2015. október 16., péntek

A. M. Aranth - A Liliom Kora


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 140 oldal
Ajánlott korhatár16 éven felülieknek
Téma: fantasy, steampunk

Már itt megrendelhető!


Fülszöveg:

A Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Kedvenc idézetek:

"– Ha túlsokáig nézel farkasszemet a sötétséggel, azt hiszem, elkezdesz hozzá hasonlítani. "

"– Az érzelmek veszélyes dolgok..."

"… az emberi elme gyakran kevés ahhoz, hogy mindössze három egyszerű pontban gondolkozzon."


A véleményem:

Az első hasonló stílusú, steampunk könyvvel a nyáron sodort össze az élet, ez pedig nem más volt, mint Jay Kristoff Vihartáncos című könyve. Ebbe a műbe az első pár oldalt követően nem szerettem bele, nehezen értettem és unalmasnak találtam, végül pedig az idei éven olvasott könyveim közül az egyik legkimagaslóbbnak bizonyult. Nagy reményekkel estem neki tehát A Liliom Korának, hasonlóan egy jól felépített világképet vártam és egyediséget. Az író műveiről idén hallottam először, ugyanis a Molyon kora tavasszal regisztráltam. Az ezt követő időszakban viszont rengeteg helyen visszaköszöntek ezek a könyvek, így az én kíváncsiságom is hamar felébredt a fiatal író iránt. A mostani értékelésem tehát tiszta lappal, függetlenül indul a témát illetően, ahogyan az író műveit is.

Az első dolog, ami mindenkit elgondolkodtat a könyv kapcsán, hogy rövid. Csak nem hagyja nyugodni a mai napig sem a fantáziánkat, hogy vajon miért? Volt egy nagyon jó ötlet, ezt végig is vitte Péter, ugyanakkor nem részletezte, nem tett kitérőket, lényegre törő volt. Vajon szánt szándékkal, hogy a könyv egy percig se legyen unalmas, ne fedjen fel már most mindent, vagy pedig valamilyen emberi körülmény folytán nem sikerült ennél jobban kibontani a történetet? Talán a Kildara olvasói találkozón erre is választ kapunk. Engem mindenesetre ez a tényező nem zavart, bár örömmel olvastam volna többet a világról, a karakterekről és akár az eseményekről is, hiszen olyan gyorsan zajlottak, hogy oda kellett ám figyelni, ki ne maradjon egy-egy jelenet a fejünkben elképzelt vetítésből.

Ellentétben azzal, amit hinnénk, a rövidség ellenére nem volt eseménytelen mű, nagyon oda kellett figyelnie az olvasónak minden apró részletre ahhoz, hogy rövid időre se veszítse el a fonalat. Az információk nagy mennyiségben zúdultak ránk főleg az elején, viszont figyelmes olvasással abszolút érthető formában, nekem ez a rész nem okozott gondot. Péter nagyon sok mindent szeretett volna bemutatni nekünk, rengeteg ötlete volt az elképzelt világának felépítésére, nagyon nagy teret mégsem adott nekik, úgyhogy szerintem nem leszek egyedül vele, ha azt mondom, követelünk egy tartalmas folytatást. :)

A világfelépítés messze megütötte az általam várt szintet, igazán érdekes volt, figyelemfelkeltő és összetett, éppen ahogy kell. A könyv helyszíne a Város, ami merőben eltér minden eddig látott közösségtől. Története 1500 évre nyúl vissza, amikor is egy Próféta megjövendölte, hogy a város lakóinak három egyszerű pontban kell gondolkoznia: a fegyelemben, rendben és éberségben, mert így lesznek képesek örökké fennmaradni és jólétben élni. Ezen felül három osztályba sorolhatóak az emberek hivatásuk szerint is: a Mérnök, a Bankár és a és a Nemesek csoportjába. Hitvallásuk szerint a négy Zoa-ban és a négy emanációban hisznek, templomokat állítanak nekik és imádkoznak, akárcsak a valóság egyházi hívői. A legérdekesebb azonban az egész Városban, hogy az utcaképe valami egészen mást mutat a valóságtól. A levegő füstös és sötét, mechanikai gépek tömkelege működteti a helyet, bizonyos mérnök embereknek még saját testük is gépiesítve volt. A gőzerő hajtotta mindezt a technikát. Az itt lakók nem vágytak többre, mint amijük volt, betartották a szabályokat és valóban békében élték mindennapjaikat.

Fegyelem: mindenki tudja, mi a dolga, és teszi is azt. Rend: nem térünk el a működő dolgoktól, nem vétünk a törvény ellen. Éberség: ha valaki megteszi, őt és az általa vétett helyretesszük. 

A legnagyobb változást viszont az hozta a közösség hétköznapjaiba, amikor is a Város életének 800. évében megjelentek a Szabadok, mint új társadalmi osztály, és felborították az addig jól működő egyensúlyt. Napról napra, évről évre egyre több Szabad született, akik a társadalom többi tagjával ellentétben bármilyen munkát vállalhattak és mertek többet akarni. Ez lesz a későbbiek során az egyik legmeghatározóbb momentum.

Maga a cselekményszál három szemszögből van végigvezetve, Lilyéből, a vörös hajú kávéárus lányéból, Gregoréből, aki a rend őrének elkötelezett híve tizedesként és Vincentéből, aki egy szerelmes nyomozó. Egyszerre kapunk jeleneteket a jövőből, ami az Új korszak hajnalára esik, és a jelenből, ami Lily elrablásával veszi kezdetét.

Vincent, a Szabadok osztályába tartozó nyomozó, miután meghallja Lily eltűnésének hírét, azonnal kezdetét veszi a hajsza, melyben megpróbálja vissza szerezni a lányt, rájönni ki rabolhatta el, ha egyáltalán elrablásról van szó. A nyomozó megérzései páratlanok, már az elejétől kezdve érzi, miről lehet szó, és nem is okoz nekünk ilyen téren csalódást. Az igazi csavart nem is a nyomozás kimenetele fogja jelenteni az ő szálában, hanem a történetben elfogalt szerepe, amit sokáig nem is sejthetünk.

Lily szemével megismerünk egy, a Város alatt elterülő alagútrendszert, veszélyes lényeket és legendáikat, ami kalandosabb lesz, akció dúsabb és igazán fantasztikus rész, ugyanis a gonosz teremtmények levadászására képzik Lilyt ezen az új helyet. Tanítómestere, pedig nem más lesz, mint Jég, a hihetetlen képességű asszony, aki egymaga mentette meg korábban a Várost a gonosztól.

Gregor története pedig a jövőben kezdődik, mikor is a várost hatalmas tűz pusztítja, ezért tizedesként a helyszínre vezénylik őt és társait, hogy megpróbálják visszaállítani a város egyensúlyát.
Ahogy tehát írtam tetszett a regény előbb ismertetett cselekménye, és ez az egyedi mechanikus gépek hajtotta Város is. Főleg az, hogy rengeteg rejtély övezi azt, ami megfejtésre várt. Imádtam, hogy volt a regényben csavar, de ami az egészben a legkimagaslóbb, az mindképp a hangulatfestése. Szerintem nincs olvasó, aki ne látná maga előtt a Várost, ne adna neki olyan hangulatot, mintha benne élne, és nem repülve a regényt olvasva erre a távoli helyre. Ez volt a történet horogja, amire ráakadtunk, és ami miatt nem tettük le, amiért odafigyeltünk rá, így könnyebben megérthettük a gyors és olykor első ránézésre bonyolultnak tűnő cselekménysorozatot. Azt is fontos kiemelni, hogy a rövidsége miatt is, de minden eddig leírt okból kifolyólag, a mű egy percig sem képes untatni.

Mi az, amit lehetett volna esetleg másképp? Az osztályok szerint, kasztrendszer szerű társadalomfelosztás talán kezd egy kicsit túl divatos témává válni, és túl sokszor visszaköszönni nekem. Talán egy rövid ideig az íróknak tudatosan el kellene kerülnie ezt a motívumot, ezzel is törekedve az egyediségre. Amilyen szép és bonyolult világot épített fel Péter, szerintem akár ez tényező nélkül is nagyon érdekes és izgalmas lett volna az általa megalkotott város.

Hogy ha te is szeretnél egy picit kiszakadni a hétköznapokból, gondolatban valami nagyon más helyre utazni, rejtélyekkel találkozni, akkor ez a regény a neked való. Egyaránt fogja kedvelni akár egy akciójelenetekre váró fiú, de egy romantikus szálat előnyben részesítő lány is, mert a regény rövidsége ellenére ebben mindkettő ugyan olyan mértékben benne van. Jól átgondolt, megtervezett, összetett világról olvashatunk A. M. Aranth műve leköti az olvasók figyelmét és képes felvenni a versenyt azzal a rengeteg külföldi regénnyel, ami hasonló momentumokra épít.

Kedvenc pillanatom:

Mivel a történt viszonylag rövid nem teljesen érzem a határokat, mi az, amit még elárulhatok, és mi számít már spoilernek, remélem az itt leírt nem lesz az. Nekem a Várost körbeölelő rejtély és annak kibontása volt a legérdekesebb rész, tehát a regény közepe. Izgalommal töltött el, hogy nem tudom, mi van a városon kívül, mi történik, ha valaki elhagyja azt. Mint amikor nemrég a Madarak a dobozban-t olvastam. Hasonló hatása van ennek a könyvnek is, türelmetlenül várjuk, hogy lelepleződjön egy titok.


A borító:

Sikerült visszaköszönnie a a belső hangulatvilágnak a külső borításon is, ennek nagyon örültem. Valóban azt kapja az olvasó, amit lát ez esetben. A karakterek illusztrálása is jó ötlet volt, mert így valóban olyanra sikerülhettek, amilyet az író megálmodott. Én magam a lányt eltudtam képzelni hasonlóképpen, a fiút viszont picit másképp szerettem volna. Talán valami mechanikusat hiányoltam még erről a kezdőoldalról, hogy igazán árulkodó legyen.


Hatalmas köszönet a könyvért a szerzőnek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése