2015. december 17., csütörtök

Sara Raasch - Hó mint hamu




Kiadó:
 Twister Média
Eredeti cím: Snow Like Ashes
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 496 oldal
Téma: ifjúsági, fantasy, romantikus, mágikus

A könyvet megrendelheted ide kattintva!
Fülszöveg:

Megtört szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.


Kedvenc idézetem:

"Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt."

"Ők hoznak döntéseket. Ők alakítják a jövődet. Az a titok, hogy megtaláld a módját, hogy úgy is,
mindannak ellenére is, önmagad maradj."

"A háborúban nincs helye érzelmeknek."

A véleményem:

A Hó mint Hamu történetével csakúgy, mint a Jók és rosszak iskolája esetén, elsőre látásra szerelem volt. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű borító, egy hangzatos, kíváncsiságkeltő leírás. Minden megvolt benne, amire egy igazi fantasy rajongó vágyhat, éppen ezért esett a nyereményjátékomnál is a választás erre a könyvre a kisorsolandók listáján.

Az írónőnek egy olyan különleges témát sikerült megalkotni, ami azonnal megfogja az embereket, amiről beszélnek, és ami miatt nem bírnak a kíváncsiságukkal: ez pedig a négy évszak királyságának ötlete. Ez volt az a horog, amibe minden érdeklődő beleakadt, így én is. A könyv kezdetén megtudjuk, hogy Télországot már közel 16 éve leigázta Tavaszföld kegyetlen uralkodója, Angra. Az itt élőket rabságba ejtette és munkatáborokba vitette, ahol rabszolgamunkát végeztet velük, és mondhatni, az utolsó leheletükig hajtja őket. Hannaht, a királynőt megölték, míg árva fia Mather, és egy maréknyi társa megmenekült.

Mára csupán nyolcan maradtak. Nyolc ember, akinek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy Télország varázserejének forrását visszaszerezzék és a népüket felszabadítsák. Nincs azonban egyszerű dolga a Télországiaknak, ugyanis a mágiaszterük fele folyamatosan más városban van őrizet alatt Tavaszföldén, míg a másik fele maga a király, Angra nyakában hever, aki kegyetlenségén kívül még hatalmas, gonosz varázserővel is rendelkezik. Primoria további királyságai sem rohannak a leigázott nép segítségére, senki sem tenne szívesen keresztbe a leghatalmasabb királyságnak.

Meira, a főhősnőnk mindössze 16 éves, mégis ő lesz az egyetlen, aki hosszú évek után végre képes lesz közelebb hozni népét a szabadsághoz és jóléthez. A lány Mather, a leendő király mellett nőtt fel, harci kiképzést kapott, és mesterétől, Sirtől mindent megtanult, amit csak Télországról tudni kell. Féltő gonddal vigyáztak azonban a kis árvára, nem hagyták, hogy a veszélyes küldetésekben részt vegyen, életét bármi módon kockáztassa. Egy napon azonban eljött az ő ideje is, hogy tegyen  valamit országáért.

Miután a kis csapat bár megszerezte mágiasztere felét, lakhelyét elhagyni kényszerül, és Codell királyságának jóindulatára kényszerül bízni magát. Itt Meira rájön, hogy korábbi viselkedése milyen önző is volt, hiszen hőssé akart válni, de néha a sors nem azt az utat szánta nekünk, amit mi a legjobban szeretnénk. Ahhoz, hogy az árva lány legtöbbet tehesse népéért, nem a harcos énjét kell majd segítségül hívnia.

Mindezen politika harcok és háborúk ellenére egy igazán romantikus könyvről van szó, főleg a regény első kétharmadában, Meira ugyanis szerelmes Matherbe. Tudja, rangbéli különbségük áthatolhatatlan szakadékot képez kettejük között, mégsem tud másképp nézni a fiúra. Nem sokkal később azonban egy második férfi is a képbe kerül Codell földjén. Ebben a szerelmi háromszögben rengeteg szenvedély rejlik majd, féltékenység és bánat. Lányok, nem lesz könnyű a dolgotok, ha a tökéletesebbnél tökéletesebb fiúk közül szeretnétek majd választani. Én Mather mellett tettem le a voksom, reménykedem a végsőkig, hogy ő lesz Meira szerelme, bár sajnos azt hiszem a lány választásának megbizonyosodásig ki kell várnom a sorozat végét.

Imádtam ezt a mesét úgy, ahogy volt, minden sorával. Sosem repült el még ilyen gyorsan ötszáz oldal a kezeim közül. A romantikus részek voltak a kedvenceim, de a küzdelmek és küldetések mind-mind arra késztettek, hogy le ne tegyem a könyvet. Meira gondolataiban nagyon kellemes lesz járni, egy bátor, eszes lány, akinek a legszorultabb helyzetben is mindig van valami jó ötlete, és akinek nagyobb szíve és hazaszeretete senkinél nincs. Szerepe végig érződött, hogy sokkal több lesz, mint azt a regény elsőre mutatja. A lány álmokat lát, volt uralkodónőjük üzen neki rendszeresen, és még furcsa, jóleső hidegséget is többször érez magában. Sejtjük, mindez nem lehet véletlen. 

A további karakterek is erősre, jól kidolgozottra sikerültek, ugyanis Mather, és Codell hercege, Theron is közelebbről megismerésre kerül. Belelátunk majd a lelkükbe, érzéseikbe, és határozott képet kapunk jellemükről. De ugyan így lesz Sirrel is, és Angra királlyal. Kiválóan képes az írónő a jellemábrázolásra, anélkül, hogy untatna minket hosszú leírásokkal.

A világfelépítés hasonló módon fantasztikus akárcsak a szereplők és a romantikus szál. A négy ország ötlete teljesen újdonság volt számomra, más könyvben még nem találkoztam vele. A mágikus erő miatt az örök tél vagy éppen nyár ötlete nem is tűnik olyan lehetetlennek. Minden nép másban jeleskedik, másmilyen tárgyban rejlik varázserejük, és még csak nem is azonos nemű ágon öröklődik az uralkodó családok közt a varázslat. Az országok lakosainak más és más a hajszínük, a viseletük és a hagyományaik. Ezeket az összegyűjtött képekkel próbáltam megjeleníteni, remélem közel jártam a könyvhöz.

Sara alkotása egységesen erős volt tehát minden területen, nem tudnék semmi rosszat mondani a regényről. A kiszámíthatósága volt egyedül, ami végig aggasztott, és nem is voltak tévesek a félelmeim, előre lehetett tudni a legtöbb esemény végét. Szükség lett volna egy kicsit több fordulatosságra, több homályra bizonyos események közt, de ennek ellenére tetszett az első rész kimenetele. Bosszant, mikor az írók az utolsó oldalakon már csak egy-egy mondatban említik meg, mi történt a tetőpont után. Szívesebben olvastam volna sokkal részletesebben az eseményeket, és sokkal több oldalt szántam volna még ennek a befejezésnek, de ez is csak a regény kiválóságát mutatja, hogy többet szerettem volna belőle kapni.

Úgy érzem Sara ezzel az írással egyaránt magához ragadja a férfi és a női olvasótábort is. Az ifjúsági regények közé sorolható az írás, de bárki számára szórakoztató lehet, nekem felnőttként is a kedvencem lett. Nem is hittem volna, hogy még ez az év el fogja elhozni életem egyik nagy kedvencét.


Értékelés: 10/10

Kedvenc pillanatok:

Az viccesen venné ki magát, ha az egész történetet itt újra leírnám, de teljes komolysággal állíthatom, hogy szinte minden rész tetszett. A könyv első kétharmada úgy ahogy van a kedvencem lett, és egyedül a tetőpont és az ezt követő rész az, ami már számomra sablonos volt és személytelen.

A borító:

A képen Télország mágiasztere látható, ami az egyik legnagyobb szimbólum a könyvben és gyönyörű. Benne pedig az évszakokra van utalva. Szerintem ezt a borítót mindenki gyönyörűnek találja és hangulatosnak, bár én még inkább rá csempésztem volna a telet. Nekem mindenesetre az idei év egyik legszebbje.

3 megjegyzés:

  1. De jó, hogy neked is tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem bírom képzelni, hogy valakinek ne tetszen, annyira jó! :) Te felkerested az írónőt is? Nagyon szupi, nagyon bátor csaj vagy :) Tök jó volt valami személyeset olvasni róla.

      Törlés
  2. Nem tudjátok mikor jön ki a következő része is?

    VálaszTörlés