2016. február 17., szerda

Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg


Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: The Summer Prince
Fordító: Szujer Orsolya
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 332 oldal
Téma: disztópia, fantasy, posztapokaliptikus

Könyvadatlap


Fülszöveg:

Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.

Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.

Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.


Kedvenc idézeteim:

"– Egy művész bárhol képes alkotni."

"– Mi az élet értelme June, ha valójában nem is élsz?"

"A metaforákat néha szó szerint kell értelmezni."

"– Mi van, ha ezzel túl messzire megyünk?
– Hova érdemes menni, ha nem túl messzire?"

"Mindig keresd a jót, a szépet, mikor az ég csupa szürke felhő."

"– Szeretlek – mondja a hangszóróm keresztül.
– Te az egész világot szereted – a szavaimat elfojtja az ajka, nyelve és keze.
– Nem annyira, mint téged – szól Enki/ a város."

A véleményem:

2015 egyik legszebb borítójával büszkélkedhet a Cor Leonis kiadó új megjelenése, ezért nem meglepő, hogy a legtöbb könyvmoly csillogó szemekkel tekintett a regény érkezésének hírére. A fülszöveg szintén ígéretes volt, ahogy a téma is, így azonnal tudtam, hogy nekem ezt a regényt el kell olvasnom. Nem is tévedtem.

A Nyárherceg egy disztópikus jövőképet tár elénk, amit a világban elterjedő betegségek és háborús állapotok szültek meg. A helyszín Palmares Tres városa Brazíliában, egy hely, ami újat tud mutatni az olvasóknak egyedi városképével, politikájával, hagyományaival és technológiai fejlettségével. Kiemeltem pár ilyet kedvcsinálóként: Palmares Tres piramisos felépítésű város, szintekre elosztva. A legfelső szinten a vezetők laknak, a király, a királynő és a Nénék, míg legalul a verde, azaz a szegényebb osztálybeliek. A fontosabb döntéseket, az úgynevezett Nénék hozzák meg, akik az idősebb női városlakók közül kerülnek ki. Szertartásos keretek közt választanak királynőt és királyt is maguknak. A nyárherceg félévig hivatott uralkodni, hatalomra jutását emberáldozata zárja le, ugyanis a Nénék szerint, ha a férfiak hatalomhoz jutnak, arról képtelenek önszántukból lemondani, ezért biztosítani kell a nyárherceg hatalmának megszűnését.

A történetet egy Nyolcas szintű lány, June szemszögéből ismerhetjük meg. A tizenhét éves fiatal egy művész, akinek élete az alkotás és mások lenyűgözése. Álma, hogy elismerjék tehetségét és, hogy elnyerje a Királynői Ösztöndíjat, melyet mindig a legígéretesebb művész kaphat meg. June és legjobb barátja Gil szenvedélyesen rajong a szegény családból érkezett, sötét bőrű, rasztahajú, szabadgondolkodású Enkiért, az egyik nyárherceg jelöltért. A fiú könnyedén eléri népszerűségével a célját, királlyá válik, ezzel lemondva saját jövőjéről. Enki őszintén szereti városát, szívén viseli a szegények sorsát és képes akár lázadó módszerekkel is felhívni a Nénék figyelmét rendszerük hibáira, áldozataira.

Ebben a mesében June küzdelmének lehetünk szemtanúi a Királynői  Ösztöndíjért folytatott harcban és Enkivel kialakuló nem mindennapi viszonyának, közös tenni akarásuknak és a társadalomban bekövetkező változásoknak. 

A disztópiák szerelmesei új kedvencet köszönthetnek ezzel a művel, ugyanis egy annyira hangulatfestő egyedi, újszerű megközelítésben elénk tárt posztapokaliptikus világképet kapunk, ami teljesen megnyert magának. Fantasztikus volt, ahogy Palmares Tres városában keveredett a Revolution sorozatában megjelenő kép, egy olyan világ, ami már sokkal közelebb áll a természethez, ugyanakkor a modern technológiával harmóniában működve. A legjobb párosítás. Egy hagyományőrző, sok szempontból a korábbi korokra emlékeztető társadalom, ahol mégis ott vannak a holokivetítők, vagy éppen a repülő kamerák, modok. Egyes technológiai találmányokat bevallom, nehéz volt magam elé képzelni, ugyanígy a piramis felépítésű várost is, ennek ellenére mégis teljes mértékben láttatott a regény és érzetet közvetített.

Nem volt fordulatos eseményekkel teli a cselekmény, az egész inkább lassú folyamú, művészi volt, és én ezt imádtam is. Nem szeretnék mindig olyan regényt olvasni, ami akciódús, világmegmozgató. Olykor sokkal inkább tudok értékeli egy utcai táncot, egy műalkotást, egy szabad szellemű beszélgetést, egy gyönyörű korleírást. A műnek tehát nem pusztán a téma, June művészi tehetsége adott egy művészi jelleget, hanem az egész cselekménysor és a sajátos stílus. Saját szavai és nyelvezete is volt a könyvnek, melyek olykor nehezebben érthetővé tették, a végére úgy érzem, mégis minden a helyére került, összeállt.

A társadalomfelépítés a jövőbeli világképtől egy fokkal sablonosabb lett, a társadalmi osztályok szerinti felosztás manapság közkedvelt téma, így örülök, hogy nem ezek leírása volt túlnyomó többségben. Ezzel szemben viszont a karakterek semmilyen mértékben sem nevezhetők hétköznapinak. Enki, a nyárkirályunk szabad szellemű volt, és olykor nehezen felfogható. Szinte lehetetlen volt kitalálni, mit érez, mit gondol, vagy éppen kibe szerelmes. Ahogy ő is elmondta, a metaforákat néha szó szerint kell értelmezni, éppen ezért sem tudhattuk nála sohasem, hogy mikor beszél komolyan. June ezzel szemben megosztóbb karakter lesz végtelen önbizalmával, amit művészi tehetsége miatt érez. Hisz benne ugyanis, hogy jobb a többieknél, és képes győzni a Királynői Ösztöndíjban folytatott versenyen.

A fordulatosság és eseménydús tartalom híján, ami leginkább előre viszi a cselekményt az June és Enki közös alkotása, és egy létrejövő szerelmi háromszög, ahol kivételes módon, nem a főszereplő iránt rajong két fiú, hanem June lesz szerelmes Enkibe, barátjával, Gillel egyetemben. Egy alkotás, egy meghitt beszélgetés, egy tánc, egy rajz... Apróságok, mégis képesek lesznek hatalmas változásokat elindítani a város életében, ami végül kisebb forradalomhoz fog vezetni. Palmares Tres nagy döntések előtt áll, ugyanis döntenie kell, hogy megtartja hagyományait, vagy utat enged a világban elterjedő nanotechnológiának, vállalva a kockázatot, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás. A két legizgalmasabb kérdés a regényben az, hogy vajon June képes lesz-e elnyerni a Királynői Ösztöndíjat, és hogy Enki túléli-e a tél végét, hiszen megszerettük, nem örülnénk halálának.

Sajnos egy szörnyű élmény is ért engem az olvasás közepette, ugyanis a könyv felénél úgy gondoltam, elolvasom mások véleményét is a műről. Egyszerűen kíváncsi voltam, ki, mit érez a regény kapcsán. Amire viszont nem számítottam, hogy spoilerbe futok, méghozzá a legrosszabb fajtába. Valaki ugyanis, le írta, mi lesz a történet végén Enki sorsa, hogy túlélte-e vagy sem az uralkodása befejeztét, mikor én szerettem volna átaggódni az utolsó oldalakat is. June sorsa az utolsó fejezetek környékén már igazán körvonalazódott, lehetett rá számítani, mi lesz a végkifejlet, Enki esetében azonban kevésbé.

Ez a regény tehát minden szempontból képes lenyűgözni, gyönyörködtetni a fantáziában gazdag olvasóit. Értékeket közvetít, melyek közt szerepel a szegények védelmezése, a hazaszeretet, az önfeláldozás, a tenni akarás, és a hagyományok, szokások megkérdőjelezése. June és Enki kalandjaival megtudhatjuk, mire megy két bátor fiatal egy csapat a szokásai rabjává vált Nénével, egy lázongó néppel és saját érzéseikkel. Kétség kívül a legizgalmasabb pedig az lesz ez a kaland során, hogy vajon June elnyeri-e a Királynői ösztöndíjat, és Enki túléli-e a tél végét.

Összefoglalás

Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

nem mindennapi, sablonos szereplők
még több fordulat
egyedi romantikus szál, szerelmi háromszög
részletesebb leírások a nehezen érthető találmányokról, társadalomfelépítésről
erősen láttat, hangulatot fest
June látványosabb jellemfejlődése
fantasztikus világfelépítés

a hagyományok és a technológia együttélése


Kinek ajánlanám?

A dísztópiák kedvelőien. Azoknak, akik szeretnek új világ megálmodni nekünk, valami olyanról olvasni, ami a régi időkre emlékeztet, ugyanakkor technikailag fejlett. Akik szeretnek részletes képet kapni egy új jövőről, vagy romantikus regényt olvasni, nem éppen a megszokott formájában. Leginkább a fiatal korosztálynak, de nemtől függetlenül bárkinek.

Címszavak:

posztapokaliptikus, LMBT, művészet, szerelem, önfeláldozás, király, királynő, nanotechnológia

Első mondat:

"Mikor nyolcéves voltam, papai elvitt a parkba, hogy megnézzem a király halálát."

Kedvcsináló:

Egy világ, amit a járványok és háborúk szinte porig romboltak.
Egy város, aki képes volt túlélni a megpróbáltatásokat, és elszigetelten éli életét.
Egy nyárkirály, Enki, aki jobban szereti városát, mint bárki.
És egy lány, June, aki művész, a legjobb.

Két fiatal, akik miatt minden megváltozik.


Értékelés: 10/10

A borító:

A képen valószínűleg June látható, még ha én nagyon más módon is képzeltem el őt. A karján és a hátán végigfutó testmódosítást Enkitől kapta. Ez a fényes fa gyönyörűvé és egyedivé teszi a regény külsejét, így hát jobban örültem volna neki, ha a papír matt lett volna, és pusztán ez a minta domborult volna ki, vagy lett volna fényes. Az idők folyamán viszont bebizonyult ennek praktikussága is, ugyanis mikor rácsöppent a teám a könyvre, egy zsebkendővel könnyedén letörölhettem, nyoma sem maradt a balesetnek. Szerintem el tudjátok képzelni, mennyire megkönnyebbültem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése