2016. január 1., péntek

Virginia Macgregor - Milo szerint a világ


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: What Milo Saw
Fordító: Kocsis Anikó, Kelemen Dávid
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Oldalszám: 392 oldal
Fülszöveg:

A kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell adni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki – az illegálisan Angliába menekült, fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo belevág, hogy leleplezze az otthont igazgató Thornhill nővért…  A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok fojtogatóvá válnak. Lassacskán azonban – ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát – feldereng a fény az alagút mélyén…


Kedvenc idézeteim:


"… ha az ember olyasmit lát, ami nem helyénvaló, akkor igenis „ugrálni” kell."

"(…) a világ közös kincs, köztulajdon, és a bajok mindig akkor kezdődnek, amikor az emberek elkezdenek falat építgetni, kerítéseket felhúzni, és vaskos kapuk mögé zárkózni."

"(…) akadnak a vizsgáknál nagyobb dolgok is az életben."

A véleményem:

Ha legalább egy pillantást vetünk Virginia Macgregor könyvére, azonnal a vidámság, a színesség, a virgoncság, esetleg Babe, a kismalac története jut róla eszünkbe. Igen, Olvasók, ez nem ámítás! Valóban egy elképesztően jó humorú, színes nem mindennapi stílusban megírt történet Milóé, a 9 éves kisfiúé. Sokan azt gondolják, mikor egy gyermekről szól egy mese, akkor azt leginkább gyerekeknek szánták. Sosem tudtam egyetérteni ezzel a nézettel, ugyanis A lány, aki tud repülni című Vörös pöttyös könyv is éppen az ellenkezőjét bizonyította. Megvolt a humor, a mély tartalom, a szórakozás és az élvezhetőség minden korosztály számára. Meglepődnétek, ha azt mondanám anyukám egyik kedvenc könyve? Pedig igaz.

Milo élete sok szempontól nem mindennapi, ugyanis súlyos szemproblémával küzd, látásra egyre romlik, idővel teljesen el fogja veszíteni szeme világát. Ezen kívül szülei útja szétvált, a mamája már idős és beteges, ő az egyetlen, aki igazán gondját tudja viselni. Egy megrázó, szeretetteljes kapcsolatnak lehetünk tanúi a könyvben, ahol Milo, mindent megtesz annak érdekében, hogy nagymamája velük élhessen, a legjobb ellátásban részesüljön. Lou, a nagyi, viszont nem érzi úgy, hogy ekkora felelősséget szabadna egy kisgyermeknek a vállán cipelnie, ezért megteszi az utolsó lépéseket, annak érdekében, hogy Sandy, a menye idősek otthonába adja őt.

A Nefelejcs Otthon első ránézésre maga a paradicsom: finom ételek, kedves ápolónők, figyelmesség és törődés, viszont Milo kulcslyuklátásán nem fog ki még a gondosan megtervezett álca sem. Bár szeme, csak egy helyre tud igazán élesen fókuszálni, ennek ellenére sokkal több apró részletet felfedez a világban, mint bárki más. Ő lesz az, aki rájön, milyen sanyarú körülmények közt élnek az intézmény lakói, és hogy rájuk férne a segítség. Egy kisfiú szavának viszont ki hinne,  amikor tudják jól, bármit megtenne azért, hogy visszakaphassa nagymamáját?

"– Soha nem hallgatják meg a gyerekeket. Úgy tesznek, mintha odafigyelnének rájuk, de aztán mindig az van, hogy ha az ember valami fontosat akar mondani, akkor mindegyik felnőtt ugyanolyan…"

Hamlet, az édes, fekete-fehér kismalac Milo kedvenc háziállata. A garázs kis lakója a nagymamának is belopta magát a szívébe, így a kisfiú sokszor vele szokta felvidítani, vagy felmelegíteni őt éjszakánként. Már rengeteg olyan műről olvashattunk, ami jól bemutatja a háziállatok és gazdáik egymás iránti szeretetét, de ilyet, ahol végre egy olyan kis kedvencről olvashatunk, akiről nem is gondoltuk volna, milyen intelligens, gondolkodó állat, még nem láttam.

A történet végig vezet bennünket a nehéz sorsú kisfiú, az édesanyja, a nagymamája, és egy szíriai férfi életén, ahol rengeteg a megoldásra váró probléma, de a sorsok összefonódása segít majd mindezek megoldásában.

Ez a nem szokványos mese biztos vagyok benne, hogy bárki érzelmeit képes lesz megmozgatni, mert rengeteg szomorúsággal, komoly problémákkal állít bennünket szembe, ugyanakkor szórakoztat és sajátos humorral is rendelkezik. Fontos mondandója a könyvnek, hogy a gyermekek szavát meg kell hallgatni, vagy éppen, hogy a föld minden emberé egyetemben, és hogy a bajok akkor kezdődnek, ha elkezdünk falakat építeni magunk köré. A témák mind- mind aktuális problémákat ölelnek fel, de egyik sem fogja elvinni magát a cselekményszálat más irányba.

Míg a Babe, a kismalac egyik történetében az tartott minket folyamatos lázban, hogy szegény elveszett állat, mikor és milyen módon jut majd haza szeretteihez, addig ugyan ilyen feszültséget generált a könyv Milo problémájával is, aki a végletekig azért küzdött, hogy megmentse a Nefelejcs lakóit a zsarnokságtól. Feszülten vártunk minden következő jelenetet, mikor sikerül végre a kisfiúnak tenni valamit a gonosz nővér zsarnoksága ellen. Nem volt tehát a regény eseménytelen vagy fordulatoktól mentes. Tény, hogy hiányoztak belőle a világrengető akciójelenetek, ugyanakkor vannak benne globális problémák, hiszen itt nem csupán egy nehéz sorsú család életét ismerjük meg.

Ha én visszaemlékezek majd később erre a könyvre, egy kisfiú fog róla eszembe jutni, aki világszemléletével és ártatlanságával megnevettetett és elszórakoztatott egy nagy kalandon át. Egy 9 éves fiúcska nem tudja még, mi miért történik körülötte. Mindig igazat mond, és mindenkitől logikus viselkedést vár, ellenben tapasztalatai mégis mást mutatnak. Jó ötlet volt az írónő részéről ezt a jelenséget megragadni, és szórakoztató formában papírra vetni.

A karakterek terén teljesen hétköznapi hősöket ismerhetünk meg, a maga hétköznapi problémájukkal, mégis sokuk a szívünkhöz közel fognak kerülni. A Nefelejcs idős hölgyei például egy-egy hóbortos szokással fognak megmaradni a fejünkben. Mrs. Wong például mindig rizst követel, Mrs. Swiftnek mindene a sminkelés, és ezen tudását mindenkin előszeretettel használja, Mrs. Zimmer az, aki egész nap a tévé előtt szunyókál... A maguk módján, mindannyian a kedvencükké válnak.

Ez a mese tehát mindössze egy nem hétköznapi helyzetű család küzdelmeit hivatott bemutatni, de érintve ezzel társadalmunk legaktuálisabb problémáit, mint a bevándorlók kérdése, az idősek helyzete, és ellátása, a válás... Gyermeki szemléletével, sajátos humorával és angolos stílusával bárkit képes lesz levenni a lábáról. Egy idős hölgytől kezdve egy kishúgig bárkinek ajánlanám.

Értékelés: 10/9
A borító:

Ahogy azt első ránézésre is látjuk, egy vidám, bohém, bájos történet Milóé, ahol fontos szerepe van a kisfiú látásmódjának, mert betegsége ellenére oly módon képes a világra tekinteni, ahogy senki más nem. Jól visszaadja a könyv eleje a történet lényegét, ahogy a cím is. A színe egy kismalacra emlékeztet, bár főszereplőnk Hamlet fekete-fehér volt a mesében. Sokszor valóban Milo szemléleletmódja és gondolatai fogják előre vinni a cselekményt és szórakoztatóbbá tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése