2015. szeptember 16., szerda

Josh Malerman - Madarak a dobozban


Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Bird Box
Fordító: Rusznyák Csaba
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 256 oldal
Téma: posztapokaliptikus, thriller,
horror, misztikus


A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.


Fülszöveg:

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég
ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.



Kedvenc idézeteim:

"Vannak, akik várnak a hírekre, és vannak akik maguk alakítják a saját híreiket."

"Amikor az emberek arra kényszerülnek, hogy együtt legyenek, a magánélet értéke felbecsülhetetlenné válik.'

"Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon."


A véleményem:

Ezzel a történettel olvasói blogok véleményeiben találkoztam először és a Molyon. Emlékszem, valaki azt írta róla, hogy ez volt az idei éve során a legkedvesebb könyv számára. Úgy véltem, ha ezt egy igazi könyvmoly mondja, az nagy szó, és talán tényleg van valami csodás ebben a könyvben. Már maga a borító és a cím is megfogott, így mikor megláttam a fülszöveget, már nem is volt szükség a meggyőzésemre, mégis egyre inkább kíváncsivá váltam.

Cselekmény szempontjából mindent elárul a tartalomleírás, és úgy vélem ez figyelemfelkeltő is lett, viszont még mindig alig képes elmondani, mennyire jó ez a könyv. Egy posztapokaliptikus világba csöppenünk, ahol gyorsan beindulnak az események, hisz Malorie a főszereplő lány, aki két négy éves gyermek anyukája, elhatározta, hogy a mai nap nekivág az ismeretlen, borzalmas világnak, és elhagyja a házat, melyben mostanra már több, mint 4 éve időzött. Számára ez jelentette a biztonságot, az életet, és tulajdonképpen az egész világot, mert amint kitette a lábát a házból, szemfedőt kellett viselnie. Évek óta nem látott semmi mást, pusztán a ház falait és gyermekeit.

De hogy miért vált a világ ilyen borzalmas hellyé, miért kell szemfedőben járnia a lánynak, és hogy mi történik akkor, ha leveszi azt, ezek csak a későbbi fejezetek során derülnek ki. A regény kezdetét Malorie csónakban eltöltött napjai teszik ki. Mindössze azt tudjuk, hogy az otthagyott házuk padlóját vér borítja, hogy tilos kinyitniuk a szemüket a házon kívül, és hogy egykor nem voltak egyedül. A történet egy-két fejezet után új szállal fog bővülni, szintén Malorie szemszögéből, de attól a pillanattól, mikor a lány terhes lett. A sors fintora, hogy ez pont akkor történt meg, mikor a televíziók egyre több furcsa agresszív esetről kezdtek beszámolni. A kontinensen túl több esetről is tudósítottak, mikor is egy személy, miután látott valamit megtébolyodott, majd végzett jelen lévő embertársával, majd önmagával is.

Pár hét leforgása alatt a szokatlan események egyre közelebb kerültek főhősnőnkhöz, mígnem eluralkodott a téboly mindenütt. Malorie Shannon nővérével élt, de tragikus módon ő is életét vesztette, ezért kötött ki végül ebben az új világban vadidegen emberek között. Ahogy haladnak előre a vízen Malorie, a Fiú és a Lány, úgy ismerkedünk meg a múlt lényeges eseményeivel, hogy közelebb érezhessük magunkhoz és megértsük a jelent. Szerintem zseniális volt ez a szerkesztési mód, és teljesen újszerű, egyedi.

A lehető legjobbkor érkezett ez a téma az olvasókhoz, hiszen Walking Dead őrület lett úrrá a világon, imádjuk a posztapokaliptikus világban játszódó történeteket és a borzongást. A brutalitás foka is szinte már az egekbe szökik, ezekben az alkotásokban, ugyanis az ingerküszöbünket már egy egyszerű gyilkosság aligha tudná megmozgatni. A Madarak a dobozban képes volt ezekkel a horrorisztikus ingerekkel teli világban is megütni a mércét, és igazán elborzasztani bennünket, ledöbbenteni, sokkolni. Talán, ami a legkülönösebb és hatásosabb az egész történetben, hogy itt az embereket nem más embertársaik gyilkolják, egy elvetemült őrült, vagy egy zombi, hanem saját maguk teszik ezt a lehető legszörnyűbb módokon. Tudom, sokan hajlamosak a rémálmokra, és nem szeretnének már ennyire szörnyű esetekről olvasni, én mégis erre buzdítok most mindenkit, hiszen ez a mű fantasztikus, és bár néha kicsit valóban átesik a ló túloldalán durvaságában, de annyira érdekes és nem szokványos, hogy biztosan nem fogom tudni a jövőben kiverni a fejemből.

Egy olyan gyilkossági eset volt, ami sajnos már kiverte nálam a biztosítékot, és ami nem tetszett. Bárcsak ezen változtathatnék. Egy állat ugyanis brutális módon életét vesztette a könyvben, ami még egy ember halálánál is sokkal inkább képes engem elszomorítani. Az állatok iránt mindig is éreztem egyfajta törődést, egy bánatot, hogy képtelenek a maguk megvédésére. Őket nem tudod megvigasztalni, elmagyarázni nekik az életet, tudatni velük, hogy minden jóra fordul.

Ezt az egyet leszámítva, ez lett a témában a legkedvesebb regény számomra. Imádtam, mert bár rövid
mondatokban mesélt a történet, olykor tőmondatokban, ezek mind fokozták a hatást. A türelmetlenségünket, a kíváncsiságunkat, az izgalmunkat. Minden egyes sor hatással volt a lelki állapotunkra. Imádtam, mert annyira kiszámíthatatlan volt. Már egy évezrede várok olyan regényre, amiben nem tudom mit hoznak a következő oldalak. Való igaz, az egyik szál itt is kiszámítható volt, hiszen azt már tudtuk, a múlt milyen jelenhez fog vezetni.

A fejezetek mindig egy nagyobb esemény vagy egy fordulat után szakadtak meg, átugorva a másik szálra, így folyamatosan várnunk kellett az izgalmas fejleményekre. Olykor már azt is nehéz volt eldönteni, melyik szálat élvezzük a jobban és melyiket várjam. A regény folyamatosan építkezett az izgalmasról, az egyre izgalmasabbik, pedig ahogy már mondtam, az kezdetek is bravúrosak voltak és a dolgok közepébe vágtak. Végig ott volt az a feszültség, melyet egyrészt az váltott ki, hogy tudtuk, a mai napon eldől Malorie és a gyerekek sorsa, másfelől az, hogy tudtuk hová vezet a múlt és vártuk, mikor következnek be azok a bizonyos dolgok.


Természetesen a szórakoztatáson és a borzongáson felül elgondolkodtatni is képes a mű. Kíváncsivá válunk egy olyan világ iránt, melyben nincs látásunk. Elgondolni is szörnyű, milyen lenne a világunk, a legtöbbet használt érzékszervünk híján. Hogy tudnák felnevelni gyermekeinket egy olyan világba, ami számukra csak borzalmakat rejt, és meleg szívünk ellenére kegyetlenül megtanítani őket a túlélésre. Vajon mi képesek lennénk rá? Képesek leennénk katasztrófahelyzetben is gyorsan reagálni és nem veszteni el a fejünket? Képesek lennénk csukva tartani a szemünket még akkor is, ha tudjuk, hogy valami borzalmas közelít felénk? Én bátran bevallom, hogy voltak pillanatok, amikor nem lett volna akkora lélekjelenlétem, mint Melorinak, és hogy az első adandó reménysugárba is képes lettem volna belekapaszkodni tévesen.

Ugyan így erőssége az írásnak, a képzetkeltése, ugyanis minden eseményt sikerült magam elé képzelni. Az egész könyv láttatott, csak szabadjára kellett engedni fantáziánkat. A szerekezet, az eseménysorozat és a felépít mind remek volt, de ugyan így az apróságok is képesek voltak lenyűgözni. Egy bátor kutya, egy kis madárkákkal teli doboz, egy menedéket nyújtó ház, egy, az életet jelentő csónak, két bátor kisgyermek, akik mindenkinél szófogadóbbak és különlegesek. Ezekben a sok apró részletben rejlik a könyv varázsa, ezek nélkül nem lenne ugyan az.

Nincs élő ember, akinek ne ajánlanám a regényt, mivel valóban az idei év egyik legjobb megjelenése. Akik hajlamosak a rémálomra, vagy érzékenyebb a lelkük a borzalmakra, azok óvatosan kezdjenek bele, viszont a mai sorozatok és filmek kedvelői nagyon fognak örülni ennek a könyvnek, és képes lesz számukra még mindig újabbat adni és izgalmasabbat. Ezt a regényt olvasva, szerintem senki sem fog egy percig sem unatkozni.


Értékelés: 10/10

Kedvenc pillanatok:

Én azokat az apokaliptikus könyveket részesítem előnyben, amik megmutatják azt is, hogyan jutott a világ idáig. Ezért volt az egyik kedvenc részem, mikor ebben a könyvben ennek tanúja lehettem. De ilyen volt még a rengeteg a folyón töltött jelenet, ugyanis ezek kivétel nélkül izgalmasak voltak és letehetetlen részek.

A borító:

Tökéletes, és ezzel mindent el is mondtam. Hacsak ránézek valóban a könyv cselekményei jutnak róla eszembe, és az az érzet, amit bennem keltett. Így a művet megismerve, valóban egy thrillerhez illő megjelenésnek tartom, azonban mikor nem ismertem még a részleteket, bármilyen más műfajt is el tudtam képzelni a könyvhöz, akár egy drámát, vagy egy romantikus történetet. A "Ne nyisd ki a szemed" üzenet is frappáns és figyelemfelkeltő. A fejezetek előtt faágakat láthatunk, ami engem a könyv természetére emlékeztet. Egy ködös, nyomasztó és csendes természetre, ahol már az állatoké a hatalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése