2016. január 13., szerda

Rácz-Stefán Tibor - Túl szép



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 392 oldal
Téma: NYA, LMBT, romantikus

Könyvadatlap

Fülszöveg:

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?

Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?

Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…




Kedvenc idézetek:

„Talán lehettem volna az az egy, aki mindent visz, de ez elvitt volna engem is.”

„Nem pont úgy alakult az életem, ahogy megálmodtam, de jó úton haladok. És azt hiszem, ez a legfontosabb.”

A véleményem:

A Túl szép című regény kétségkívül egy érzelmeket felborzoló, mindenkiből valami féle indulatot és véleménynyilvánítást kiváltó írás. Már maga az LMBT témája is megosztja az olvasókat, de nem csupán ez volt a regényben felkavaró, hanem annak körülményei, vagy éppen az abortusz kérdése is. Úgy érzem, ezt a regényt nem lehet csupán tisztán szeretni, vagy nem szeretni, mert minden egyes részlet és kérdés, amit felvet más és más gondolkodásmódot igényel, és nincs két egyforma ember, aki ugyan úgy vélekedne ennyi kérdéskörről.

Én magam sem tudom hová beskatulyázni a történetet. Ez valami egészen új élmény volt számomra, a téma még ismeretlen, ezért érdeklődve olvastam minden sorát. A cselekmény két srác lassan kialakuló, viharos szerelméről szól, mely egy diákmunka kapcsolatból alakul ki. Maga a szemszög váltakozik, hol egyik, hol másik fiú mutatja meg, hogyan élt át egy-egy jelenetet. Márk egy túlsúlyos, erősen érzelmes tanuló, vidéki származású, nőies jellemvonásai alapján sokkal inkább kijön a lányokkal, mint a fiúkkal. A legjobb barátja és egyben lakótársa is egy lány, Dorina. Márknak még sosem volt párkapcsolata, de még futó kalandja sem, élete ezen szakaszát az iskolai sikerek és a megélhetés biztosítása jellemezte. Olivér ezzel szemben egy izmos, sportos, laza férfi, aki bár már felhagyott az úszással, mégis szenvedélyesen rajong a vízért, és előszeretettel ismerkedik melegbárban. Kettejükben közös, hogy nehéz gyermekkoruk volt, komoly lelki problémákkal kell megküzdeniük, és bár nem ugyan attól a pillanattól kezdve, de vonzódnak egymáshoz. Erősen drámai szerelemnek lehetünk a könyvben szemtanúi, ahol semmi sem jön könnyen a fiatalok számára. Át kell hidalniuk a fiúknak a súlykülönbséget, az emberek előítéleteit, a családi életben és a barátok terén elszenvedett csalódásokat. Vajon mindez sikerül nekik?

Szinte az egész regényre egy párhuzamot tudnék húzni, hogy mikor adott valamit a mű számomra, és
mikor kevésbé. Olivér személyisége például egy realisztikus, szerethető karaktert nyújtott nekem, aki élethű volt életmódjával, beszédstílusával és az egyszerűségével. Az ő gondolataiban csupán azt nem értettem, hogy egy ennyire kalandvágyó, nem éppen a romantikájáról híres srác, miként volt képes ennyire romantikus gondolatokat megfogalmazni magában. Talán számomra kicsit túl gyors léptékű volt nála ez a fejlődés. Márkot, a másik főszereplőt, sokkal kevésbé kedveltem meg, ugyanis számomra fontos a közvetlenség, hogy merjenek a szemembe nézni, hogy ne sértődjenek meg minden szavamon, és hogy ne szóljanak bele olyan dolgaimba, amiben nem kérek segítséget. Nem bántam, hogy túlsúlyos, azt sem hogy meleg és még azt sem, hogy érzelmes, viszont gyakran volt önző, még ugyan annyiszor túl sok a barátság terén, és túl sok, mint szerelmi partner. Sokkal több önbecsülést adtam volna ennek a főszereplőnek, bár be kell, hogy valljam, a mű végére jelleme mutatott fejlődést a szerethetőbb irányba. Ha valaki nem szeretne beszélni velünk, azt hagyni kell, és ha valaki nincs rá felkészülve, hogy a titkait elénk tárja, nem szabad erőltetni. Gyakran az őrületbe kergettek ezzel kapcsolatos gondolatai, legfőképp mikor mindenben az ellenkezőjét cselekedte, mint amit én tettem volna.

Maga az írásmód is kettősséget ébresztett bennem. Mikor a fontosabb gondolatok és üzenetek átadásáról volt szó, gyönyörűen meg voltak fogalmazva azok, imádtam idézetet gyűjteni a könyvből, ugyanakkor a többi részlet mégsem volt ennyire kidolgozott munka, inkább hétköznapi nyelven megfogalmazott. Hogy lehetséges, hogy egy nagyon mély gondolkodású író képes ennyire a lényegre tapintani, megfoghatatlan dolgokról írni, de mégsem találja hozzá a szavakat?

Sokan úgy vélik, aki nem szereti a melegeket, vagy nem látna szívesen együtt egy ilyen párt, annak nem érdemes ilyen regényt olvasnia. Én, mikor a regénynek neki kezdtem, nem tudtam, hogyan fogok reagálni a témára, amiről még soha ezelőtt nem olvastam. Magukat a melegeket ugyan úgy kezelem, akár egy normális párt, nem váltanak ki belőlem semmilyen plusz érzelmet, sőt, személyes meleg ismerőseimről csak pozitívan tudok nyilatkozni, mind-mind csupa szív emberek. Sokkal inkább az érdekelt, képes lesz-e egy meleg szerelem is lázba hozni, érzelmeket kiváltani belőlem. Képes volt, ezt örömmel jelenthetem. A könyv után felismertem magamban, hogy nem számít, hogy egy szerelmespár szép vagy csúnya, hetero vagy homo, a lényeg a szenvedély, a tűz, a romantika, és ha ezek megvannak, ugyan úgy képes leszek beleborzongni az olvasásba. Itt megvoltak ezek.

Hatalmas bátorság kellhet egy ilyen regény megírásához, mert, ahogy Márk karaktere meg lett írva, süt róla, hogy az író azonosul vele, és hogy az ő vágyai tükrözik a sajátját. A világ elé tárni legpiszkosabb gondolatainkat ijesztő. Mikor otthon a saját történetemen dolgozom, a mai napig belepirulok legbelsőbb megnyilvánulásaimba, mikor hangosan felolvasom valakinek a fejezetet egyenesen lehalkul a hangom és hadarni kezdek, hátha elsiklanak felette, mit írtam. Tisztelni kell azt, aki képes egy történet kedvéért feltárni titkait.

A homoszexuális erotikus jeleneteket leszámítva Dorina személyisége volt a második legnagyobb beszédtéma, ami mindenkit véleménynyilvánításra sarkalt. Igen, valóban nehéz egy ennyire unszimpatikus karaktert megalkotni, aki ennyire felborzolja a kedélyeket. Én úgy éreztem, Dorina nem vált volna főgonosszá az olvasók szemében, amennyiben Márk nem adta volna alá a lovat. Egy embert nem képesek ilyen módon bántani, bűnbakként beállítani és megbántani, ha a másik nem hagyja. Sokkal inkább Márknak kellett volna gatyába rántania magát és méltóságteljesen elfordulnia a lánytól, mint Olivér esetében. Olivérrel szembeni megsértődései indokolatlanok voltak, Dorinával szembeni előzékenysége pedig úgyszintén. Ne bántsuk többet Dorinát. Ő egy olyan lány, aki addig feszegeti határait, amíg engedik neki. Felesleges olyan barátokhoz ragaszkodni, akik azt nem viszonozzák rendesen, és nem méltók rá. Egy tökéletes barátság titka a kölcsönös tisztelet, és ragaszkodás.

Apróságok, amiket imádtam a könyvben:

1. Végre egy olyan vonzalomról olvashattam, ami egy munkahelyi kapcsolatból alakul ki. Kevés ilyennel találkoztam a kiadó kínálatában.

2. Egy főszereplő, aki vidéki. Úgy éreztem, hogy az író tudja, mekkora hatalmas különbség vidékről származni és mennyivel más az ilyen emberek életérzése. Én Nógrád megyeiként szinte mindig felismerem valakiről, ha hasonló származású, mert ismerőssé válik egy idevalósinak a természete.

3. A fogyás problémájának felvetése. Bár én vékony vagyok, mindig is fontosnak tartottam az egészséges, szép alak fenntartását. Az emberek többsége valóban abban a hitben él, hogy fogyni egyszerű, és hogy koplalni kell hozzá, vagy ész nélkül tornázni. Azonban ez a könyv is rámutat végül, hogy alakot formálni ésszel kell és erős elhatározással.

4. A jelentéktelen mellékszereplők érdekes módon számomra erősebbre sikerültek, mint azok, akik középpontba kerültek. Olivér édesanyja tökéletesen visszatükrözött egy, sajnos hazánkban gyakran előforduló, jellemtípust és családképet. Ugyan így Márk családja sem állt messze a rideg valóságtól. Jobb szeretem a fantasy regényeket, hiszen azok segítenek megfelejtkezni ezekről a borzalmakról, amik körül vesznek minket, ugyanakkor örülök, hogy egy ilyen regény, ami valósághű történetet szeretne bemutatni, nem rugaszkodott el a valóságtól, nem próbálta szebbnek lefesteni az életet, mint amilyen.

Amit tehát érzek a regény iránt, az az, hogy nagyszerű minden olyan ötlet, ami ennyire képes érzelmeket kiváltani az emberekből és beszélgetésre sarkallni őket. Tibor elérte, hogy arról, milyen volt maga az írás keveset beszélnek, a témáról pedig sokkal többen, mint egy átlagos regényről. Mindenki el szeretné mondani, mit gondol a túlsúlyról, a melegekről, egymás szóbeli vagy tettleges bántalmazásáról és a könyvben megjelent karakterekről. Ez hatalmas eredmény. Erről erősen az Alkonyat története vagy a Szürke ötven árnyalata jut eszembe. Ezeket a regényeket mindenki vagy nagyon szerette, vagy nagyon nem, részletei mindenki emlékezetében megragadtak, a legeladottabb könyvek lettek. Mindben közös, hogy az írók legbelsőbb vágyairól szólnak, ahogy a Túl szép is.

Értékelés: 10/9

A borító:


Ahogy minden másban, ebben is megoszló véleményekkel találkoztam a témában. Én szeretem ezt a borítót. A kedvenc karakterem jelenik meg rajta a műből, az viszont szomorú tény, hogy egy könyvet minél szebb modellekkel lehet igazán értékesíteni, így akár egy értékelésről szóló bejegyzést is minél gyönyörködtetőbb képekkel. Jó, hogy erre is oda figyelt a kiadó. A gyönyörű kék vizet pedig imádom. Akárcsak Olivér, én is vízmániás vagyok, imádok úszni vagy akár csak lebegni a hullámokon, és minden, ami a vizet idézi számomra, azt szeretem. Egy kicsit így vagyok a gyönyörű fényekkel is.

2 megjegyzés:

  1. Na a megjegyzésem úgy elszállt mint a parancsolat. A lényege az volt, semmi bajom a homokosokkal, ha nem nyomnák le úton-útfélen a torkomon, hogy EZT KELL SZERETNI! Szégyenszemre én heteró vagyok, és szeretnék is az maradni. A kényszer sose jó, a jó művek annál inkább. Pl. a Tombol a hold c. könyv két rokkanttá váló fiatal szerelmét meséli el. Nagyon megrázóan. De ez nem azt jelenti, hogy akkor mostantól fogva mindenkinek kerekesszékbe kell ücsörögnie! Márpedig sajnos ez a leszbi/homokos/biszex mozgalom ezt próbálja elérni, ez a szomorú benne - és ettől az ilyen könyveket sem tudom elfogulatlanul nézni. Schade!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh, nem tudom mi történhetett, mert nekem sem jelezte, hogy lett volna korábbi hozzászólás.
      Szerencsére nekem még nem jött át ilyen üzenet, hogy legyek én is meleg, de úgy érzem nagyon ritka az az ember, akivel el tudnak olyat hitetni, amit igazából nem érez :) Bárhogy is van, bármi is a céljuk nem szabad elbizonytalanodni saját érzéseinkben, mert szerintem legbelül mindenki tudja, melyik nemhez vonzódik igazán.

      Törlés