2015. augusztus 12., szerda

Jus Accardo - Untouched – Érintés nélkül


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Untouched
Fordító: Károlyi Eszter
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 84 oldal



Kale napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.

Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.

Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve.

Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez?


Kedvenc idézeteim:



"Ha csak rám nézett, én voltam a legfontosabb ember a földkerekségen."

"Az emberek próbálnak helyet adni egymásnak – amit én sosem fogok érteni. Ha van lehetőségük megérinteni valakit, miért nem teszik? Pedig elképesztően jó érzés."


A véleményem:

A Denazen sorozatba annak hatására kezdtem bele, még nem olyan régen, hogy láttam, igazán híres a sorozat. Kellemetlennek éreztem, hogy én ennek ellenére mégsem tudok róla semmit, és hát kíváncsivá váltam. Nem ez lett azóta a kedvencem, de ettől függetlenül teljes mértékig élveztem az első két kötetet. Szörnyen emlékezet a Kyle a rejtélyes idegen című tv-sorozatra a sztory, hiszen Kale és Kyle nem csupán a nevében hasonlít, hanem a világ iránti idegenségében, személyiségében és stílusában is . Ilyenkor mindig elgondolkodtat, hogy vajon az írónő is látta-e ezeket az epizódokat, és az volt-e rá hatással.

Hogy miért pont egy másfeledik rész került kiadásra a folytatás előtt és hogy miért a második részt követően, ezt nem tudnám megmondani. Teljesen ledöbbentett. Úgy vélem, nem volt igazán semmi értelme, mert egyik részhez sem tett hozzá semmi pluszt. Talán az egyedüli oka, amiért megalkothatta az írónő, az az lehetett, hogy kicsit jobban megismerjük Kale szemszögét. Ahhoz, hogy a fiú lelkébe lássunk kevésnek éreztem ezt a 80 oldalt. De jobban belegondolva mindenhez kevésnek éreztem.

Ott veszi kezdetét a kiegészítő kötet, amikor Dez és Kale bekopogtat egy új Hatos, Kierman ajtaján, hogy meséljen a lila hajú lánynak a Denazen veszélyéről és felajánlhassák védelmüket. A Mérgezésben már hallhattunk róla, hogy a fiatal pár azzal töltötte a nyarát, hogy Hatosokat próbált felkutatni, így ezen nem is lepődtünk meg. Azon viszont talán igen, hogy kalamajkába is keveredtek eközben, hiszen erre semmi sem utalt a folytatásban. Ez is egy oka volt annak, hogy ezt egy teljesen külön álló könyvnek éreztem, ami sehol sem kapcsolódik a többihez. Mintha, amikor az írónő megírta a második kötetet, nem is gondolta volna, hogy akar majd egy előzményt is. Ez a 80 oldal csal lógott a levegőben.



Pár oldal tehát Kierman házában játszódik, ahol nem is bizonyul egyerű feladatnak a lány bizalmának elnyerése. Kale és Dez ebből kifolyólag magával viszi Kiermant romantikus programjukra, hogy szórakozás közben feltehesse kérdéseit. Sokáig nem tart a felhőtlen vidámparki élet, mert hamar megjelennek a Denazen embere, élükön egy Hatossal, aki borzalmas képességével bárkit manipulálhat, ha úgy szerenté. Kezdetét veszi a hajsza, melyben nincs túl sok választás: vagy elkapják a fiatalokat és a Denazen foglyává válhatnak, vagy ők kaják el ellenségeiket.

Minden az eseménysorozat nem hangzik olyan tragikusan, bár annyira tartalmasan sem, de mivel pár
tíz oldalról van jelen esetben szó, így valóban mindenből csak egy apró szeletet kapunk. Semmi leírás, semmi apró részlet, hanem a tömör lényeg. Az a baj, hogy sok könyv, azért került közel a szívemhez, mert hangulatos volt, képes volt láttatni, vagy általa képes voltam kicsit átlényegülni. Sajnos egy egyszerű tényközlő szöveg viszont belőlem semmit sem vált ki. Ez nem a szerző hibája, sajnos még más hasonló rövid történet sem volt rá képes.

Amire leginkább hajaz a történet, az Kale szociális és társadalmi hiányosságai, hisz a fiú a világtól elzárva nevelkedett, keveset tud még az emberi szokásainkról, mintha csak egy idegen lenne. Ez egy szórakoztató momentum lesz a regényben, hiszen megnevettet minket, ráadásul más szemszögből leszünk általa képesek saját magunkra tekinteni, és talán még be is láthatjuk, hogy sok mindenben igaza van. Ő a mi külső objektív szemlélőnk.

Ha az volt az írónő célja, hogy közelebb hozza a szereplőket és a történeteket hozzánk egy kiegészítő novellával, sajnos nálam ellenkező hatást ért el. Mivel nem igazán élveztem ezt az olvasmányt, egy kicsit rosszabb lett a sorozat egészéről a véleményem. Természetesen ez miatt nem fogom félbehagyni, de remélem nem lesz több, ilyen köztes eseményt bemutató történet, hanem inkább egy igazán ütős, a Mérgezéshez hasonló harmadik rész vár ránk.

A szereplők egyébként a szokásos módon jelentek meg. Kale hozta a jófiús formáját, csupa bizalomhiány, szerénység a fiú, tele szerelemmel és kíváncsisággal a világ iránt. Dez személyisége ennél kevésbé jött elő a történetben. Eddig egy mindenre elszánt, vagány lányként ismertük meg, itt azonban nem az övé a főszerep, keveset kaptunk belőle. Kierman számomra semleges volt. Az, hogy mindössze 6-7 szereplő jelent meg összesen a történetben, és nem is igazán név szerint, mutatja, hogy mennyire apró ez a mese.

Hát nem is tudom, hogy búcsúzzak ettől a pár soros írástól. Szerintem, ha valaki kihagyja a sorozatból, semmilyen veszteséget nem szenved miatt: sem élményügyileg, sem információ szempontjából. Kale hoz majd nekünk egy kis mosolygást az életünkbe, de talán ennyiben kimerül a könyv szerepe.


Értékelés: 10/6


A borító:

A háttérszínével, hangulatával, terjedelmével, mindennel kilóg a sorból számomra egy kicsit. A felirat sem ugyan ott helyezkedik el az oldalon. Nem sikerült szörnyen, de kicsit nyomasztó a háttere. Ez a fiú úgy tűnik számomra, mintha nem ugyan az lenne, mint aki az elsőn szerepel. Nekem a Touch borítóján megjelenő szereplő sokkal helyesebbek tűnt, sokkal inkább Kalet juttatta eszembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése