2015. augusztus 19., szerda

Marie Lu - Champion – Bajnok


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Champion
Fordító: AncsaT
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Ajánlott korhatár:  16 éves kortól
Oldalszám: 372 oldal



June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Kedvenc idézetek:

"Érzések nélkül mi marad az emberből?"

"Amikor az érzések csődöt mondanak, csak a logika segíthet."


A véleményem:

A Legenda sorozatot, amikor megismertem, még nem volt igazán ismert az olvasók körébe. Örömmel tapasztaltam, hogy ma már viszont sokak kedvencévé vált, beszélnek róla, ajánlják másoknak. A második kötetet a múlt év vége felé fejeztem be, így sokat nem kellett várakoznom a befejező kötetre. Sajnos azt meg kell említenem, hogy félve kezdtem neki a lezárásnak. Az első rész még izgalmas volt, egyedi a maga műfajában, ami akkoriban még nem is volt ennyire divattéma, mára azonban a sok disztópia között jelentéktelenné és felejthetővé vált ez az első kötet. A második könyv nem is a felejthetősége, hanem az unalmassága miatt okozott csalódást. Tisztán emlékszem az akkori olvasásélményemre. Mikor több, mint 100 oldalt próbáltam egyszerre elolvasni a regényből a végére megölt az unalom. Azt kívántam legyen vége. Túl sok volt az akcióból, kevés az igazi izgalomból, romantikából, újdonságból. A témája egyébként tetszett, ahogy a cselekménysorozat is, inkább azok mennyiségével nem voltam elégedett.

És aztán a kezembe vettem a befejező kötetet. Tiszta szívből mondhatom, hogy ez a történet fantasztikus volt. Végre visszatért a sorozatba az, amiért igazán megkedveltem. Az egész olyan nagyszabású volt, filmvászonra való. Újra visszatért az igazi romantika és az a pár harc, amiben részünk volt sem volt egysíkú. Külön boldogsággal töltött el, hogy jól átgondoltnak éreztem a könyv szerkezetét. Bizonyos események épültek az előző fejezetekre. Itt semmi sem lógott a levegőben. Végre kerek egész lesz a sztory és megszépültek benne azok a pillanatok is, amik esetleg korábban nem tetszettek.

Minden előzményre nem emlékeztem, mikor a kezembe vettem a Bajnokot, nem volt azonban semmi baj, a lényeget felidézte számomra a könyv, és ami különösen jó volt ebben, hogy nem egyből a legelején hallgathattunk egy unalmas hosszú visszaemlékezést, hanem mindig ott kaptunk vissza egy emléket, ahol szükség volt egy-egy előzmény felidézésére.

A Bajnokban Day és June külön utakon járnak már közel egy éve. A fiúval veszi kezdetét a történet, aki katonaként tengeti napjait, miközben küzd agyi betegségével, melyről June semmit sem sejt, hisz a fiú nem szerette volna erről tájékoztatni őt, nehogy ez miatt a lány lemondjon Princepsjelöltségéről.

Eközben June politikai eseményeken, és tanításokon vesz részt, hogy Princeps válhasson belőle és részt vehessen az ország vezetésében. Andennel a jóképű Első Polgárral gyakran kerültek közel egymáshoz, de ennek ellenére a lány gondolatai is csak Day körül járnak.


Ott fonódik össze újra a fiatalok sorsa, mikor éppen egy békeszerződés megkötésének lehetősége
előtt a Köztársaság által kifejlesztett, biofegyverként használt vírus kezd elterjedni a Kolóniákban. Természetesen ezek után szóba sem jöhet a béke, hisz az ellenséges fél csak az ellenanyag fejében hajlandó szemet hunyni a történtek felett, de mint később kiderül, még akkor sem igazán.

Ebben a háborús készültségi állapotban a Köztársaságnak rengeteg segítségre van szüksége a fennmaradáshoz. Az oltóanyag előállítása érdekében fel kell keresniük Dayt, és a fiú engedélyét kérni, a testvérével való kísérletezésekhez, hiszen a fiú a nulladik számú fertőzött alany. Emellett a Köztársaság eddigi támogatójához, Antarktiszhez kell fordulnia az Első polgárnak katonai támogatást remélve tőlük. Tudni kell azonban, hogy mindennek ára van.

Ahogy a második fejezetben együtt láttuk küzdeni June-t, a Patriótákat és Dayt, itt is egymásra találnak a fiatalok, csak éppen az igazi gonosszal szemben. Hatalmas stratégiai dilemmák elé fognak nézni, fenyegetések és cselszövések elé, életveszélyes harcok elé. Az egész könyv akciófilmbe illő lenne, és talán még attól is nagyszabásúbb. Hiszen Day képes épületeket megmászni, ellenséges gépek sokaságát semmisíteni meg egyszerre és mindeközben még szeretteit is védeni. Ehhez az íráshoz képest a legutóbbi olvasásaim jelentéktelennek tűnnek ilyen szempontból. Semmi világokat megrengető csata, hajszálon múló életek, az idővel való kemény verseny. Minden megvan benne, ami egy akció dús disztópiába kell.

Ehhez társul hozzá az, hogy nem csak egy, a Beavatott trilógia második kötetéhez hasonló akciófilmet kapunk, hanem itt jelen volt a szerelem, a családi szeretet, a lélek, az érzelmek… Olyan emberséges volt az egész. Sokszor szívet rengető, elgondolkodtató, vagy szórakoztató.

Többször is felmerültek a történet elején jelen lévő kérdések és problémák, mint a kegyetlen Próba tétel, vagy June bátyjának gyilkossága. Minden téma megkapja azonban a pontot. Lezárásra kerülnek elvarratlan szálak, megoldódnak rég feledett kérdések. Ez nem az a könyv, ahol rengeteg kérdés megmarad bennünk, bár inkább nyitott, mint zárt volt a befejezés. Egyetlen kérdés maradt meg bennem így a könyvet letéve: Antarktisz kapott területet ajándékba segítségnyújtásukért, vagy megmaradt a Köztársaság teljes egészében? Vagy elsiklottak ez a válasz felett, vagy tényleg nem szerepelt ez a téma a lezárásban. Kíváncsi maradtam ezen a téren.

A szereplők számomra szimpatikusak voltak és érdekesek. Örülök, hogy sokuknak a lelkükbe tudtunk látni. Day bár nem gazdag, nem minden téren tökéletes, úgy hiszem mégis mindenki a legtökéletesebb férfi karakterek listájára feltenné. Harcok terén mind fizikailag, mind szellemileg legyőzhetetlen. Érzelmek terén, bármennyire is egy rosszfiúról van szó, egyáltalán nem viselkedik rosszfiúsan. Visszafogott, elrejti a lelkében dúló harcokat, de még így is szenvedélyes, izgalmas karakter. A könyv második felében June jut több főszerephez. Érdekes a lány elméjében is látni. Mivel egy ízik vérig harcos természetről van szó, nem egy mindennapi lányt ismerhetünk meg benne. Andren is sokszor szerethető ember, de olykor csalódást is képes okozni nekünk. Mindenesetre őt is jobban megismerjük a regényben és a végére igazán meg is szerethetjük. Ott lesz még Tessa is a Patriótákkal, akik jó barátként és kellemes szereplőként lesznek feltüntetve.

Negatív hőseink a Kolóniák kancellárja lesz, és az áruló ezredes, akinek a parancsára megölték Mathiast. Számomra örök tanulság, hogy a gonosztevőket hamar hűvösre kell tenni, vagy elpusztítani, hiszen mindig újabb galibákat hoznak az életünkben.

A sorozat búcsúja nem lesz igazán hétköznapi. Sok idő eltelik a harcok és az epilógus között. Ezt az időszakot már csak June szemszögéből fogjuk látni. Bár a lezárás boldog, számomra mégis keserű érzésekkel is párosul. Olyan szomorkásan örömteljes az egész. Átéreztem June életét, minden eltengetett évét. Egy kicsit az egész történetet más színben láttatja velünk ez az epilógus. Junet sokkal inkább fogjuk a főszereplőnek, a cselekményeket elszenvedőnek látni.

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, a befejező kötetet pedig különösen. Egy erős kezdést fogunk tapasztalni, majd egy kicsit gyengébb folytatást, de a befejezés kedvéért végig kell mennünk ezen a kalandon. A disztópiák között még mindig az egyik legígéretesebb mű, amit ismerek.

Értékelés: 10/10


Kedvenc pillanatok:

Day és June közösen töltött éjszakája egy vidám színvolt volt ebben az utópikus, harcokkal teli világban. Másik kedvenc jeleneteim az Antarktiszon játszottak. Az ottani életről egy teljes más disztópikus világképet kapunk, ami még talán a Legendában lefestettől is érdekesebb. Imádtam minden vívmányukat és világképüket.


A borító:

Nekem a három közül ez lett a kedvencem. A fehér és a barna szín a kedvenceim, ezért ízlésvilágában ez állt hozzám közel, azonban nem igazán tudom eldönteni mit ábrázol. Ránézésre sajnos semmit nem árulnak el ezek a külsők a tartalomból, sőt, én a Legenda láttán sok mindenre számítottam, de arra nem, amit igazából kaptam. Mindenesetre nem számítanak átlagos borítóknak, így megragadhatják bárki figyelmét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése