2015. október 7., szerda

Leitner Olga - Bakker, azok a csodddálatos férfiak!


Kiadó: Athenaeum Kiadó

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 237 oldal

Már megvásárolható


Fülszöveg:


A nagysikerű Bakker, anya lettem! című könyv folytatásában Leitner Olga, a férfiakra jellemző magatartásmintákat kifigurázva arra keresi a választ, hogy ,,miért egyszerűbb például megjátszani az orgazmust, minthogy elmondjuk a párunknak, hogy most nincs kedvünk hozzá? Miért érezzük sokszor úgy, hogy a férfi csak szexet akar tőlünk, s miért nem értik, hogy mi viszont szeretkezni akarunk? Van-e különbség a szex és a szeretkezés között? Vajon mit szólnának a férfiak, ha tudnák, hogy a szexuális együttlét alatt olykor a másnapi teendőinken, konkrétan az ebéd menüjén jár az eszünk? És miért hisszük azt, hogy ha egy napig nem halljuk az imádott férfitől a ,,szeretlek" szót, akkor már nem is szeret minket? A fő kérdés pedig: mindezekből a keszekusza, sokszor saját magunk számára is bonyolult és néha nevetséges gondolatmenetekből miért nem ért és érez semmit a férfi?!"
Ez a szókimondó, vicces, laza stílusú könyv, ugyanakkor szinte érthetetlen lelki vívódásokkal és eddig kimondatlan bölcsességekkel nagy bólogatásokra és hatalmas nevetésekre ösztönzi majd a nők azon rétegét, akiket foglalkoztatnak a párkapcsolatok útvesztői.



Kedvenc idézeteim:

"Ahogyan mi tisztában vagyunk azzal, hogy a férfiak nem szívesen beszélnek problémáikról, úgy ők is legyenek tisztában azzal, hogy mi viszont igen."

"… nem prűd vagy konzervatív valaki, ha nem akar rögtön ágyba bújni egy ismeretlennel."


A véleményem:

Figyelem Hölgytársaim! Leitner Olga egy olyan könyvet írt nekünk, mely a férfiak, számunkra érthetetlen, ugyanakkor csöppet sem eltúlzott, valós szokásait hivatott kifigurázni, vicces, ám ennek ellenére valóban megtörtént eseményeken keresztül. Leitner Olga korábban megjelent nagy sikerű könyvét az eddig nem ismertem, ugyanis az anyaság témája még távol áll tőlem, de most egy olyan kötete jelent meg az írónőnek, ami a nők többségét érinti, szüksége van rá és érdekesnek fogja találni. Én magam a középkorú nőknek ajánlanám elsősorban, de bárki számára élvezhető lehet ez a könyv, aki élt már párkapcsolatban vagy szerzett már tapasztalatot az ellenkező nem igazán bizarr szokásairól.

Részleteibe menően, hogy milyen kérdésekkel foglalkozik a könyv röviden összefoglalnám: az írónő igyekszik tisztázni bizonyos fogalmakat, mind a nők, mind a férfiak szemszögéből. Ilyen volt pl. a bók jelentése, vagy a "beszélnünk kell" címszóval indított vitáké. Akadtak ezen kívül a női és a férfi kommunikáció különbségével foglalkozó részek, melyek azt voltak hivatottak bemutatni, mennyire más a két nem eszközkészlete, értelmezési tartománya, és milyen könnyen okozhat zavart már egy apró jelentésbeli különbség is. A férfiak és a nők közti tevékenységek helyes kimenetele is tisztázásra került: milyennek kellene lenni a közös együttléteknek, hogy kellene zajlania egy randinak, hogyan kellene kinéznie évek múltán egy párkapcsolatnak. Kitér tehát a könyv a párkapcsolatok összes fázisára a ismerkedéstől kezdve egészen a házas életig. Ilyen szempontból minden korosztály találhat számára érdekesen az írásban.

Ahogy Olga is említette, sokunk át szokta ugrani a könyvek elején található előszót, nem szentelünk nagy figyelmet az első oldalaknak. Ebben a bevezetőben Olga azt szeretné bemutatni nekünk, hogy milyen céllal készült a könyve, milyen módszereket használt viccesnek szánt kutatásához segítségül, és előrebocsátotta, hogy a könyvben leírt  információk igen is valós adatok, de amelyik fiúnak nem inge ne vegye magára. Érdemes volt figyelmet szánni ennek a pár oldanak, mert fontos tudni azt, az írónő, mit hogy ért, minek szánt, olyan szempontból azonban megbántam, hogy én ez az elolvasós típus vagyok, hogy nem mindennel értettem benne egyet. Ez a könyv egyfajta válasz a férfiak nőkre alkotott vicceire, mi mégis, mikor végre megragadjuk az alkalmat a visszavágásra egyből a magyarázkodással kezdjük? Kérdem én, kiemeli-e egy egy fiú is, mielőtt szőke nős vicces mesél, hogy, amelyik szőke nőnek nem inge, ne vegye magára? Az, ha mi minden sor után elnézést kérünk a férfiak nagy többségétől, az sajnos azt a látszatot kelti, hogy igenis a férfi felsőbb rendű lény, többet érdemel mint egy nő, mindent el kell neki nézni, és ápolni a lelkét.

Sajnos a nők többsége valóban így áll ehhez a témához, pedig az lenne a legfontosabb, hogy mi nők változtassunk a viselkedésünkön, elhiggyük, hogy ugyan annyit érünk, legyünk határozottak, ugyanis ha így tennénk a férfiak nem bánnának velünk úgy, ahogy azt a könyv is leírja. Ez a mű csupa nagy igazság elmondója volt, ha egy férfi elolvasná, sajnos mégsem térne észhez, hanem azt a következtetést vonná le, hogy igen, a nők oda vannak értünk, mindent elnéznek, ezért minden mehet ugyan így tovább.

Ott vagyunk azonban mi nők, akiknek csak ajánlani tudom a könyvet. Bár ez valóban nem egy reprezentatív felméréseken alapuló, tudományos írás, még csak nem is hosszas interjúk eredménye. Maradjunk inkább a rövid megkérdezésekben, és a mindennapi élet tapasztaltainak átadásaiban. Ez azonban nem rontja az írás minőségét, hiszen éppen attól lesz egy könyv érdekes, hogy olyan történeteket ír le, amit még nem hallottunk, és csak kiragad egy két példát a valóságból.

Bizonyára mindenkivel fordult már elő, hogy nem egy viccet hallott, hanem a valóság egy történésén nevetett, mert az már annyira bizarr volt, hogy kínunkban nevetni kellett. Na ez a könyv is éppen ilyen. A férfi nem mindennapi furcsa szokásaitól kezdve, melyeket mindenki ismer, a drasztikus esetekig: hatalmasat félresiklott randiktól kezdve a borzalmas kimenetelű kapcsolatokig minden féle esetet elénk tár a férfiakról.

Leginkább azok fogják ezeket a sorokat viccesnek találni és az írónővel együtt érezni, akik már tapasztaltak a férfiak terén mélyre menően. Hosszú párkapcsolatok részesei, akik már éltek együtt párjukkal, ismerhetik mindennapi szokásaikat, és legfőképpen azok, akik már párjuk szexuális szokásait is ismerjük. Én a magam 23 évével rengeteg történetet nagyon jól el tudtam helyezni a fejemben, értettem mire gondol az írónő, de akadnak olyan esetek is, amihez már csalódnunk is kellett, ne adj isten átélni egy szakítást, esetleg egy felültetést. Ez a része már kicsit távolibbnak hatott, ennek ellenére mégis élveztem én is az olvasmány.

Voltak a könyvben vicces, fekete-fehér rajzolt illusztrációk is melyek még vidámabb hangulatúvá tették az olvasmányt. De ezt a célt szolgálták pl. Olga kérdezz felelek játékai is, melyekben az írónő feltette a férfiaknak ugyan azt a kérdést, meghallgatta pár soros véleményüket, majd azokat kommentálta.

Stílusában az írónő végtelenül laza volt és közvetlen, határozottan szlenges. Megalkotta a mi női
szlengünket a témára. Ebből is látszik, hogy bár gyakran tudományos próbálta megközelíteni a kérdéskört és szakkönyvekben olvasott információkra hivatkozott, azért sosem váltottunk át igazán hivatalosba, de szerintem ez már a címből is mindenki számára világos lehet. Tehát nagyon laza nyelvezet, olykor már majdnem trágár, viszont teljes mértékig humoros és szimpatikus (ahogy írtam, azt az egyet leszámítva, hogy olykor mégiscsak megvédte Olga a férfiakat.) egy két apró betűkimaradás volt a könyvben, de nem annyi, hogy az már zavaró legyen.

Ami tehát tetszett az írásban, hogy nem törekedett Olga arra, hogy ő ezt a témát tudálékosan kimagyarázza, megmutassa mennyire jól képes gyűjtőmunkát végezni, hanem ehelyett egy egészen más módját talált a tárgykör ismertetésére, saját környezetének tapasztalatait vetette papírra, annak legdrasztikusabb eseteivel, rövid internetes beszélgetéseit tárta elénk, és saját félresikerült randijait, párkapcsolatait. Sok apró történet egy egészbe foglalva. Jó humora volt az írásnak, és egyénisége. Bárki képes lett volna egy hasonló mű megalkotására, annyira hétköznapi és emberi, mégis mindössze Olgának jutott eszébe, ami dicséretes.

Ezzel szemben a hátrányai, mint már említettem az az, hogy süt róla, hogy Olga is a férfiak rabja. Hogy számára is annyira sokat jelent a férfi megszerzése és megtartása, hogy hiába tudja, nincs a férfiaknak igazuk azzal, hogy így viselkednek és nem teszik helyesen, mégis elnézné ezt nekik egy jó kapcsolat reményében. Ha tehetném neki is küldenék egy hatalmas csomag önbizalmat. Igaz, mondom én ezt, aki természetesen szintén önbizalomhiányba szenved, ahogy a nők nagy többsége. A másik ilyen pedig az volt, hogy az írónő sokszor ugyan azt a mondatot ismételgette egy oldalon át, mindössze más formába csomagolva. Igen, elsőre is megértjük mire gondol, másodikra megtörténik a nyomatékosítás is, azonban többször nem szeretnék ugyan azt hallani.

Íme hölgyek a végeredmény: kaptunk egy ismertető, ám cseppet sem tudományos írást, ami arra vár, hogy mindenki a kezébe vegye, jót nevessen rajta, helyeseljen bizonyos részeknél, hogy "Igen, az én randi partnerem is ilyen volt, milyen gáz már!" és vigaszt nyújtson nekünk, hogy minden nő azonos cipőben jár. Megtörtént a férfiak visszavágása a sok sztereotipikus viccre, bár cseppet sem olyan sértő és eltúlzott formában. Szerintem mi itt még szépek és nőiesek voltunk.


Kedvenc pillanatok:

Mikor olyan férfiakról olvashattam rövid történetet, akik aztán tényleg kitettek magukért hülyeség helyén. Számomra ezek a sztorik szomorúak voltak, hogy ilyen tényleg létezik, de ugyan akkor már nevettetett a helyzet, mert bizonyos viselkedésüket a férfiak halál komolyan gondolják, és nem veszik észre, hogy nevetségesen gáz, az amit művelnek. Szerencsére ezek közül én a legtöbb élményt nem tapasztaltam meg saját kapcsolataimban, inkább csak hallomásból tudok ilyenekről, mégis dühítő.


A borító:

Ahogy már a könyvön belül is, a borítón is illusztrációt láthatunk, mely arra utal, hogy a nők rajonganak a férfiakért, és ettől a férfiak hajlamosak szinte szó szerint szárnyra kapni, és úgymond elszállni maguktól. Ez tetszik is nagyon, mert témába illő. A rövid ajánló szöveg nálam nem talált célt, és szerintem sokan olvashatják úgy is a könyvet, hogy eközben semmi bajuk aktuális partnerükkel. Talán egy ilyen mondattal nem kellene kizárni a hozzám hasonló olvasó jelölteket, hanem egy olyan frappáns mondattal felkelteni az érdeklődést, ami az összes nőre azonos érvényű lehet. A színek tetszenek, ahogyan a cím is, melyet az utolsó oldalakhoz közeledve értünk majd meg igazán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése