2015. november 11., szerda

Szilágyi Zoltán - Acélgólem


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 156 oldal
Téma: fantasy, steampunk

Ha kíváncsi lettél a regényre, itt tudod megrendelni.



Fülszöveg:
Történetünk kezdetén az első világháború sújtotta Angliában találjuk magunkat. Dr. Cole, a rejtjelek avatott szakértője, egy bombázás során elveszítette családját, amit képtelen feldolgozni. Gyógyszerek okozta kábulatban telnek egyhangú napjai a Queen Mary katonai kórház zártosztályán. Egyetlen társasága Amram, az izgága órásmester, aki miniatűr szerkezetek megépítésével szórakoztatja magát és sorstársait.

Amikor Bransford parancsnok és Jabari közlegény átlépik a kórház küszöbét, Cole és Amram hamarosan az „Acélgólem” utáni hajsza kellős közepén találják magukat. A kis csapat a belga Lord Pottsal kiegészülve átvág a borzalmakkal teli frontvonalon, hogy elérje célját… ám hamarosan kiderül, hogy a gólem csupán aprócska darabja a szférákon átívelő kirakósnak.



A Kedves Olvasó a Káoszszív sorozat első kötetét tartja a kezében, amelyben Szilágyi Zoltán olyan gőzzel és acéllal hajtott világokba kalauzolja, ahol senki sem az, akinek először hisszük, vagy akinek ők hiszik saját magukat. A steampunk kedvelői számára igazi csemegét jelent majd a történet, ahol a káoszszívek birodalmakat teremtenek, vagy taszítanak pusztulásba


Kedvenc idézeteim:

"Nem tudom, hol lehettünk, de ha a pokolban, akkor én inkább a mennyországot választom!"

"A halálban nincs semmi dicső, nem kínál megváltást, egyszerűen csak… vége. Felesleges pazarlás."


A véleményem:

Egy olvasói blogon találkoztam először az Acélgólem borítójával. Azonnal megragadta a figyelmemet, ugyanis imádom a számítógépes játékokat, és a Word of Warcraftban megalkotott karakterek közül az egyik kísértetiesen hasonlít a borítón megjelenő gólemre. Úgy sejtettem hát, hogy ez izgalmas fantasyról lehet szó. A regény elolvasásáig csak most év végére sikerült eljutnom, a Kildara olvasói találkozón jutott eszembe ismét, mennyire szerettem volna már megismerni.

Nem éreztem ki az írást bújva, hogy itt magyar alkotásról lenne szó, a helyszín a 20. századi Anglia és Belgium volt, a szereplők sem hazánkból származtak, de magában a stílusban sem érződött ez a tényező, én ennek örültem. Magának a korszak megválasztásának már kevésbé. Romantikus lány lévén rengeteg történelmi kor van, ami közel áll a szívemhez, viszont ezek a háborús események annál kevésbé, ahogy a történelem óra is. Mikor ilyen témáról tanultunk a gimnáziumban, az agyam kikapcsolt, vagy éppen valami egészen mással kezdtem tevékenykedni. Ezzel szemben Zoltán nagyon jól odafigyelhetett a történelemórákon, ugyanis egy korhű regényt kapunk az Acélgólemmel, bár ezt jómagam nem tudhatom, hisz ahogy már bevallottam ez gyengeségem, de hitelesnek éreztem, mind technológia, mind társadalmi, mind történelmi hátterét.

Ez egy steampunk alkotás, ennek ellenére mégsem tartozik ezek tipikus esetei közé. A főszerepben valóban egy mechanikus gyilkológépezet áll, melyről csakhamar kiderül, hogy valódi funkciója valami egészen más, mechanikus gépek uralják a világot, gőzmozdonyok, óramesterek munkái, azonban nem lesz ez annyira hangsúlyos rész. Megjelennek teljesen más jellegű fantasy elemek is a könyvben, de csak a második felében: ilyen lesz maga a világunk, mely szférákkal van teli, és ahol mások a fejlettségi szintek, de maguk az élőlények is. Találkozhatunk majd gigantikus méretű ragadozó állatokkal is, és ugrásszerű utazással a világok közt. Teljes ellentétben állt ez az első pár tíz oldal és az utolsó. Egy teljes mértékig realisztikus világ, amiben a szeretteink meghalhatnak, amiben háború dúl, és amiben az életnek alig van értelme, kerül szembe egy ismeretlen, fantasztikus elemekkel teli világgal, ahol az acélgólem nem pusztán egy gyilkoló robot, hanem egy olyan fantasztikus alkotás, ami képes a szférák közt utazni.

De lássuk először, miről is szól röviden ez a regény? A főszereplőnk Dr. Brandon Cole matematika és fizikatanár. Családjával élt Londonban és tanított, mindaddig míg német vadászgépek le nem bombázták iskoláját, ahol felesége, és 12 éves fia, Malcolm is életét vesztette. Az élete sokáig értelmetlen, céltalan volt, de aztán új állása lett, nem is akármilyen, feladata a Monarchia titkos üzeneteinek dekódolása lett. Minden egyes üzenet, rejtjel és rajz egy bizonyos szerkezetről szóltak, az Acélgólemről.

"„Csupán egyetlen képen látszott teljes valójában a szerkezet. Emberre hasonlított, bár annál kétszer nagyobbnak tűnt. Törzséből négy kar nyúlt ki, a feje hiányzott...”

Cole a téma megszállottja lett, minden idejét a kódfejtésnek szentelte, ám sosem sikerült neki elérnie áttörő eredményeket. Mind ezek a munkahelyi csalódások, mind családja elvesztése egyre nagyobb letargiába sodorta, mígnem a férfi elkezdett hallucinálni. Emilyt, a feleségét látta visszatérni halálából, aki öngyilkossági kísérletre csábította Colet. A gyász és a csalódás egyre távolabb sodorta őt a valóságtól, ezért kényszerült a férfi kórházba, bolondok közé zárva. Ő maga is kezdte józan eszét elveszteni a rengeteg gyógyszer hatására. Csupán egyetlen barátra lelt itt a férfi, Amramra, az ügyes kezű óramesterre, akivel csakhamar közös nevezőre leltek az Acélgólem iránti rajongásuk kapcsán.

Életük akkor vesz fordulatot, mikor James Bransford ezredes szokatlan külsejével megjelenik az intézetben egy közlegény társával és megkéri Cole-t, segítsen neki megfejteni a gólem titkát. Hamar rádöbben a férfi, hogy az udvariasnak tűnő kérés nem képzi választás tárgyát, kénytelen a belgiumi frontvonalra menni és fellelni a gólem kilétét. Segítségükre lesz Lord Potts, helyi lakos is a túlélésben, ugyanis a nyugati fronton kemény harcok zajlanak, mindössze a lövészárkokban közlekedve lehet úti céljukat folytatni. Az igazi fordulatok ezek után fognak következni, mivel Cole bár nem segítség nélkül, de rájön az Acélgólem titkára, megtalálják azt, majd megpróbáltatások útján, de meg szerzik maguknak. Ez a Káoszszívtől vezérelt mechanikus gép sokkal nagyobb titkokat rejtett, mint azt elsőre gondoltuk volna, mert képes a világok közti utazásra, mindössze a megfelelő pilótának kell hozzá irányítania, aki nem tébolyodik meg irányításának hatására. A kalandokat már nem árulom el, melyekben ezek után része lesz főhőseinknek, viszont annyit igen, hogy fordulatok is izgalmak akadnak majd bőven. Cole egy másik világba kerül majd, ahol a túléléshez mindent meg kell tennie: alkalmazkodnia, felismerni a helyzetet, és segítséget kapnia társától.

Mik a benyomásaim erről a történetről? Az első az, hogy szomorú lettem, egy kicsit nyomott, meghatódott, megszeppent. Talán velem lenne a baj, ha nem így lenne, hisz az első világháború idejében vagyunk, főhősünk szerettei is mind meghaltak, azok a szereplők, akik élnek, folyton a túlélésért harcolnak. Semmi vidám nincs tehát a történetben, így borús lettem én is ettől a sok komorságtól. Erős a regény hangulatkeltése, beszippant, és teljesen olyan érzetet ad, mintha ott lennénk, és minden ilyen kilátástalan lenne. Igaz, a steampunk világok sosem igazán vidámak, vagy éppen utópisztikusak. Nagyon komoly témákról lesz tehát szó a könyvben, mégis fiatalos formába öntve tekintve a sok fantasztikus elemet.

A regényben igazán tetszett, hogy rövidsége ellenére közérthető volt, jól kidolgozott, közel sem elnagyolt. Az író időt, és helyet szánt a fontos részleteknek, kidolgozta a gólem történetét, rejtélyei, misztikumát, és nem félt ezekről sokat írni, ahogy Cole gondolatairól sem. Egy ennyire összetett regény aligha lett volna élvezhető, ha nem kaptunk volna rengeteg részletet és időt az információk feldolgozására. Továbbá szimpatikus volt a regény felkészültsége, hogy mindent tudott a háborúról, a fegyverekről, és a mechanikus szerkezetekről, amit kellett. Jó volt a rejtjelek ötlete, ez a részlet tette igazán érdekessé a történetet, és az, hogy mindig maradt valami megoldásra váró titok. Ezáltal voltak csavarok, fordulatok, izgalmak.

Ami kevésbé tetszett, bár ez nem hozható fel az írással kapcsolatos negatívumnak, hogy inkább gondolt az író a fiúkra/ férfiakra és kevésbé a női olvasókra. Nem volt a regényben női szereplő, sem egy romantikus szál, semmi tipikus horog, amire egy nő fantáziája is ráakadna. Én  második rész megalkotásakor mindenképp alkalmaznék valami ilyet. Pár helyen az események lelassultak, ezek a részek nem tudták teljesen lekötni a figyelmemet, éppen azért, mert maga a háborús háttér és ez a technikai információkkal teli téma nem állt hozzám közel. Vagy az egyik, vagy a másik problémára kerestem volna tehát én megoldást. Vagy még eseménydúsabbá tettem volna, vagy egy kicsit nemektől függetlenre.

Nem volt egyszerű dolgom a képek választásánál, ugyanis mindig azzal kezdem, hogy szánok tíz percet a további bloggerek értékeléseinek fellapozására, és megnézem, mely képeket nem szabad már használnom a bejegyzés során, mert esetleg már másnál jelen vannak. Ennél a regényél viszont a sok értékelés ellenére nem találtam képeket. Nem lepődtem meg, mert valóban nem egyszerű mindezt a látványt, világot visszaadni, sem a gólemet, sem a szereplőket. Nekem is nehéz dolgom volt és nem is igazán vagyok elégedett, viszont egy plusz pont az írónak, amiért képes volt kihívást adni látvány terén, nem minden alkotónak sikerül.

Akiknek tehát a leginkább ajánlom, azok a komolyabb témák és a háborús időszak kedvelői. A férfi nemhez közelebb fog állni az írás, viszont úgy érzem kortól teljesen függetleníthető, ki fogja élvezni és ki nem. Én bátran ajánlom mindenesetre ezt a magyar írót, főképp most, mikor már érkezik a regény következő része, így a most csatlakozóknak a folytatásra sem kell várnia.

Értékelés: 10/8

Kedvenc pillanatok:

Nekem Cole a másik világban eltöltött idejének kezdete tetszett a legjobban. Imádok egy számomra ismeretlen, fiktív helyről olvasni, ezek részleteit több tíz oldalon keresztül elbírnám olvasgatni unatkozás nélkül. Minél másabb, izgalmasabb, érdekesebb, annál inkább megszeretteti számomra a regényt. Örültem neki, mikor láttam, hogy ez a regényben megjelenő szféra is egyedi.

A borító:

Ahogy írtam, én ennek hatására lettem kíváncsi a regényre. Hangulatos volt, és olyan ismerős a számomra, szerintem fantasztikus. Mivel elektronikus formában olvastam a könyvet, így nem tudom a további részek milyenek külsőleg, viszont ez a borító jól visszaadja az érzésvilágot, és a gólemet is, ezért nem változtatnék rajta semmit sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése