2015. október 28., szerda

Élménybeszámoló az első Kildara író olvasó találkozóról

Élménybeszámoló az első Kildara író-olvasó találkozóról

Október 24-én volt szerencsém részt venni a Kildara első író-olvasó találkozóján, melynek a budapesti |3| nevezetű hely adott otthont. Erről szeretnék most nektek hozni egy rövid élménybeszámolót, és mesélni egy kicsit magáról a kezdeményezésről, hisz ha valami, hát ez igazán megérdemel egy bejegyzést.


“Hiszek abban, hogy van értelme. Tudom azt, hogy sokan szeretnénk értelmesen beszélgetni fontos dolgokról. Ma luxus terméknek számít egy könyv megvásárlása, és nagyon megválogatjuk, hogy mikor mit veszünk meg.

De mi lenne, ha beszélgetnénk? Könyvekről, azokkal akik megírták, akiknek céljuk az üzenet. Az irodalomról, a mai történetekről miből lehet tanulni…”

Varga-Czakó Adrienn (Kildara szervező)



A Kildaráról:


A Kildara egy ír városról kapta a nevét, melyről túlzás nélkül állítható, hogy főszerepet játszott a tudás és a kultúra megmentésében Európában. Varga-Czakó Adrienn  kezdeményezése hasonló célokat tűzött ki maga elé, mint az egykori közösség, ugyanis célja az olvasás népszerűsítése, az új generációk közelebb hozatala az íráshoz és az olvasáshoz, majd ezen tevékenységek szerelmeseinek egy összetartó közösségbe való szervezése. Mivel ez egy szabad, teljes mértékben független szerveződés, ezért bárkinek lehetősége van csatlakozni a lelkes csapathoz, legyen az egy író, egy könyvkiadó, egy blogger, vagy egy olvasó.

Írók, akik már csatlakoztak a kezdeményezéshez: A. M. Aranth, Gabrieli Fédra, Holden Rose, Patrick J. Morrison, Peter Sanawad, Szilágyi Zoltán, Vivien Holloway, Ta-Mia Sansa, Bukros Zsolt...

Kiadók, akik már csatlakoztak: Főnix Könyvműhely, Fumax, Mogul Kiadó.

Hadobás Hédi, a Thinking About You szerkesztője bloggerként képviseli a Kildarát, ahogy szombat óta már én is. Ezen kívül a héten bemutatkozó Prológus bloggercsapat is a kezdeményezés mögé állt, így ezentúl a Prológus és a Kildara partnerként összedolgozik az olvasás népszerűsítésében.


Az első író-olvasó találkozóról (2015. október 24.):

Magáról a Kildaráról október elején hallottam először Héditől, aki meghívást kapott a rendezvényen való fellépésre. Az általa vezetett Csokikecske Gyorstalpaló tagjai közül többen is örömmel fogadtuk a hírt, hogy ilyen gyorsan alkalmunk nyílik egy személyes találkozási lehetőségre, hiszen ez a csoport a nyár végén alakult, ráadásul eredeti tervek szerint csak az internetre korlátozódott volna.

Ez a Csokikecske Gyorstalpaló eleinte egy technikai segítséget nyújtó, tanító jellegű képzésnek indult, azonban a rengeteg jelentkező mind más és más céllal adta le jelentkezését a felhívásra. Voltak, akik olvasói blog alapítás előtt álltak, mások már megtették egyedül az első lépéseket, de innentől szükségük volt egy vezető kézre, míg olyanok is akadtak, mint én, akik egy barátságos olvasói közösség tagja szerettek volna lenni és ötleteket kapni egy kész blog utolsó simításaihoz. Íme a végeredmény: több kevesebb oktatást követően megalakult egy baráti közösség, melynek már nem csupán saját blogjaink fejlődése a célja, hanem az összetartás. Nem meglepő tehát, hogy izgatottan vártuk ezt a találkozót.

A csoportból végül Hédivel egyetemben öten tudtunk megjelenni, ugyanis a többség nem a fővárosban lakik, mint, ahogy én sem, Nógrád megyéből érkeztem az összejövetelre. Az időzítés tökéletes volt, hisz hosszú hétvégére esett, senkinek sem volt programja és a következő tanítási napok is messze voltak még.

A I3I nevezetű vendéglátóhely tökéletesnek bizonyult a célra, kényelmesen elfért mindenki úgy, hogy még lássa a kerekasztalos beszélgetéseket, és a falra felszerelt különböző színű villanykörték különleges hangulatot adtak a délutánnak, különösen már a későbbi órákban. A közönség asztaloknál tudott elhelyezkedni, míg a meghívottak egy magasított részen elhelyezkedő kanapékon foglaltak helyet, így mindenki jól láthatta őket.

A programtervvel ellentétben az eseményt az Írók kerekasztalos beszélgetése nyitotta, ahol az alkotók közös társalgásba kezdtek A. M. Aranth, azaz Holló-Vaskó Péter moderálásával. Részt vett továbbá Holden Rose, Szilágyi Zoltán, Ta-Mia Sansa, Vivien Holloway és Bukros Zsolt.  Kicsit aggódtam, hogy nem lesz a kis csapatunk számára élvezhető ez a rész, ugyanis nem ismertük még mindnyájan az írókat arcról, és a legújabb könyveiket sem volt még szerencsénk olvasni, de az aggodalmam hamar elmúlt, ugyanis egyáltalán nem ezekről volt szó.

A beszélgetés egyik fő témája az ifjúsági regények voltak és azok olvasói, mivel többnyire ehhez a célcsoporthoz szóló írók jelentek meg. A másik fő pont pedig maga az írás volt, a megjelent szerzők bemutatkozása, röviden a munkásságukról és a magánéletükről. Szóba kerültek olyan kérdések, mint pl. Miről szól egy ifjúsági regény, mitől lesz más? Mi az, aminek feltétlenül benne kell lennie? Szükséges-e máshogy szólni a fiatalokhoz, bizonyos bonyolultsági szintet mellőzni? Hogyan változott a mai fiatalok ingerküszöbe? Mik lehetnek a jövőben várható olvasási trendek? Szerintem ezek mind egytől egyik fontos, érdekes, és mindenkit foglalkoztató kérdéskörök, melyekről szeretünk beszélgetni. Több kérdés esetén konszenzusra tudtak jutni az írók, pl.: abban, hogy egy könyv jó ha tanít, nem csupán szórakoztat. Akadtak azonban olyanok is, amiben nem pl.: hogy szükség-e, hogy egy fiatalt másképp szólítsunk meg, mint egy felnőttet.

Én nagyon szórakoztatónak találtam ezt az első beszélgetést, ugyanis megnevettetett rengetegszer, tetszettek a témák és az írók egytől egyig nagyon érdekes, szórakoztató személyiségek voltak. A strukturált beszélgetést követően a közönség tagjai is bármilyen kérdésre választ kaptak, így senki sem tért haza anélkül, hogy ne elégítették volna ki a kíváncsiságát.

A rendezvény második felét az a bizonyos Blogger kerekasztalos beszélgetés tette ki, melyben én is
részt vehettem. Az utolsó pillanatban alakult így a helyzet, ugyanis Gabrieli Fédra később tudott csak megérkezni, az ő helyét vettem volna át beugróként. Végül az író lány időben odaért, azonban hozzám továbbra is ragaszkodtak, ezért tettem egy próbát. További két beszélgetőpartnerem Hédi és Amy Fitzpatrick volt. Míg az előző beszélgetés körülbelül másfél órásra sikerült, addig ez utóbbinál fogalmam sincs, ugyanis kint ülve szörnyen repült az idő, elhagyott az időérzékem. A beszélgetést követő visszajelzések alapján szórakoztatónak találta a közönség ezt a kerekasztalt is, és nagyon jókat nevettek történeteinken.

A mi témáink közé tartozott saját munkásságunk bemutatása, céljainak ismertetése, pozitív és negatív élményeink közvetítése. A humor a közönséget is sikeresen feloldotta, így talán ez a második forduló még kötetlenebb lett, és közvetlenebb, mások is szívesen szóltak hozzá a témához, tűzték közbe kérdéseiket. Saját szereplésemmel nem vagyok teljesen elégedett, talán még több humor és egy kis felkészültség jól jött volna segítségül, azonban én voltam a fellépők közt a legszerencsésebb, abból a szempontból, hogy előre nem tudtam, mi vár rám aznap, így alig volt pár percem az izgalomra. A beszélgetés engem nagyon szórakoztatott, elgondolkodtatott, feltöltött és abszolút közel állt hozzám. Ez egy feledhetetlen élmény marad számomra.

Ami a legszebb emlék lett nekem első Kildaráról, az-az, hogy én is részese lehettem. A rendezvény által bemutatkozhattam a közösség előtt, kötetlenül, őszintén mesélhettem élményeimről, megismerkedhettem írókkal és lelkes olvasókkal, és találkozhattam saját csapattársaimmal is, akikkel nem lett volna lehetőségünk ilyen hamar közös programot találni és személyesen is megismerkedni.
A kerekasztalos beszélgetéseket követően közös asztalhoz ülhettünk az ott megjelent írókkal, a kiadók munkatársaival, beszélgethettünk velük és közösen szórakozhattunk. A másik, ami engem igazán megfogott az egészben, az maga a hangulata volt: az emberek közvetlensége és szeretete, és a gyakran felhangzó nevetés adta a késő délután egyik hangulatfestését, a másikat pedig a hely színes félhomálya.

Azt remélem, hogy itt, most október 24-én valami ezzel az eseménnyel elindult, és hogy nem lesz egyhamar vége, ugyanis valóban egy elmagányosodó társadalom vagyunk, ahol szükség van jó társaságra, kedves ismerősökre. Az ifjúság nagy része, de a felnőtteké is egyre inkább eltávolodott az olvasástól, így kell ez a találkozási pont, ahol hazánk kis olvasóközössége egymásra talál, és ahol nagy dolgok születhetnek, mivel együtt valóban lenne lehetőség a külvilág felé is közvetíteni, hogy olvasni igenis jó dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése