2015. augusztus 30., vasárnap

Maria V. Snyder - Poison Study - Méregtan



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Poison Study
Fordító: Robin Edina
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2005
Oldalszám: 448 oldal
Műfaj: fantasy, romantikus


Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…


Kedvenc idézeteim:

"A tudás hatalom..."

"De hogy egy patkány megkedvelje a macskát? Az csupán egyetlen módon végződhetett. A patkány halálával."

"– Az a baj a szóbeszéddel – lihegtem –, hogy nehéz megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól."


A véleményem:

Hónapokon át vártam erre a könyvre, hogy a könyvtárban bent találjam. A borítója, a címe és mindaz, amit megtudtam róla elegendő volt, hogy tudjam, hogy egy nem szokványos fantasy lehet a regény. Mielőtt belekezdtem volna az anyukámnak is kölcsönadtam, mint ígéretes olvasmányt, aki annak ellenére, hogy nem rajong már az ifjúsági regényekért, örömmel ismerte meg ezt a történetet és csak jókat mondott róla. Miután tehát a végső tesztelésen is átesett, az elsők közt vettem a kezembe a kikölcsönzött könyveim közül.

A hátoldalon megjelenő fülszöveg éppen elegendő ahhoz, hogy teljes mértékig felkeltse az érdeklődésünket a téma iránt. Kevés ilyen leírásra emlékszem, ami első személyben lett megírva, pedig nagyon tetszik, nem lett sablonos. A kivégzésre ítélt gyilkosunk Yelena, egy 19 éves árva, akit Brazell parancsnok fogadott be, még egészen fiatal korában, több gyermekkel egyetemben. Épp a kivégzése napján, a Parancsnok fia ellen elkövetett gyilkossága után körülbelül egy éve, vette kezdetét a meséje, amikor a lány már csak az elkerülhetetlen halálát várja piszkosan és meggyötörten. Ehelyett fogva tartói azonban más sorsot szántak Yelenának, méghozzá egy méregkóstolói állást. Eszerint az ő feladata lett, minden egyes étkezés előtt, Parancsnoka ételeinek élőkostolása. Mivel elődje életének a saját szakmája vetett véget, ezért Yelena nem számított különösebben szép sorsra, egyetlen vigasza, hogy még kapott egy esélyt a küzdelemre, kis ideig élvezni az életet.

A mérgek kiismerésében és azok iránti ellenállásában Valek, a körzet Parancsnokának legfőbb tanácsosa volt a lány segítségére. A férfi egy bérgyilkos, aki megkérdőjelezés nélkül képes a Parancsnok minden parancsának teljesítésére, kiváló harcművész, számos varázserővel rendelkező egyén gyilkosa, jóképű, hűvös természetű, éles eszű férfi. Bevallom, mindezekre nem jöttem rá, már az első pillanatban, mert első közös jelenetünkben, keveset tudtunk meg a férfiról. Azonban ahogy telt az idő, egyre inkább megláttuk a férfi nagyszerűségét, és érezhettük, hogy ő lesz a történetünk másik főszerepében. Azt hittem egy vén, szőrös arcú, esetleg pocakos tanácsadóval van dolgunk, aki egész nap csak a könyveket bújja.

"Valek az ellentmondások megtestesítője volt. Ugyanaz a férfi, aki finoman megmunkált szobrokat faragott, képe volt hét ellenfelet is lefegyverezni egymás után, anélkül, hogy akár egyetlen csepp verejtéket hullatott volna. "

A regény első negyede azt hivatott bemutatni, miként sajátítja el Yelena szakmája ismereteit, és miként képes ellenállni a rengeteg merényletnek és rosszindulatnak, amit a múltban elkövetett gyilkossága hozott a fejére. Valek természetesen ebben a segítségére lesz. A szökésre sajnos a lánynak esélye sincsen, hiszen a megfelelő ellenszer nélkül mérgezett teste egy napnál tovább sem bírná. Szinte már kaotikus lesz a helyzet, hiszen egyszerre kell tartanunk Brazell Parancsnok bosszújától, Valek próbatételeitől, a déliektől, akik rejtélyes módon az életét akarják venni, a szolgálók közt megbúvó árulóktól, de még mindazoktól is, akik barátságosan közelednek felé, hiszen nem tudni ki- kinek az oldalán foglal helyet.

A könyv második részében Yelena barátokra tesz szerint és harcművészetek tanulásába kezd saját védelmében, miközben a Parancsnok kívánságait is kénytelen teljesíteni és megküzdeni az idővel, ami számára vészesen fogy, amennyiben nem képes a kastélyból délre szökni.

Kapni fogunk rengeteg izgalmat, amit az ellenségek cselszövései, a fogyatkozó idő, és a rengeteg próbatétel fog különlegesebbé tenni. Ebben a könyvben folyamatosan zajlott az élet. Ami pedig a legszebb az egészben, hogy mindig egy kicsit másképp. A lánynak folyamatos küzdelemmé vált az élete, de egyes csatákat fejben, míg másokat fizikai harcban vív meg. Néhányat egymagában, míg másokat barátai oldalán. Kiszámíthatatlan fordulatok tömkelegével fogjuk szemben találni magunkat.

Már maga a regény elgondolása nagyon pozitív hatással volt rám. A fiktív világképek napjainkban rengeteg regényben megjelentek, ennek ellenére Ixia középkorias, feudális világába azonnal beleszerettem. A királyság léverésesével egy új rendszer keletkezett, ahol katonai körzetekre osztották az országot, melyek fölött a Parancsnokok uralkodnak. A mi fő helyszínünknek Ambrosius Parancsnok vára ad helyet. Ezen kívül ebben a mesebeli világban a szolgálók egyenruhákba járnak, a körzetek színeivel. A varázslatos képességekkel rendelkezőket legyilkolták a korábbi királlyal együtt, így akik tudtak a Birodalmon kívülre, délre menekültek. A merényletek, cselszövések és mérgezések a középkorias világ mindennapjainak jellemzői, természetesen a hatalom megszerzése, ahogy szinte minden történetben itt is sokakat elcsábít. Ugyan ilyen pozitív kiindulópont volt a méregkóstoló szakma ötlete is. Sosem olvastam még ehhez hasonló foglalkozást folytató szereplőről. Ettől vált a regény még mesebelibbé, izgalmasabbá és érdekessé.

A romantika műfaját azért érdemelte ki a történet, mert Valek és Yelena közt bár lassan kibontakozó, de nem kevésbé élvezhető szerelmi viszony alakul ki. Természetesen ez az egy momentum nem volt igazán nagy rejtély számunkra, hisz Valek rengeteg jelenet résztvevője, és egy igazi férfi hősnek illő karakter. Eleinte hűvös viselkedése, és közömbössége nem engedte, hogy benne megbúvó érzelmekre következtessünk, azonban pár fejezet után nem tudott minket már viselkedésével megtéveszteni, egyértelművé váltak érzései. Yelena gondolataiba sem az első pillanatoktól kezdve férkőzött be a fiú. Lassú folyamat volt, mire a lány gondolatai egyre inkább körülötte kezdtek forogni, és ami különösen tetszett ebben, hogy más könyvekkel ellentétben itt nem a külsőségeken volt a hangsúly. A fiatalok szépek, viszont egymás belső tulajdonságai és a lelkük miatt szerettek egymásba. Nem kapunk sok jelenetet kettők boldogságaiból, hiszen ahogy írtam, lassan bontakozik ki ez a szerelem, viszont az a kevés annál inkább tetszett.

A befejezés jól lezárt a közelmúltban történt eseményeket, azonban rengeteg nyitott kérdést hagyott és még történni valót, így izgatottan várom a második részt, a Mágiatant. Ahogy a címéből is látszik, míg az első könyvben a főhősnő a mérgekről sajátít el mindent ismeretet, a másodikban varázslással kapcsolatos tanulmányokat fog folytatni, erről többet azonban nem tudnék mondani, spoilerezés nélkül.

A karakterek közül a két főszereplőt fogjuk csak istenigazán megismerni, de őket részletesen. Yelena éles eszű lány, aki annak ellenére, hogy már gyilkolt, mindig is tudhattuk, hogy jószívű. Intelligens és találékony. Az elébe kerülő kihívásokat eszével oldja meg. Próbatételeire felkészül, olvas, és nem hagyja magát átverni. Akrobatikus képessége nagy előnyt fognak jelentei számára a harcban, ahogy valamilyen belső, számára ismeretlen képességeik is, melyek már többször megvédték a bajban. Egy cseppet sem panaszkodós, nyávogós vagy hétköznapi a lány, annak ellenére, hogy lenne oka a siránkozásra. Ehelyett higgadt és összeszedett gondolatokat közvetít felénk, melyeket szeretni fogunk.

Valekről, mint írtam fűvős természet, tele hűséggel és bátorsággal. Jól ért a mérgekhez, de emellett kiválóan kezeli tanácsadói feladatkörét is. Bérgyilkos mivolta ellenére, megtudjuk majd róla, hogy helyén van a szíve, és hogy igenis képes az együttérzésre és a kegyelemre. A szórakoztató karakterek, mint a legtöbb regényben, itt is a barátok lesznek Ari és Janco. Ők azok, akik többször képesek mosolyt csalni az arcukra, és akik nélkül a történet nem lehetne ugyan az.

SPOILER

A regény végén fény derül arra, hogy a Yelenát megmérgező pillangó por, valójában nem is méreg, és nem képes végezni a lánnyal. Kíváncsi lennék, hogy volt-e olyan, aki erre nem jött rá magától. Valahogy mindvégig lehetett érezni, hogy ilyen méreg, ami folyamatos ellenszert igényel nem létezik, és azt is, hogy Valek nem tenne ilyen szörnyűséget, hogy kockáztassa emberek életét. Ez az egy részlet sajnos nem tudott számomra meglepetést okozni.

A cselekmények kidolgozásában egy helyen nem tudtam megérteni az írónő döntését. Vajon miért engedné a valóságban egy Parancsnok a legkiválóbb emberének, és leghűségesebb szolgájának, hogy ő végezze a legveszélyesebb és le alantasabb munkát a várban, a méregkóstolást? Komolyan pont Valek életét tenné kockára napi több alkalommal is egy igazi vezető?

SPOILER VÉGE

Nem is tudok igazán bármi rosszat is mondani a regényről, számomra úgy volt szép, ahogy volt. Az előző spoileres részben feltüntettem azt a két dolgot, ami egyedül zavaró volt számomra a mesében. Sajnos ezeket nem tudtam úgy bemutatni, hogy ne lőnék le bármilyen poént, viszont annyit leírhatok, hogy bizonyos esemény túlságosan kiszámítható volt, míg másik a másik illogikus. 

Ami viszont még kifejezetten jobbá tette nekem ezt a regényt, akár a többi ifjúsági írástól az alapötletén kívül, az a szereplőinek a kora volt. Yelena is hasonló kort élt meg, mint én, a többi szereplő edig szintén már felnőtt éveiben járt, ennek ellenére mégis megmaradt az egész történet mesebeli, fantasy jellege. Talán egyedül Rachel Vincent - Vérmacskák sorozata adott ehhez hasonló élményt. Bárcsak több ilyen lenne.

Korosztálytól függetlenül tehát bárkinek ajánlom ezt a regényt, mert ahogy mondtam, anyukámnak is tetszett. Ezen kívül szeretni fogják a fatasy, és különleges képességek vagy éppen a középkor kedvelői. Örömüket lelik majd benne, akik egyedi ötletre vágynak és eseménydús cselekményre. Azoknak, akik szeretnek éles eszű, nagyszájú főhős bőrébe bújni. És főleg a hozzám hasonlóaknak, akik szeretik az izgalmakat és akciókat, de mindezt olyan formában, ami nem csak fizikai küzdelmeket takar, hanem elmés terveket és cselszövéseket és romantikus jeleneteket egyaránt.


Értékelés: 10/10



Kedvenc pillanatok: 

Talán még emlékeztek, hogy korábban, mindig a kedvenc szereplőimről írtam, kedvenc pillanatok helyett. Egy idő után viszont úgy éreztem, ezek nem mondanak semmi újat a regényről, ráadásul mindig ugyan azokért a tulajdonságokért tudok valakit megszeretni, vagy sem, ahogy szerintem mások is, így ez nem okoz nagy újdonságot. Egyes könyvek hangulata és jelenetei azonban egyedivé teszik a könyveket, ezek megmaradnak még sokáig velünk az olvasás után és talán meg is hozzám mások kedvét egy olvasmányhoz.

Ennek a könyvnek az esetén azt a jelenetet élveztem leginkább, mikor Yelena részt vehetett egy szökésben, vagy más néven hajtóvadászatban, ahol a katonák rajta tesztelték egy megszökött fogoly elfogási stratégiáját és idejét. A lánynak meg kellett találnia azt a módon, amivel meglóghat az erős katonák elől, és elrejtőzhet szinte egy teljes napra. Egy ilyen faladat mindig izgalmas, hiszen időre megy, és könnyű beleélni magunkat a helyzetbe. Imádtam Yelena megoldását, én is hasonlóval próbálkoznék, ha szükség lenne rá. :)

A borító:

Imádok mindent, ami a természethez köthető, így ezt a csodás borítót is. Nem tökéletes, és nem is így képzeltem el Yelenát, ahogy a képeimből is látható, hiszen a regényben egészen sötét haja van, itt pedig a borítón gesztenye barnás. Az egész elképzelés azonban, hogy megpróbálták vissza adni a hangulatot, ahogy magát a főszereplőt is, az nagyon jó ötlet volt. Már messziről fel lehet ismerni a regényt. A levelek dombornyomottak és gyönyörűen átszövik a leveleket. Legszívesebben most rögtön megvenném a regényt, és nyitnék a polcomon egy olyan szekciót, ahol csak ezek a természet hangulatot visszaadó borítók kapnának helyet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése