2015. szeptember 13., vasárnap

Sara Crowe - Campari reggelire



Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: Campari for Breakfast
Fordító: Beke Zsolt
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 324 oldal
Téma: ifjúsági, humoros

A fülszöveg:

Az ember élete tele van borzalmas dolgokkal: elhunyt rokonok szelleme kísérti, befuccsol a szerelmi élete… és odaég a pirítós. 

1987-ben Sue Bowl élete fenekestül felfordul. Édesanyja halála miatt úgy érzi, önmagából vesztett el valamit. Aztán az apja is összebútorozik egy Ivana névre hallgató rettenetes férfifalóval.
Ám Sue-t mindig arra bíztatta az anyja, hogy hozza ki mindenből a legjobbat – neki pedig ott volt a szavak szeretete és pár fura rokon. Sue végül Coral néni roskadozó családi otthonába, Green Place-be kötözik, amelyet szép lassan egyre több különc és csodabogár kezd el benépesíteni. A denevérekről 
nem is beszélve…




Kedvenc idézetek:

"… a bátorság elhatározás kérdése"

"Talán a szenvedély nem is csak a végeredmény, két ember közössége, hanem az azt megelőző részek is."

"Az idő mindent megváltoztat, még azt is, akik mi magunk vagyunk."


A véleményem:

Csak nézzünk rá Sara Crowe könyvére, és szerintem ez elárulja mindazt, amit én is el szeretnék nektek a könyvről. A bohém, humoros írás, ami mindent kicsit a feje tetejére állít, ahol a szereplők egy kicsit fordítva működnek, és semmilyen szituáció az életükben nem az, aminek látszik. Csupa komoly téma egy vérbeli angol stílusban, szórakoztatóan megfogalmazva. Ezt jelentett számomra a Campari reggelije.

Már maga a könyv címe is figyelemfelkeltő, hisz szokatlan, ráadásul fogalmam sem volt mit takarhat. Ha jól láttam az internet, ez a Campari egy koktél, amit valószínűleg a borítón is iszik a főszereplőnk, a könyv azonban pusztán ennyit főzött hozzá a címhez:
"Nem ittam még Camparit reggelire; ilyet az emberek akkor csinálnak, ha lelki bánatuk miatt utaznak el valahová."

A mi főszereplőnk Sue, egy lelki bánattal szenvedő lány, hiszen alig egy éve vesztette el édesanyját, aki váratlanul öngyilkos lett. Édesapja a nem rég elszenvedett tragédia ellenére, már most komoly kapcsolatban él egy másik hölggyel, miközben képtelen észrevenni azt, mekkora fájdalmat okoz ezzel lányának. Csak tetézi a sort annak ténye is, hogy minden jel arra mutat, ez a viszony, már a feleség halála előtt elkezdődött, és akár a tragikus haláleset kiváltó oka is lehetett.

Sue boldogan él a lehetőséggel, mikor alkalma nyílik édesanyja testvéréhez, az idős Coral nénihez költözni. Az asszony Delia barátnőjével él és egy egykori admirálissal Green Place-ben, a gyönyörű Anna- királynő korabeli, ódon házban. A regény faramuciságát, és szokatlanságot a Sue életében fellépő változások okozzák, hiszen kevés olyan ifjúsági regénnyel találkozhattunk, melyben a főszereplőnk idős emberekkel él együtt egy zeg-zugos omladozó, bár annál inkább gyönyör házban, melynek mérete akkora, hogy egy négyfős család is elélhetne benne, anélkül, hogy bárki észrevenné a jelenlétüket.

Sue egyébként egy nem mindennapi lány. Már fiatalon el kellett szenvednie édesanyja elvesztésé, ami bánatosabbá tette, gondolatait folyton a titokzatos körülmények és a búcsúlevél hiánya kerítette hatalmába. Egy szerény lányról olvashatunk, aki még igazi csókot sem kaphatott életben, önzetlen és egyetlen álma, hogy jó írónő váljon belőle. Sue ezen szenvedélye fogja életre hívni a bizarr, ám annál inkább szerethető AD Acta írói műhelyet, melynek már maga a neve is egy nyelvi félreértés eredménye. Számomra ez a érdekes csoportosulás a legkedvesebb a műben, mivel roppant ötletes volt Coral nénitől a műhely megalapítása, így segítette Sue-t a gyakorláshoz. Ezeken az írói délutánokon a nagynéni vezetésével összejött a ház lakossága, később Sue új ismerősei is, és írói tehetségük pallérozására gyakorlatokat végeztek. Ezek az apró feladatok nem csak nagyon ötletesek voltak, de valóban meg is ragadták az írás lényegét, és rengeteg humoros sort szültek. Ami még igazán tetszett bennük, hogy ezek által ismerhettük meg közelebbről a szereplőinket. Mindenki a maga stílusában írt, a saját lelkéből, azokról a gondolatokról, ami őket foglalkoztatta. Azt kell mondjam, én magam is kedvet kaptam efféle tevékenységhez, szívesen gyűjtenék ki én is feladatokat a könyvből, hogy lássam, hogy lennék képes megoldani őket. Minden, az írás iránt érdeklődőnek ugyan ezt tudom ajánlani.

A két legfőbb probléma, ami végigkísérte Sue életét az új otthonában, az a szerelmi élete volt, mert a lány munkába kezdett konyhai kisegítőként, és ezáltal alkalma nyílt fiúkkal ismerkedni. Helyzete sokszor drámaivá vált, azonban sokszor inkább humoros volt és szokatlan. Nem egy tipikus ifjúsági love storival fogunk a műben találkozni, de ettől függetlenül igazán érdekes lesz és meglepő.
A másik ilyen konfliktust pedig Cora néni anyagi gondjai jelentették. A ház a teljes eladósodás útjára lépett a tulajdonosa fékezhetetlen vásárlási mániája miatt, így hát Sue előtt állt a feladat, hogy rendet tegyen a rendbe tehetetlen dolgok körül és segítsen megoldásokat találni a problémákra, hiszen ha minden maradna a mostani mederben Green Place nem maradhatna a család birtokában.

"Abban a percben, hogy az enyém lesz, már nem is kell, és amikor nem kaphatom meg, akkor csak rá vágyom."

SPOILER

Sue szerelmi élete a kezdetekben kiszámíthatatlan volt, viszont már pár tíz oldal után, mikor jobban megismertük férfi szereplőinket, sejthetővé vált a kimenetel. Icarus bármennyire is volt az a tipikus nőideál, tudhattuk, hogy Sue személyiségéhez, és egyáltalán a tökéletes férfi képhez sokkal inkább illik Joe, hiszen ő intelligens, romantikus lélek, aki gyönyörű verseket képes írni a szívéből és akkor is kitart érzései mellett, mikor helyzete reménytelen. Sajnos túlságosan kiszámítható volt, hogy a lány mellette fog kikötni, azonban örültem neki, hogy így lett, és legalább olyan fordulatot hozott ismételten a könyvbe, ami ritka egy ifjúsági regény esetén. Engem legalábbis kevés ilyen forgatókönyvvel sodort még össze az élet.

A családi titkok, és felfordulások kimeneteléhez sem kellett sokat töprengenünk, valahogy adta magát, hogy ebben a regényben, egy csavargó, csakis egy rég nem látott ismerős lehet, és hogy Sue édesanyjának halála mögött sokkal többnek kell rejlenie, ráadásul képtelen lenne búcsú nélkül itt hagyni szeretett lányát. Bárcsak ne lennék ilyen, aki mindig mindent előre átgondol és kitalál.

SPOILER VÉGE

Családi műnek is nevezhetnénk a történetet, hiszen képet kapunk az egész rokonság életéből, múltjából és jelenéből is. Egy végtelenül kusza, és eleinte nehezen értelmezhető rokoni szálat láthatunk, akárkiről könnyen kiderülhet, hogy nem is az, akire elsőre gondoltuk volna. Több családi titok is a regény során fog napvilágra kerülni.

Ha kinyitjuk a könyvet látható, hogy már maga az elrendezés, szerkesztési mód sem mindennapi. Egyrészt, a már korábban említett írói gyakorlatok eredményei tűzdelik meg a regényt aranyos kis jegyzetekkel, de az egész mű elrendezése egy füveskönyvre emlékeztethet bennünket. A füveskönyv a naplókhoz, kalendáriumokhoz hasonlatos jegyzetfüzet, ami személyes, tele apróságokkal, mint egy újságkivágás, recept vagy éppen idézet. Kapunk a regényben részleteket Sue édesanyjának levelezéséből és írásából, Coral néniéből, hiszen a könyv egyik szálát Coral néni élete fogja adni, és már maga Sue leírása is napló szerű lesz, hiszen napokra bontva meséli el a történetét.

Coral néni füveskönyvének ismertetése már egészen 7 éves korától elkezdődik és napjainkig tart. Ebből fog fény derülni a család szövevényes múltjára, képeket kapunk majd a háború nehéz időszakából és sok eseményt itt fogunk igazán megérteni. Olykor mindössze szórakoztatóak voltak ezek a részletek és humorosak, máskor informatívak.

Mindent egybevetve, ami a legjobban tetszett ebben az új megjelenésű regényben, az maga az elrendezése volt, mindazok a momentumok, amitől szokatlanná vált és egy kicsit eszementé, de a szó jó értelmében. Tudom, furcsa ezt hallani, de szívesen olvastam idősek életéről is egy ifjúsági regényben, hiszen ez az írás jól szemléltette, mennyire hasonlítanak az öregek is egy tinédzserre a viselkedésükben és mennyire szórakoztató tud lenni az ő életük is. Ami még kedves volt számomra, ahogy írtam már, az írói műhely alkotásai és maga az ötlete.

Ami számomra nem tette a kedvencemmé az írást, az a lassú menete volt, hiszen itt apró események sorozatát láthatjuk, melyek lassan fejlődnek ki. A romantikus szál számomra nem mindig volt igazán romantikus és emlékezetes, és a kimenetele ennek, csakúgy mint sok más részletnek könnyen kikövetkeztethető volt.

A karakterek fantasztikus voltak. Igazi angol hölgyek, akik fiatalosak, humorosak és akiket az írásaik által fogunk igazán megismerni és közelebb érezni magunkhoz. Volt a történetben természetesen negatív karakter is, akinek gonoszsága az irigységből származott. A fiatal lány többször is próbálta Suet sanyargatni, így hát szörnyen unszimpatikus lesz a számunkra. Ott volt a nem túlságosan figyelmes, és nem épp mintaapa a bosszantó új párral és persze a fiúk, akik elcsavarták Sue fejét. Sokkal inkább ismerhettük meg a szereplőink belső tulajdonságait, mint a külsőket. 

A főszereplőnk nem lesz minden szempontból a tökéletes hősnő, azonban kedvelhetjük őt, a valószínűleg számunkra is szimpatikus, hobbija miatt - sajnos muszáj bevallanom, hogy az írásai nem minden esetben tetszettek - és tiszta szívűsége miatt, mert neki az életben a család volt a legfontosabb és a szenvedélye, nem pedig a külsőségek, és nem pedig a mobiltelefon, vagy éppen a számítógép, mert a regény nem is abban az időben játszódik, mikor ezek már elterjedtek.

Annak ajánlom ezt a bolondos írást, aki maga is talán egy kicsikét különc, aki ad a humorra és arra, ha egy szokatlan ifjúsági regényt olvashat. Aki nem egy tipikus szereplőgárdára vágyik egy megszokott kimenetellel. Bátran buzdítom azokat is az olvasására, akik szeretnék gyakorolni az írás művészetét, és ehhez jó feladatokat megismerni.
Kedvenc pillanatok:

Az AD Acta műhelyben eltöltött percek voltak ilyenek, mert ezek engem is elgondolkodtattak és szórakoztatók voltak a végeredmények.


A borító:

Az eredeti megjelenésétől eltérőt kapott a könyv, bár ahhoz hasonlót. Nekem mindkettő ugyan annyira tetszik. Jól visszaadja a regény hangulatát és jellegzetességeit. Engem kíváncsivá tett. A lapok szokatlanul fehérek a kiadó többi könyvéhez képest, ami így jól illik a borítón szereplő lány színéhez, azonban egy kicsit kevésbé a kiadó többi könyve mellé, ráadásul egy kicsit könnyebben is piszkolódik. Belülről természetesen egyedi és szemléletes képet nyújt a regény a rövid jegyzeteivel, levél részleteivel.



Hatalmas köszönet az Athenaeum Kiadó számára a lehetőségért, hogy írhattam a könyvükről!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése