2016. március 5., szombat

A. O. Esther - Frigg rokkája



Kiadó: Decens Magazin Média
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 442 oldal
Téma: misztikus kalandregény, romantikus

Könyvadatlap




Fülszöveg:

Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…



Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.



A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Kedvenc idézeteim:

"– Ha ilyeneket mondasz, én is azt fogom gondolni, hogy tetszem neked.
– Ne fáradj! Életemben nem tetszett még nő ennyire…"

"A testünk olykor többet árul el, mint a szavaink, csak érteni kell a nyelvén…"

"Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… "

A véleményem:

Egy olyan élményt kell most itt megfogalmazzak, ami leírhatatlan és teljesen új a számomra. Nem is volt egyszerű dolgom, hiszen a fejünkben másodpercek alatt megfogalmazódnak gondolatok és ránk törnek érzések, de leírni őket rengeteg idő és kihívás. Volt már olyanban részetek, hogy egy könyv annyira illett hozzátok, oly módon szerethetővé vált számotokra, és ismerőssé a lelketeknek, hogy szinte elmondani sem tudtátok, mit imádtok benne? A Frigg rokkája október óta várt rám a polcomon. Sok volt az olvasnivaló, ahhoz kétség sem fér, így hát félretettem ezt a művet későbbre. Nem tudtam róla sem jót, sem rosszat. Gyönyörűek voltak a lapjai, de a fülszöveg alapján még nem igazán éreztem, mire kellene számítanom, ezért nem siettettem. A történet végére érve, hálát adok az égnek, hogy nem kezdtem bele előbb. Ugyanis így legalább nem kell annyit várnom, a folytatásra, amit őszintén remélek, hogy érkezni fog, mert új magyar kedvencet avattam. El sem hiszem, hogy még csak február volt, de már találtam olyan könyvet, aminél elszomorít, ha fogynak az oldalak, és ami közben nem lehet hozzám beszélni, úgysem hallom meg mások szavát.

Nem titok, hogy sokszor én magam is próbálkozom otthon az írással, pár fejezettel már gazdagítottam saját ötletemet. Elképesztő volt, mekkora a hasonlóság ez a regény és az enyém közt, annak ellenére, hogy semmilyen formában nem ismertem előtte ezt az írást. Ennek ténye egyrészt elszomorított, hisz így saját alkotásom újdonságtartalma csökken, ugyanakkor tetszett, hogy egy ilyen forma regény, ennyire tud szórakoztatni, kikapcsolni. Bizonytalan vagyok még, számomra hova tovább, de örülök, hogy egy rokonlélekre találtam a könyv írónőjében.

A mese tartalmát nagyon jól leírja ez a talán túl sokat is elénk táró fülszöveg. A középpontjában egy húsz éves lány, Sonja áll, aki már csak a hasonló kora miatt is közel került a szívemhez. A hosszú, derékig érő, fekete hajú lány élete ez idáig cseppet sem volt felhőtlen, szülei meghaltak, így a nagymama lett a gyámja. A könyv azonban épp ott veszi kezdetét, mikor a nagyi is eltávozik, így nem marad más Sonja életében, mint a szeretett bátyja, Alex. A 27 éves fiú rockzenész, saját szórakoztatóhelyet üzemeltet egy erdő mélyén, a tóparton, ahol minden héten telt ház előtt áll színpadra zenekarával. Sonja éneklésben és gitározásban jeleskedik, így korábban alkalmanként, a költözés után teljes körűen a banda tagjává válik.

Egy jelmezbálos koncert után történik, mikor is Sonja átmegy az erdő mélyi tavacska túlpartjára, hogy ott önmagában lehessen és eljátszhassa a nagymamájának írt búcsúdalát. Magányát egy különös, szőke hajú férfi zavarja meg, Einarr. Viking ruhája nem szokatlan, hiszen jelmezbál van, azt a különös ismerős érzést és vonzalmat mégsem tudja hova tenni a lány, ami már az első pillanatban elöntötte őt a férfit látván. Az az együtt töltött pár óra az est félhomályában mindkét fiatalra leírhatatlan hatással lesz, ugyanis képtelenek lesznek ezek után elfelejteni a másikat. Sonja az estét követő napon azonban meghal, hála Alex exbarátnőjének, akit kimenteni készült a tóból. A lány élete viszont, fordulatos módon, nem fog ezzel a végéhez érni, hanem éppen itt veszi új kezdetét, azonban több mint ezer évvel korábban, 924-ben.

Norvégiában járunk a vikingek földjén, ahol a népeknek portyázniuk kell a túlélésért és akár erőszakkal is fenntartani családjuk életkörülményeit. A férfiaknak több felesége is lehet, míg a nők hűtlenségét rabszolga sors vagy akár halál is követheti. Sonja nem az egyetlen, aki valamilyen csoda folytán visszarepült az időben. Fény derül hamar a titok nyitjára, melyhez Frigg rokkája köthető. A kérdés már csak az, időben rájön-e Einarr a történetekre, mielőtt még Sonjának komoly traumákat kellene elszenvednie ebben a kegyetlen világban. Ez a mese viszont nem csak a lány és a fiú egymásra találásáról fog szólni. Einarr feltett szándéka lesz feleségül venni Sonját, fantasztikus csavar azonban a helyzetben, hogy az egyetlen személy, akitől igazán félni valója van a lánynak, az Einarr édesanyja, Brenna, a boszorkány. Neki köszönhető a holtak hozzájuk találása, viszont szándékai nem önzetlenek, mivel itt sem vár rájuk más, mint a halál. Einarrnak tehát mindent meg kell tennie majd annak érdekében, hogy édesanyja ne jöjjön rá Sonja származására, és hogy megkedvelje őt, különben könnyedén elválaszthatják őket egymástól.

A könyv közepe táján új szál is érkezik a mesébe Alex szemszögéből, aki zenekarával együtt egy tragikus esemény bekövetkeztével szintén a múltban találják magukat. Annak ellenére, hogy a srácok élete a modern világukban ezennel véget ért, mégis örömet éreznek arra vonatkozóan, hogy Sonja mégsem halt meg, és itt a lehetőségük, hogy megmentsék őt. Izgalmas, sokszor megnevettető kalandban lesz részünk a három fiúval, akik megtanulnak a körülményekhez alkalmazkodni és megvédeni saját magukat.

Ahogy írtam, nagyon nehéz szavakba önteni, miért imádtam a regényt. Tetszett a történet ötlete, az egész cselekményszál az elejétől a végéig. Amikor azt hittem, hogy a regény már csak egy bizonyos fonalon fog futni, mindig jött egy másik is újra és újra, amire nem is gondoltam volna. Jól átgondolt, összeszedett volt a tervezés, és nem előre kiszámítható, ami nagyon fontos szempont. Azt végig sejthettük, hogy Sonja különös álmai és emlékei nem véletlenek és komoly jelentésük lesz. Ez tehát nem okozott meglepetést, azonban ahogy fény derült a rengeteg titokra, annak módja teljesen megbabonázott. Mindent jókor és jó helyen tárt elénk az írónő. Mindig csak apróságokkal sejtetett, nem úgy, mint mikor úgy kell éreznünk, egyenesen hülyének érzik az olvasókat. Itt Esther tudta, mennyit kell elénk tárni, hogy a végére megjöjjön az, aha élmény, de ideje korán se tudjunk már mindenről.

Dicséret jár továbbá a regény letehetetlensége miatt is. Az utolsó 300 oldalon egy szombati nap alatt végigértem, mert nem voltam hajlandó kikelni az ágyból és letenni a könyvet. A két szemszögből való írásmód lehetővé tette, hogy mindig a legizgalmasabb pillanatokban váltson szemléletmódot a történet, ezzel is izgalomban tartva minket. Ilyenkor muszáj volt folytatnom az írást, mert nem bírtam a kíváncsiságommal. Nagyon tetszett az is, hogy mikor úgy tűnt, egy megszokott, sablonos síkra áll rá a történet, hamar letért mindig a kikövezett útról. Például, mikor azt hittem Sonja és Einarr egy félreértése miatt szappanoperává válik a mese, ahol egy félre értelmezhető estén lovagolnak majd a végkifejletig, akkor ezt már pár tíz oldal után megcáfolta az írónő. A végkifejlet egyáltalán nem a megszokott tetőpontot követte, majd a nyugodt, esetleg a kezdetekhez visszatérő, boldog véget. A Frigg rokkája inkább egy hullámvölgy volt, ahol az utolsó oldalakig pozitív és negatív izgalmak váltották egymást, egy olyan lezárással ami újabb csavart adott a történetnek és nem mindennapivá tette. Egyszerűen fantasztikus, hogy nem a boldogan éltek, amíg nem jöttek új problémák című tipikus befejezésekkel kellett letennem a könyvet.


Minden kétséget kizáróan a romantikus szál vett le leginkább a lábamról. Itt sem követtük a divatos, hétköznapi trendeket. Nem volt szerelmi háromszög, se a ma elterjedt kezdeti civódások a párok közt és érzelmeik letagadása maguk előtt. Ez a két fiatal végig tudta, hogy egymást akarja, gyorsan egymásba szerettek, mindössze a körülmények harcolták ki, hogy ezt el kelljen rejteniük a világ elől és olykor hajba kapniuk. Akadtak klasszikusabbnak mondható szerelmi jelenetek, én ezeket akkor is imádtam, mert meg volt bennük a szenvedély.

Én szívesebben olvastam ezt a Sonja és Einarr vezette központi szálat, mert a fordulatok nagy része itt érhetett bennünket, és úgy gondolom például egy Szürke ötven árnyalatában is az tetszhetett nagyon az olvasóknak, hogy nem az unalmas hétköznapokról kell olvasniuk a könyv nagy részében, hanem csak azokról az eseményekről, amik a párral történtek. Ennek ellenére Alex és barátai is jól elszórakoztattak, mert ők képviselték a humort és a szórakozást a könyvben. Míg Sonjának szerelme segített a beilleszkedésben, addig Alexéknak maguknak kellett kitapasztalniuk a helyi szokásokat, felépíteniük itteni életüket, majd amint lehetséges, pénzt gyűjteni a lány megmentéséhez.

Sonja teljes mértékben a szívemhez nőtt. Néha túl érzelmes volt számomra, sokszor sértődékeny, lelkileg gyenge, viszont könnyű az otthon melegében azt képzelni, hogy mi hasonló helyzetben hősiesebben álltunk volna helyt. Gondolataival azonban tudtam azonosulni, hiszen jól ábrázolta az írónő, mire gondolhat az ember szorult helyzetében, viszont nem esett át a ló túloldalára sem azzal, hogy hosszú oldalakat szentelt volna ezek kifejtésére. Ettől bizonyos szituációk kevésbé tűnhettek valósághűnek, de én egy fantasy regényben nem is várnám el a teljes valóságérzetet.

Einarr a tökéletes férfi mintaképe volt. Egy szőke hajú, izmos viking, aki tiszta lelkű, érzelmes lélek. Bármit megtenne, hogy megvédje szerelmét, ugyanakkor ő édesanyja pici fia. Belsőséges kapcsolat köti össze kettejüket. Lázadó természet, hiszen nem fogadta el anyja menyasszony jelöltjét, a szerelmet mindig magának keresi. Két testvére is van, akik szintén pozitív színben tűnnek fel a regényben.

Alex a mintabáty, aki befogadja a húgát már a regény elején, és mindenre hajlandó, hogy visszahozza életkedvét. Ebben az új világban is képes lesz higgadtan gondolkozni és húga megmentésére koncentrálni. Hasonló módon törődik bandatársaival is és Laetitiaval, a gyönyörű modell lánnyal, aki szintén a múltban kötött ki öngyilkosságát követően és a viking férfiak rabszolgájává vált.

A könyv fogalmazás módja nem mesterkélt és nem is fellengzős, hétköznapi és egyszerű. Már az első tíz oldal után tudtam, hogy nekem ez a stílus megnyerő lesz.  Az írásmódban bizonyára van még fejlesztési lehetőség, de mégis ki tud odafigyelni ilyen hibákra, mikor egy ennyire jó történetet olvas? A szereplők beszédmódja lehetett volna olykor korhűbb, régiesebb, de hogy mennyi volt ilyen téren a hiba, azt én sem tudnám megmondani, hisz nem sokat tudok a középkor nyelvezetéről.

Számomra ilyen tehát egy tökéletes regény. Nem számít, milyen szempontból hány pontot ér a mű, ha az ennyire képes elszórakoztatni, hogy mellette semmi másra nem tudok gondolni és semmilyen más tevékenységet nem szeretnék csinálni. Ez lenne a szórakoztató irodalom célja. Biztos vagyok benne, hogy ha lesz folytatás, az elsők közt leszek, aki megveszi. Világszínvonalú volt a regény, ugyanis nem éreztem rajta egy csöpp magyarságot sem, vagy színvonalbeli különbséget a külföldi bestsellerektől.

Összefoglalás
Imádtam a könyvben
Fejlesztési lehetőség

fantasztikus ötlet
Sonja karakterfejlődése
izgalmas és fordulatos cselekmény
régiesebb nyelvezet
rengeteg szenvedély

egyedi felépítés

gyönyörű külső


Kinek ajánlanám?

Minden korosztály számára, leginkább a lányoknak, bár el bírom képzelni, hogy egy fiút is meg tud fogni a történet. A középkori romantikusok és a fantasyk kedvelőinek. A célközönségtől eltekintve szerintem minden romantikus léleknek tetszeni fog ez a regény, a magas értékelés, amit a Molyon kapott, ez alkalommal egy nagyon jól megérdemelt dicséret.

Címszavak:

fantasy, középkor, viking, romantikus, időutazás, boszorkány, misztikus

Első mondat:

"Sonja Sommerland padlógázzal hajtott a Városi Kórház felé."

Kedvcsináló:

Egy 20 éves lány, Sonja, aki árva.
Egy báty, Alex, aki a világnál is jobban szereti húgát.
Egy baleset, ami mindenki életét megváltoztatja.
Egy utazás az időben, mely a vikingek korába repít minket.
Egy vad világ, ahol az erőszak mindennapos, és a túlélés csak az erősek számára adatik meg.
Egy hatalmas szerelem, ami a felborítja a vikingek életét.

Értékelés: 10/10

A borító:

A könyv nagyon jó minőségű, kemény borításos. A lány is gyönyörű rajta, azonban én nem így képzeltem el Sonját, és sminkjének színe is elüt a könyv hangulatától. A gerincénél futó ezüst csík azonban teljesen egyedivé teszi a megjelenését. Sokkal inkább szebb a regény belülről, ahol elől és hátul is a csillagos ég tárul elénk. Kapunk ezen kívül egy gyönyörű térképet, és a fejezetek elején szépen megrajzolt elválasztókat. Az egész olyan jó minőségű és szépen kidolgozott, hogy kellemes érzés a kezünkben tartani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése