2016. február 3., szerda

Kati Hiekkapelto - Kolibri


Kiadó: Athenaeum kiadó
Eredeti cím: Kolibri
Fordító: Bába Laura
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 516 oldal
Téma: krimi

Könyvadatlap
Fülszöveg:

Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával.
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába.
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.



Kedvenc idézeteim:

"(…) a vágy gyakran jobb érzés, mint a beteljesedése."

"(…) az emberek életnagyságú hazugságokat tudnak magukban rejtegetni, bármi előkerülhet."

"Nem olyan egyszer ez. Semmi sem az, főleg nem a nyelv. Nyelv nélkül semmi az ember."

"– Minden követ fel kell forgatnunk, minden lehetőséget ki kell zárnunk, amíg a végén már csak egyetlenegy marad."

A véleményem:

Úgy hírlik, a skandináv krimik igazán nyomasztó hangulatúak, realisztikusak és sajátos stílus, hangulat lengi körül őket. A pletykák valóban igazak, én magam sem tudnám más szavakkal jellemezni a regényt. Körülöleli valami sötét és igazán komor az egész művet, ugyanis folyton rossz idő van annak ellenére, hogy a történet jócskán augusztusban kezdődik. Finnországban vagyunk, ami egy fantasztikus ország, az író mégis úgy jellemzi, hogy egy olyan világ, ahol nehéz boldogulni, főképp bevándorlóként. Ugyanakkor nehéz maguknak az itt élőknek is a sorsa, hisz rengeteg nemzetiséggel kell harmóniát teremtenie és elfogadni olyan közösségeket is, akik nem szeretnének integrálódni, szokásaikat megismerni, elsajátítani. Magyarán, magának a társadalmi életnek is az árnyoldalai kerülnek az előtérbe, még inkább adva egy komolyságot a műnek. Ott van ugyanakkor maga a műfaj sajátossága is, a bűnügy, ami megoldásra vár. Emberek halnak meg egy őrült, felfegyverzett gyilkos nyomán, aki kihalt erdei utakon sportoló futókat végez ki brutális körülmények közt. Lehetne ennél is nyomasztóbb a helyzet? Az olvasásom során éppen ilyen idő volt a valóságban is, így egyrészt jól átélhetővé vált a regény, másrészt még lejjebb taszított ez a tény a melankolikus állapotba.

Realisztikus, hiszen nincs benne kertelés, fantasztikus elem, nincsenek tabuk, csak a valóság van, a maga hétköznapi hőseivel, kiknek élete problémákkal teli. Egy válófélben lévő több gyermekes család? Egy bevándorló, aki nem szeretné megtanulni a nyelvet és az ivásba menekül? Egy egyedülálló nő, aki a sport és az egészség helyett a könnyebb utat választja? Ismerősen hangzik az egész. Súlyos és fájdalmas, hiszen itt nem a valóságtól elvonulunk, hanem éppen hogy befogadjuk, felismerjük.

Sajátos stílusú? Abszolút! Az események kívülről látszanak, mégis meg fog szólalni egy szereplőnk E/1-ben is, méghozzá a keveset mutatott Bihar, a kurd bevándorló lány személyében. A legfőbb eseményszál Fekete Anna, rendőrtiszt életét mutatja be, aki napjai nagy részét a futók gyilkossági esetének feltárásával tölti. Emellett más is nyomasztja azonban a nőt, egyrészt saját életének problémái, másrészt a kurd bevándorló lány, Bihar története. A rendőrség kapott ugyanis egy rejtélyes segélyhívást a gyermektől, ami aggodalomra ad okot. Nem elég tehát, hogy Anna élete is három síkon zajlik, emellett képet kapunk Bihar múltjából, és Anna rendőr kollégáit is jobban megismerhetjük. Mintha ebben a regényben mindenki számítana, mindenki éppen annyira főszereplő lenne, mint a másik. Aki szereti, ha a mellékszereplők részletesen le vannak írva egy történetben, a lelkükbe lehet látni és megismerni életútjukat, annak kifejezetten tetszeni fog ez a felépítés.

A Kolibri tehát egészen sokrétű regény, ami több fontos témát is felölel, és társadalmi problémákat, miközben szépen lassan elénk tár egy gyilkossági bűntényt. A műfaj ellenére abszolút nem az eseményeken van a legfőbb hangsúly, hanem a mondanivalón. Mintha maga a bűneset csupán keretbe foglalna valami sokkal nagyobb rétű problémát. Előítélet, társadalmi elfogadottság, beilleszkedés, egészséges élet, boldog család, válás... Az élet mindennapi, rideg velejárói. Ezeken van a hangsúly Kati regényében.

Ha csak ránézünk erre a blogra, látszik, hogy én milyen vagyok. Álmodozó, romantikus... Sok tulajdonságom éles ellentétben áll azzal, amit egy krimi adhat nekem. Mégis úgy döntöttem, hogy próbát szeretnék tenni, milyen a műfaj, milyen ez a könyv, amit egy igazán érdekes, magyar származású személyiség írt. Sajnos közelebb nem került hozzám, hosszú távon untatott, és nyomasztott. Ugyan ezt érzem akkor is, mikor egy bűnügyi sorozat elé ülök le a szüleimmel, és próbálok velük közös programként belenézni a tévéműsorba. Sajnos ez nem az én világom. Ettől függetlenül azt viszont nem tagadnám, hogy lázba hozott, ki lehet a gyilkos, milyen rejtélyeket takar a könyv. Más műfajú írásokban is szeretem, ha képes felkelteni a kíváncsiságomat, és olykor meglepni, örülök, hogy egy krimi képes engem türelmetlenné tenni és érdeklődővé. Talán egy ettől rövidebb történettel kellett volna próbálkoznom a műfajban.

Aminek jobban örültem volna, ha sokkal inkább hasonlított volna a könyv, egy keresztrejtvényre. Ahol a gyilkost már az első oldalaktól ismerhetjük, rájöhetünk kilétükre, olvashatunk a nyomokból. Itt legtöbb esetben ez nem valósult meg. Kezdő vagyok a műfajban, mégis tudtam, hogy egy nyomozós könyvben, az "AHA élmény", amikor rájön majd a rendőr, hogyan vihetné előre a nyomozást, az akkor fog történni, amikor épp valami egészen máson dolgozik, vagy amikor már nem is gondolt volna rá. Ha én írtam volna egy ilyen sztorit, ugyan ezeket a módszereket használtam volna.

Azt gondolom összességében pozitív érzelmekkel hagytam magam mögött a könyvet, és amire emlékeztetni fog, az a rideg valóság, társadalmunk éppen aktuális problémái - a bevándorlás és a bevándorlókkal szembeni előítéletek, mik olykor jogtalanok, míg máskor valós aggodalmak, és egy olyan krimi, ami 500 oldalon át képes volt kíváncsiságban tartani.


Összefoglalás

Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

kidolgozott szereplők
események vontatottsága

fantasztikus összefüggési rendszer
alacsony megfejthetőség

aktuális, érdekes felvetett problémák
kevés meglepetés
egy nem mindennapi mellékszál
komor hangulat
egyéni szerkesztésmód
nulla romantika

Kinek ajánlanám?

Elsősorban a krimi szerelmeseinek, és a realisztikus személytípusoknak. A rejtélyek kedvelőinek. Leginkább a fiatal felnőtt korosztálytól kezdődően, ugyanis felnőtt tartalom van a könyvben. Fiúknak és lányoknak egyaránt.

Címszavak:

gyilkosság, Finnország, bevándorlás, beilleszkedés, nyelvismeret, sport, családi konfliktusok


Első mondat:

"Aznap éjjel Álommanó a Gestapo bérencének állt."

Kedvcsináló:

Egy bevándorló nő, Fekete Anna, aki rendőr.

Egy kurd bevándorló lány az Annáéhoz hasonló sorssal, aki segítségre szorul.
Egy bűneset, melyben futókat gyilkolnak.
Egy kolibri tetoválás, ami szörnyű tettek szimbóluma.
Egy kolléga tele előítéletekkel.
És egy lány, aki képes lesz mindenre rácáfolni.

A könyv általam készített adatlapját megtekinthetitek itt

Értékelés: 10/7

A borító:

Visszatükrözi a regény érzésvilágát, hangulatát a színeivel és a helyszínnel is. Az erdő azt a színtért jelképezi, ahol a gyilkosságok történtek, az esős, homályos idő pedig az ország sajátosságát, és a regény komolyságát. Ez a mű valóban egy kicsit borús lesz, a szereplői nehézségekkel küzdenek meg, embereket gyilkolnak. Úgy vélem, tökéletesen illik magához a történethez, és képes felkelteni még olyan ember érdeklődését is, mint én, aki nem kifejezetten krimi rajongó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése