2015. november 26., csütörtök

Neil Patrick Harris - Így jártam az életemmel

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: Choose Your Own Autobiography
Fordító: Markwarth Zsófia
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 304 oldal
Téma: önéletrajzi, humoros

Már megrendelhető itt!

Fülszöveg:


Eleged van a lapos memoárokból, amelyek csak arról szólnak, ami tényleg megtörtént?

Unod az egyes szám első személyben megírt értekezéseket? Izgalmas és interaktív olvasmányt keresel, ami visszacsempészi az „ÖN”-t az Önéletrajzba?


A mindig önzetlen Neil Patrick Harris hagyja, hogy Te, az olvasó lubickolj eme joyce-i kísérletben, avagy egy hírességektől, színészektől és vérbeli személyiségektől hemzsegő világban.

Új-Mexikóban fogsz megszületni. Egy színésztáborban átélheted a nagy áttörést. Egy éjszakai bár előtt meglehetősen bizarr összetűzésbe keveredsz Scott Caannal, a színésszel. És ami a legjobb: életed legkritikusabb pillanataiban eldöntheted, hogyan tovább!

DÖNTS helyesen, és tiéd a hírnév, a szerencse és az igaz szerelem. Dönts rosszul, és szerencsétlenség, szívfájdalom és Dr. Drew Celeb Rehabja vár rád. Mindez a tiéd lehet, valamint mágikus trükkök, koktélreceptek várnak rád, sőt végül egy záródal is felcsendül.

És igen, ha megveszed ezt a kötetet, garantáltan kiemelkedsz a nyárspolgárok közül!



Kedvenc idézeteim:

"A kaland cselekvést eredményez, a cselekvés változást. A változás pedig tudást ad."

"A hernyó a legoptimistább lény a világon. Hisz magában, és hisz a jövőben. Pontosan tudja, hogy több holmi vicces külsejű hernyónál, és hogy egy napon gyönyörű pillangó lesz belőle. Ez az optimizmus. ne feledjétek!"


A véleményem:

Egyetlen emberrel sem találkoztam még, aki ne találná Neilt egy szimpatikus fazonnak. Egyszerűen mindenki odavan ezért a figuráért. Először A szörnyszívű filmben találkoztam munkásságával, ahol egy vak tanítót alakított, majd megismertem őt én is Barney Stinsonként. Bármilyen produkcióban is szerepelt azóta a színész, nincs olyan film, melyből, ha kihagyták volna, tudott volna ekkora közönséget hozni és sikert. Ahol ő talajt vet, ott valami egészen elképesztő produkció sül ki a dologból, amire maguk a rendezők sem számítanak. Ha mindezekért még nem szerettük volna meg, elég mindössze ránéznünk, ugyanis kevés embernek van ilyen kisugárzása.

Ez a második könyv, amit az írótól a kezembe vettem, az első az úgynevezett Tesó kódex volt, amit ajándékba kaptam pár évvel ezelőtt. Ez a mű Barney Stinson nevében íródott, és csöppet ellentmondásosnak is érezhették az olvasók, mivel tudjuk, Neil 100%-ig meleg.

"Meleg vagyok, mint egy tál frissen sült almás pite!"

Jóleső érzés volt tehát, végre egy olyan könyvvel is találkozni, amit Neil saját maga nevében írt meg, és amivel a valódi énjét hozza egy kicsit közelebb hozzánk. Sokan kíváncsian vártuk, honnan ez a nagy siker, hogyan élte meg Neil a fantasztikus szerepeit, milyen fickó lehet a valóságban. Rengeteg téren betekintést is nyerhetünk élete ezen szakaszaiba, de semmilyen tekintetben sem lesz ez egy egyszerű, hétköznapi életrajz. Már Neil díjkiosztóit megnézve is láthatjuk, hogy a színész nem rajong a hétköznapi megoldásokért, szeret meglepetéseket okozni, kitűnni a tömegből. Memoárja megírásakor is a legfőbb szempont az egyéniség volt, amit egyrészt azzal ért el, hogy könyve nem lineárisan halad előre, hanem egy-egy fejezet végén választási lehetőséget kínál, melyik oldalakon folytathatod a történetet. A másik érdekesség a regény kapcsán, hogy nem egyes szám első személyben fogalmazza meg mondandóját, hanem a te személyedben, mintha mi magunk, olvasók élnénk át a történeteket. Ez által minden fejezet végén döntések elé állít minket az író, ezek a meghozott ítéletek segítenek majd nekünk, merre lapozzunk tovább.

Nem pusztán a szerkesztésmód volt különös a műben, hanem maga a tartalom, de még a vizuális megjelenés is. Számomra az egész tényszerű volt, közlések sorozata. Nem olvashatunk Neil érzelmeiről, nem tudjuk meg, mi zajlott igazán a fejében. Helyszínek, adatok, események, emlékek. Ebből áll a könyv. Külalakra kiváló alkotás: egy-egy vicces döntés még annál is humorosabb következménye grafikusan is ábrázolva van a regényben, és valahol a mű kétharmadánál egy színes képtár is el van helyezve az író minden életszakaszából.

"Mindenkinek megvan a saját története. Mindannyiunkban vannak egyedülálló és személyes előítéletek, amelyeket a családunk, a társadalmi köreink és főként magunk alakítunk ki. Nehéz szembenézni azokkal a dolgokkal, amiktől félünk."

Személyes olvasásélményem nem volt egyedi, ugyanis többek esetén hallottam, hogy képtelenek voltak össze vissza ugrálni a műben a fejezetek közt. Én magam sem bírtam megtenni. Nekem tudni kellett, melyik oldalon mi van, egy- egy meg nem hozott döntésem milyen következményekkel járt volna. Az író számíthatott erre a szabályszegő magatartásra, ugyanis voltak rejtett oldalak a könyvben. Na, vajon ti is megfogjátok ezeket találni? Ezt az olvasásmódot tekintve tehát jó élménnyel távoztam, mert semmiről sem maradtam le, és örültem, hogy megtaláltam Neil titkos oldalait, ugyanakkor, most pedig a másik olvasásmód iránti kíváncsiság maradt bennem.

A nyelvezetét egy kicsit távolinak éreztem, kicsit amerikainak. Nem minden mondat volt számomra teljesen érthető, mikor pedig angol címekkel, nevekkel volt tűzdelve akkor még annyira se. Nem volt tehát minden rész élvezhető számomra.

Nekem tetszett az egyediség. Nem csalódtam Neilben és a meglepetéseiben. Látszik, hogy a könyv mögött egy tudatos munka áll. Olyan, mint egy igazi kis könyves napló, amiben vannak bűvészmutatványok feljegyezve, konkrét receptek, firkák és levelek. Mintha egy Scrapebookot látnék a kezemben. Átjött a lazaság, a személyiség, és a könyv mondandója is. Neilt még mindig igazán kedvelem, és azt gondolom fantasztikus, amit véghezvitt. Jó volt látni, hogy a siker mögött komoly színészi munka és megpróbáltatások sorozata áll. Ugyanakkor érezhettük, hogy ő is csak egy ember, akinek ugyan úgy akadtak nehézségek a családi, a szerelmi és a munkahelyi életében is.

Ami kevésbé tetszett benne, hogy hiányoltam az érzelmeket, az átélhetőséget. Ahogy írtam, számomra ez a regény tényszerű volt, néhol kicsit száraz, tankönyvhöz hasonló. Egy-egy humor kizökkentett, de aztán következett mindig a visszaesés. Túl sok volt benne az idegen kifejezés, a lefordítatlan cím, a tőlünk távoli dolgok, amit igazán csak egy amerikai érthet. Úgy éreztem, ez nem a mi világunk. A könyvben ismertetett trükkök, bűvészmutatványok szintén nagyon nehezen voltak értelmezhetőek, egyetlen egyet sem sikerült a valóságban is lekövetnem, pedig maga az ötlete nagyon tetszett.

Milyen kis apróságokat rejtett ez a sokszínű könyv egy élettörténeten kívül? Díjnyertes beszédet az optimizmusról, rajzolt grafikus ábrákat egy-egy életjelenetről, humoros, a valóságnak ellentmondó fejezeteket,  mikor egy-egy rossz döntést sikerült meghoznunk. Ezekben rendszerint Neil meghalt.  Akadtak kártyatrükkök, koktél receptek, összefoglaló filmes emlékekről, humoros interjú, rejtett oldalak, történet, melyet Neil párja, David egészített ki, fotótár... Ti láttatok már ilyen memoárt? Hihetetlen ez az ötletesség és sokszínűség, nemde bár?

A Neil rajongók számára nagy örömöt fog jelenteni ez a mű, nem fognak csalódni benne, és éppen azt a stílust, színvonalat fogják kapni, amit a kedvencüktől elvárnak. Ugyanakkor szerintem bárki számára szórakoztató lehet a regény. Érdekes módon, annak ellenére, hogy sokan nem kedvelik a melegeket, Neilről senkinek sem a szexuális beállítottsága jut eszébe, hanem a személyisége, és még ha fel is rémlik neki valami a sztár szerelmi életéből, annak ellenére sem ítélik el feltétlenül, mindenkinek a nőcsábász Barney marad a híresség. Ha bárki szeretne többet megtudni egy sikeres színész megpróbáltatásairól, és kalandos életéről, akkor itt a lehetőség ezt, egy igen kreatív könyvvel megtenni.


Kedvenc pillanatok:

Neil és David babaprojektjéről olvastam a legszívesebben, mert bár kevés szó esett az érzelmekről, de itt éreztem a színészt a legemberibbnek, itt tudtam leginkább a bőrébe bújni, együtt érezni vele. Kíváncsivá tett, egy meleg párnak milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre ezen a téren. Megható volt a siker.

A borító:


Az a Neil féle életstílus teljesen érződik rajta, a képek nagyon jók, a könyvhöz illenek. Ugyanakkor szerintem nem lett elég figyelemfelkeltő, és az egyediség ezen a téren nem jelenik meg. A Barneyként írt könyveinek a borítója erősebben sikerültek. Ennek ellenére maga a könyv már csak az egyéni szerkesztettségé miatt is, de a rajzoktól is nagyon szép. Ha mindenhol egy színű lett volna a háttér a könyvön, olyan, mint a Neil alakja mögött elhelyezkedő, akkor szerintem sokkal inkább elnyerte volna a rajongók tetszését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése