2016. január 28., csütörtök

Jessica Shirvington – Elhívás


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Embrance
Fordító: Robin Edina
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2010
Oldalszám: 392 oldal
Téma: YA, romantikus, fantasy

Könyvadatlap

Fülszöveg:

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.

A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve – ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak – Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat…

A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Kedvenc idézeteim:

"Néha mindannyiunknak hinnünk kell abban, hogy még a káosznak is van célja."

"Senkit sem irányíthat más teremtmény. Szabad akaratunk van."

"– Amit az ember lánya igazán akar, azt véghez is viszi "

"-(…) valójában semmi sem olyan egyszerű, mint a jó és rossz, a helyes vagy helytelen!"

A véleményem:

Már első pillantásra tudtam, hogy ezt a művet egyszer el szeretném olvasni, hiszen gyönyörű, és az angyalokról szól. A megjelenése óta minden egyes könyvvásárláskor vagy születésnap - névnap alkalmával felmerült a könyv címe, sajnos mégis későre jutottam el az olvasásához. Később, mint azt szerettem volna.

A Molyos értékeléseket olvasva meglepett, mennyire alul pontozott regényről van szó, sokszor úgy éreztem, én valami teljesen más művet olvashattam, mint a molyocskák. A regénnyel szemben megfogalmazott kritikák többsége érthető és jogos, valóban sok apróságot találni a könyvben, amibe bele lehet kötni, így megértem azokat is, akiknek nem lett a regény a kedvence. Én mégis minden kis történetbeli malőr ellenére megszerettem, és sokszor nem is voltam képes letenni a kezemből.

Violet Eden, a főszereplőnk, 17 éves, édesapjával él, ugyanis anyukája meghalt a szülést követően. A lány szabadidejében Lincolnal edz, a jóképű, nála 5 évvel idősebb fiúval, akivel egy önvédelmi tanfolyamon ismerkedett meg. Violet hamar beleszeretett a srácban, viszont Lincoln csupán baráti közeledést mutatott mindez idáig felé. Ahogy közeledik a lány 18. születésnapja a dolgok kezdenek megváltozni, Violet furcsa jelekkel ébred a testén, szokatlan örökséget kap elhunyt édesanyjától, ráadásul Lincoln viselkedését sem érti, olykor a srác távolságtartó vele, máskor mintha ő is viszonozná Violet érzéseit. Nem sokkal később, egy véletlen folytán a lány rádöbben a különös események titkára, hogy ő egy félig angyal félig emberi lény, azaz egy Grigori, ahogyan Lincoln is az. Borzasztó érzés lesz megtudnia, hogy akit a legjobban szeretett, mindig is hazudott neki, ezért Phoenixben lel majd vigaszt, a száműzött angyalban. Miután Violet megtudja, hogy amit az angyalokról hallott, mind igaz, az élete izgalmassá válik tele veszélyekkel és meglepetésekkel. Egy szerelmi háromszögben találja magát, ahol míg az egyik fiú tiszteletben tartja érzéseit, a másik tisztességtelenül is képes versenybe szállni a szerelemért. Ha még mindez nem lenne elég, főhősnőnknek választania kell, hogy egyszerű emberként szeretné-e tovább élni az életét, szörnyű túlélési esélyekkel, vagy a Grigori tagjaként, vállalva az elhívást.

Bár a történet hazánkban csak 2015-ben jelent meg, egy több, mint öt éves műről van szó, amin meg sem lepődtem, hiszen az évtized elején volt igazán divatban az angyalok témája. Mivel ma már kicsit háttérbe szorult misztikumuk, ezért felfrissülés volt és nosztalgikus érzés, újra ezekről a csodás lényekről olvasni. Én már gimnazista korom óta hiszek az angyalokban, rengeteget olvastam róluk, így sokat számított nekem, hogy a könyv legyen hiteles, és szintén tájékozott a témában. Azt kell mondjam, teljesült is a vágyam, ugyanis a könyvben helyet kapott az angyalok egész hierarchiája, nem hagyták figyelmen kívül létezésük sokrétűségét.

A regény legfőbb kritikusai szerint a könyv különösebben nagy események nélkül telt el, unalmas volt, és a szerelmi háromszög pedig bosszantó, ahogy maga a hősnő személye is. Én magam nem éreztem az írást vontatottnak, tény, hogy az egész regény mikroszinten zajlott, nem voltak világrengető harcok és legtöbbször minden Violet és a szerelmi élete körül forgott, de ettől még élveztem. Úgy vélem, nem szükséges, hogy minden regény megrengesse az egész univerzumot, hogy kalandokkal teli legyen és, hogy a küzdelmek vigyék előbbre.  Engem cseppet sem untatott a történt. Violet személyisége kedvelhető volt még annak ellenére is, mennyire ragaszkodik az általa megszokott valósághoz és élethez. Én is nehezen fogadom, mikor egy lány képtelen két fiú közt választani, vagy ha ugyan annyira tetszik neki mindkettő, mert úgy érzem a valóságban sosem alakul ki ennyire egyensúlyi helyzet, de tény az is, hogy ehhez a regényhez szükség volt Lincolnra és Phoenixre is, mert nélkülük nem lett volna ennyire fantasztikus a történet. Örülök, hogy a végén úgy alakult a kimenetel, ahogy azt szerettem volna. Voltak a lánynak olykor egy cseppet fárasztó, irracionális gondolatai, azt el kell ismerjem. A sértődékenységből sok volt, ahogy a bizonytalankodásból is.

Nekem tehát az előbb felsorolt tényezőkkel semmi bajom nem volt, ha a regényt bírálnom kellene, akkor inkább a túlzott kiszámíthatóság jutna róla eszembe. Tudtam, Violet milyen döntést fog hozni a végén, melyik fiút választja , milyen gondokkal kell majd megküzdenie, milyen csalás áldozatává fog válni. Jó, ha egy szerző utal a rejtélyekre, hisz amikor kiderülnek a fejünkhöz kaphatunk, hogy miért nem jöttünk rá magunk, de ez esetben túl sok volt az utalásokból. Sokkal jobban kellene törekednie az írónőnek arra, hogy képekkel megjelenítse mondandóját és ne írja le, szinte szó szerint.

Apróságok voltak ezek a negatívumok a sok jó élmény mellett, amiket adott számomra a könyv. Mivel a téli szünetben alig volt időm olvasni, a könyvtári hosszabbításom lejárt, a regényt már a felénél vissza kellett vinnem. Én mégis annyira szerettem, és olyan jól szórakoztatott, hogy e-book formátumban folytattam az olvasását. Ritka az a történet, amiért ezt az áldozatot meghoznám, mert nem szeretem tovább rontani a szemem a gépen olvasással. Szerintem sodor magával az egész könyv lendülete, a jelenetek úgy vannak felépítve, hogy kíváncsian várd a következőket. A szerelmi háromszög kifejezetten jól sikerült, a két fiúval hasonló karaktereket kapunk, mint a Vámpírnaplók Damonja és Stefanja. Bár külsőleg sokkal inkább a Beavatott Négyese jelent meg előttem, mint Lincoln.

Felmerült a könyvben a jó és a rossz ellentéte is, ami minden angyalokról írott mű elmaradhatatlan alapja. Bár szó volt erről a hatalmas, háttérben dúló harcokról, de inkább, mint egy bevezetésként, csak sejtette az író, milyen ellentétek és erők ébrednek a színfalak mögött.

Számomra az Elhívás egy igazán szenvedélyes, romantikus fantasy regény volt, aminek kíváncsian várom a további részeit. A borító az egyik legcsodálatosabb lett a Vörös pöttyös sorozatban, sokkal szebb, mint az eredeti, pedig csak apró változások történtek rajta. Az események nem voltak annyira nagyszabásúak, mint a mai fantasyk többségében, viszont ez a kötet még csak a felvezetése volt egy kibontakozóban lévő konfliktusnak. Én mind a tizenéves, mind a fiatal felnőtt korosztálynak ajánlom.

Értékelés: 10/10


Kedvenc pillanatok:


Violet szülinapját élveztem a legjobban, ugyanis izgalmas este volt, tele fordulatokkal és a változás
előszelével. Itt szerettem bele a történetbe és kezdtem el várni a folytatást. Egyúttal itt derült fény az én szememben arról, miről is fog szólni igazából ez a könyv, mik lehetnek a homály fedte titkok.

A borító:

Egy olyan pontja a regénynek, amelybe mindenki beleszeret, annyira szemet gyönyörködtető. A színe kellemes, a betűtípus egyedi. A külföldi borítók közt találtam nagyon eltérőt, ami cseppet sem tetszett, és olyat, ami hasonló volt a miénkhez, mégsem tetszett. El sem bírom képzeni, hogy valaki ezt látva nem veszi le a polcról. Csodálatos ajándék, egy színfolt a saját polcon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése