2015. november 18., szerda

Gwenda Bond: Lány a kötélen


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: Girl on a Wire
Fordító: Robin Edina
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 365 oldal
Téma: ifjúsági, romantikus, mágikus

Már megrendelhető itt!


Fülszöveg:

"Üdvözli nézőit a Cirque American!

A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást…

Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?"


Kedvenc idézeteim:

"A halált mindössze egyetlen lélegzet választja el az élettől, egyetlen másodperc, egyetlen cselekedet. Ami azt jelenti, hogy az élet mindent megér, minden nap, minden egyes percében."

"Egyedül álltam a drótkötélen. Az lehettem, ami csak lenni akartam."

"Az emberek túl sokat gondolkodnak. Ez az egyik legnagyobb hibájuk."

"A merészség ugyanis nem egyenlő az ostobasággal. A kettő éppen úgy ég és föld, mint a zuhanás és a repülés."


A véleményem:

A Lány a kötélen egy fiataloknak szóló szerelmes történet, melynek egy cirkusz ad helyszínt. A téma már ismerős volt számomra, ugyanis olvastam már hasonló műveket, mint például az Éjszakai cirkuszt vagy a Rémségek cirkuszát. Mivel ezek nagyon tetszettek, és a romantikus műfaj mellett a misztikus témák állnak a legközelebb hozzám, ezért nagy vágyálmom teljesült azzal, hogy ismét megkaptam egy regényen belül mindkettőt. Egy igazi modern Rómeó és Júlia történetet olvashatunk a regényben.

A figyelmem a témára fordult először, és ez vitt rá az olvasásra is, ugyanis bár a borító színe, háttere ad egy számomra kedves, misztikus hangulatot, viszont nem lett a legtökéletesebb, mert erősen emlékeztet engem a kép egy bűnügyi helyszínre, ahol fel lett festve az áldozat nyoma. Lehetett is egy ilyen célja a választásnak, mivel valóban van haláleset a könyvben, ahogy több gyilkossági kísérlet is, de a romantikus és a cirkuszi hangulatot jobban visszavártam volna a borítón. A fülszöveg azonban nagyon tetszett, nem is csalódtam a történetben, sőt, kifejezetten kellemes meglepetés volt.

A mese a Maroni családban veszi kezdetét, ahol Jules a házaspár egyetlen gyermekekként, unokafivérével Sammel a világot járja lakókocsijával, és cirkuszi előadások tart városszerte. A család összes tagja jeleskedik valamilyen mutatvány terén, Jules ugyanis képes a kötélen egyensúlyozva mutatványokat végrehajtani, épületek közt sétálni, anélkül, hogy a félelemmel kellene dacolnia, vagy leesnie egy hálóba. Apja szintén híres légtornász, édesanyja idomár, míg nagymamája idősebb éveire jóslataival lett híres. Hiába minden tehetség, az üzlet nem ment jól, a család nem tudta tovább finanszírozni turnéit, ezért elkerülhetetlenné vált a csatlakozás egy nagyobb társulathoz, a Cirque Americanhoz.

Jules lesz az, aki szökési kísérletével felhívja szülei figyelmét a bajra, és ráveszi őket az együttműködésre, a család ugyanis ellenezte ezt a beolvadást. Tagja ugyanis a társulatnak a neves Garcia család is, akikkel évtizedek óta fennáll már az ellenséges viszony. Látjátok? Itt jön a képbe Shakespeare drámája, itt mutat a két történet igazán hasonlóságot. A Maronik érkezését a cirkusz nem fogadta kitörő örömmel, Nan nagymama híre a társulat összes tagjához eljutott, mely szerint az asszony képes a fekete mágiára, és szerencsétlenséget hoz mások fejére.

Már a kezdetektől kialakul egy szerelmi szál Jules, és az ellenséges légtornász dinasztia egy tagjával, Remy Garciaval. A fiatalokat nem érdekli szüleik és nagyszüleik korábbi sérelmei, félreakarják tenni a gyűlöletet, és rájönni, mi volt az a szörnyű esemény a múltban, ami idáig vezetett. Mindeközben más problémával is meg kell küzdenie a 16 éves főhősnőnknek, ugyanis valaki a cirkusz tagjai közül rendszeresen megpróbált az életére törni, különböző fekete mágikus tárgy segítségével. A történelem kezdi megismételni önmagát, és mi még csak nem is sejthettük, ki lehet az elkövető.

Egy tiltott szerelemről szól tehát a könyv, ahol a két fiatal együtt próbálja feloldani a családjuk közti
feszültségeket, és fényt deríteni a múltra, hogy biztonságban élhessenek a jelenben. A tét óriási, ugyanis Jules hajmeresztő kötélsétái életveszélyesek, egy rossz mozdulat is az életébe kerülhet.

"Lehetséges, hogy többféle zuhanás is létezik. Talán az esés nem szükségszerűen mindig tragédia."

Minden megvolt ebben a regényben, amit én egy írástól várok: egy szenvedélyes szerelmi szál, egy szimpatikus, érdekes női karakter, akivel könnyedén lehet azonosulni, egy erőteljes hangulat, ami áthat téged is, és kiragad a valóságból. Ezen kívül volt sok-sok megoldásra váró rejtély, ami kiszámíthatatlanná teszi ezt az egészet, és összefogja az előzőeket.

Jules nekem éppen egy ilyen lány volt, akinek izgalmas az élete, és izgalmas a saját személyisége is. Ugyanakkor hétköznapi gondolkodású. Remy és a lány kapcsolata már az első fejezetektől érdekesebbé tette a történetet, és elkerülhetetlenül tudtuk mire számítsunk ezen a téren, viszont ezzel az alapsémával nem igazán tudott mellé nyúlni az írónő. A hangulat, a képzetvilág ott volt minden oldalon, mágikus volt, rejtélyes, misztikus és olyan távoli, mesebeli a cirkusz helyszínével. Titkoknak pedig nem volt híján a regény, hisz az egész ezekre építkezett. Voltak kiszámíthatóbb részek, ugyanakkor a gonosztevőt még sem tudjuk biztosra leleplezni az utolsó oldalakig.

Igaz, mindezen ötletek közül kevés volt újszerű, de legalább olyan elemekkel dolgozott az írónő, amik szerethetőek. Mintha biztosra akart volna menni, és semmilyen kockázatot nem vállat volna a történet megírásakor. Ez által egy színvonalas írást hozott, ami megüti a mércét a többi ilyen történethez is és szórakoztat, ugyanakkor egy lesz közülük, nem emelkedik ki igazán.

Tetszett a könyv fogalmazásmódja és Jules több gondolata is. Ahogy az idézetekből is látható fontos gondolatokat fogalmazott meg többször is a regény. Tudni kell, hogy a gyűlölet nem vezet semerre, nem szabad mások makacssága miatt haragot tartanunk, elhamarkodott ítéleteket hoznunk, minden szóbeszédet elhinnünk, vagy éppen hitetlennek lennünk, mikor a bizonyíték az orrunk előtt hever. Nagyon általános, sokszor hallott elvek, de az üzenet átjön.

A karakterek többsége számomra szimpatikus volt, keveset ismerünk meg azonban közelről. Különleges tehetséggel rendelkező mutatványosok, tele ambiciózussal és kitartással. Remy lesz az, aki a legtöbb fejlődést mutatja a regényben, és aki a legjószívűbb, legszerethetőbb karakter szerepét hozza.

Egy kedves, csupaszív embertől azonban megválik az írónő, szörnyű tragédiák közepette, így drámának sem lesz híján a regény. Sajnos még én is belekönnyeztem a tragikus jelenetbe, és rossz emlékként maradt meg számomra ez a részlet, mert úgy érzem, minden író előszeretettel válik meg szimpatikus mellékszereplőitől, pedig őket sem szabadna elhanyagolni. Milyen lett volna pl.: a Gyűrűk ura vége Samu nélkül? Vagy a Harry Potter Ron és Harmione nélkül? Ezeket az eseményeket tehát mindig traumaként élem meg, valószínűleg nem való nekem semmilyen szomorú könyv.

Remy és Jules között már a kezdetektől meg lesz a kémia, imádni fogjuk kettejük viszonyát, egyrészt azért, mert senki sem tudhat kettejükről, így nem lesz híján a regény lopott csókoknak, és titkos találkáknak, másrészt a nem mindennapi helyszín miatt, harmadrészt pedig, mert tökéletesen összeillik a páros. Lesz itt kezdetekben ellenszenv, majd összetartás, egy a fiatalokat összekötő titok, bonyodalom, és minden ami egy ilyen történetbe kell.
Az Éjszakai cirkuszhoz képest ez a regény sokkal eseménydúsabb, romantikusabb, fiatalosabb, viszont kevésbé képzeletkeltő. A másik regénynek ezzel szemben az erőssége az írásmódja volt, a külső megjelenése, összetettsége, és a történelmi korszaka. Mindezek miatt egyeznék én ki egy döntetlenben a két mű között.
Az izgalmakat többféle módon is folyamatosan biztosította az írónő, ugyanis míg a romantikus jelenetek közben a fiatalok lebukásától félhettünk akár, addig Jules tornász mutatványai az egekig fokozták a szívverésünket, ugyanis háló és mindenféle biztonsági berendezés nélkül sétált át a kötélen a lány, nyílt terepen. Volt, mikor hajszálon múlott az élete. Egy-egy általunk már ismert mágikus tárgy megjelenésekor is össze szorulhatott a szívünk, mert tudtuk, semmi jót nem jelenthetnek.

"Tégy úgy, mintha itt sem volnék! 
– Mi van, ha jobban sikerülne attól, hogy te itt vagy?"
Nekem tehát ez a regény izgalmas volt sok tekintetben, minden benne volt, ami kell egy jó történethez, bár újat nem alkotott, de hozta azt a megszokott, jól eső szórakozást. Lányoknak ajánlom leginkább, ezen belül is a fiatal korosztálynak, de családi dráma jellege miatt úgy vélem az idősebb korosztály is szeretni fogja. Egy vándorcirkusz, két ellenséges család, egy titkos szerelem, a képzeletünket is meghaladó mutatványok, rejtélyek és izgalmak, és egy rosszakaró, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy Jules leessen arról a bizonyos kötélről.

Értékelés: 10/10

Kedvenc pillanatok:

Remy és Jules titkos találkozói voltak a legizgalmasabb, legromantikusabb jelenetek, így a kedvenceim is. Mindig ezeket vártam és jöttek is szép számmal, ezért nem kellett csalódnom a történetben.

A borító:

Ahogy azt említettem, számomra nem volt elég kifejező ez a borító. Már maga a cím is félreérthető. Bár én valóban egy légtornászra asszociáltam, de volt olyan ismerősöm, akiben morbid gondolatokat ébresztett a "lány a kötélen" kifejezés. A borító is többféle képpen értelmezhető, egy bűnügyi helyszínként is, de csupán egy kötélen egyensúlyozó lány körvonalaként is. Az előbbi is helytálló lenne a krimibe illő jelenetek miatt, viszont én jobban örültem volna utóbbi kihangsúlyozásának a borítón. A cirkusz maga egy misztikus, egzotikus helyszín tele szimbolikus elemekkel, amikkel fel lehet eleveníteni azt. Még inkább ki kellett volna használni ezeket a lehetőségeket. Úgy vélem egy kifejezőbb borítóval még többekhez eljutna ez az aranyos, romantikus mese.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése