas volt, itt sem éreztem másképp. El sem bírom képzelni, Belly hogy lehet vele még mindig jóban. Gyermekkori tettei szerintem mindent elárulnak a  lányról. Örülök, hogy nem kellett ezeket tovább olvasnom. Örülök, mert Belly végre a talpára állt, és nem hagyta, hogy Taylor irányítson. Belly édesanyja pozitív csalódás volt nekem, végre megkedveltem őt, és sikerült igazán jó anyának látnom.

Ez egy olyan könyv volt, ahol ismételten a kedvenc mellékszereplőmnek kellett meghalnia. Még mindig gyakorinak érzem ezek az esetek előfordulását. Mikor egy könyvben valakit elvesztek, az ugyan úgy fájdalmas, hisz tudom, hogy a folytatásnak már nélkülük kell továbbmennie, semmi sem lesz már ugyanaz. Bárcsak mással történt volna ez.

Emlékszem, mikor nagyon fiatalon író szerettem volna lenni, az első történet, amit írtam, ehhez a regényhez volt hasonló. Persze sokkal rövidebb, tömörebb, gyermekibb és amatőrebb, de hasonló volt a téma, vagy épp a hangulat. Engem annyi impulzus ért már az évek alatt, hogy a kiindulópontomtól végtelenül távol jutottam. Olyan érzés ezért egy kicsit számomra, mintha az írónőnek még nem. Mintha gyermeki lelke lenne. Mintha ott ragadt volna fiatal tizenéves bőrében, kiskori nyaralásain és ezt írta volna ki magából.

Szerintem, akinek az első rész tetszett, annak a második szintén fog, talán még jobban is. Egy csöppet kevesebb romantikát éreztem benne, mint az eddigiekben, de több komolyságot, és realitást. Én kíváncsian várom mit hoz a harmadik kötet, bár a kimenetel úgy gondolom sejthető. Nem egy fordulatos, meglepetésekkel teli sorozat ez, de nem is ezért szeretjük, hanem könnyedségéért, a sok szeretetért, ami a könyvben található és az érdekességéért, amit tulajdonképpen minden oldala nyújt, hisz ahogy írtam, semmi felesleg, semmi mellébeszélés, hanem az élet folyamatos zajlása vár ránk.



Értékelés: 10/8


Kedvenc pillanatok:

Számomra még mindig az a kevéske romantikusan eltelt jelenet volt a kedvenc, mert műfajilag ezeket a regényeket szeretem. Ezen kívül tetszett még az a bizonyos pillanat, mikor Belly édesanyja kijött melankóliájából, és megmutatta, milyen kemény asszony tud lenni, ha arra van szükség. Az a pillanat egy igazi áttörés volt a regényben.


A borító:

A fehér még mindig a kedvenc színem, így örültem ennek a háttérnek. Az első kötetével ellentétben itt viszont eltűnt az a kis napfény, ami hangulatosabbá, nyáriasabbá tette a képet. A szereplők, ahogy látom változtak. Úgy vélem rossz irányba. Egyrészt, ha már valahogy elkezdtük a sorozat magunk elé képzelését, nem szeretem, ha valamilyen befolyás hatása alá kerülök. sokszor ilyenek a filmek is, de ott nem szoktam kifejezetten haragudni, ha valósághűre sikerülnek a karakterek. Tehát jobban tetszett volna, ha az eddigi borítószereplők maradnak. Tetszik viszont, hogy mindhárman megjelennek a képen, ahogy a tengerpart is. Jó hangulatot áraszt magából ez a könyv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése