2015. november 7., szombat

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája



Kiadó:
 Twister Média
Eredeti cím: The School for Good and Evil
Fordító: Bózai Ágota
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 584 oldal
Téma: ifjúsági, fantasy, romantikus, mágikus


Fülszöveg:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Kedvenc idézetem:

"… a mesék és a való élet közötti határvonal bizony nagyon vékony."

"Az akadályok nem tartották vissza Hamupipőkét a báltól. Az akadályok nem tartották vissza a herceget, hogy megcsókolja Csipkerózsikát."

"Három dolgot kell egy lánynak megtennie, hogy elnyerje jól megérdemelt hercegét. Először is: meg kell mutatnia, miben jó. Nem szabad szerénykedni, játszani. Másodszor: „nem szavakkal, hanem tettekkel” kell megnyilvánulni. És harmadszor: „versengő kérőket kell felvonultatni.”"

A véleményem:

Mikor először megláttam a Jók és rosszak iskolája borítóját, tudtam, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Nektek is volt már hasonló élményetek? Hogy ránéztél egy borítóra, és azt sugallta, hogy ez a könyv meghatározó lesz az életedben? Éppen ilyen ritka élményben volt részem ennek a regénynek a kapcsán is, és mint a további ilyen esetekben, most sem tévedt a megérzésem. Az iskolapadban ülés már kezd távolodni az életemtől, ugyanis munka mellett már csak levelező tagozaton tanulok, azonban a címtől eltérően, valami egészen más fogott meg ebben a könyvben, és teljes más hozott minket közel egymáshoz. Egy mesebirodalom.

Számomra az olvasás akkor a leggyönyörtelibb, ha kiragad a valóságból, ez a mű pedig jobban képes rá, mint a legtöbb, amivel életem során találkoztam. Most éreztem igazán azt, hogy mikor a kezembe veszem nem szeretném letenni, és nem azért, mert annyira izgalmas, vagy mert hajt a kíváncsiság, hanem mert magába szívott és az egész hangulatomat átformálta. Bármennyire is felnőttnek számítok már, az ilyen témájú könyvek mindig emlékeztetnek engem arra, hogy egykor az volt az álmom, hogy létezzen valami fantasztikus dolog, amiről nem is hittem volna, hogy lehetséges. Szerintem ez a mai napig is megvan bennem.

A történet egy apró faluban veszi kezdetét Gavaldonban, ahol az emberek épp ajtajaikat zárják, ablakaikat szögezik be, és éjszakai őrséget szerveznek gyermekeik védelmére, ugyanis a falut minden évben meglátogatja egy árny, aki két fiatalt magával ragad, és azok sosem térnek vissza. A falusi nép Gazgatónak nevezte el a szörnyű teremtést, kiről csupán annyit sikerült évek alatt megfigyelniük, hogy mindig egy nagyon jó, és egy igazán rossz természetű gyermeket választ áldozatul. A szülők ilyenkor könyörögtek csemetéiknek, hogy amennyiben jók, most rúgjanak bele egyet testvéreikbe, ha pedig rosszak, viselkedjenek szépen, mert rettegtek az éjszaka érkező tragédiától. Babonás népek élnek Gavaldonban, mivel az olvasás népszerű a lakók körében, Mr. Deauwille könyvesboltja előtt kígyózó sorok várakoznak, minden egyes új mesekönyv érkezése nyomán.

Ezen a helyen él két főhősnőnk is Sophie és Agatha. A falu legtöbb lakója váltig állítja, hogy Sophie lehet a következő soros a Gazgató elrablásakor, mert a lány a leggyönyörűbb a faluban. Hosszú szőke haja van, selymes bőre, és órákat tölt naphosszat külseje ápolásával. A lány szentül hisz a mesékben és a Jók és rosszak iskolájának létezésében is, ezért minden megtesz annak érdekében, hogy valóban ő legyen a soron következő. Az álma az, hogy kiszakadhasson unalmas hétköznapjaiból és hercegnő váljon belőle az új iskolában, természetesen a Jók között.

"– Képtelen vagyok átlagos, teljesen hétköznapi életet élni."

Sophie ezen törekvése fog elvezetni Agathával való barátságához is. Agatha nem egy szép, fekete, zsíros hajú teremtés, a temetőben él gonosz természetű édesanyjával. A lány gyakran goromba és kedvtelen, ezért Sophi úgy érzi, hogy szárnyai alá kell venni a gonosz lányt, és megtisztelnie őt barátságával. Bár eleinte érdekektől vezérelve, de igaz barátság alakult ki kettejük között. Sophie arra vágyik, hogy Agatha is tartson vele a mesék birodalmába, és legyen a Rosszak iskolájának növendéke, hisz úgy is gonosz, és így barátságuk megmaradna.

El is érkezik a várva várt este, a Gazgató, mint minden évben, most is elérkezett, és a nyitott ablaknál várakozó Sophiet vitte is magával, ahogy Agathát is, aki ugyan nem önszántából ment, de szerette volna megmenteni barátnőjét a bajtól. A galibát viszont az okozta, hogy a Csontmadár, melyen az iskolába repültek, Sophiet a Rosszak iskolája kapuja előtt, Agathát pedig a Jóknál tette le. Ez csak is félreértés lehet. - gondolták a lányok, azonban  ahogy telt- múlt az idő, minden jel arra mutatott, hogy szó sincs itt félreértésről, mindenki oda került, ahová való.

A két iskola közti különbség, hogy míg a Jók egy csodás kastélyban laknak, rengeteget foglalkoznak a szépítkezéssel, hercegnőnek tanulnak, és összeköthetik életüket egy herceggel, addig a Rosszak galádok, életük célja, hogy megöljék a saját meséjükbe szánt hercegnőt, és megakadályozzák a boldog befejezésüket. Csakhogy a Rosszak, már évtizedek óta képtelenek voltak nyerni, és így történetük mindig halállal végződött. Az iskolában Végesteleneknek és Végességeseknek hívják magukat utalva történetük végére.

A lányok iskolában töltött napjai azzal fognak telni, hogy bebizonyítsák, Sophie igenis jó szívű és megpróbáljanak haza jutni Gavaldonba. A helyzet nem egyszerű, ugyanis a szőke hajú lány a Végességesek versenyein kiválóan teljesít, és történetesen profi galádnak bizonyul. Nem mentheti már meg más a boldogtalan befejezéstől, csak ha választott hercege, Tedros beleszeret, csakhogy Arthur király fia, az iskola legjóképűbb, legkeresettebb hercege sem áll szóba akármilyen lánnyal.

A történetben tehát kiderül, képes lesz-e Sophie bizonyítani a Jóságát, megmarad-e barátsága Agathával, a legjobb barátnőjével, aki mindent megkapott, amire Sophie vágyott volna, és az is, Agatha természete melyik oldalhoz húz majd. Részesei lehetünk egy Mesetlonnak, ahol a Harry Potter Trimágus tusájához hasonló próbát kell kiállnia szereplőinknek, egy Cirkusznak, ahol a Jók és Rosszak összemérik képességeiket, és még rengeteg mulatságnak, és misztikus tanórának, ami garantáltan nem fog untatni senkit sem.

Az tehát a legszebb ebben a világban, hogy itt valóban a mesék főhőseit képzik az iskolában, tehát kapunk egy kreatív ötletet, amivel még egy másik könyvben sem találkoztam, de maga az elemei, a képzetvilága, mindene formabontó és rendkívüli. Minket is elrepít a végtelen erdőkön túlra, és nem is szeretnénk majd kilépni onnan, mert sokkal szívesebben élnénk egy olyan helyen, ahol minden gyönyörű, vagy éppen hátborzongató, tehát mesebeli. A regény hátulján megjelenő fülszöveg töredékét sem képes visszaadni annak, ami ez a könyv valójában, a borító talán annál jobban. 

A szereplőket én is a borítóhoz hasonló megjelenésben képzeltem el külsőleg, ahogy az iskolákat is. A cselekmény és a köré épített világ, a hozzá készített videók és képek egy gyönyörű imázst adnak a könyvnek, amitől csak még szerethetőbbé válik az olvasók számára. Nagyon meglepődtem, mikor a Disney csatornán találkoztam a könyvnek egy reklámfilmjével is, ugyanis nem is tudtam, miről szól a reklám, mégis egyből a könyv jutott róla eszembe, tehát valóban nagyon jóra sikerült. Sosem láttam előtte egy könyv reklámját a tévében, pedig lehet, hogy valóban nem lenne rossz marketing ötlet ez sem.


"– Még mindig próbálok rájönni, miért akarsz barátkozni velem. – Azért, mert kedves és mókás vagy. – felelte Sophie.
– Anyám szerint goromba és kedvtelen vagyok. Szóval valamelyikőtök hazudik."


Agatha a maga egyéniségével, a kedvtelenségével, ugyanakkor humoros stílusával minden olvasó számára szimpatikus lesz már a kezdetektől. Egy remek barát, aki bármit megtenne a másikért, logikus gondolkodású, segítőkész és bátor. Sophie ezzel szemben megosztóbb személyiség. Már a Gavaldonban töltött időszak alatt is látni fogjuk, hogy szép és hercegnőnek való, azonban érdekei önösek, nem cselekszik önzetlenül és sokszor nem a legjobb barát. Nem lesz tehát hatalmas meglepetés, mikor a Rosszak iskolájába kerül, azonban az igazi fordulatok ezek után fognak kezdődni. Minden fejezetben jön valami új, amire nem is gondoltunk volna. Az egyik pillanatban még úgy gondoljuk, Sophie élete jó útra terelődik, a másikban pedig már megint kilátástalan a helyzet. Lehetetlen előre megmondani hová tart a történet, éppen ahogy szeretem.

Mindazok ellenére, hogy Sophie mennyire sokszor hozott rossz döntéseket, és viselkedett galádul, én mégis megkedveltem a lány, és valahol meg is értem őt. Nehéz teljes Jóként élni, és még nehezebb lehet végignézni, ahogy barátnnk mindent megkap, amire én vágytam, ő pedig cseppet sem. Agatha közelebb került a szívemhez, de Sophie sem került még távol, de hogy mit hoznak majd a következő részek, azt nem tudnám megmondani.

Azt kell tehát mondjam, hogy semmi negatívumot nem tudok a történet ellen felhozni. Ez egy végtelenül kreatív regény volt, olyan ötlettel, amivel még sosem találkoztam, és aminek mind a hatszáz oldala fantasztikus volt. Képes rávilágítani a fiatalokat arra, hogy a Jóság lehet elhatározás kérdése, azonban nem lehet érdekből jót cselekedni, mert akkor veszít értékéből.  Fordulatos volt, izgalmas, olvasmányos, és magával ragadó. Nem csak azok fogják élvezni, akik még iskolások, ugyanis mindenki számára tanító jelleggel bír, és a felnőttek véleményem szerint éppen annyira szeretik a meséket, ahogyan a gyermekek. A legmeglepőbb az egészben, hogy ezt a történetet egy férfi írta. Most először meg nem mondtam volna róla, hogy egy férfi gondolatai jelennek meg a két lány fejében. Fantasztikus az író.



Értékelés: 10/10


Kedvenc pillanatok:

Nekem már az első pár oldal is ilyen volt, mert bár egy valóságos kis faluban játszódott még a
történet, nem a mesevilágban, mégis azt érezhettük, hogy ez valahogy már mesés, és hangulatos. Egy apró falu, ahol az emberek meséket olvasnak, és hisznek is abban, ahol a rejtélyek meghatározzák mindennapjainkat... Ki ne lenne kíváncsi a folytatásra?


A borító:

Gyönyörű lett, a történethez illő és hangulatos. Kifejezetten örültem neki, hogy az iskolák és a főszereplők is megjelentek rajta, viszont a második és a harmadik részészé szerintem még az elsőtől is csodálatosabb. Az iskola címere dombornyomott, a lányok képe pedig szintén fényes és kiemelkedik a háttérből. Sajnos puha borításos, ezért nem túl időtálló, nagyon kell rá vigyázni, mert a sarkai már kezdenek nekem is felhajlani egy olvasás után is. Belőle legalább annyira gyönyörködtetni fog mindenkit a könyv, mint kívülről. Minden fejezet kezdete egy rajzot fotóval van kiegészítve, ezek egy jelenetet ábrázolnak az adott részből, vagy egy jellegzetességét, gyönyörűek és találóak. Esztétikai hiba volt egyébként az egyetlen, amit találtam a műben, méghozzá, hogy az első fejezetek során, volt, ahol a szöveg más méretűre váltott, és úgy tűnt, elfelejtették visszaállítani az eredetire. A későbbiekben azonban megszűntek ezek a problémák.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése