2016. január 10., vasárnap

Colleen Hoover - Reményvesztett

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Losing Hope
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 380 oldal
Téma: NYA, romantikus, dráma



Fülszöveg:

Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket. A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz. Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…


Kedvenc idézeteim:

"– Breckin, bemutatom Holdert. Aki nem a pasim, de ha rajtakapom, hogy mással próbálja
megdönteni a legjobb első csók rekordját, rögtön a halott nem pasim lesz belőle."

"Mellette úgy érzem, van értelme az életemnek."

"A süteményeddel vallatni lehet. Ráadásul nem is vagy annyira jó nő."

A véleményem:

A Hopless első része számomra annyira emlékezetes volt és maradandó, hogy még máig sokszor visszagondolok a történetére. Bár ma már nagyon divatos téma lett a nemi erőszak kérdése, vagy ezek a furcsa, bonyolult, "nem lehetünk egymáséi, de a te érdekedben történik mindez" szerelmek, hogy már más szemmel tekintek az ilyen típusú mesékre, mégis izgatottan vártam a második részt. Egyrészt ennek az az oka, hogy a Karácsonyi nyereményjáték alkalmával ti a harmadik helyre soroltátok az idei megjelenések közt, a másik az, magam is úgy sejtettem, ez a történet nem lehet rossz, még ha nem is a kedvenceim ezek a különböző nézőpontokból megalkotott sorozatok.

A Reményvesztett legalább ugyan annyira élvezhetőre és feledhetetlenre sikerült, mint az első rész. Ugyan az a történet, de mégis más hangsúllyal, olykor más jelenetekkel és más hangulatvilággal. Máshol kezdődik a sztori és máshol is ér véget, mint az első rész, így egyfajta kiegészítőként is szolgál az első kötethez. Tanúi lehetünk először Less öngyilkossági körülményeinek, majd a történet végén láthatjuk röviden, mihez kezdett életével ezek utána fiatal pár.

A cselekmények vonala tehát teljesen ugyan úgy halad, ahogy a Reménytelenben is történt. Holder miután ikertestvére meghal verekedésbe keveredik, majd elhagyja a várost egy teljes évre. Amikor visszatér azt tapasztalja, hogy iskolatársai végre túlléptek a pletykálkodáson és halott testvére ócsárlásán, a fiú ennek ellenére nem szeretné folytatni a gimnázium utolsó évét. Sky lesz az, aki miatt mégis módosít döntésén, ugyanis miután meglátja a lányt, másra sem tud gondolni, csak arra, hogy látnia kell, tudnia mi van vele, mi köze van Garysonhoz, Less exbarátjához. Ami eztán jön, azt már ismerjük: Sky és Holder egymásba szeret, majd kiderül, hogy Sky valójában Hope. A különbség a két mese között maga a megvilágítás. Holder szemén át azt látjuk, mekkora fájdalmat okozott a családnak Less halála, mennyire képtelenek ennek feldolgozására, hányszor keresték már az elrabolt kis Hope-ot, és mennyire bűntudatot érez Holder, hogy mindkét embert elveszítette, akit a legjobban szeretett. Nekem ezekből az érzelmi kitörésekből és depressziós állapotokból elegem volt. Más az, ha valakin megérezzük, mi dúl a lelkében, és más az, ha minden ötödik oldalon leírja az író, mint a fiú gondolatait. Sok.

Annak ellenére viszont, hogy nem mindig éreztem komfortosan magam Dean Holder fejében, rengeteg más dolog volt, ami miatt mégis jó volt ez a szempontváltás. Dean Lesshez írt naplója például új színt vitt a történetbe, szórakoztató volt, olykor humoros, és segített abban, hogy ne kelljen a fiú szemével is minden jelenetet újra bemutatni, csak a lényegesebbeket. Azt hittem, egy férfi bőrébe bújva sohasem tudok majd igazán azonosulni, vagy romantikusnak tartani, mikor egy nő közeledik felém, mégis akkora tehetséggel és érzékkel sikerült az írónőnek közel hoznia hozzánk a főszereplőt és átélhetővé tennie, hogy a romantikus jelenetekbe egyszerűen beleborzongtam. Könnyedén a lány helyébe tudtam magam képzelni, mikor a fiatalok együtt voltak, amikor pedig nem Dead érzelmeivel azonosulhattam.

A Rubin pöttyös könyvek sajátossága az érzelmi teliség és a szexuális tartalom, ami ebben a regényben nem csak, hogy megvolt bőven, de még valóban olyan formában is lett tálalva, ami érzelmeket váltott ki belőlünk, vágyakozást egy ilyen szerelem iránt, szenvedélyt... Legalább annyi a kémia ebben a kapcsolatban is, mint pl. a Luxen sorozatban Katy és Daemon közt. Aki szeretne igazán borzongani, átélni, átérezni, az imádni fogja ezt a kötetet is.

Amit már a Reménytelenben is megszerettem az a kis, kertvárosi hangulat, az iskolai élet, a kocogás és a csillagok a falon. Mindaz, amit ezek a részletek adtak, amit általuk magam elé képzelhettem. Öröm volt visszatérni ebbe a képzeletvilágba.

Holder karaktere ebben a kötetben egy kicsit más értelmet nyer, mivel eddig a gondoskodó, szerelmes,  lobbanékony fiút láttuk benne, most azonban a szememben egy sokkal inteligensebb, férfiasabb, rosszfiúsabb karakterré vált. Sky ezzel szemben maradta régi, hiszen őt már megismertük, megszerettük. Nagy meglepetést okozott számomra, mikor megláttam a 2,5. rész hírét. A főhőseink legjobb barátinak egymásra találása meglepett, eddig karaktereiket nem gondoltam erősnek és lényegesnek. Míg az első részben nagy szerepe volt Sixnek, Karennek, és Breckinnek, addig itt a mellékszereplők másodlagossá váltak, kevesebbet jelentek meg, helyüket pótolta Daniel, Less múltja, és testvére hozzá szóló levelei.

Közel 400 oldalas a könyv, mégis hamar el fognak repülni az oldalak, mert a mese igazán olvastatja magát, akár csak az első része, másrészt Holder naplóbejegyzései rövidebbé teszik a könyvet. Holder és Hope közös jelenetei még inkább elkalauzolnak bennünket egy másik világba és segítenek kikapcsolni, szinte lehetetlen egy ilyen jelenet közepén a könyvet letenni. Merem állítani, hogy ezzel mindenki így lesz.

Úgy érzem, ez a kötet méltán érdemelte ki a 3. helyet a 2015 legkedveltebb könyvei közt, és méltó társa lett az első résznek, amiről azt hittem, nem lehet már felülmúlni. Ahogy írtam, az első kötethez hasonló, egyedi hangulatot nyújt, szenvedélyt ébreszt bennünk, amire kevés regény képes, főleg nem ilyen intenzitással. Új szemléletmód váltásával segít nekünk részletesebb és az eddigiektől másabb képet alkotni Holderről és érzelmi hullámvasútként szolgál majd számunkra. Ritkán repül el a kezeim közül ilyen gyorsan több száz oldal.

Értékelés: 10/10

A borító:

A sorozat első kötete esetén a külső volt az, ami miatt felfigyeltem a mű létezésére, és a cím. Ott voltak azok a gyönyörű színek és a hatalmas, őszinte szemek. A Reményvesztett borítója nagyon jól illik az első részhez, de a rajta szereplő fiú számomra rontja az összképet. Mintha nem is egy 18 éves, iskolát srácot látnék, hanem egy jócskán huszonéves, nem túl megnyerő külsejű férfit. Még csak nem is hasonlít arra, amit én elképzeltem. Míg a lány modell esetén befolyásolt a borító, amikor el kellett képzelnem a történetet, addig itt egy cseppet sem.

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Azt külön értékelem, hogy a borítókat is értékeled :) nagyon jó, mert én is azt nézem meg elöször és rettenetesen tudja bántani a szemem egy csúnya borító, még ha klassz is a tartalma.

    Sajnos én az 1. részt sem szerettem már meg igazán, úgyhogy ezt nemis olvastam. Az elsővel az volt a bajom, bár tényleg, letehetetlenül intenzív volt, hogy annyit szerencsétlenkedtek a főhősök. Mivel szerencsére nem voltam ilyen helyzetben nem igazán tudtam átélni a leányzó vergődését az apjával szemben, a többi meg egy kicsit olyan volt, hogy "és ezért izgultam annyit?". SPOILER : szóval az egész arról szólt, hogy apuka anyuka halála után bántalmazta a kislányát mire anyuka húga/nővére vagy mije ellopta a kislányt, mert apuka rendőr volt, és biztos nem nyerhetett volna, ha nyíltan szembeszáll vele - és ezért úm. "börtönben" tartotta Sky/Hope-ot...én azt hittem legalább egy "jó kis emberrablásos sztori" sül ki belőle, de aztán nagyjából az derült ki, hogy nem is volt az olyan törvénytelen, simán bejelenthettte volna a gyámsági kérelmét a nevelőanyja is, az meg kissé hiteltelen számomra, hogy miután 1-2 napot ott dideregnek és rettegnek a kocsiban apuka háza előtt, ahogy felbukkan a lánya, apuka lelkiismeretfurdalásból agyonlövi magát? Na ne már? És ettől az embertől rettegtek??? Dean (imádom e nevet <3 ) pedig az istennek se kérdezne rá, hogy hé te úgy hasonlítasz egy régi barátomhoz, nincs közötök egymáshoz? Nem, nem véletlenül sem! Jaj ne!

    Szóval nekem az jött le, hogy piszok jól van megírva, hatásvadászóan, mert tényleg odaszögez a fotelhez, de aztán marha nagy csalódás a vége, nagyobb a füstje mint a lángja....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok mindenben egyet kell értenem veled :) Valóban sokkal szebben van megírva, megszerkesztve a könyv, mint amilyen az alapötlet. Ettől én is valami többet vártam volna a végén, ráadásul amióta ilyen divatos lett ez a nemi erőszakos téma, már ez a történet is vesztett az eddigi varázsából. Mindenesetre az megért nálam tíz pontot, hogy tényleg romantikus volt, szenevdélyes, írásilag ritkán olvasók ilyet jót :)Kíváncsian várom a többi könyvét az írónak, hátha azok történetben is még jobbak. Olvastál már tőle mást?:)

      Törlés