2015. december 7., hétfő

Szilágyi Zoltán - Acélsereg



Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 364 oldal
Téma: steampunk, sci-fi

Már megrendelhető itt!

Fülszöveg:

A közkedvelt Acélgólem folytatásában fény derül arra, Amram hogyan is alkotta meg az első gólemeket, és azt is megtudjuk, hogy az „emlékezetét” fokozatosan visszanyerő órásmester visszatérése milyen hatással van a szférák szövedékére. Ténykedése így vagy úgy, de mindenkit érint; sokan segíteni, mások akadályozni próbálják. Cole tovább kutat elvesztett családja után, Jabarinak pedig választania kell a hűség, és a lelkiismerete között.
A kötetben megismerkedünk a démonok mögött álló erőkkel, és megtudjuk, ki vette át az uralmat Malcolm felett. Fokozatosan megismerjük a szférákat működtető erőket és összefüggéseket, és a rájuk leselkedő szörnyű veszélyt.

Kedvenc idézetek:

"…a világban léteznek dolgok, amelyek messze túlszárnyalják az emberi képzeletet."

"Mindenki jön valahonnan, és mindent meg lehet tanulni, Jabari. A kíváncsiságot és a tisztességet viszont nem."

"Furcsa, hogy minél finomabb dolgokat akarunk létrehozni, annál nagyobb gépekre van szükség, igaz?"

"Lányként kétszer annyit és kétszer olyan jól kellett dolgoznia mindenért, és ezért sok tekintetben megállíthatatlan ágyúgolyóra hasonlított."


A véleményem:

Az Acélgólem után a kezembe venni az Acélsereget olyan volt, mintha egy hosszú viharos délutánra végre kisütött volna a nap narancssárgás fényekkel. Egy komor, háborús időszakot követően végre itt egy újdonságot jelentő szféra, nem is egy szerelmi szál, és humor... Ez hiányozott nekem igazán az első kötetből. Az Acélgólem során úgy éreztem, itt egy tehetséges író, aki fantasztikusan alkot, világszínvonalú a tudása a témája mégsem fogott meg mindez idáig. Nem is mertem remélni, hogy ez a második rész ennyire tetszeni fog.

Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy az első rész után azonnal belevághattam a második kötetbe. Örülök, hogy így alakult, mert egyrészt Zoltán írásai nagyon összetettek, nem szabad elfelejteni a fontos részleteket, mert különben értelmét vesztheti a történet, másrészt rengeteg rejtéllyel és fordulattal van átszőve, ami kíváncsivá tesz, és nem hiszem hogy elbírtam volna hónapokig ezzel az érzéssel. Ennek ellenére a vizsgaidőszak miatt csak lassan haladtam a könyvvel, de már nem is bánom, mert annyira várom a harmadik részt, legalább egy kicsivel közelebb kerültünk azóta ehhez az időponthoz.

A mese nem ott folytatódott, ahol azt vártam volna. hanem már a kezdetekben is egy egészen érdekes fordulatot vett azzal, hogy visszatért a múltra. Amíg nem ismerjük ezt a második részt, nem is gondolnánk, az első mennyire lógott a levegőben. Se eleje nem volt, se vége, de most végre fény derült a kezdetekre. Jabari gyermekkorával indít a regény, ahol végre megtudhatjuk, hogy találkozott össze ő és Amram, hogyan született meg az első gólem, és mi köze ennek az egésznek a fiúhoz. 1902-ben vagyunk, Holmsa városában az Afrikai Köztársaságban. Az afro kisfiú egy nyomornegyedben nőtt fel, ahol a tolvajlás jelentette számára a mindennapi megélhetést, ahogy sok más itt lakó számára is. Amram egy ide tévedő zsidó kutató volt, aki papírért érkezett a városba a szerkezeteihez. A kíváncsi kisfiú figyelmét hamar felkeltették az óramester különleges mechanikus masinái, ezért egy idő után ahelyett, hogy mindössze elcsente volna őket a férfi zsebéből, fizetséget is hagyott hátra újabb alkotások reményében.

Az óramester, miután a fiú megmenti életét, tanítványául fogadja és az Erődbe veszi maga mellé. Jabari itt ismeri meg a különleges örökmozgó szervet, a Káoszszívet, ami minden kutató számára rejtélyt jelent. Fogaskerekei ugyanis folyamatosan mozgásban vannak, energiát termelnek. Amram lesz az egyetlen bátor tudós, aki a különleges szervet nem féltve, nem csak megfigyeléseket végez majd és méréseket állít elő, hanem titokban kísérleteket végez a szívvel. Pár év leforgása alatt sikerül a tudósnak a káoszszíveket sokszorosítani, gólemeket alkotni, így a hadiipar eszméletlen fejlődésnek indult. A legnagyobb fejtörést már csak a pilóták kérdése fogja okozni, ugyanis a gólemek, mint ahogy már az első részből is megtudtuk, nem viselnek el bárkit vezetőjükként. Sokan beleőrülnek az irányításába.

Jabari számára rengeteg változást fog hozni az Erődben eltöltött idő. Egyre jártasabb lesz a tudomány terén, életében először megszeret valakit Amram személyében, szerelembe esik Annie-vel, a pilótalánnyal, Elkezdenek határozott elképzelései lenni az életről, álmairól.  A fiú rájön, hogy bár az óramester felfedezései csodálatosak, de nem jó célt szolgálnak, és hogy a háborút nem táplálnia kellene, hanem megfékezni. De vajon sikerül ezt Amramnak is megértenie?

A könyv közepéig tart egészen ez az előzménytörténet Jabariról és Amramról, majd a jelenbe röppenünk, ahol Colé lesz ismét a főszerep. A két férfi visszaérkezik abba a szférába, ahol Jabari felnőtt, visszakapják Amram korábbi énjét, majd visszatérnek az Erődbe, hogy ismét a gólemek gyártásába kezdjenek, de nem akármilyenbe, Jabari góleme az Ugró ugyanis különleges. Az egyedüli, aki képes a szférák közt utazni. Az út során Cole szerelembe esik, megismeri a múltat, megérti a jelent és végre rájön mi az a fontos cél, amiért akár még az életét is képes lenne feláldozni.

Rengeteget fog bonyolódni a történet, ugyanakkor sok minden kibogozásra is kerül majd. Zoltán ezzel az egész második kötettel meglepett, de ezen belül is minden fejezettel. Az év legjobban felépített, legösszetettebb regény címét biztos, hogy ennek a könyvnek ítélném. Mindig megtudott döbbenteni, valami újat mondani. Végre egy regény, ahol a fordulatokat olvasva, nem azt éreztem, hogy "Most mi van?" vagy azt, hogy "Ez most honnan a fenéből jön ide?". Egyszerűen minden logikus volt és magától értetődő, mégsem tudtam előre kiszámítani. Az anyukám biztos, hogy oda lenne érte, ez a mindene, a kiszámíthatatlanság, és hogy sok szál érkezzen meg ugyanoda.

Az első rész azért nem került közel a szívemhez, mert a háborús időkbe játszódott, ami számomra egy elborzasztó, lehangoló korszak. Maga a történet is komor volt, mikor elképzeltem magamban minden olyan szürke volt. De itt most valóban kisütött a nap a szó minden értelmében. Eltűnt a komorság, megérkezett több helyen is a humor a regénybe, jöttek szerelmi szálak, nem is egy, és végre az a lendület és különlegesség is, ami kellett ide. Minden, amit eddig hiányoltam, most végre itt van.

Jellemző a sorozat részeire, hogy míg az első fele egy lassabb tempóban halad előre, addig a második valami iszonyatos tempóra áll, ahol minden oldalon történik valami. Csak úgy zúdul ránk az új információ, az újdonságtartalom, ahogy az izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetek is. Az első 150 oldalt olvasva erre sem számítottam volna.

Egy blogger minél többet ír, annál inkább szemtanúja lehet egyfajta fejlődésnek a bejegyzéseiben. Ez a fajta fejlődés a Káoszszív sorozatban is nagyon jól megfigyelhető lesz. Zoltán írásmódja már az első könyvben is kifogástalan volt, most már a tartalom is azonos színvonalat hozott, de ugyan így a képzetvilága is. A vége ennek a kötetnek fényévekkel izgalmasabb lett az előzőtől. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan olvasó, aki ezek után ne lenne kíváncsi a folytatásra.

A romantikus szál bár nem volt erősen meghatározó, de azért kellemes volt és aranyos. Való igaz, mindig rosszul érint, ha egy lány csókol meg először egy fiút, majd többször is. Mindig is fontosnak tartottam, hogy egy férfi tegye meg az első lépéseket, ez itt nem igazán érvényesült, ennek ellenére azért élvezhető volt ez a színvolt a regényben.

Ha változtathatnék bármit a könyvben, a második felét illetően semmihez sem nyúlnék, mert ezt így éreztem tökéletesnek azt a bizonyos csókot leszámítva. Az első fejezetekben viszont lehet, hogy belevinném ugyan azt az erős képzetkeltést és fordulatosságot, amit Cole szemszöge hozott. Már maga az, hogy tanúja lehettünk a múltnak érdekes volt, és figyelemfelkeltő, de máshol aligha találtam már fejlesztési lehetőséget. A komor hangulatot örökre Cole és csapata mögött hagynám és a szférák sokszínűségével tenném még egyedibbé a történetet.

Igaz, bár decemberre, de végre elolvashattam az év legfordulatosabb, legtöbb rejtéllyel tűzdelt, legösszetettebb regényét, ahol még azt sem igazán tudtam megmondani, mit hoz a következő oldal.  Fontos, hogy minden történetnek meg legyen a maga varázsa, amiben jobb a többitől, és ennek is meg volt a maga ilyenje. Mindenkinek ajánlom tehát a regényt, ezt már bátrabban lányoknak is, mint az előző kötetet. Akár megfogott titeket az első rész, akár nem, ez a második garantáltan jó élmény lesz.


Értékelés: 10/10

Kedvenc pillanatok:

A kedvenc fejezeteim Párizsban játszódnak Cole-lal és Florával, a szerelmével. Itt tudunk meg ugyanis rengeteget a szférákról, láthatjuk, milyen egy a démonoktól kiirtott világ, halott szférákban barangolhatunk, mégis romantikus lesz és kellemes az eddigi kalandokhoz képest.

A borító:

Az egyetlen szempont, aminél az első kötet jobban tetszett. Maga a cím találó, és logikus lépés volt ehhez hozni egy képet, de a színeiben, hangulatában számomra nem adja vissza a tartalmat, de az is lehet, hogy csak az én fantáziám kalandozott el túlságosan messzire. Ezzel ellentétben viszont a könyvben hozott rajzok nagyon tetszettek. Ezekhez hasonló illusztrációt jobban letudtam volna képzelni a borítón is.



Érdekességek az íróról
Tudtad-e?

1. A Káoszszív sorozat egy igazán jól sikerült novellából született meg, melynek láttán a Főnix Könyvműhely azonnal szorgalmazta, hogy sorozat szülessen a történetből.

2. Az első kötet, az Acélgólem körülbelül másfél hónap munkája alatt született meg annak ellenére, hogy az írónak egy egész sorozatra való rejtélyt és összefüggéseket kellett megalkotnia. A novella ezzel szemben közel 3 hónap munkája volt.

3. Az író 2 munkahelyen is dolgozik az informatika világában az írás mellett, ezért többnyire az esték folyamán alkot.

4. Zoltán kedvenc műfaja a sci-fi, saját sorozatát is ebben a témakörben képzelte el, ám a kiadó jobban örült volna egy steampunk műfajú új megjelenésnek, ezért az író úgy döntött, ötvözi a két műfajt, ezzel alkotva valami igazán egyedit.

5. Az írás során több időt szán az alkotó magára a tervezésre és a séma megalkotására, ugyanis a részletek utána már jönnek maguktól. A könyvalkotás ezen részében látja az igazi kihívást.

6. Az ifjúsági korosztály gyakori jellemző a türelmetlenség, és hogy gyakran egy könyvnél nem szeretnének mélyebben elgondolkodni, pusztán élvezni a sorokat és szórakozni, ennek ellenére Zoltán az összetettségre törekedett és arra, hogy megmozgassa az olvasók agytekervényeit. Kíváncsian várja, hogy fogadja ezt a mai fiatalság.

7. Az író nem szeret az alkotás során más könyveket olvasni, mert ezek gyakran elterelik más irányba a gondolatait, a filmeket és a sorozatokat viszont nagyon kedveli, akár az alkotás folyamata alatt is.

8. Sokan úgy hihetnék, hogy maga a gólemek ötlete adhatta az ihletet a regény részleteihez, vagy maga a korszak, azonban mindezek sokkal inkább az író rendelkezésére álló eszközei voltak az általa elképzelt műfajhoz és részletekhez.

9. Az Acélseregben megjelenő rajzolt illusztrációk az író saját alkotásai, ő így képzeli el könyvének egy-egy jelenetét. Ahogy láthatjátok majd, igazán otthonosan mozog a grafika terén.

10. A sorozatról angol fordítás is készül, tehát a nemzetközi piacon is megrendelhetővé válik a közeljövőben. Az író tudatosan alkotott olyan történetet, ami bármely más külföldi környezetben is helyt tud állni, élvezhető lehet.

11. Sok olvasó hiányolta a Káoszszív sorozat első kötetéből a női szereplőket. Zoltán elárulta, hogy ez a momentum nem valamiféle hímsovinizmusból fakadt, mindössze abból, hogy a történet nagy része a frontvonalon játszódik, ott pedig a hölgyeknek nincs helye.

12. Magát a művet és a szereplőket sem konkrét alkotásokról, vagy élő személyekről mintázta. Bizonyára hatott írására a rengeteg impulzus, ami érte életében, de nem tudna olyat kiemelni, ami visszaköszönt a művében.

13. A szerző, ha karácsonyra egy könyvet kérhetne a Fumax kiadó által megjelentetett A Marsi című regénynek örülne a legjobban, mert már régóta kíváncsi a történetére.

14. A karácsony a szerző számára nem jár különösebb hagyományokkal vagy ünnepléssel, de szívesen ajándékoz családtagjainak valami általuk kívánt apróságot, és karácsonyfát is örömmel állít fel otthonában.

15. A harmadik kötet, az Arató már tavaszra várható, így a rajongóknak nem kell sokat várni a folytatásra, de további jó híreim is vannak, az író másik könyvsorozaton is dolgozik, melyben már a nőké lesz a főszerep.

+1: Az írónak rengeteget jelent az olvasók véleménye, ezeket mindig elolvassa, ad rájuk, örömmel fogad minden őszinte kritikát. Olvassátok el ti is a sorozat köteteit, írjátok meg mit gondoltok, beszélgessétek róla az íróval, ugyanis igazán fantasztikus lesz olvasásélményeteket megosztani vele, együtt értelmezni a sorokat.

Az értékelés a Prológus weboldalára készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése