2015. szeptember 20., vasárnap

Kristin Cashore - Bitterblue - Keserkék


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Bitterblue
Fordító: Szalai Virág
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Oldalszám: 648 oldal
Téma: fantasy, romantikus

Fülszöveg:

Egy olyan világban, ahol az emberek kis része valamilyen ‒ garabonciának nevezett ‒ rendkívüli képességgel születik, Lekk királynak az volt a garabonciája, hogy mindenki elhitte a hazugságait.

Amikor a tízéves Keserkék királynő lett, azt hitte, hogy apja megölésével véget ért annak erőszakos, eszelős uralma.

Tévedett.

A The New York Times bestsellereinek, a Garaboncnak és a Zsarátnak az izgatottan várt folytatása „hol vad, hol felemelő, hol pedig sóvárgással teli” és végig romantikus. A tizennyolc éves Keserkék úgy érzi, hogy tanácsadói túlságosan is óvják őt, és éjszakánként elkezd kilopózni a kastélyából, hogy álruhában, egyedül mászkálhasson saját városának utcáin, amivel az életét és a szívét egyaránt kockára teszi.

Nem baj, ha nem olvastad A Garaboncot vagy a Zsarátot, akkor is tetszeni fog a Keserkék. De alig várod majd, hogy utána azokat is elolvashasd.

LÉPJ BE A GARABONCOK BIRODALMÁBA!



Kedvenc idézetek:

"Ilyen az álmok természete: eleve furcsák, valószínűtlen érzést keltenek az emberben; mikként is
vennénk észre, amikor saját magukhoz képest különösen viselkednek?"

"– Olyan, mintha rejtjeleznék. Az agyam egy része rááll, és fordítja, amit kell. – Szóval sokat rejtjelezel a konyhán? – érdeklődött Zafa…. – Biztosan a titkos recepteket jegyeztél le."

"Minél többet látok és hallok, annál inkább rádöbbenek, mennyi mindent nem tudok még. Mindent tudni akarok!"


A véleményem:

Már évek is elteltek azóta, mióta a Garabonc sorozat első két kötetét olvastam. Sajnos a részletek nagy részéről meg is feledkeztem, mindössze a vezérfonal, illetve egy-egy hangulatkeltőbb, jellegzetes jelenet maradt meg számomra. Ha mások is így vannak ezzel, ami könnyen megeshet, hiszen míg a második rész 2011-ben jelent meg, addig a Keserkék 2014-ben, üzenem, hogy nem érdemes kétségbe esni, mert a Keserkék egy önmagában is értelmezhető, szerethető történet. Az előző részek szereplői mind-mind felbukkannak itt is, azonban, ha nem emlékszünk teljesen a történetükre, az nem vesz el semmit ennek a könyvnek az élvezetéből.

Úgy vélem ez a harmadik kötet erősen vetekedett a másodiknak a színvonalával, mégis a kettő teljesen eltérő volt egymástól, mintha már író tollából származna. Míg az előző rész akció dús volt, kalandregényhez hasonló, mozgalmas, addig a Keserkéknek egy adott település, Keserváros ad otthont, legfőképpen pedig a királynő kastélya. Itt nem lesznek hosszú vándorlások, nem lesznek csaták, mindössze egy nehéz gyermekkort megélt királynő életét követhetjük nyomon.

Jelen esetben a történetről szinte semmit sem árul el a hátoldal, így végre én mesélhetek egy kicsit a műről. Sokan a Párválasztó meséit olvasva feltették másoknak a kérdést, hogy ismer-e valaki ehhez hasonló könyvet. Íme, itt a válasz. A Keserkék sok szempontból hasonlít arra a történetre, hisz bár nem tudjuk, hogy a jelenben vagyunk-e, vagy esetleg a múltban, de a körülmények mindenesetre igazán középkoriak, a Párválasztóhoz hasonlóak, bár itt nincsenek televíziók és elektronikus berendezések. Az előző kötetekben egy Középföldi, majd egy Völgyföldi lány sorsát ismerhettük meg, most pedig utunk Hegyvízföldére vezet.

Már a második kötet szála is itt ért véget, ugyanis élt Hegyvízföldén egy király, a neve Lekk, aki 35 éven át borzalmas garabonciájával tartotta zsarnokság alatt népét. Olyan képesség volt ez, mellyel manipulálhatta az emberek cselekedeteit, majd elfelejthette velük azokat. Embereket gyilkolt, rabolt és tartott félelemben, miközben másokat szintén szörnyű tettekre késztetett saját maga helyett. A főszereplőnk Kereskék Lekk lánya. Pár éve a nép felszabadult Lekk uralma alól, új királynőjükkel Kereskékkel pedig igazán jó uralkodót kaptak utódul, azonban a nép még mindig képtelen kiheverni a szörnyű megrázkódtatásokat. A regöldékben még mindig a gonosz király mondáival szórakoztatják a népet, nem tudni mely főurak segítettek önszántukból az uralkodónak, és kik azok, akik kényszer hatására cselekedtek. Sokan elvesztették vagyonukat, vagy éppen képtelenek még boldogulni ebben a jobb világban.

Keserkék a palotában tengeti mindennapjait. Munkáját tanácsosai segítik, akik halomban teszik
királynőjük elé a döntésre váró rendeleteket. A nép helyzetéről a lány mindössze a tanácsosok által készített statisztikákból tud értesülni, így a királyságáról alkotott képét is mindössze a papírokból szerezte. Az a nap azonban mindent megváltoztat számára, mikor úgy dönt álruhába bújik, és végre kilép az utcára.

"… nehéz volt egy-egy hónapra külön visszaemlékeznie; számára minden hónap egyforma volt. Legalábbis addig az éjszakáig, amíg ki nem lépett a városba, ami gyökeres fordulatot hozott az életébe."

Keserkék rájön, mennyire keveset tud még a világról, ráadásul minél több mindenre derül fény népének életkörülményeiről, annyi minden marad mégis megválaszolatlanul a fejében. Nem tudja édesapja, milyen szörnyűségeket követett el a lakossággal, mit vett el tőlük, és ezáltal mit kell számára jóvátenni. Sejtelme sem volt róla, mennyien élnek Keserkék városban írástudatlanul, és hány bizalmasa van, akinek hűsége megkérdőjelezhető.

A könyv első fele Kereskék világának kiszélesedéséről fog szólni, ahol a lány megismerkedik az Ellenállás két tagjával, Tibóval és Zafával. Míg Tibó egy egyszerű nyomdász fiú, aki küzd a Lekk által megkárosítottak jogaiért, jószívű és barátságos természet, addig Zafa nevét gyönyörű szeméről kapta. Egyik szeme ugyanis a zafírhoz hasonlít, míg másik ettől eltérő színű, hiszen ez a garaboncok egyetlen külső ismertetőjegye. Míg minden más különleges képességű ember hamar rájön, miben rejlik ereje, addig Zafa az övéről mit sem sejt. Egyszerű tolvajként éli mindennapjait, bár csak lopott tárgyakat lop vissza gazdáik számára.

A két fiatal segít majd felnyitni a királynő szemét és megismertetni vele saját városát, miközben kilétét nem fedi fel barátai előtt. Már az első pillanattól érezhettük, hogy a tolvaj fiú iránti érzései, és gondolatai nem csupán barátiak, a fiatalok hamar beleszeretnek egymásba. Ez a szál teszi igazán romantikussá és a Párválasztóhoz hasonlóvá a regényt, mivel a királyi trónörökös itt is szegény családból választ társat.

Amitől igazán különleges ez a mese, az az, hogy tele van megoldásra váró kérdésekkel és rejtélyekkel. Már a borítón lévő kulcsok,  és a lyukon betekintő szem is utal a témára, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy valóban az egész történet a rejtélyek köré épül. Nem tudjuk, mi történt a birodalomban az elmúlt 35 év alatt, nem tudjuk kiben lehet megbízni, és ki nem az, akinek valójában mutatja magát. Onnantól kezdve azonban, hogy a királynő az utcára lép kezdetét veszi a hajsza, és a nyomozás a régmúlt történései után. Kulcsokat találunk, titkos alagutakat, újabb rejtélyeket és titokzatos árulókat. Mindent, ami egy igazi középkori királydrámába kell.

Kifejezetten jól eső érzés volt, hogy ebben a mesében nem volt túlnyomó többségben véres jelenet és nagyobb harcok sem. Sok esemény Keserkék fejben játszódott le, vagy a kastély zárt falai között. Titkosírásokat fejthettünk meg mi is egy útmutató segítségével, próbálhattunk rájönni magunktól a rejtélyekre.

Rengeteg fantasy regény választ szereplőként különleges képességű embereket. A hét királyságban ezeket a karaktereket még az átlagosnál is különlegesebbnek tartottam. Volt aki képes volt az általa olvasott összes könyvet megjegyezni, míg más az álcázásnak volt nagymestere. Való igaz, hogy nem a leghasznosabb képesség jutott Zafa osztályrészéül, de a legkülönlegesebb és a legcsodásabb, így nem is szeretném ezt elárulni előre.

Első ránézésre mindenkinek nagyon hosszúnak tűnhet a könyv, azonban merem állítani, hogy annyira mégsem volt az. Gyorsan peregtek az oldalak még így is, hogy nem voltak jelentősebb, nagyobb események a könyvben. Sokkal rövidebben is az olvasók elé lehetett volna tárni ezt a történetet, azonban engem így sem untatott.

A könyv elején és a végén is kapunk pár különleges oldalt, ami tartalmazza a Hét királyság térképét, a jelenleg ismert világ ki kicsodáját, a kastély és Keserkék város térképét, és a város három hídjának rajzát. Ezek mind szemléletesek lesznek, gyönyörűek és sokat segítenek az elképzelésben. Rengeteg szereplővel ismertet meg minket a regény, főképp a kastély szolgálóival, tanácsosaival, ezért érdemes lesz használnunk a ki kicsoda mellékletet, mert ez nagyon sokat fog segíteni a tájékozódásban.

Keserkék egyébként egy teljes mértékben példamutató, erős jellemű főszereplő, aki igazságo suralkodó kíván lenni, ismerni a népét, és eleget tenni igényeiknek. A könyv vége ezáltal nem is lehetne más, mint a királyság változása, és a rejtélyek megoldása. Sajnos függővéget hagyott számunkra a könyv, azaz várhatunk még egy folytatásra, viszont elképzelni sem tudom, hogy kinek a bőrébe bújva fogjuk ezt megkapni. Sajnos több szál és esemény is elvarratlan maradt a regényben, éppen ezért számomra a legnagyobb gyenge pontja a könyvnek a lezárás.

Függetlenül attól, hogy valaki az előzményeket olvasta-e, én mindenkinek ajánlom a regényt, de főleg a középkori romantikusok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a hercegnős meséket. Ebben a könyvben egyaránt lesz izgalom és romantika.


Értékelés: 10/10




Kedvenc pillanatok:

Keserkék királynő utcán töltött éjszakái. Mindenki szereti azokat a történeteket, ahol az uralkodó álruhába bújik, másnak adja ki magát, majd megtalálja élete szerelmét. Én magam sem tudom megunni még ezeket a sablonokat.


A borító:

Mint már írtam, a könyv legfontosabb szimbóluma és mozgatórugója jelenik meg a könyvön, méghozzá a rejtélyesség. Ebben a könyvben titkokat fejhetünk meg, kódokat törhetünk fel, egy letűnt uralkodó zsarnoki uralmának részleteit deríthetjük ki Keserkékkel együtt. A borító színe is kékes lett, ahogy a királynő neve is. Gyönyörű az egész összhatása és valóban illik a könyv eseményeihez. Az egésznek a hangulata visszaadja számomra azokat a pillanatokat, mikor Keserkék a könyvtárban ült és Lekk régi könyveit lapozgatta, mikor a titkos járatokban járt, vagy az utcán osont megoldások után kutatva. Létezik olyan könyvmoly, aki ne szeretne bele első ránézésre ebbe a borítóba és ne akarná elolvasni a könyvet, még annak ellenére is, hogy esetleg ne ismerte volna a többi részt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése